Mia O'Donelly sasfészke

Tárgy: Mia O'Donelly sasfészke Vas. Jún. 01, 2014 3:55 am

A Beach Party folytatása

Ó igen. Az alkohol. Az alkohol már nagyon beütött, mire a házhoz értek, és szerencsére, vagy szerencsétlenségre? Igen fecsegőssé varázsolta az amúgy sem mindig szűkszavú lányt. És nevetőssé. Mindenen nevetett, ami csak egy kicsit is vicces, vagy félreérthető volt.
- És akkor képzeld el, hogy az emberek egyszer csak puff! - Kísérte hatalmas gesztikulálással a hangeffektet. - Mert persze a vérünkben van a szabályszegés és mindenki menne a saját feje után. - Zárta le egy zombi apokalipszis lehetséges forgatókönyvét, ami vetekedett egy jó filmével, csak kicsit több volt benne a tudományos hablaty. Hogy is jutott ide? Az alkohol lebontásától a zombikig? Már nem emlékszik...

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Vas. Jún. 01, 2014 7:43 am

Hát ezzel a vérünkben a szabályszegés témával vitába szállt volna, főként egy zombi apokalipszis esetében, de a helyzet miatt, inkább nem kezdett bele egy okfejtésbe sem.
- Vicces lány vagy - pillantott a lányra a volán mögött ülő Sasha, majd leállította a motort.
- Maradj itt, segítek kiszállni - javasolta, mivel a sportkocsi elég alacsony volt, és nem akarta, hogy a csetlő-botló lány visszapottyanjon, mikor nem sikerül tökéletesre a felállási próbálkozása. Kiszáll a kocsiból, megkerüli a járművet, majd kinyitja a másik oldalon az ajtót, és nyújtja a kezét, hogy felsegítse. Ebben a benzin gőzös garázsban, ez éppen olyan különös pillanatnak látszott, ahogy felhúzta magához, mint a parton. Megtartotta a lányt a derekánál fogva, és ahogy elengedte a kezét, mindent megtett azért, hogy az arcából kisimítsa azt a pár tincset, ami előre hullott.
- Hm - majdnem mondott valamit, és ha ki nem is mondta ki, de ez alkalommal az ő arca váltott halvány sárgásból vörösbe, a neon lámpák vibráló fénye alatt. Hogy pedig ezt leplezze, inkább megcsókolta a lányt, miközben a lábával óvatosan belökte maguk mögött az ajtót... És ez alkalommal a távvezérlőt is használta, bár ebben a garázsban nem kellett attól tartania, hogy valaki ellopja a kocsit.
- Na, várj - szólalt meg egy pár lépést követően, majd hirtelen ötlettől vezérelve a karjaiba kapta a lányt, és úgy vitte a liftig. Sietett? Talán.
- Ezt még meg fogom bánni - jegyezte meg, de közben mosolygott, és nem arra gondolt, hogy azt fogja megbánni, hogy letette, hanem, hogy azt, hogy egyáltalán felemelte. Előre engedte a lift ajtó nyitását követően a lányt, de megtámasztotta alulról a karját, hogy nehogy elessen.
- Figyelj - mintha akart volna valami nagyon fontosat mondani, miközben megnyomta a legfelső emelet gombját. Aztán inkább csak kihasználta azt, hogy a lány felé fordult, és megcsókolta, nem annyira lágyan, mint inkább szenvedélyesen.
- Hülye kérdés, de... - húzódott el tőle - ...van nálad gumi? - mert hogy nála nem volt, mert kivételesen tényleg nem azért ment le a buliba, hogy elkapjon egy csajt estére.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Vas. Jún. 01, 2014 9:31 am

- Azért járni még tudok... - Morgott az orra alatt kicsit durcásan, bár az első próbálkozás hamar megcáfolta ezen állítását. A térdei időnként megremegtek, de amúgy egész jól tette egymás után őket.
