- Ne a fülembe! - Horkan fel a velőtrázó ordítás hatására. Nem is érti, miért itt korrepetál, hiszen szemmel láthatóan a másik szobában csak egy lerobbant zavaró tényező ül. Ilyen környezetben naná, hogy semmi nem ragad meg a szőkeség agyában. Pedig már harmadszor próbálja elmagyarázni neki, miről is szól az, amit éppen átvesznek, de inkább süket fülekre, és kongó ürességre talál, mint megértésre. Nem is érti, hogy bírja ezt a másik doktorandusz, aki rendszerint korrepetálni szokta a csajt, és aki most egy kellemes, vagy inkább kellemetlen náthával nyomja az ágyat. És persze ki az egyetlen, aki ráér? Mindenesetre... Nagy erővel lapozgatni kezdi az egyik könyvet, hogy találjon valamit, ami segít a magyarázatban, mert különben nem jutnak egyről a kettőre, és napestig itt lehet.
Éppen ekkor pillant be Sasha, mikor nyakig elmerül a könyvben, ajkai között egy ceruzát rágcsál, melynek egyik hasonmása a füle mögül kandikál ki, két testvére szára pedig a lazán, és láthatóan hirtelen felindulásból kötött kontyot tartja össze.
- Szia! - Köszön amolyan gépiesen, először fel sem nézve, ám amint felpillant, egy pillanatra megjelennek vonásain a meglepettség és a szikrányi zavar jelei.
- Ó... szia! - Vált egy kicsit kedvesebb hangnemre, és felkel a székből.
- Hát Te? - Kérdezi, bár sejtése akadt, tekintve a szomszédban található roncshalmaz amúgy magas státuszát.
- Scarlet, tessék, találtam neked pár sort, ami jobban leírja a fogalmat. - Szól ki a srác mögé, bár talán csak azért, hogy lefoglalja, amíg ők beszélgetnek, hiszen ezzel egy időben kifelé indult a szobából.
- Nem gondoltam, hogy összefutunk... itt. - Talán még-et akart mondani, tekintve, hogy majd egy hét telt el a közös kávézásuk óta, mikor a csók előtt távozott a férfi a színről. Pedig egész jól haladtak. Mármint Max véleménye szerint, de persze nem esett kétségbe, hogy a srác nem kereste. Úgy vélte talán mégis inkább a könnyebb vadak ejtésébe kezdett.
- Ne húzd a szád, mert így húz meg a professzor is a tárgyból, akkor pedig lőttek a másik háromnak is. - Pirított rá a szőkére, akinek a jelek szerint már a nem létező töke tele lehetett a tanulással. Vagy ideiglenes tanárával. - Harmadik bekezdés. - Adta kezébe a könyvet.

 

- Csak Dave... - megvonom a vállam, mintha ez mindent megmagyarázna, vagy úgy, mintha lényegtelen lenne, hogy miért vagyok itt, ha már itt vagyok.
- Én sem gondoltam volna - mosolygok, közben a zsebeimbe dugom a kezemet, és ha már ott járok, előveszem a telefonomat.
- Nincs meg a számod - mutatom felé a készüléket, mintha ezzel értelmet adnék valaminek. És tényleg azt adok? Persze takarózhatnék elfoglaltsággal is, de valljuk be őszintén: Simán átsétálhattam volna a tanszékére. Nem esett volna nehezemre, csak hát... a státuszom. Igen, a státusz az nagyon fontos.
- Amúgy mi a helyzet? Élnek még a vadállatok? - persze nem a patkányokra gondolok, mert már tájékoztatott a múltkor arról, hogy halálukat lelték. Túlaltatás, majd boncolás áldozatai lettek a vörös szemű fehér szőrmókok. A tudomány gonosz.
- Csinos konty - intek a kezemmel a ceruzák irányába, miközben elvigyorodok. - Jól áll - fűzöm még hozzá, annak ellenére, hogy sejthető, hogy Scarlett fülel, és minden egyes szót az emlékezetébe éget... na, nem azokat, amiket olvas, hanem amiket tőlünk hall. Közben minden igyekezetem ellenére, nem tudom megállni, hogy ki ne húzzam a tincseket tartó íróeszközöket. Néha olyan vagyok, mint egy rossz gyerek. De ki nem az? Ha a kezem után kapna, természetesen gyorsabb vagyok, de nem húzom olyan messze a kezem, hogy ne kaphassa el. Itt nem az a lényeg, hogy elvegyem ezeket a pálcikákat. A cél az, hogy elérjem azt, hogy ő érjen hozzám, és így ne az én gyengeségem legyen az érintés. Öreg módszer. Az ember valójában nem is sejti, hogy miért csinálja... csak megteszi, mikor belé bújik a kisördög.
Lehajtom a fejemet, miközben közelebb lépek, és a lány háta mögé nyúlva megfogom a kilincset, hogy bezárjam mögötte az ajtót. Így bármi is történjék, annak csak Dave lehetne a fültanúja. Ha egyáltalán érdekelné bármi is a játékán kívül, mert elég egyértelmű, hogy nem érdekli.
- Szia Maxime - emelem tekintetem az arcára ismét. Nem tudom, mit mondhatnék?
- Sajnálom, hogy nem kerestelek - fürkészem a vonásait, kutatva, hogy mi járhat abban az okos fejben. Vajon már veszett fejsze nyele, vagy még akad esély a beteljesülésre?

- Hm. Igen, legutóbb olyan sietősen távoztál, hogy nem maradt időm megadni. - Na persze, kifogás, csak éppen elég silány. Nem mintha szüksége lenne bármilyen magyarázatra, hiszen ami azt illeti... két nappal később már nem igazán foglalkozott a férfival, és az akkori kis összemelegedési kísérletükkel. Nem sírta ki a szemét, amiért az nem jelentkezik. Mondjuk más célpont után se nézett, és talán kicsit sajnálta is, hiszen kevesen jutnak el odáig, ameddig Sasha eljutott. Vagy ameddig engedte, hogy eljusson.
- Remekül van mind a kettő. Azon gondolkozom, hogy Sasha-ból kivetetem az implantátumot, hogy lehozzon egy almot. Kíváncsi lennék Vlad-dal mit hoznak össze. - Közben elvette a telefont, már ha a hím hagyta magát, és bepötyögte a számát. Névként pedig csak annyit írt, talán mert nem bízott abban, hogy a srác megjegyezte rendesen a nevét, hogy a görényes csaj. Persze, ha nem kapta kezeibe a telefont, akkor csak simán lediktálta, már ha az valóban kíváncsi volt a telefonszámára.
- Jah... néha kényelmesebb, ha az ember nyaka szabad. - Ó azok az átkozott rózsák ismét felszínre törtek, amiért persze kicsit haragudott is magára. De még jobban haragudott magára, mikor bevette a mozdulatot, és bizony rá is jött arra, a kellemesen meleg kezet fogva, hogy az egész csupán erre az egy mozdulatra ment ki. Ügyes, ügyes. Nincs felvértezve ezek ellen a technikák ellen, ám visszavágásra... nos azzal már talán tud kezdeni valamit. Leengedte kezét, ujjai között gyengéden fogva a másikét, nem szalasztva el a lehetőséget, hogy amúgy véletlenül meg-megérintse vele oldalát, derekát, lágy ívű csípőjét, hogy aztán, mintha mi sem történt volna engedje szabadjára a börtönbe zárt kezet.
- Szia Sasha. - Váltott ő is tónust, ahogy érezhetően a másik is, miután közelebb kerültek egymáshoz. Testét ismét átjárta az a kellemes meleg, egy aprócska bizsergés már megbújt gerincében. Hát igen, a hormonok rá is hatással vannak, és a közel lévő test illata igen jóleső érzéssel töltötték el érzékeit.
- Nem kell sajnálnod. nem fogok úgy tenni, mint aki epekedve várta, hogy megkeresd. - Elszalasztott lehetőségnek látta volna? Talán. De miért legyen feszült valami miatt, amit nem irányíthat?
- Csak azt sajnáltam egy kicsit, hogy félbehagytunk valamit... - Márpedig ő nem szeret félbehagyni semmit.
- De talán most... lenne lehetőségünk befejezni. - Egyértelműen nem veszett fejsze nyele, legalábbis az ő részéről. Ha a srác mégis nemet mond, nos akkor ennyi, vállat von, és visszamegy korrepetálni.

 