- Na jó, talán tényleg hat az alkohol kicsit a mozgáskoordinációmra. - Jegyezte meg, mikor tehetetlenül ismét a férfi karjaiba omlott. Ujjai zavartan birizgálták az ing gallérját, és ahogy a sötét szemekbe pillantott, önkéntelenül is elöntötte a pír az arcát. Ezt utálta a legjobban az alkoholban, hogy nem tudta magát kontrollálni, hogy agy, mely korábban erősen diktálta, mit is kéne tennie, és mondania, mit is kéne gondolnia, hogy ne legyen később belőle baj, most csendben nyugodott. A szíve pedig... a szíve ismét hevesen vert, ahogy fogadta a varázsos ajkak újabb csókját. A teste már így is belesimult az érintésbe, ám bőre lassan izzani kezdett. Kívánta a férfit, de nem csak most... később is akarta... hogy mellette ébredjen... hogy eljárjanak ide-oda... hogy egymás életének részei legyenek... mekkorát fog zuhanni... a törékeny angyal majd ismét a tudás köpenyébe rejti sebeit, mint mindig, ha időnként megpróbálkozott a bizalmába engedni valakit. De most nincs más út... csak a csók és az érzések kalapácsa.
- Hé! - Kiáltott fel, ahogy talpai elhagyták a biztosnak érzett talajt. Szorosan kapaszkodott egyetlen lehetőségébe, az izmos vállba, és a nyakba.
- Tudod, a menyasszonyt azért szokták átemelni a küszöbön, hogy megvédjék a rossz szellemektől? - Nevetett fel. - Nem azért, hogy rohamléptekkel a liftig jussanak... - Belépett, és megtámaszkodott a falon, amíg magára nem terelte a figyelmét a srác.
- Hogy? - Próbálta összeszedni már nem csak az alkohol mámorában úszó gondolatait. Ködös tekintete lassan tisztult.
- Most nincs nálam, de... - Valamit akart... igen mintha rémlene, hogy... - Nem maradt abból, amit Miánál hagytunk? - Mert ő ugyan egy darabot se vitt el, és akkor eléggé bevásárolt. Mondhatni. De persze, ha Sasha már elhasználta az összeset... vagy elvitte, akkor... vagy ők használták fel a második alkalommal? A fenébe, nem emlékszik maradt-e...
- Mindegy, ha... nincs fent egy se akkor sem gond... holnap rendel a nőgyógyászom, szóval fel tudok íratni esemény utánit, az is elég hatékony. - Pláne, ha egy napon belül beveszi, de miért is kell most ezen gondolkoznia? Ó persze... egy gyerek nem jönne jól... egyiküknek se... Viszont elég hangulatromboló lenne most elugrani a boltba.
A lift ezúttal olyan gyorsnak tűnt, mégis, mikor az ajtó kinyílt, szinte kitáncolt a másik karjai közül.
- Mia tele van latin zenékkel, szóval lesz mire táncolni... - Fordult meg járás közben, ami kicsit rossz ötletnek bizonyult, mert meg is botlott, és ha a partnere nem volt elég szemfüles, bizony a falnak zuhant, bár nem koppant nagyot, csak behajlított térdekkel támaszkodott neki és felnevetett.
- Kész, nekem tényleg nem szabad innom... - Nem sok alkoholt fogyasztott nem? Ez még nem kellett volna, hogy olyan sok legyen.
Azért valahogy sikerült eljutniuk a lakásig, hogy egy kellemes zenét berakjon, bár ami azt illeti találomra választott. Egyszerűen csak tudta, melyik szekció Miánál az, ami a latinos számokat takarja.
- Szóval? Vállalod, hogy megtáncoltatsz? - Lépett a férfihoz, mikor felcsendültek az [You must be registered and logged in to see this link.]. Alsó ajkába harapva várta a reakciót. Nem csak hogy ellazult, az alkohol, a csókok egyszerűen feltüzelték. Bátornak tűnt és bármire rávehetőnek.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Vas. Jún. 01, 2014 10:44 am

- Ó, hát hogyne - nevettem fel a durcás felhangra, és azonnal tettem is azért, hogy ne kelljen sokáig botladoznia. Nem akartam, hogy elnyaljon a mocskos parkolóban, még csak az kellett volna, hogy a gyönyörű fehér ruháját tönkretegye. Mert ez azaz olaj, ami sose jött volna ki ebből a csodából, amit a lányra húztak. Felismerem a mosást nehezen tűrő anyagokat, amikkel óvatosan kell bánni. Már pedig ez egy elég egyedi darab volt, amiről még azt is sejtettem, hogy Miáé.