- Akkor most bepótolhatod - csúsztatom a kezébe a telefonomat, egy divatos márkát, az okostelefonok köréből, amit alig pár hónapra dobtak piacra. Hogy miért van ilyenem? Csak, mert megtehetem magamnak, hogy akár minden hónapban vegyek egy újat magamnak, legalábbis egy ideig... aztán majd egyszer elfogy az apanázs, de ez nem most lesz. Addig meg próbálok nagy lábon élni, ahogy azt egy jó Alpha tagnak illik. Nem zavar, hogy bepillantást nyerhet a magánéletembe, ha például véletlenül rossz irányba tévednek ujjai.
- Növelni szeretnéd a vérengző vadak számát? Olyan veszélyes hely a Szigma-ház, hogy kis házőrzőkre van szükség? - vonom fel a szemöldökömet szórakozottan. Bár elmondhatnám magamról, hogy az elmúlt pár napban egyáltalán nem jutott az eszembe a lány, de akárhányszor a kezemre nézek, sőt ha csak rátámaszkodok, eszembe kell, hogy jusson, ami történt, hiszen ezek a háborús övezetben szerzett sérülések nem múltak olyan hamar.
- Um - hát ez nem valami jó hír. Most mit mondjak? Hogy kár? A ceruzákat eltüntetem a farzsebemben, hogy ne akadályozzanak a mozgásban. - Kár - jegyzem meg, de közben olvasok az egyértelmű jelekből. Talán a Szigmás csajokra nehezebb hatni, vagy csak hazudik. Miért is higgyek neki? Csak azért, mert a tudomány megszállottja?
- Az engem is feszélyezett - szó szerint, bár nem túl sokáig. Az ilyen kis problémákat elég gyakorlottan tudom elűzni a fejemből. Mire nem jó az a pár év a lelkész-képzőben?
- Ez nem hangzik rossz ötletnek - jelent meg egy elégedett mosoly az arcomon, ahogy meghallottam a szavakat. Tetszett, hogy ilyen könnyen túllép, hogy a tettek mezejére léphessünk. Elengedem végre a kilincset, mintha eddig szándékosan fogtam volna, nehogy ránk törjön valaki, és habár elkezdem visszahúzni a kezemet, nem azzal a céllal, hogy a zsebembe csúsztassam újra, a telefonom mellé, hanem hogy megállapodjon a csípőjén. Pontosan ott szándékozom folytatni, ahol abbahagytuk,... Lepillantok az arcára. Maxim barna szemei jól harmonizálnak a hajszínével, ám az arcszínéhez képest feltűnő, szinte ragyog. Az ajkai ferdék, ezért csak ha kicsit oldalt dönti a fejét, tűnik úgy, hogy szimmetrikus a mosolya. Közelebb hajolok hozzá, hiszen a szavak lényegre törően vezettek a korábbi teszt-feladat felé, de inkább azért sietek, mert nem akarom, hogy úgy tűnjön meginogtam. Vajon, ha nem az első tíz perc volt meghatározó, akkor ez a pár perc lenne az? Az, hogy mennyi idő telik el az utasítás, és a cselekvés között? Vagy hogy milyen formámat hozom? Ha nem akadályoz meg semmi benne, akkor az ajkaimat az ajkaihoz érintem. Betolakodó vagyok-e vagy szívesen látott vendég? A másik kezemet is kihúzom a zsebemből, hogy tétován zongorázzak végig az alkarján, miközben elhúzódok tőle. Csak a nyálamra volt szüksége, arra, hogy tudja, hogy a genetikai izéink összeegyeznek-e, nem arra, hogy itt hegyben leteperjem. Szánalmas. Én vagyok a szánalmas, amiért most ilyen idiótának érzem magam.
- Na? - felvonom a szemöldököm. Átmentem a vizsgán, vagy elbuktam rajta? Idegesít a tudatlanság, vagy sokkal inkább az, hogy visszafogom magam. Miért is akarok hozzá kedves lenni, mikor lehetnék éppen olyan durva, mint amilyen igazából vagyok?
- Feljössz? - hozzám, természetesen. Motorral tényleg nem lakok olyan messze, de felőlem akár mehetünk tömegközlekedéssel is... csak ott fenn állhat a kínos csend esete.
- Most? - mindketten okkal vagyunk itt, de ez engem egy cseppet se érdekel. Dave jól elvan magának, Scarlett pedig hülye, rajta már isten se segíthet.

- Meg kell védenünk magunkat az időnként támadni szándékozó Alpha hímektől... - Vigyorodott el. - Nem egy tagunk sajnos elég érzékeny lelkületű leányzó, akiket könnyen megsebeznek az ilyen érzéketlen vadállatok. - Kopogtatta meg az erőteljes mellkast, bár hangjában egy cseppnyi feddés sem volt. A saját lelkülete miatt nem aggódott, másoké miatt még kevésbé, bár nem szerette látni, ha egyik-másik társa egy-egy keményebb megaláztatás után teljesen összetörve zokogott vigasztaló társak között. Mert hát a kegyetlen játékok vesztesei leggyakrabban a szigmások voltak, a kappa ház tagjai sokkal járatosabbak voltak az ilyen csavarokban, így mindig jobban is jöttek ki, ha esetleg ők váltak célponttá.
- Kár? - Biccentette oldalt a fejét, mire rakoncátlan tincsei átbillentek a háta mögé. - Szóval azt szeretted volna, ha másra sem gondolok, minthogy újra láthassalak? - Harapdálta alsó ajkát egy kicsit.
- Azt hittem egy, esetleg pár alkalomnál nem akarsz többet. - Egyáltalán nem gondolkodott semmi komolyabban, és igencsak meglepődne, ha a srác igen. - Abban az esetben pedig teljesen felesleges elvarázsolni, nem igaz?
- Hm... - Nyugtázta a gyengéd közeledést. Nem ezt várta, mármint nem ezt a fajta könnyed csókot, mely arra sem volt elég, hogy gondolatait összekuszálja. Talán megérezte a másik visszafojtott feszültségét, vagy sajátja sarkallta arra, hogy a távolodó után lépjen? Ujjai felfutottak az alkaron, a vállig, majd az egyik tenyere megállapodott a mellkason, míg a másik a tarkót cirógatta.
- Azt hiszem ennél több mintára lenne szükségem. - Jegyezte meg, és hacsak nem akadályozták meg benne, be is mutatta, pontosan mire is gondolt. Szenvedéllyel tapadt az ajkakra, és bár kezdetben racionális megfontolásból, később már egy cseppet ködösebb gondolatokkal játszadozott. Hiszen erre vágyott, az kellett neki, hogy néhány pillanatra elveszíthesse a fejét, és ösztönei megtelítsék azzal az erővel, nőiességgel, ami általában elvarázsolja a férfiakat.
- Adj nekem egy órát... addig lerendezem Scarlett-et. - Súgta. - Utána oda megyünk, ahová csak akarod.
Lassan kezdett kibontakozni a karok érintéséből, valójában nem sok kedve volt elszakadni, de hát... nem léphetnek le most azonnal, nem? A várakozás egyébként is statisztikailag édesebbé teszi az út végén várható jutalmat.

 

- De te nem vagy ilyen érzékeny, ugye? - vontam fel egy pillanatra a szemöldökömet, közben a telefonomra lestem, majd eltüntettem a készülékemet a zsebemben, most hogy visszanyertem.
- Görényes csaj? - vigyorodtam el.
- Vagy legalábbis az eltelt idő legalább felében - bólintok, de a hanghordozásomból egyértelmű lehet a másiknak, hogy valójában nem így gondolom. Talán egyáltalán nem számít, hogy gondolt-e rám. Vagy igen? Sérti az egómat, hogy az IQ-s csaj a maga hú-de-racionális-vagyok elképzelésével nem álmodozott arról, hogy...? Miről is kellett volna álmodoznia? Jó lenne tudni.
- Ebben igazad van - ő se gondolkodott tovább egy alkalomnál. Amikor a farok csóválja, minek is gondolkozni? Bőven elég, ha megy a libidója után, és beszerzi az út közben nyerhető pontokat, hogy upgradelje a hírnevét a suliban. Bár elég nagy névre tett szert azzal a pletykával, hogy megdugta azt a nagyon jó bőrnek titulált helyettest.
- Általában nehezebben adjátok be a derekatokat, ha nem vagytok elvarázsolódva - vonom meg a vállam. Általában sokkal egyszerűbb, ha teljesen beférkőzünk az agyukba, hogy másra se tudjanak gondolni, mint arra, hogy zsibonganak bennük a hormonok. Kegyetlen játék volt ez, amit mindenki játszott. Életnek hívják.
- Hm? - ez a válasz számomra nem volt túl könnyen értelmezhető. Mégis mit akar ez jelenteni? Persze a második megmozdulás már annál könnyebben követhető volt. És miért is akadályozta volna meg? Sőt! Magához húzta a lányt, mohón kapott az alkalmon. Szorosan tartotta, nehogy elszökjön, mint egy tanúbizonyságul annak, hogy erővel is áldotta a sors, nem csak látszólagos izomzattal, mint amilyen azoknak volt, akik felpumpálták magukat.
- Egy óra - bólintok, de közben elhúzom a számat. Ki a frász szeret felajzottan várakozni? Még fürkészem a szemeit, mintha bizonyosságot keresnék arra, hogy ha az idő letelt, akkor tényleg megkapom azt, amire vágyok, végül ellépek tőle, hogy visszainduljak a szobába. Minek is tartsam fel, ha ilyen rövid idő múlva folytatjuk. Hátat fordítok, és visszasétálok a szobába egy velőt rázó sikoly közepette, amit nem én hallatok, hanem a hangfalak okádják magukról, rengeteg más zajjal együtt.

Az első tizenöt percben kényelmetlenül fészkelődött a kanapén, és lényegében azt nézte, hogy Dave mit játszik a hatalmas televíziókészülékén. Az ujjai között forgatta néha a telefont, máskor a kezébe vett valamit az asztalról, majd nagyjából a huszadik percben már a töke tele volt, de nem csak a várakozással, hanem azzal is, hogy mindeközben semmi értelmeset se csinál.
- Van nálad óvszer? - törte meg a sikolyok közben beálló csendet, mire a haverja felé lesett, először szinte üveges tekintettel, mint akit most rángattak fel álmából.
- Dugni fogtok? - hangzott el a kérdés, mire újra visszanézett a játékba, de már a fülei legalább figyelemmel voltak a kanapétársára.
- Ja - tekergette a névlistát az ujjai alatt. Görényes lány... Görényes lány... Hát ez így vicces... Mi is volt a vezetékneve? Valami Storm? Mindegy,.. átírta Maxime-re. Elég különleges név volt ahhoz, hogy megjegyezze. - Nos? - türelmetlenkedett, Dave-re néve.
- Hát...ööö... - félig kidugta a nyelvét, közben ráharapott. Próbált egy zombit baltával szét verni. Közben fröcsögött a vér, és valami idióta picsa sikoltozott. - Az ágyam mellett a fiókban - intett az irányba, egy pillanatra elengedve a kezelőt, amit meg is bánt, mert az éppen nyíló ajtón egy újabb ellenfél robbant be. Sasha felkelt a kanapéról, és átmászott a szennyesekből, pizzás dobozokból, és nem akarta tudni, hogy még miből álló tengeren, majd az említett tároló alkalmatossághoz lépve kihúzta az érintett fiókot. Papír zsebkendő, PlayBoy, kézkrém, más alkalmazásra szánt gél, egy szelet paprikás szalámi... egy szelet paprikás szalámi?
- Nincs - egyenesedett fel.
- Ja, télleg. Most, hogy mondod, mióta dobtak, nem vettem - vonogatta a vállát.
- Hogy te milyen kretén vagy - morogta az orra alatt, majd visszavetődött a kanapéra.
- Nem én akarom a haverom lakásában felszedni a húga tanárát - válaszolta, amire Sasha megpróbált inkább nem figyelni, hanem elkezdett lepötyögni egy üzenetet. " Jó számot adtál meg? : D " Írtam a lánynak, mert jobb ötletem nem volt... vagyis lett volna. Letolhattam volna a nadrágom és küldhettem volna egy premier előtti képet, de az nem az én stílusom lett volna... még akkor se, ha eszembe jutott, hogy milyen érdekes is lenne megtenni. Vajon mit reagálna rá?