- Egy ici-picit - cukkoltam mosolyogva, de azért tetszett az előadása: mindkettő, még az is, amit a kocsiban művelt, bár közben be kellett, hogy valljam, hogy van még egy-két latin szó, amit én se ismerek, holott anyanyelvi szintig fejlesztettem a tudásomat. Még Rómában, Vatikánban is jártam azért, hogy ezzel ne lehessen problémám,... persze a latin valójában holt nyelv.
- Ssss! Az egész parkoló tőled visszhangzik - szóltam rá, de közben én is pontosan olyan hangosan nevettem, mint ahogy ő felkiáltott. Kifejezetten élveztem azt a helyzetet, hogy mutogathatom, mennyire erős vagyok. Annak ellenére, hogy megint a gerincemet terheltem, amit egyre kevésbé érezek már egészségesnek. Túl sokat motorozok, ebben már egészen biztos vagyok. Lassan itt lenne az ideje átpártolni a kocsikra? Ó, nem, nincs azaz Isten!
- Tudod, attól még mert fehér ruha van rajtad, még nem vagy menyasszony - válaszoltam egyszerűen arra, amit mondott, majd a folytatást is megrágtam magamban:
- Ki tudja, lehet, hogy téged is megvéd a rossz szellemektől - vagy legalábbis attól, hogy szép nagyot essen, például egy küszöbben, aztán betörje az orrát. Láttam már ilyet egyszer-kétszer, bár többségében nem lányok produkálták, inkább a részeg férfiaké volt az ilyen szerencse.
- Tudod... - vonom meg a vállam. - Kondom - mondtam más szóval, és majdnem megkérdeztem azt is, hogy betűzzem-e, habár sejtettem, hogy tudja miről van szó, és inkább csak meglepődött azon, hogy felhoztam.
- Hm. Le akartál nyűgözni, ezzel a kis ruhácskával, de gumi már nincs nálad? Ejj! - szúrum le szóban, de közben a szemeim mosolyognak, és az ajkaim szegletében is megbújik egy leheletnyi gonoszság. Kifejezetten örömmel tölt el az a tény, hogy nem volt nála semmi ilyesmi, mert ez azt jelenti, hogy mással se akart ágyba bújni... legalábbis valahol remélem, hogy nem csak Dave-vel nem tervezett ilyet tenni, hanem...
- Te vittél el belőle? - kérdezek vissza, mert hát sose lehet tudni. Én azóta nem voltam fenn, egyrészt mert időm se volt rá, másrészt meg mert nincs szükségem azokra a kondomokra, amiket ő vett. Harmadrészt... pedig eszembe se jutott mostanában csajozni. Pedig Cannes-ben megtehettem volna a fesztivál alatt, volt is rám jelentkező, de valahogy... Inkább nem gondolok bele jobban.
- Hm - hát, akkor az a másik két doboz még ott volt, de azok nem feleltek meg az igényeimnek. Szeretem az intenzív élményt, és nem akarom tompítani, az nem is olyan jó.
- Ó, igen? És ha AIDS-es vagyok? Arra is ír fel valamit holnap a doki? - vonom fel a szemöldökömet. Világ életemben óvszerrel szexeltem, és nem most akarom elkezdeni. Túl jól neveltek a szüleim, túl felelősségteljesre, annyira, hogy majdnem pap lett belőlem.
- Mindegy - cirógatok végig az arcán, majd újra megcsókolom. Ki vagyok én, hogy éppen most azzal foglalkozzak, hogy talán egy fél óra múlva fogunk-e tudni dugni? Talán addigra az ihlet is elmegy, vagy a csaj is összeesik a fáradtságtól. Minek ezen parázni? Egyébként is, lehet, hogy lesz a kocsi kesztyűtartójában...