- Szerencsére nem. - Sosem engedett olyan erős folyást az érzéseinek, ebben rendkívül jól hasonlított határozottabbik anyjára.
- Úgy láttam, remekül illik a sorba. - Vigyorodott el, hiszen a srác telefonja tele volt hasonló becenevekkel. Legalábbis a látszólagos hódításainál, amelynél nem egy mintha blokkolva lenne. Perszen em félt attól, hogy ő is erre a listára kerülne fel, hiszen nem szándékozta zaklatni a férfit.
- Ez igaz. Kész felüdülés néha elveszíteni az eszünket. - Sóhajtott. Megkönnyebbülés megszabadulni attól a sok gondolattól, hogy mindig mindenről valami eszébe jut, hogy kísérleteken, bizonyításokon, statisztikákon agyal miközben... nos az élet mondhatni elmegy mellette. Olykor egy agyasban is felmerül, milyen jó is lenne átlagossá válni, csak néhány pillanatra... Talán ezért is keresik a szigmások közül azt az őrültnek mondott szerelmet...
- Nos... így már biztosan megfeleltél... kiválóan. - Húzódott el Sasha-tól, kicsit még játszva az érdektelent, amolyan Na jó... stílusban egészen az utolsó szóig, amikor azonban széles vigyora elárulta, hogy a mézédes csók után már nem látja akadályát a folytatásnak. Csak nem itt, és nem ebben a pillanatban. Annyira azért még nem dobta el az eszét.
- Remélem nem egészen egy óra. - Nos, ha eddig nem is gondolt rá a találkozásuk után, most egész biztosan csak ő fog járni a fejében ebben az egy órában.

- Nos Scarlett, van ma még egy órád, hogy feltedd a kérdéseidet. - Pillantott a lányra, miután visszalépett a szobába, és becsukta maga mögött az ajtót.
- Dugni fogtok? - Húga, mint a bátyja, mondhatni, bár hangjában egy kevés mellőzöttség bujkált.
- Igen, bár a szexuális életem úgy érzem nem tartozik rád. - Vonta fel a szemöldökét Max, mire a szőkeség egy cseppet durcásabb arcot vágott, ám kis fejében valami bosszúféle foganhatott meg, mivel folytatta a témát.
- Sasha nagyon jó az ágyban. - Jegyezte meg ördögi vigyorral, amelyről talán azt remélte, hogy ideiglenes tanára felkapja a vizet, ám ami azt illeti, kivételesen rossz taktikát választott.
- Annál jobb nekem. - Nem igazán foglalkozott azzal, hogy honnan veszi ezt az információt a lány, pontosabban egyáltalán nem érdekelte, hogy a srác esetleg megfektette egyik barátja húgocskáját, bár ami azt illeti nem tartotta elképzelhetetlennek azt sem, hogy a másik féltékenységből hazudik. Mindegy is. Már csak egy óra. - Szóval valami kérdés?
- Nah jó... ezt a részt nem értem. - Bökött a statisztikai részek egyikére, bár mi azt illeti sokkal inkább azzal volt elfoglalva az elmúlt pár percben, hogy hallgatózzon, mintsem, hogy mit nem ért az anyagból.

"Nem, ez egy vadidegen, alaszkai prémvadász telefonszáma, aki most éppen arra gondol, milyen édes husifalattal hozta össze a véletlen." Érkezett meg némi késéssel a válasz. Írhatta volna azt is, hogy Te meg ki vagy? Mivel nem volt meg számára a férfi száma, ám annyi logikai képességgel rendelkezett, hogy leszűrje, mégis ki írt neki.
- Szóval ez azt mutatja meg, mi az a legkisebb... - Egy pillanatra elhallgatott, és újra előkapta a telefonját. Mi van, ha a másik szobában komolyan veszik, amit írt? A fenébe is, jobb nem megpróbálnia poénkodni.
"Persze, hogy az én számom! Max" gépelte be amilyen gyorsan csak tőle tellett, és el is küldte.
- Mi az a legkisebb egyedszám, amivel egy faj túlélheti a változó időszakot. Ebben az időszakban feldúsulnak bizonyos gének, szegényebb lesz a genetikai variabilitás. Ha jól rémlik a gepárdokról van egy példa a könyvben. - Feszülten pillantott a telefon órájára. Tényleg nem akarta sokáig húzni, most, hogy célegyenesbe kerültek.
"Egyébként milyen pozíciókat kedvelsz?" - Scarlett éppen az olvasással volt elfoglalva, legalábbis a jelek szerint, szóval akadt egy kis ideje megkérdezni. Mert hát... szeretett minél több információval rendelkezni.

 

Nagyban írom a frappánsan megfogalmazott válaszomat arról, hogy van két nyúzásra szánt görény, amiét elvihetne a kedves prém vadász, mikor érkezik még egy üzenet. Némi meglepetéssel konstatálom a helyzetet, és mivel nem tudom, hogy hová tegyem, ezért inkább törlöm az előző szövegrészt.
"Sejtettem, hogy nem valaki másét adtad meg." A végére odabökök egy nevetős emocionális kifejezésre szánt mozgó képecskét, mert arra szükség van ahhoz, hogy coolnak érezzem magam. Napszemüveges mosolygós sárga fejecskét bökök még mellé, aztán mehet is. Az asztalra csúsztatok a kicsi, ám intelligens gépet, majd várok. Próbálok türelmes lenni, közben hátra hajtom a fejemet, elnyúlok a kanapé nyújtotta kényelemben, és megigazítom a nadrágomat. A telefon zörög az üvegasztalon, én pedig felülök, hogy kezembe vegyem az irányítást. Először is kikapcsolom a rezgő hívásjelzést, mert nagyon idegesítő, ha a telefon csúszkál az üveglapon, aztán elolvasom az üzenetet. Az egyik szemöldököm felszökik a kérdéstől. Ez annyira Maxime-os. Más csaj sokkal érzékenyebben puhatolózna, vagy fel se merné tenni.
"A titkárnőset nagyon bír..." Törtöl... Töröl... Töröl... Elégedetlenül simogatom a backspace gombot. Úgy érzem, hogy ez nem lesz elég, valami komolyabb megfogalmazásra lesz itt szükség. "Azokat a pozíciókat kedvelem, amikben kifejeződik a dominanciám."
- Micsoda? - röhög fel mellettem Dave, aki szinte belelihegett az arcomba, olyan közel hajolt az olvasáshoz.
- Kuss, - dörrenek rá, - és inkább tanulj A Mestertől - mondom, miközben magam felé mutatok, így jelezve, hogy ez én lennék.
- Ez milyen csóringer szöveg már: Azokat a pózokat kedvelem... - próbálja utánozni a hangomat a maga idióta módján. Közben hallgatjuk a játék háttérzenéjét, mert kilépett a menübe ahhoz, hogy belecsámcsoghasson a magánéletembe. - És te még menőnek képzeled magad! - röhög fel.
- Hm? - vonom fel a szemöldökeimet. Ezt vegyem kéretlen kihívásnak? - Öregem, nem tudom, hogy melyikünk nem lóg a bandával már két hete - szúrok vissza, olyan hangnemben, amitől általában mindenkinek feláll a szőr a hátán. Tudok valamit. Retorikát. A papneveldében tanultam. Bosszús tekintete megfelelő válasz, ezért elégedetten folytathatom tovább az üzenetírást. Hol is tartottam?
"Számomra azok a pozíciók nyújtják a megfelelő kielégülést, amikben egyértelműen érzékelhetem domináns mivoltomat. És neked?" Elégedetten rácsaptam a küldés gombra, majd vártam, hogy milyen reakció érkezik.

- Hát persze... - jegyezte meg mosolyogva a választ olvasva.
- Mi persze? - Pillantott fel a könyvből a szőkeség.
- Hogy haladsz? - Emelte rá őz szemeit a vörös.
- Úgy, ahogy eddig. - Húzta a száját a lány.
- Akkor meghúznak. - Sóhajtott nagyot. Ő nem sokat tehet, valójában a biológiában a legtöbb dolgot megérteni kell, nem bemagolni. Nem is érti, miért kellett ezt a tárgyat a csajnak felvennie, ha ennyire nincs esze hozzá. - Nézd, ha nem is akarod, nem tudok neked segíteni.
- Persze, mert inkább azon gondolkozol, milyen pozitúrában dugjatok. - Prüszkölt Scar, ám Maxtól csak egy sajnálkozó pillantást sikerült bezsebelnie.
- A hisztivel semmire se mész. - Csóválta meg a fejét. - Inkább azt mondd meg, tudok-e még valamiben segíteni?
- Nem. - Sóhajtott lemondóan a házigazda. Ha még felbosszantania se sikerül, akkor mit ér az egésszel?
- Holnap folytatjuk, addig olvasd el a következő két fejezetet, talán úgy könnyebb lesz, ha nem ismeretlen az anyag. - Kelt fel a székről.

- A klasszikusokat kedvelem. - Dőlt a romhalmaznak is nevezhető agglegényszoba ajtófélfájának. Zsebébe csúsztatta a már szükségtelenné vált telefont. Persze csak a fantáziálásait elemezhette ki, ám kezdetnek talán nem kellene semmi extrémmel próbálkoznia, nem igaz?
- Indulhatunk? - Úgy vélte a srácok már úgyis kitárgyaltak mindent, és nem volt prűd, hogy nagyon titkolózzon. A férfiak is vannak olyan pletykásak, mint a nők, csak nem csinálják annyira nyíltan.
- Gondolom ismét azzal a bömbölő szörnyeteggel jöttél. - Fintorodott el egy pillanatra. Nem szívesen ült fel ismét a motorra, de hát mit tud tenni...

 
- Uncsi - kommentálta a lánynak háttal Dave a nyíltan felvállalt információt, ahogy ez várható volt tőle, de engem ez egy cseppet se zavar. Lendületesen felállok az ágyról, hogy mihamarabb megkerüljem.
- Indulhatunk, - biccentek a lánynak - ezen a szerencsétlenen úgyse lehet segíteni - mondom, bár utóbbi szavaim inkább a srácnak szólnak, de közben a lány felé nézek.
- Le ne késsetek valamiről - kiabálta utánunk Dave, amint becsuktam magam mögött rendetlen szobája ajtaját. Csak nem féltékeny arra, hogy nekem jó dolgom van még olyankor is, mikor neki szar? Tehetek én az ellen, hogy az meccs megy tovább, míg Dave kinn ül a tartalékosok között a kispadon?
- A motoromra célzol? - vonom fel a szemöldökömet. - Mivel mással jöttem volna? - vigyorodok el. Legalább lesz előtte egy kis extra izgalom. Talán jót tesz az ellazulásnak, vagy ad valami alapot arra, hogy hogyan mozgassuk ki az elgémberedett tagokat. Felkapom a kabátomat, előhúzom a zsebéből a slusszkulcsot, belebújok a sportcipőmbe, majd nyitom az ajtót, hogy mihamarabb úton lehessünk.

A liftben  a falnak döntöm a hátamat, és a kijelzőn az emeleteket számolgatom magamban. Milyen jó lenne már legalább úton lenni, vagy már az Alpha házban.
- Nem baj, ha előtte beugrunk egy boltba? - pillantok a lányra. Persze, ha baj, akkor is beugrunk, de készüljön csak fel arra, hogy még lesz vagy fél óra, mire hazaérünk, és ez attól is függ, hogy milyen hosszú lesz előttünk fizetéskor a sor.
- Megfelel, ha az Alpha házba megyünk, vagy kivegyünk valahol egy szobát? - Nem is értem, hogy miért teszem fel a kérdést. Dave már úgyis tudja, és Scarlett is... hamarosan mindenki tudni fogja, mert a közösség kicsi és pletykás... és leginkább pletykás, de nem elég nagy ahhoz, hogy ne érdekeljen legalább minden második embert az, hogy nekem van-e hasfájásom. Néha elég nehéz elviselni a hírnevet... Azért remélem, hogy a csaj tisztában van azzal, hogy melyik eshetőség mit takar, ha vállalja. A szobámba menni nyilvános beismerést jelent mindkettőnk számára. Egy szálloda valamivel diszkrétebb, de ugyan úgy kérdéseket vet fel: Például, hogy miért? Hiszen mindenki tudni fogja, mert Scarlett szája el fog járni, és Dave nem fogja azt hazudni, hogy ez így nem igaz, sőt talán egy ferdített verziót is simán alátámaszt, ha neki az a megfelelőbb.

- Az nem jelenti azt, hogy nem lehet fűszerezni. - Válaszolta könnyedén a barát beszólására.
- Azt látom. - Csóválta meg a fejét, talán a srác attól kicsit észbe kap, ha már egy szigmás csaj szánalmasnak tartja... - Pedig rendkívül jó genetikai adottságokkal rendelkezik, a szőke haj, kék szem igen keresett a nők körében, még ha csak alkalmi partnernak is.
- Érdekes, mennyivel egyszerűbben túllépne a dolgon, ha az ösztöneire hallgatna. A monogámia csak a kulturális behatás miatt jellemző az embereknél, a poligínia, vagyis ha egy hím több nőstényt birtokol sokkal inkább a természetünkből fakadna. - Jegyezte meg az ajtó csukódása után.
- Mondjuk használod néha a lábadat is... - Vont vállat. A sétát ezerszer jobban kedvelte, de azért most nem akadt ki nagyon azon, hogy ismét a motorra kell ülnie. Inkább a célra koncentrált.

- Nem, egyáltalán nem baj. - Bár azért érdekelte, hogy miért kell hirtelen boltba menni, mikor a férfiak inkább ilyenkor a célegyenes irányába hajtanak, hacsak... logikusan lehetséges, hogy Sasha-nál nincs óvszer, márpedig nem olyan ostoba, hogy védekezés nélkül vágjon bele a dologba. Viszont meglepő, hiszen a statisztikák alapján egy ilyenfajta hímnél mindig kéne legyen, hogyha akcióra van lehetőség, ne egy mindig nyitva tartó éjjel-nappalit kelljen keresgélni az éjszaka közepén. Vagy ennyire tényleg nem készült fel, a barátjánál meg úgyis minek legyen nála? Érdekes, mindenesetre.
- Hm. A szoba lehetőségét legutóbb nem ajánlottad fel. - No nem azért vonzotta jobban az eshetőség, mert úgy kevesebb ember tudná, ő maga is sejtette, hogy a kis szőkeség fecsegős típus, de abszolút nem érdekelte a dolog. Neki nem volt hírneve, amin ronthatott, vagy javíthatott volna ezzel a lépésével, sőt a legtöbben szerencsére nem is tudták, hogy létezik. Hát... most tudni fogják többen is, de végülis az sem okozhat gondot.
- A hotelekben van szobaszervíz. Ami kétségtelenül előny az Alpha házhoz képest. - És saját fürdőszoba, ami a kollégiumokban ritka kincs, bár a Hollis kollégiumaiban sokkal gyakoribb. - Statisztikailag szex után az alvás és az evés az a két tevékenység, ami gyakran felmerül. Szóval ilyen szempontból egy hotelszoba vonzóbb. De nekem alapvetően mindegy. - Megoldja azt is, ha a ház vendége, nem szívbajos. De Sasha mintha egy kicsit merevnek tűnne. Talán feszélyezi a helyzet? Egy pillanatig elgondolkodva nézte. Hamarosan leérnek a garázs szintjére, de még van egy csepp ideje. Közelebb lépve simult hozzá, orrával megérintve a finom ívű állat. Ha a másik szereti a dominanciát, akkor elég csak finoman cselekvésre késztetni, nem?

 

- Hm - felvontam a szemöldökömet, és Dave-re vigyorogtam. Hirtelen olyan érzésem támadt, mint mikor a vurstliban a félrekalibrált légpuskával sikerül lelőnöm az összes pálcikát a legnagyobb szőrmók alatt.
- Itt hagyjalak vele, talán szeretnéd te leápolni a sebeit? - még nem engedtem el a kilincset, de nem is állt szándékomban visszaengedni Dave-hez, ha annyira könnyűvérű lenne, hogy igent mond. Bár ki tudja? Lehet, hogy ami késik, nem múlik.
- Hm - pillantottam a lányra. - Szóval te nem vagy monogám? - persze tipikus, hogy csak ennyi esik le nekem az elhangzottakból. Na ilyen csajjal se találkoztam még! ...illetve egy volt, akivel találkoztam, de ő meg azt az elvet vallotta, hogy amíg jó a teste, addig minél több hímmel akarja magát körbevenni.
- Azt használom eleget az edzőteremben - vigyorodok el. Persze mondhattam volna azt is, hogy most is éppen azt használom, vagy hogy sétálok eleget az egyetemi épületekben, de fel akartam hívni a figyelmét arra a tényre, hogy milyen kiváló választás vagyok. Talán egy kicsit bosszant, hogy szóba hozta, hogy a szőke haj és a kék szem nyerő a csajoknál?

- Tényleg nem - bólintok. Mit mondhatnék? Hogy a korábbi alkalommal nem gondoltam át jobban a következményeket? Vagy egyáltalán azt, hogy lefeküdjünk? Hiszen mit lehet azt tudni egy szigmásnál? Lehet, azért "nyomul" annyira, mert van valami betegsége, amit át akar adni. Bár ennek nem látom túl sok esélyét, sokkal valószínűbb, hogy... Na, igen, én. A csajok imádnak. És ő is csak egy csaj.
- Én inkább a fürdőszoba miatt gondoltam, hogy neked kényelmesebb - vonom meg a vállamat. A házban nincs minden szobához külön zuhanyzó, és habár nem lakunk ott ezren, de azért elég sokan ahhoz, hogy öröm ujjongásban törjön ki mindenki, aki csak véletlenül meglátja. Sőt, ha nem zárja magára az ajtót, akkor valaki véletlenül benyit hozzá.
- Mindig a statisztikákból indulsz ki? - sandítok rá. Már csak pár emelet, és a parkolóban végre felülhetünk a motoromra. A... csaj váltásai nagyon élesek a robot és az ember között. Nehezemre esik követni, de azért sikerül kapcsolnom, és kihúzva a kezemet a zsebemből, átkarolom a derekát. Biztos újabb mintára van szüksége, hát eleget teszek a kérésének, szorosan magamhoz húzom, miközben az ajkaira tapasztom a számat, hogy a nyelvemmel behatóan tanulmányozhassam a fogait. Közben az egyik kezemet a fenekére csúsztatom. Ha most lenne nálam gumi, nem gondolkodnék azon, hogy hová menjünk innen. Jó lenne itt is... de még milyen jó lenne! Mire leérünk, alig akarom elengedni, a fenekét legalábbis.

A motort hamar megszabadítom a kerékbilincstől, amit eltüntetek a csomagtartóban, majd leveszem a kabátomat, hogy a lány vállára terítsem.
- Most egy kicsit gyorsabban fogunk menni - teszem hozzá, mintha ez mindent megmagyarázna. A vesemelegítőt felcsatolom pólóm alá, amit aztán a nadrágomba tűrök. Semmi kedvem valami fasza kis betegséget összeszedni. A kesztyűmet kiveszem a sisakról, amit aztán a csaj fejébe nyomok, majd összekapcsolom az álla alatt.
- Nem szoktam esni, szóval nem kell félned - bár úgyis fog. Legalábbis az előző alkalomból ezt szűrtem le. Felülök a motorra, és kitolatok, mivel valami nagyon értelmes ember, akinek valószínűleg fogalma sincs a motorosokról, beállt közvetlenül elém, nehogy könnyebben indulhassak el, majd megállok a csaj mellett.
- Szállj fel - intek a motorra, és mivel már az előző alkalommal elmagyaráztam neki, hogy hogyan kell fellépni, ezért úgy gondolom, hogy nem felejtette el ennyi idő alatt. Megvárom, míg átkarol, sőt még azt is ellenőrzöm, hogy az ujjait tényleg összekulcsolta-e, mielőtt a tanra támaszkodik.
- Azért majd ne majrézz annyira, hogy kiszorítsd a veséimet - szólok hátra vigyorogva, majd neki indulok. Az a jó a két emeletes garázsokban, hogy lehet kőrözni. Viszont mivel be van kamerázva az egész, ezért jobbnak találom betartani a KRESZ szabályait, amik állítólag itt is érvényben vannak. A sorompó viszont nem elég hosszú, így lazán kikerülöm, csak hogy a parkoló kijáratánál megállhassak. Összetörni csak nem akarom magunk! Rendes vagyok, ezért elengedek egy Fordot, valami kombi változat, de ennél bővebben nem érdekel. Célom a legközelebbi üzlet, amiről tudom, hogy ilyenkor is nyitva van. Éjjelnappali helyett viszont valamelyik neves sepermarketet választom, mert azoknál nem kell azon paráznom, hogy valaki elviszi a motoromat, ameddig benn vásárolok. Nagyjából három perc harminc másodperc, mire oda érünk. Talán azért, mert jó rutinom van a vezetésben, talán mert megszegek egy-két szabályt, de az is lehet, hogy Dave-ék lakása jó helyen van. Nem mintha ők járnának bevásárolni, mert arra ott a házvezetőnő. Begurulok a járdára, ahol a kerékpárokat szokták leparkolni, majd hátra pillantok a lányra.
- Élsz még? - megtartom a motort, ameddig leszáll, de azért nagyon remélem, hogy hamar talpon terem, mert nem szeretem sokáig egyensúlyozni a Ninját. A sisakot ez alakalommal nem akarom eltenni, viszont a kerékbilincset előveszem. Nem akarok a rendőrségen éjszakázni. Amint ezzel végeztem, újra a csajra nézek, figyelem az arcát, hogy kitaláljam, mennyire érintette rosszul a kis utazásunk.