- Igen? - mintha én nem tudnám, hogy Mia milyen zenéket hallgat, azok után, hogy majdnem egy teljes szemesztert nála töltöttem, azzal, hogy rendezgettem a cuccait. - Hopp - kapom el azonnal, mielőtt még a falnak esne, és megtámasztom a testemmel egy pillanatra. Milyen kis lökött!
- Deee szabad - vigyorodok el. - Így is elég szórakoztató vagy - engedem el, de csak annyira, hogy elindulhasson, mert nem szeretném, ha a folyosón elesne a saját lábában. Igazából azzal járnánk a legjobban, ha kibújna a magassarkúból, mert akkor kisebb az esély arra, hogy kitöri a nyakát... vagy a bokáját. Csak akkor engedem el újra, mikor beértünk a lakásba, mert úgy sejtem, hogy ott már talál elég kapaszkodót, és ha megszabadul a cipőjétől, már nem esik olyan nehezére a járás, mint azzal együtt. Amíg berakja a zenét, addig én feltúrom a fiókot, hátha maradt valahol még egy megfelelő óvszer elfekvőben, de hiába... be kell érnem... hacsak nincs Miánál. Még megnézhetem az ő éjjeliszekrényét is, de azt majd később.
- Vállalom - éppen akkor léptem be a szobába, és megfogtam a kezét. - De szerintem a tangó neked még egy kicsit erős lenne - simítottam végig az arcívén, miközben másik kezemet végig futtattam a karján, lapockáján, hogy a megfelelő helyre csúsztassam a kezem.
- Kell hozzá egy fajta tartás - vettem a másik kezembe a kezét lágyan, magasba emelve, legalábbis olyan magasra, ahogy a tánchoz kell.
- Kell hozzá, hogy vezettesd magad - próbálom elindítani az első pár lépést, de sejtem, hogy össze fognak akadni a lábai, ezért vigyázok. Inkább nem is figyelek a zene ritmusára, hátha úgy nekem is könnyebb arra figyelni, hogy ne essen át semmin. Ha mégis sikerülne, akkor is csak a lejátszóig kísérem, ott pedig leállítom a zenét, hogy betehessek egy másik számot.
- Inkább ezt próbáljuk meg - valójában ez volt a gyorsabb, és nem is annyira szép, mint a tangó, de sokkal kevesebb problémát fog okozni nekem, ha egy rossz mozdulatot tesz. Legrosszabb esetben a lábamra lép, és nem megmogyoróz... Újra megfogom a kezét.
- Tudod hogyan kell riszálni? - csúsztatom a másik mancsomat a derekára.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Vas. Jún. 01, 2014 11:16 am

- Nem te mondtad múltkor, hogy az inkább a férfiak felelőssége? - Minek is lett volna nála gumi? Nem pont azért ment oda, hogy feltétlenül megdugassa magát, no meg... De várjunk csak... a másiknál se volt, szóval ő sem éppen azért ment oda, hogy megfektessen valakit. Csodálkozva nézett a másikra.
- Te nem akartál ott csajt felszedni? - Csúszott ki a gondolat ajkain. Mindig is szókimondónak számított, de ezek szerint becsiccsentve még inkább kimondja, ami csak az eszébe jut, és amivel enyhítheti kíváncsiságát.
- Nem, dehogy. Mit kezdjek én azokkal? Bár ami azt illeti, vízhatlan csomagolásnak jók. - Kuncogott. No igen, nem is tudja már melyik cikkben olvasta, hogy óvszert használtak a fene se tudja már milyen műszer védelmére... Abszurd kicsit, de hát azt használja az ember, ami van, és ami olcsó.
- HIV pozitív. Az AIDS már a betegség, a fertőzés az a HIV pozitív. De miért lennél az? Vagy tényleg van valamilyen fertőzésed? Clamydia esetleg? - Fura... nem a rettegett, halálos betegségtől félt a legjobban, hanem attól az apró kis gombától, ami terméketlenné teheti. Egyszer majd azért szeretne utódokat.