- Dehogyis! Ebben az állapotban még a legrászorultabb csaj is nemet mondana neki. - Rázta meg a fejét. Neki erős hím kellett, mégis minek válassza az idegroncsot, ha itt áll mellette ez a kiváló, életerős példány?
- Nem ezt mondtam. - Pillantott fel a másikra csodálkozva. Miért ezt szűrte le abból, amit mondott? - Poligínia, amikor egy férfinak több felesége van. A nők attól még lehetnek hűségesek. Ez inkább azt jelenti, hogy nem kéne olyan nagy feneket keríteni a dolognak, ha hímnemű társunk időnként félrelép, mivel ez számára természetes. - Magyarázta el, amit értett korábbi szavai alatt.

- Igen, a fürdőszoba miatt is előnyösebb választás. - Bólintott. - Akkor hotel? - A költségeket majd megbeszélik később, nem? Feleznek, vagy a srác állja, bár ez utóbbi lenne az elfogadottabb, talán.
- A statisztika megbízható forrás, az egyéni tapasztalat eltérő lehet a nagy átlagtól, ezért fals következtetéseket enged levonni. - Bólintott, nem is beszélve arról, hogy egyáltalán nincs tapasztalata a témában, amit persze lehet, hogy meg kéne osztania a másikkal, de... minek is? Nincs jelentősége.
A csók ismét megerősítette abban, hogy kiválóan választott, és ez egyfajta elégedettséggel töltötte el. Erről árulkodott mosolya is az eltávolodás után. Ez a remek példány képes felkavarni az állóvizet, és férfias dominanciájával ködössé varázsolni az amúgy kristálytiszta elmét. Ez kell neki, és lassan már tényleg epekedve várta a folytatást.

- Azért nem kell úgy sietni. - Morogta egy kicsit elbizonytalanodva, miközben a kabátba bújt. Kicsit szűkre szabták neki, bár mint kiderült, ha felhúzza a cipzárt, remekül kidomborodnak adottságai.
- Nem ülnék fel mögéd, ha teljes mértékben meg lennék győződve arról, hogy életveszélyesen vezetsz. - Bár attól még nem lett kellemetlenebb az utazás.
Vesekiszorításra még akkor se lenne képes, ha akarná, mivel nem igazán edzi az erőnlétét, egyedül a séta az, és emiatt a lábai, amik folyamatosan karban vannak tartva. Szorosan kapaszkodik, nem csak kezével, de combjaival is erősen tartja magát, így eléggé elfárad, már a három perc alatt is, amíg megérkeznek a szupermarketbe.
Kicsit remegő térdekkel száll le a motorról, és a sisaktól is igyekszik olyan gyorsan megszabadulni, amennyire lehet.
- Túlélem. - Sóhajtott, bár egy kicsit határozottan sápadtabb, mint mikor felszállt.
- Mit szólnál, ha vennénk egy üveg bort is? Esetleg pezsgőt? - Biztosan olcsóbban úsznák meg, mintha a hotelben rendelnek. No nem mintha gondjai lennének a pénzzel, de ő nem szeret hivalkodóan sokat költekezni. Egyébként is, bár a sulit, a tankönyveket, és az alapvető dolgokat fizetik a szülei, szórakozásra saját maga keresi a pénzt az egyik állatkereskedés időszakos alkalmazottjaként. Márpedig ez határozottan a szórakozás kategóriába sorolandó dolog.

 

- Aha... És ha két nő van együtt? - ez mindig ízletes téma volt számomra. Egyszer bevállalnék egyszerre két csajt, mondjuk két testvért, mert azokon nagyjából ugyan ott vannak a gombok, kisebb az esélye a felsülésnek. Vagy egy vöröst és egy szőkét együtt. Elnézném, ahogy nyalják-falják egymást. - Ott mi van a megcsalással, szerinted? - ha már ennyire tudományosan indul ki a dologból.
- És ha a hím mind a két lánnyal párosodik? - ha már ennél a szakzsargonnál tartunk.

- Akkor hotel - bólintok, - én választok, én fizetem - ez így nekem korrekt. Ha ő akarná kiválasztani, hogy hol töltjük az elkövetkező pár órát, akkor rá hárítanám ezt a felelősséget, de mivel nekem valószínűleg nagyobb tapasztalatom van a jó szállodák terén, ezért jobb, ha én választok. A diszkréciót értékelem, fiatal korom ellenére is.
- És ha te éppen eltérsz a statisztikától? - Vagy a csaj már annyi kettyintésen volt túl, hogy saját statisztikát vezet, ennyire őrült lenne? A természettudományi karon hallgatók mind őrültek, nem? Még szerencse, hogy sose akartam oda menni...

Az egyik kezembe veszem a sisakot, és a karomra húzom, miután belegyűrtem a kesztyűimet, majd a másik karommal átölelem a derekát lány, és magamhoz húzom.
- Milyen kis sápadt lettél - vigyorodok el, és abban reménykedem, hogy összeszégyelli magát, amitől visszatér az arcába a szín. Kezelésbe veszem az ajkait, hogy eltereljem a gondolatait a kellemetlennek vélt élményről.
- Ha gyakrabban ülnél motoron, nem lenne ilyen problémád - a test egy idő után megszokja, és így elmúlik a félelem is. Mondhatni, természetessé válik az ilyen közlekedési forma.
- Bort? Pezsgőt? - vonom fel a szemöldökömet. - Meg vehetnénk egy pokrócot, és szálloda helyett kifeküdhetnénk az egyik tetőre - persze csak viccelődök. Közben elindulok a bejárat irányába, most hogy úgy tűnik a lánynak csak az enyhe szédüléssel kell megbirkóznia.
- Azt hittem, nincs problémád az ellazulással - jegyzem még meg, és megállok, hogy kérdően ránézzek. Tényleg inni akar előtte? Vagy úgy döntött, hogy a szex helyett inkább a részegedést akarja kipróbálni? Az nagyon nem lenne fair. Közben besétálok kosár nélkül, mert amit én keresek, ahhoz nem lesz szükségem kosárra. Ha meg a biztonsági őr belém köt, akkor azt mondom neki, hogy anyukám már benn vár a kosárral, minek vegyek még egyet? Régen is mindig ezzel koptattam le őket.

A sorokat gyorsan átfutom, így hamar kikötök a fürdőeszközök és női kellékek szekciónál, azonban abban a pillanatban, hogy belépnék a kívánt sorba, egy pillanatra megtorpanok, hogy a korábbinál forduljak be, így a samponok között kötök ki. Megtorpanásom oka pedig pár haverom, akikkel nem szeretnék összefutni. Naná, hogy ugyan azért jöttek, mint én.
- Most éppen három csajt fűzök - magyarázza az egyik a másiknak, ő éppen guggol, ezért nem látni a fejét, de hangról felismerem. Ha üres járaton lenne, akkor is azt mondaná, hogy most éppen hányat és mennyit, és akkor is venne óvszert, ha már tele lenne vele a szekrénye, csak hogy felvágjon a többieknek.
- Még mindig nem jött össze az a kis szigmás? - kérdezi vigyorogva a másik, akinek barna üstöke kilóg. Az egyik fogó játékos, igen masszív vállakkal.
- Ezekkel a szigmásokkal mindig csak a baj van - von vállat - de én önfeláldozó vagyok! Hiszen őket is meg kell dugnia valakinek, nem? - már nálam is egositábban viselkedik.
- Hát, nekik se árt - vonogatja a vállát a vörös, aki idősebb a többieknél, de még mindig pattanások borítják az arcát. Általában a levetett rongyokra szokta magát azonnal rávetni, mert az összetört szíveket könnyebb jól megvigasztalni.
- De ki a harmadik? - veti fel a nagy kérdést a szélles vállú. Valószínűleg csak most számolta ki, hogy mennyi az annyi.
- Ja, egy kis gimnazista, de vele nem húzom sokáig. Majd azt mondom neki, ha nem fekszik le velem, akkor kidobom. Ez mindig bejön - na persze tapasztalt, mert az egyetemistákat nehezebb befűzni. Ha pedig éppenséggel könnyebb, akkor nem biztos, hogy egy olyan rossz hírű hímre akarnak rávetődni, mint amilyen ő.
- Banános vagy epres? - hajol le a vörös, mintha segíteni akarna, valószínűleg unja az agyát.
- Igazán vásárolhatnának a csajok. Nem tarthatok magamnál állandóan minden ízből - morgolódik a szájhős, míg én a samponok között nézelődök, és nagyon remélem, hogy Maxime-nek nem jut eszébe átkukkantani. Mert akkor akár már mehetnénk teljes nyugalommal az Alpha házba, mire oda érünk, addigra mindenki tudni fogja. A nagydarab közben úgy látszik elkalandozott, mert már fél lépéssel távolabb van a többieknél, és valami olyasmit motyog, hogy:
- Sose értettem, miért teszik egymás mellé ezeket! - a tamponok mellé tévedt. - Nem túl... - és nem fejezi be, mert nem találja a szavakat se.

- Az egy egészen másfajta kapcsolat. A nők ragaszkodóak, még ha néha nem is mutatják ki. - Bár jelen esetben nem magára gondolt. - A nők közötti kapcsolatokban ritka a megcsalás, mivel mindketten inkább a hűséget preferálják, és bennük nincs meg az az ösztön, hogy minél több helyen szórják el a magjukat.
- Úgy érted, ha mindkét lány biszexuális, vagy ha a két lány között alapvetően nincs kapcsolat? Mert nem mindegy. A több személy közötti egyidejű kapcsolat mindig bonyolult, könnyen úgy érezheti a harmadik fél, hogy kiszorul, ha a másik kettő belefeledkezik egymásba. Én azt mondanám egy ilyen kapcsolat könnyen felőrli érzelmileg is a feleket. Ha a lányok között azonban semleges a viszony, és elfogadják, hogy osztozkodnak a hímen, úgy nem lehet probléma. - Fejtette ki a nézeteit, bár ezekben az esetekben már sokkal nagyobb befolyása van a szociális, kulturális és érzelmi háttérnek, mint az ösztönöknek. Persze minden kamasz fiú álma két lánnyal csinálni egyszerre, úgy igazán erősnek érezhetik magukat, hogy egyszerre két nőstény figyelmét is felkeltették, akik valószínűleg az ágyban is versengenének a figyelméért. - De ugye ezzel nem azt akarod kipuhatolni, hogy mit szólnék egy édeshármashoz? - Vonta fel egyik szemöldökét kérdőn.

- Legyen akkor hotel. - Bólintott. Valahol örült, hogy a férfi rögtön fel is ajánlotta, hogy fizet, bár elmélázott azon, hogy emiatt olcsónak kéne-e éreznie magát. Eladásnak számít-e ez is? Vagy ha csak közvetlenül a szexért kap pénzt?
- Akkor feljegyezhetem, hogy még annál is különlegesebb eset vagyok, mint elsőre gondoltam. De ennek kicsi az esélye. - Vont vállat. Ha a statisztikai adatok nem stimmelnek, nem fog kétségbe esni, úgy új megfigyeléseket tehet. Önmagával kapcsolatban is.

A bosszúság színezte vörösre ezúttal arcát, mert hát mégis mit várt a másik ilyen száguldás mellett? De szerencsére dühét hamar csillapította az ajkak követelőző játéka.
- Tudod, hogy kell megnyugtatni a lányokat. - Mosolyodott el a csók után, hiszen valóban jobban érezte magát tőle. Kicsit felpezsdítette a vérkeringését, kellemes bizsergést okozva gerince mentén.
- Ez egy ajánlat akar lenni, hogy gyakrabban elviszel motorozni? - Vonta fel szemöldökét. persze nem gondolta komolyan, hiszen egy-két alkalomra készül legfeljebb, annak pedig nem feltétlenül szerves része a motorozás is.
- Még egy ilyen menet a vasparipával, és lehet, hogy lesz. - Jegyezte meg Max. Nem akart sokat inni, pezsgőből például elég szokott lenni egy pohár, hogy kicsit oldódjanak benne a feszültségek.
- Nem muszáj, csak egy ötlet volt, hogyan tehetjük még kellemesebbé az estét. Ne aggódj, nem szoktam részegre inni magam. - Ezt mondjuk mintha már beszélték volna.

Nem igazán ismerte ennek az áruháznak a felépítését, de Sasha szemmel láthatólag járatosabb volt a környéken, és mint kiderült, a haverjai is. Azért csodálkozva pillantott fel, mikor a samponoknál álltak meg, és a férfi láthatólag unott arccal nézelődött. Ha még legalább az italoknál álltak volna meg, annak lenne értelme, de ennek... amíg a beszélgetés foszlányai meg nem ütötték a fülét, nem is értette, mi ez a hirtelen megtorpanás. Egy darabig türelmesen álldogált ugyan, de a beszélgetést hallgatva a szemeit forgatta. Nem igazán akart még több időt eltölteni a kakaskodó hímek közelében, az bizony a libidójára is kellemetlen hatással lenne.
- Mekkora a méreted? - Hajolt közel a férfi füléhez, majd akár kapott választ, akár csak egy furcsálló pillantást, elindult. Teljes nyugalommal lépett át a másik sorba, egyik kezét zsebébe süllyesztve. Első pillantásra, hacsak valaki fel nem fedezni, hogy kinek a kabátja van rajta, egy laza motoros csaj benyomását keltheti a srácokban.
- Ne haragudjatok fiúk, kicsit útban vagytok. - Lépett az állvány mellé, amit a harcias hímek bizony teljes szélességében elfoglaltak. Meglepett pillantások kíséretében kezdte végigfutni a kínálatot. Ízesített, bordázott, extra vékony... a fenébe, azt remélte kevesebb fajta van, de ennyi közül választani az első alkalomra... de a tapasztalat megbújik inkább egy sorral arrébb, hogy... miért is? Nem is igazán érti.
- Na mi az kislány, elvesztél? - Fordult rá a jelenlegi csapat mondhatni legnagyobb szájú vezére.
- Nem, csak sajnos nehéz megtalálni a megfelelő méretet a barátomnak.
- Olyan kicsi? - Kezdett bele a röhögésbe, ám Max válasza beléfojtotta a hangot is.
- Igen, ezek a gyártott kondomok néha elég szűkek neki. Már javasoltam, hogy inkább készíttessen saját méretet. - Lekapott három csomagnyit a polcról. Egy bordázottat, egy extra vékonyat, és egy egyszerű normált, csak hogy legyen választék, ha valamelyik nem jönne be.
- Nos, ez elég lesz ma estére. Remélem. - Tette még hozzá, mintegy utolsó döfésként az állukat leejtő srácoknak.
- Na ne röhögtess, egy pasi se bírja harmincszor egy... - Horkant fel az izomagy.
- Tényleg? Akkor nem elég jó az állóképességed. - Pillantott még távozóban hátra, és a kasszák felé indult. Hogy Sasha hogyan, vagy mikor követi, az már az ő gondja, nem?

 

- Nem.., csak statisztikai szempontból kérdeztem - válaszolok gyorsabban, minthogy belegondolnék ez mit is jelent. - De most, hogy mondod! Benne lennél? - kérdezem kíváncsian.

- Ezért szeretnek annyira - kacsintottam. Nem árt néha érzékeltetni a csajokkal, hogy ők azért különlegesek, mert én létezek. Néha nehezen fogom vissza a nagy arcomat, még Maxime mellett is, mikor robotból nőne vált. Lehet, hogy egy rosszul programozott androidot fogtam ki? Ajjaj! Jobb lesz vigyázni! Letörölhetetlen, önelégült vigyorral indulok befelé.
- Én nem szoktam célozgatni semmire - válaszolnom a kérdésére egyszerűen. Még az se biztos, hogy lesz következő éjszaka, szóval jobb, ha senki se iszik előre a maci bundájára.
- Szállodát ajánlok és egy egész gyertyafényes vacsorát akarsz? - vonom fel a szemöldökömet. Hóhó! Kicsit elszaladt velünk a ló, de legalább látszik rajtunk, hogy lányok vagyunk?
- Lazíts. Nem is mentem gyorsan - ha ez neki sebesség, mit szólna 299 km/h-hoz?

- Hm? - időm se maradt válaszolni, mert rögtön a tettek mezejére lépett. Ahelyett, hogy utána mentem volna, inkább végig hallgattam a kis beszélgetésünket. Maxime tele van meglepetésekkel! Megvárom, míg elindul a kasszák felé, majd én is előbukkanok.
- Ezek a szigmás csajok azért olyan befásultak, mert csak a vibrivel kerülnek kapcsolatba - tér elem a témát, vagy vágok egyenest a közepére? - Szasztok - pacsizok le mindenkivel. - Ismerem a csajt? - vigyorodok el, rögtön kapva az alkalmon.
- Bridgette - kelletlenül húzza a száját.
- Akkor epres - veszek le egyet, hogy a kezébe adjam, majd megyek is tovább, mintha mi se történt volna. Még lehet, hogy utánam szólnak, de ezzel már nem foglalkozom.

Valószínűleg már csak a motoromnál találkozunk újra, mert idő közben úgy döntöttem, hogy mégis csak jó lesz az a pokróc, és a vörösborról se feledkeztem meg. Na meg persze két pohár se ártana hozzá. Felmutatom neki az üveget, hogy értékelje, mégsem vagyok annyira kretén, majd megfogom a kezét.
- Gyere - indulok el egy általam jól ismert irányba. Ugyanis van itt egy lakás, amihez még mindig van kulcsok...de most a tetőtér jobban érdekel.
- Ismerek egy jó helyet - jegyzem meg. - Nincs messze, szóval... Használhatjuk a lábainkat is - mosolygok a lányra.
- Jól beoltottad a srácokat - vigyorodok el, miközben a gazdasági igazgató helyettes lakása felé veszem az irányt. Övé a penthause, ezért senkit se fogunk zavarni a tetőn. Ő aztán biztos csak röhögni fog a dolgon, és talán sejteni fogja, hogy én vagyok fenn.

- Nem. - Válaszolt gondolkodás nélkül. - Én nem vonzódom a nőkhöz egyáltalán, és nem vagyok az a túlzottan versengő típus. Szóval ilyen ábrándokat jobb, ha másokkal szövögetsz. - Bár két anya nevelte fel, nagyon hamar rájött arra, hogy ő teljesen egyszerű, heteroszexuális beállítottságú. Az a nagyon hamar persze az volt, mikor egyáltalán elkezdett a szexualitásával foglalkozni, ami jóval később következett be, mint kortársainál.

- Gyertyafényes vacsorát? Nem köszi, ahhoz ki kéne csípnem magam, az pedig feszélyez. - Még a libabőr is végigfutott gerincén. Nem természetes, mikor tele van az ember arca mindenféle kenceficével. Persze, könnyebb elvarázsolni a srácokat, hiszen éppen azok kerülnek hangsúlyozásra, amik felkeltik a figyelmet, de ugyanakkor olyan művi lesz az egész...
- Az már gyilkos lenne... - Nyelt egy nagyot. Mi a fene van a férfiakkal és az adrenalinfüggésükkel? Még hogy is, hogy ők a kockázatvállalóbb nem, érthetetlen számára, hogy képesek ennyire imádni a sebességet. Az embert nem erre találták ki...