- Nem gondolod, ha ilyesmid lenne, azt először közölni kéne a partnereiddel? Hogy ismerjék a kockázatot? - Vonta fel a szemöldökét. Annyira egészségesnek tűnik, és amilyen tisztán tud mindig a védekezésre gondolni azt feltételezte, hogy minden csajjal így viselkedik. Ilyen elővigyázatosan.
- Áááá szóval tetszik az ittas Max? - Sok sok nevetés, igen az ilyenkor jellemzi, de hát azért vannak, hogy szórakozzanak, nem? Az ital is azért van, hogy jól érezzék magukat, azért se érti, miért isszák le magukat egyesek olyan szintig, hogy az már ne legyen élvezetes.
- Hm? Ez tangó? - Pillantott a gépre meglepetten. Nem igazán tudta, mit rak be, csak találomra választott egyet.
- Erre gondolsz? - Húzta ki magát, és úgy állt be, mint egy valódi táncos. Annyit figyelte őket, gyermekkorában még titokban utánozta is a felnőtteket, ám sosem volt annyi bátorsága, hogy gyakorlatra váltsa az elméletet. A lábai kivételesen jól működtek, és most, hogy az agya nem próbálta meg állandóan magánál tartani az irányítást, igen ellazultnak tűnt, nyitott szemmel is.
- Hm... - pillantott egy pillanatig elgondolkodva a férfira. - Úgy érted, tudom-e ezt? - Indult meg csípője először lágy hullámban, hogy aztán felvegye a zene pattgós ritmusát.
- Azt hiszem menni fog. - Vigyorodott el, miközben teste már remegett az izgalomtól. A tánc, vagy a csókokba foglalt ígérettől, ki tudja, de adrenalinszintje az egekben járt, és kivételesen élvezte az egész pezsgést.
- Tégy magadévá a táncparketten is. - súgta, miközben orrát egy pillanatra a másikéhoz érintette. Hogy aztán utána hol kötnek ki... valójában annyira mindegy volt.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Vas. Jún. 01, 2014 12:11 pm

- Azt mondtam, hogy a lányok úgy gondolják - biccentek, na de nem azt, hogy ez tényleg így vagy! A lányoknál is ugyan úgy lehetne kondom, mint a férfiaknál, akkor kevesebb lenne a probléma. Figyeljen mindenki oda a védekezésre, és kevesebb lesz a fertőző ember.
- Nem - ingattam a fejemet nemlegesen, lassan, majd viccesen hozzáfűztem:
- De látod, amilyen az én formám, mégis sikerült - nevetem el magamat, mert persze akármennyire akarok úgy tenni, mintha ez rossz dolog lenne, valójában nagyon is örülök annak, hogy így esett, és most itt vagyunk... újra.
- Pff.. hát nem mutattam meg elégszer, hogy mire való? - vigyorodok el, tovább cukkolva őt. Észre se veszi, hogy csak szívatom. Így sokkal könnyebb vele.
- Hé-hé, nyugi - integetek az arca előtt, hogy tutira felfogja azt, amit mondok. - Nyugi okostojás, nincs semmi bajom. Teljesen egészséges vagyok - ingatom a fejem. - Különben hogy találkozhattunk volna a véradás után, hmm? - elnézem az okos agya alatt ülő mogyoró színben játszó szemeit, végül csak félre pillantok. Koncentrálnom kellene... vagy valami olyasmi...
Vállat kell vonnom a kérdésére, nem tehetek mást. Igen, tetszik az ittas Maximiliane. Tetszik... Végig pillantok rajta, majd inkább az ablakot választom menedékül, a városra tekintek egy pár másodperc erejéig, míg összeszedem a gondolataimat. Tánc... táncolni jöttünk fel. Táncolni fogunk. Ideje táncolni. Vagy még jobban leitatni a csajt... Nekem tiszta fejre van szükségem, és gondolatokra.
- Igen, ez tangó - bólintok. - Tudod, ez már mesterképzés - kacsintok.
- Erre - bólintok, de mégse hagyom, hogy belekezdjünk egy ilyen táncba, mert ezt tényleg tanulni kell, nem lehet csak úgy nekiesni, pedig nagyon jó lenne. Én legalábbis nagyon örülnék, ha minden lány, akit elkapok, az tudna táncolni, de sajnos nem így van.