Három csomagnyi ebből a kis gumiból így második blikkre tényleg kicsit sokknak tűnt. Mégis mit kezdjen majd a maradékkal? Mert ha már ő fizetett értük, az övé is marad. Na jó, talán lepasszolhatja a srácnak, mégis több hasznát veszi, mint ő, főként úgy, hogy lejárati dátumuk is van. Utána pedig már felelőtlenség lenne használni őket. Maxime pedig minden volt, csak felelőtlen nem. Na jó, talán néha. Egy kicsit. Mindenesetre a motornak támaszkodva várta, hogy felbukkanjon gyáván viselkedő lovagja.
Azért mégiscsak mosollyal fogadta, minek is rontaná el a lassan estébe forduló délutánjukat?
- Mégis meggondoltad magad? - Pillantott a pokrócra is és felvonta a szemöldökét. Érdekes, csak nem akarja a szabadban? Erre azért már megborzongott.
- Nem volt nehéz, az egójukra kell hatni, márpedig a teljesítmény, a méret, sokkal jobban érdekli a férfiakat, mint a partnereiket. - Indult meg ő is a húzás hatására.
- Az pedig, hogy egy lány vásároljon óvszert kellően meglepetésként hatott számukra, bár nem értem, miért. - Vont vállat. Teljesen mindegy, ki veszi meg a felek közül, ha használják is.
- Hova megyünk? - Tette fel végül a kérdést, némi habozás után.

 

- Oké-oké! - teszem fel a kezemet, jelezve, hogy ártatlan vagyok. Nem is én vezettem erre a gondolataimat, hanem ő terelte erre a témát.
- Miért nem vagy versengő fajta? Talán annyian tolonganak a lábad előtt? - lehet, hogy a nem-menőkön belül, az agyammal-hódítok szekcióban menőnek számít? Nahát! Két nagy vad találkozása! Vigyorgok a hülye gondolataimon.

- Miért nem szeretsz kiöltözni? - szinte érezhető a hangjában, hogy mennyire nem szívleli ezt a dolgot. - Bár mit vár az ember egy szigmás csajtól - vonom meg a vállam.

- Csak gyűrt a zsebembe - javasolom a kezében tartott csomagokra pillantva. Vajon miért a tízes pakkot vette le a hagyományos hármas helyett? Az egész kollégiummal le akar feküdni?
- Átértékeltem a helyzetet - vállat vonok, és nem akarok egy pillanatra se megállni, hiszen mar majdnem célegyenesben vagyunk.
- Igen? - vonom fel a szemöldökömet. - Pedig eléggé rá tudtok pörögni a néger témára - jegyzem meg, ezzel utalva arra, hogy milyen témában szokták általában ezt emlegetni.
- De nálam nem kell ilyeneken aggódni - vigyorgok a vállamat megvonva. Már túl vagyok a farok méregetős korszakomon, egyébként meg tisztában vagyok az adottságaimmal. Ebben a tekintetben az átlag felső határát súrolom, igazodva a magasságomhoz.
- Az óvszervásárlás a mi dolgunk állítólag - legalábbis a lányok erre szoktak hivatkozni. Aztán meg ha van nálunk egy csomaggal, akkor meg azon megy a hiszti, hogy biztos minden utunkba kerülő csajt megdöntünk.
- Az egyik ismerősömnek van erre egy lakása - mondom, és nem teszem hozzá, hogy pontosan a fölé tartunk. Elengedem a kezét, és a vállamra térítem a pokrócot, majd a kezébe adom a poharakat, hogy legalább azokat vigye, míg én barátkozok tovább az üveg jeges érintésével. Egy minőségi példányt választottam, mert megérdemlem. Közben átölelem a derekát, nehogy szökni próbáljon.
- Jól áll neked a dzsekim - kezdem el fenn tartani a hangulatot. Ha a csajok úgy érzik, hogy szépek, nem takargatják magukat annyit, gyorsabban szétteszik a lábukat. Az nekem is jobb... Nem?

- Nem, általában messzire elkerülnek. Viszont úgy gondolom, hogy egy hosszútávú kapcsolat esetén felesleges a versengés, hiszen a másiknak is legalább annyira kell akarnia engem, mint amennyire én akarom őt. Rövid távú kapcsolat esetén pedig... - megvonta a vállát - nem török össze, ha nem sikerül összehozni egy kalandot. Nézek más után. - Nem mintha egyébként olyan sok kalandba keveredett volna eddig, sőt... szexualitás tekintetében kicsit későn érő típusnak számított.

- Ennek semmi köze ahhoz, hogy valaki szigmás, vagy sem. - Horkant fel. - Nagyon sok háztársam igenis szeret jól kinézni, sminkelni, divatos cuccokban járni, és elcsavarni a férfiak fejét. Én csak egyszerűen nem értem, miért kell a természetes szépséget elfedni. Úgy értem... . A másikra pillantott.
- Szerinted így nem vagyok szép? - Nem zavarta, ha a srác azt mondja nem, hiszen a lényeg az, hogy ő mit gondol, márpedig ő igen elégedett volt a saját adottságaival.
- A smink egy álarc, mások erősebbnek érzik magukat tőle, nekem viszont csak a hamisság jut róla eszembe. Minek mutassam magam olyannak, amilyen nem vagyok? Nem szeretem az álarcokat. - Az őszinteséget mindig is többre becsülte, becsülték a családján belül.

Eleget téve a kérésnek eltünteti az egyértelmű jeleket, hogy mégis mire készülnek a következő helyszínen.
- Igen, valóban az afrikai származásúak vezetik a statisztikákat, míg az ázsiaiak - itt a mellette sétálóra pillantott - nos, ők kullognak a sor végén.
- Hm. Nem kell aggódni? - Mérte végig úgy, mintha éppen azt számolgatná, akkor mégis mekkora szörnyeteggel találhatja szembe magát. - Persze nem a méret a lényeg, sokkal inkább a használó ügyessége. - Az európai vér mondjuk lehet, jó hatást gyakorolt az amúgy magasra megnövő férfin.
- Nocsak. Még egy haver akinek a lelke ápolásra szorul, vagy nincs is otthon? - Talán egy cseppet már türelmetlen, igen, mintha növekedne benne a feszültség. Talán fél? Minek félne? Az agya egyre csak azt harsogja, még visszafordulhat, menekülhet, miközben érvekkel, statisztikákkal próbálja nyugtatni, hogy bizony már rég eljött ennek is az ideje.
- Tetszik a szabása, bár kicsit szűkös. - Igazgatta meg melleinél az anyagot, miközben gyorsan alkalmazkodott a változó helyzethez, és közelebb simult a derekát húzó erő hatására.
- Erre a házra gondoltál? - Emelte fel szemöldökét. - Érdekes. Bár nem tette hozzá, hogy azért, mert a nagynénje is ezeket a falakat látja nap, mint nap, lévén övé a legfelső emelet gyönyörű kilátással megáldott lakása. Jöhetett volna ide is lakni, ha akar, bár ami azt illeti a testvérek között korántsem felhőtlen a viszony, de neki bőven megfelel a kollégiumi szoba. Sosem voltak nagyra törő vágyai, csak a kutatás területén.
Biccentett az ismerős portásnak, aki sapkáját leemelve köszöntötte őket. Idős öregúr volt már, és még a régi illemet képviselte.
- Szóval, melyik emelet? - Kérdezte a liftbe lépve, ám az esetleges válasz után, a csendet elkerülendő, lágy csókot lehelt az ajkakra. Miért ne kezdhetnének már most bemelegíteni? Erős ingerek kellenek, hogy képes legyen elnyomni a sipítozó gondolatait, hogy a tekervények sűrű tömegét képes legyen ellepni a lágy, izzó, kellemes köd.
- A tetőkert, remek választás. - Lépett ki a liftből. - Kár, hogy nem hoztam fürdőruhát. - Bigyesztette le kicsit ajkait szomorkásan balra pillantva, ahol a hűvös víztükör kellemesen hívogatta a vendéget.
- Innen merre? - Kérdezte, hiszen letelepedhettek akár a víz partján, akár a zöld lugasok rejtekében, vagy a lengedező pálmafák alatt. Szerette ezt a kis zöld oázist a betondzsungel rejtekében. Imádta a Green Roof Project fejlesztéseit, és ezt az egyik legkiválóbb munkájuknak tartotta. Persze volt pénz bőven, egy ilyen házban.

 

- Úgy beszélsz, mint aki még sose volt szerelmes - jegyzem meg, bár magam se hiszem el, amit mondok. Nincs ember a földön, aki ennyi idős korában már egyszer legalább nem volt belezizzenve valakibe.
- Tényleg ilyen laza vagy? - vonom fel a szemöldökömet. Nem tudom elképzelni, hogy tényleg ilyen legyen, még annak ellenére se, hogy ilyen könnyen belement egy kis kalandba. Szóval, ha nem is keresem másnap, akkor nem is lesz sírás? Sőt, ha pár nappal később se keresem, akkor még a vágyakozni se fog utánam? Hát, ez elég gázul hangzik, így nem lehet összehozni egy kapcsolatot.

- Annyi köze azért mégis csak van - kötöm az ebet a karóhoz - hogy a kappás csajok között egy sincs, aki ne sminkelné magát - még a legbénább kappás csajok is megütik az elvárást.
- Én... - megállok. Ez most egy női hiszti akar lenni, amiért felhoztam ezt a témát? Hát ezt érdemlem? - nem ezt mondtam. Ronda lányokkal nem szoktam lefeküdni - ízlés dolga, de ha már szex, akkor legyen szép, ne kelljen valaki másra gondolnom közben... az mindkettőnknek megalázó lenne.
- A sminkelésnek évezredes kultúrája van, és nem a hamisságról szól - ingatom meg a fejemet. Persze én másként látom ezt a dolgot, hiszen divat szakon végeztem a középiskolában. Megtanultam értékelni azt, ha egy nő figyel ennyire a külsejére.
- Soha nem úgy gondoltam a nők vagy a férfiak sminkelésére, mint holmi hazugságra - jegyzem meg, de nem akarom ezt a témát most folytatni. Jó lesz jegelni egy időre, és inkább azzal foglalkozni, hogy hamarosan ránk esteledik.