- Igen, nekem is úgy tűnik - vigyorodok el, és máris lépek, hogy elkapjam a lambada ritmusára. A szavai viszont megakasztottak a mozdulatban, és ...pontosan úgy csináltam, mint aki nem hisz a fülének. Nem is hittem.
- I-i-gen? Szóval azt szeretnéd, hogy magamévá tegyelek? - csípem el a derekát, hogy magamhoz húzzam. Azzal a nagy szerencsével áldott meg a sors, hogy zenei hallásom van, így sokkal könnyebben ráérzek a ritmusra, mint a legtöbb ember; ám az is nagy mákom, hogy mindig érdekeltek az emberek, így elég sokat figyeltem ahhoz, hogy könnyen ráérezzek arra, hogy hogyan kell a másik ritmusát összekötni a sajátommal. Combjához simul a combom, ahogy belépek a lábai közé, hogy vezetni kezdjem a ritmusra. Táncolok vele a lambadára, és mosolyogva figyelem, hogyan engedi el magát. Alaposan megforgatom az alig pár perces szám alatt többször is, a feje fölé tartott kezét fogva, majd újra és újra visszahúzom magamhoz.

- Maxime rendesen kiütötte magát, - ami részben az én hibám, mert este még a kezébe adtam egy pohár italt. Ami tény, az tény, tényleg nem bírja az italt, de legalább annyi szerencsém volt vele, hogy ahelyett, hogy hányni kezdett volna, elálmosodott. Csak nem hosszúak voltak számára mostanában a napok? Ki tudja, hogy meddig szokott tanulni. Csinál-e mást az egyetemen kívül, vagy teljesen annak él? Mia a kanapé szélén ül, hosszú vörös haja egy irányba fésülve omlik le a vállán, én pedig a takarómat gyűrögetem a fejem alá.
- Sejtettem, hogy nem ő takargatta be magát - játszik gúnyos mosoly az ajkain. Egyszerűen hihetetlen, hogy Mia mindig azt hiszi, hogy hülyének akarom nézni! Ennyire... ahh... Sóhajtok, ezért nem is figyelek arra, hogy mit mondott még, csak mikor azt kérdezi, hogy:
- De miért aludtál kinn? - a szemöldökeit pont úgy vonja fel, mint ahogy este Maxime csinálta. Lehunyom a szemem, megpróbálom kiverni a fejemből a lány képét, de úgy érzem, ez képtelenség.
- Hát...nagyon tapadt - vonok vállat, és elismerem magamnak, hogy megint szépet sikerült hazudnom. Mia az a személy, akivel bármennyire is akarok őszinte lenni, rendszeresen nem megy. Pedig Isten a tanúm rá, hogy megpróbálok mindent megtenni azért, hogy igazat mondjak. Egyszerűen olyan kérdései vannak, amikre már reflexből mondok hülyeségeket. - Készítsek reggelit? - ülök fel, hátha ezzel el tudom terelni a témát. Mia egy hosszú, szinte már-már komoly pillantást vet rám, majd végül elmosolyodik:
- Ha ez téged kielégít - vonja meg a vállát. Vajon hány költő, hány festő nevezte a múzsájának? - Én lezuhanyzok - áll fel, azzal a hívogató mozdulatának, amiről már megtapasztaltam, hogy nem nekem szól, hanem "csak úgy van". Eszemben sincs utánamenni, még csak utána se pillantok. Tojásrántottát szeretnék készíteni, mindenféle jóval.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Vas. Jún. 01, 2014 9:41 pm

- Ugyan már, megjelensz valahol, és szinte vonzod a csajokat. Tényleg azt hitted, hogy lemész egy ilyen buliba, és csaj nélkül jössz haza? - Arról persze nem szólt a fáma, hogy feltétlenül neki kell lennie annak a csajnak, de hát... nem tiltakozik. Egyáltalán nem tiltakozik egy-egy újabb éjszaka ellen. Hiszen megmondta. Bármikor szívesen viszontlátja az ágyában.
- Az biztos, hogy a Te felhasználási módod ezerszer jobban tetszik. - Vigyorodott el.
- Jah, tényleg. el is felejtettem, hogy akkor vért adni voltál. Aztán még én is a véredet vettem. - Persze képletesen, hiszen az állatai harapták meg...
- Egyébként meg... az okostojás egy derogáló jelző. - Böködte meg finoman a férfi orrát, miközben morcos arckifejezést öltött magára.
- Ez is... a zuhany is... - sóhajtott. - Minden jó dolog mesterképzést igényel? - Húzta el ajkait egy pillanatra, de a jókedve hamar visszatért.
- Igen. - Bólintott, még a szemei is mosolyogtak. - Sosem gondoltam volna, de... életem egyik legszebb emléke, mikor a tetőn neked adtam magam. - Az őszinteség új fokára lépett... mégis mi a fenének mond ilyeneket? Az alkohol... igen biztosan csak az alkohol beszél belőle... Ismét felnevetett, ahogy a karok szorosabban fogták, ahogy a tánc lágy ringása lassan átjárta a testét, a fejébe toluló adrenalin teljesen elvette az eszét. Néha úgy érezte, hogy repül. Egyszerűen csodálatos este volt, de a másnap... az másnap jött el.

Sajnos nem a finom illatokra, és a kávé aromájára kelt, hanem a telefonja csörgésére. Kikászálódott az ágyból, és mintha egy zombi film szereplője lenne kezdett a táskája, majd benne a csörgő izé után kutatni, amit legszívesebben most hozzávágott volna a falhoz. De végül felvette, és gyorsan magára kapott egy pólót is a szekrényből, bár tapasztalnia kellett, hogy nem meztelen. A póló persze jó húsz-harminc centivel volt hosszabb, mint egyébként, szóval kényelmesen combig ért.
- Igen? - Vette végre fel, és nyitotta is a szoba ajtaját. - Á professzor... jó reggelt... nem csak... - Levette a füléről a kagylót, hogy a kijelző órájára pillantson. - Öhm, fél óra múlva találkoznánk? - A fenébe, tutira elkésik...
- Nem, persze, nem zavar. - Vonta össze szemöldökét, és a konyhába sétált. Kicsit habozott, próbálta felidézni, mi is történt az éjszaka, de a táncon kívül nem sokra emlékezett... Elővett egy poharat, és a fejfájáscsillapítók után kezdett kutatni.
- Hogy mennyi idő, míg az első eredményeket megkapom? - Kérdezett vissza, mivel nem hallotta túl jól a vonal másik végét. Vagy csak a feje lüktet ennyire? Kivett két kapszulát, bekapta, majd megtöltve a poharat a vizet is utánuk döntötte. Elsősorban ez utóbbira van szüksége, ezt tudta. az alkohol vizet von el a szervezettől, ugyanis.
- Hát úgy hat hónap. Éppen ezért kértem mostanra a konzultációt, a jövőhéten lenne a teszt első fele, és az első eredmények akkor... - Megakadt a beszédben.
- Hogyhogy nem lesz? - letette a poharat, úgy érezte jobb lesz úgy. A tűzhelyhez sétált, finoman végigsimított a férfi karján és rámosolygott. Valami olyasmit tátogott némán, hogy finomnak néz ki, majd ellépve tovább foglalkozott a vonal másik végén beszélővel.
- Hogy érti, hogy elpusz... nem, tudom mit jelent a mérgezés. Az összes? - Kicsit kétségbeesetté vált a hangja.
- Én... ez... - le kellett ülnie, muszáj... hátát a szekrényeknek döntve lassan csúszott a padlóig. üveges tekintettel meredt maga elé.
- Mi az, hogy sajnálja? Hat havi munkám veszett oda! - Emelte fel a hangját. - Hat havi munkám! - Már nem csak a homloka lüktetett. A szemeiben könnyek gyűltek.