- Mondtam, nem kell aggódni - mosolyodok el, és hogy ez alatt most arra gondolok, hogy jók-e a méreteim, vagy hogy elég ügyes vagyok-e, azt rá bízom. Egyébként meg úgyis kiderül alig fél órán belül, hogy mi a helyzet.
- Ami azt illeti,... nincs otthon - inkább nem mondom, hogy nőről van szó, nehogy az okos fejében valamit félreértsen. Ha nem hallotta a hírnevemet, úgy a jó, majd később úgyis fogja hallani, hiszen pár napon belül mindenki tudni fogja, hogy dugtunk. Akkor meg úgyis a fülébe jut, hogy én vagyok az a srác...
- Akkor ne húzd össze - jegyzem meg vigyorogva. Bár nem tudom, hogy hogyan lehet neki szűkös egy olyan bőrkabát, ami alá beférne a protektor is, feltéve, hogy használnék olyat, de mint korábban már említettem, azért annyira nem vagyok biztonság-mániás. Még sose estem motorral, így úgy gondolom, hogy ebből nem is lehet baj.
- Igen, erre - biccentek, és már megyek is előre, hogy intsek a portásnak, hogy nyissa az ajtót. A lányt előre engedem, mivel nem idegen helyre megyünk.
- Tető - vigyorodok el. Most már nincs menekvés! Arra gondolok, hogy ha végeztünk, akkor majd leugorhatunk a lakásba zuhanyozni, úgyis nálam van a kulcs. Ha pedig idő közben hazaér a tulajdonos, hát őt úgyse fogja zavarni. Elég jó viszonyban vagyunk, még mindig. A lágy csók után visszahúzta a lányt egy szenvedélyesebb változatra. Itt volt az ideje megalapozni a veszni látszó hangulatot. Még a végén nem lesz semmi! Azt meg nem akarja. Persze flörtölhettek volna út közben, de úgy tűnt, hogy arra a csaj nem alkalmas.
- Nem muszáj fürdőruha az úszáshoz - lépek ki mögötte, és suttogok a füléhez hajolva. Nem ez lenne az első eset, hogy ruhátlanul használok egy medencét, és az se lenne az első, hogy közben...
- Mit szólnál, ha ott a bokrok között terítenénk le a pokrócot? - mutattam az ujjammal, hogy melyik területre gondoltam, ahol ha valaki mégis feljönne ide, nem fog azonnal ránk látni, így esetleg lenne időnk arra, hogy abbahagyjuk. Már ha Maxime el akarná magát rejteni. Mert engem igazán nem zavarna, ha rajtakapnának minket. Sőt! Később lenne mit mesélni a haveroknak.

Leterítem a pokrócot a fűbe, majd letámasztom a palackot is egy fél méterrel távolabb, mert nem akarok azonnal felönteni a garasra. Igazából, ha egy mód van rá, akkor szeretném, ha mindketten józanok maradnánk. Ki tudja, hogy a csaj nem kezd-e el hányni a bortól közben..., mert sajnos volt már ilyen kellemetlen élményem, és nem akarok még egyet begyűjteni. Lerúgtam a cipőmet, majd kivettem a dobozokat a kabátom zsebéből.
- Tényleg azt hiszed, hogy ennyire kiemelkedő az állóképességem? - kérdezem vigyorogva. - Csak nem hallottál egy-két pletykát a képességeimről? - viccelődöm, és egyben tudakolódzom arról, hogy végül is hallott-e már rólam valamit. Mert ki tudja? Lehet, hogy eddig titkolta a tudását. Kibontom az egyik csomagot, és hagyom, hogy lepörögjön a harmonikába hajtogatott szalag, amit aztán szórakozottan számolok végig, mintha attól tartanék, hogy valaki már az előtt lelopott egyet, hogy kibontottam volna.
- Te melyiket kedveled? - ülök le vele szemben a takaróra, ha már ő is leült, és figyelmemet felé fordítva nézem az arcát. Közben a kondomokat leteszem magam mellé, hogy a kezem szabaddá váljon. Az ujjaimat sétáltatom a takarón, egészen a bokájáig, majd megragadva közelebb húzom, ami számomra vicces, de nem lepődök meg azon, ha a lánynak inkább ijesztő.

- Mert még sose voltam szerelmes. - Bólintott. Számára ez nem volt meglepő, későn érő típusnak tartotta magát, ezen felül olyannyira nem értette az emberi kapcsolatokat, és magukat az embereket sem, hogy nem tudott azonosulni azzal a dologgal, amit úgy neveztek szerelem.
- Inkább csak racionális. Ez persze nem azt jelenti, hogy adott esetben nem érzem jól magam. De ha mindketten tudjuk, mit akarunk, akkor miért rontanánk el a kellemes élményt siránkozással? Nincs igazam? Mindketten egy jó, kellemes, gyönyörteli estére vágyunk. Az esetleges folytatás, vagy ismétlés már a hajlandóságunkon fog múlni. Ha egyikünkből ez hiányzik - Vállat vont - akkor ennyi volt.

- És néha ők sokkal törékenyebbek, mint a szigmások. És sokkal elégedetlenebbek a testükkel. - Csóválta meg a fejét.
- No, ne félj! Nem azért kérdeztem! - Majdnem elnevette magát. - Csak az érdekelt, hogy szerinted csak a smink teszi széppé a nőket, vagy értékeled a természetességet is. - Szó sem volt itt semmiféle hisztiről, hiszen nagyon is jól tudja, hogy ha nem is kiemelkedően, de legalább az átlagot eléri kinézet ügyben.
- És évezredek óta másról se szól, csak a férfiaknak való tetszésről. - Bólintott. Megvan ennek is a biológiai háttere, mint minden másnak.

- Hm. - Vigyorodott el, és amolyan kellemesen kezdi eltölteni a máskor olyannyira gyűlölt adrenalin.
- Talán egy kicsit később, ha sötétebb lesz. - Bár nem volt prűd, exhibicionistának se lehetett mondani, így ha lehet, a meztelen fürdőzést inkább olyan időpontra hagyná, amikor biztosan keveseknek jut eszébe fellátogatni a medencéhez.
- Remekül néz ki. - Bólintott, és meg is indult a kijelölt hely felé, bár a szíve valójában már a torkában dobogott. A csók sokat segített, de úgy tűnik még mindig nem volt elég. A hímnek megvan a potenciálja, hogy elhallgattassa intellektusát, csak még dolgozni kell rajta. És reméli, hogy sikerülni is fog. Mondhatni ráférne végre a tapasztalat.

Letette a poharakat az ital mellé, bár úgy érezte jól jönne már most az első pohárral, úgy talán sokkal könnyebben ellazulna. Levette cipőit, mielőtt elhelyezkedett volna a pokrócon, és a dzsekit is inkább maga mellé tette, úgy érezte úgy sokkal könnyebben mozoghat.
- Gondoltam a választék nem árthat, ha már magad nem akartál odamenni, amíg a haverjaid válogattak. - Vonta fel a szemöldökét. Na jó, kicsit talán túlzásba esett a darabszámmal, de hát... nem volt tapasztalt vásárló, hogy egy pillantásra tudja, melyikben mennyi van.
- A pletykáknak általában kevés a valóságalapja. És ami azt illeti nem igazán hallgatok ilyesmiket, szóval ha sok pletyka is kering rólad... azok hozzám nem jutnak el. - Időnként persze megüti a fülét egy-két dolog a házban is, de mindig próbálja távol tartani magát a vígasztalgatós, kibeszélős esetekből. Nem az ő erőssége mások érzelmeit csitítgatni, vagy éppen feltüzelni.
- Én? - Mintha meglepné a kérdés, sőt egy cseppet zavarba is jönne tőle. A halvány rózsák hamar elárulják.
- Na! - Kicsit méltatlankodva fogadja a hirtelen rántást, aminek mégis engedelmeskedve ül közelebb. Ahhoz hogy elveszítse a fejét végülis közelség kell, nem?
- Ami azt illeti, nem sok fajtával van tapasztalatom. - Ha számszerűsíteni akarná, akkor nullát mondhatna. De még mindig ódzkodik attól, hogy bevallja, hogy csak elméletben tudja, mit is jelent az, hogy szex. Félrepillant, hogy szégyenérzetét valahogy palástolni tudja, miközben agya erősen harsogni kezdi, hogy nem is annyira jó ötlet ez, visszavonulót kéne fújnia, amíg még lehet...
De csak sikerül összeszednie magát, hogy visszafordítsa fejét a férfi felé, hogy belenézzen azokba a sötét, majdnem fekete szemekbe. Ujjaival végigsimított a keleti vonásokat őrző arcon, és próbálta kiűzni fejéből a mongol redővel kapcsolatos tudását, hiszen egyáltalán nem lesz rá szüksége az elkövetkezendő... fél órában.

- Semmi akadálya. - Remélte legalábbis.
- Csak a statisztika kedvéért. - Apró kis ráncok jelentek meg az orra felett, mint mindig, ha a feszültsége elért egy bizonyos szintet. Hazudni kéne talán, mert ezzel elriaszthatja az amúgy magabiztos hímet, vagyis... az annyira nem az ő műfaja.
- Ha pontos számot kell mondanom, akkor... - sóhajtott. Nem olyan könnyű ezt bevallani huszonéves kor felett. - Azt kell mondjam, hogy nulla.
- Semmi olyan, ami lényeges lenne. - Mire gondolhat? Azt észrevette, hogy meglepetés erejével hatott a másikra a kijelentése, és, hát... persze ő volt a hülye, amiért olyan kétértelműen, vagy magabiztosan fogalmazott olyan dolgokról, amiről egy magafajta biztosan nem beszélne.
- Nem betegség, vagy ilyesmi miatt, egyszerűen csak... inkább kerültek a fiúk, és én se nagyon foglalkoztam velük, szóval nem adódott alkalom. - Vont vállat. De mintha említette volna, hogy eddig még senki se állta ki a próbákat. De úgy látszik az nem volt elég egyértelmű utalás. Mindegy is. Lehet, hogy már ebből se lesz semmi?
- Mindkét kérdésedre a válasz, nem. Még csókolózni sem... - Rázta meg a fejét. - Ami azt illeti, tizennyolc éves korom előtt semmiféle szexuális indíttatásom nem volt, utána meg... hát nem vagyok az az igazán szociális fajta. - Egy újabb vállvonás. - Még a barátaim is csak rövid időre viselnek el. - Lehet egyáltalán őket már barátoknak titulálni? Mindig is sokat gondolkozott ezen.
- Mi a biztos? - Vonta fel ezúttal szemöldökét, ám utána már kezdte kapizsgálni a dolgot.
- Nagyon... kiakasztottalak? - Kérdezte, mert észrevette, hogy a másik sokat veszített lendületéből, ami bizony akár meg is gyilkolhatja az estét.
- Szeretnéd, hogy logikailag levezessem, miért is akarok veled lefeküdni, vagy elfogadod, hogy megfelelő választásnak tartalak? - Hátha ezzel kicsit helyrerakja a srácot.
- Csak hallgass az ösztöneidre, ahogy eddig, és segíts nekem, hogy én is meghalljam a sajátjaimat. - Hajolt közelebb, már ha a férfi nem fogta máris menekülőre a dolgot.