- Persze. - Sóhajtott. - Nem, nem lenyugszom. Igen, pihenek egy pár hetet. Nem, persze, újra lehet kezdeni... Igen. Köszönöm. - Letette és... és nem tudta, mit tegyen. Csak meredt maga elé, mint aki éppen gondolkozik csak éppen... nem járt semmi a fejében. Az elmúlt hat hónapban... felesleges volt... bármit is csinálnia. A kísérleti állatai halottak. Felemelte a fejét, mikor Mia telefonja is hangos harsonába kezdett. Nagynénje egy szál törölközőben libbent ki, és vissza a fürdőbe a telefonnal együtt. Végül Sasha-ra pillantott.
- Valaki... - nagyot nyelt, az ajkai kiszáradtak. - Megmérgezte a C labor összes kísérleti állatát. Az enyémek is köztük voltak. Hat hónapomba telt, hogy szignifikáns különbséget kaphassak a kontroll csoport és a kísérleti alanyok között... és most... minden hiába... az elmúlt hat hónapom... felesleges volt... a francba is! - Tehetetlen dühében a szekrényajtóba öklözött, ám... a fa volt a keményebb. Fájdalom könnyekkel telve ölelte magához sajgó kezét.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Hétf. Jún. 02, 2014 11:22 am

- Hát, ami azt illeti, igen. Azt hittem, hogy ez az én döntésem, és ha nem akarok magamhoz csajt felvinni, akkor nem is fogok - válaszolok a kérdésére egy vajnyi iróniával a hangomban. De miért is akarja ezt bizonygatni a lánynak? Olyan értelmetlen az egész!
- Valóban? Eddig nekem fel se tűnt - egy kis cinizmus sose árt, főként, ha az orromat böködik közben.
- Szörnyű az élet - jegyzem meg vigyorogva. - De talán... egyszer beiratkozhatsz a mesterképzésre is - jelzem, hogy még semmi sincsen veszve.
- I-igeen? - ennél szélesebben már nem tudtam volna vigyorogni. Szóval ennyire nyomot hagytam benne? Ilyen jó voltam? Ez teljesen felvillanyozott!

Szeretem a tojásrántotta szép sárga színét, és azt is, amikor kevergetés közben fel-felbukkannak benne a hozzáadott fűszerek, és kis szagbuborékokat képeznek, melyek a kevergetéstől kipukkanva illatfelhőt bocsátanak az orrom alá. Mia is szereti a tojásrántottát, ezért választottam ezt... vagyis inkább azért mert megjegyezte, hogy van a hűtőben. Úgy éreztem, hogy ez célzás volt, cserébe, amiért megint itt kötöttünk ki nála.
Letolom a tűzről a serpenyőt és keresztbe fektetem a fakanalat, amivel eddig kevergettem, hogy odamehessek a lányhoz. Leguggolok mellé.
- Ártott neked az a szekrény? - vonom fel a szemöldökömet, majd leülök mellé, bár ez utóbbit nem tartom olyan jó ötletnek, mivel elég hideg a járólap. Átkarolom a vállát, és mivel jobb ötletem nincs ezért magamhoz húzom, hogy átölelhessem.
- Sajnálom - simogatom a hátát, és próbálok nagyon megértőnek tűnni, pedig végül is az első gondolatom az volt, hogy a mai dugás is elmarad, ami pedig nem éppen egy jó keresztényi gondolat. Na jó, talán kicsit önző vagyok, vagy legalábbis vannak igényeim, amiket mostanában elhanyagoltam.
- Sokáig tart újra elindítani a kísérletet? - kérdezem. Az anyagi kártól nem félek, azt intézi majd az iskola, annak meg van biztosítása, és valószínűleg a támogatóknak is van.
- Valaki nagyon utálhat valakit, ha ez tényleg igaz - sóhajtok, és tűnődök el azon, hogy ez milyen gonosz húzás lehet. Nálunk is szoktak lenni mocskos dolgok, de szerintem ez még rajtunk is túltesz. Karriereket dönthetnek romba egy ilyen cselekedettel. És vajon kit fognak ezért felelősségre vonni?
- Be kell mennem az egyetemre - lép ki az ajtón Mia, majd összevonja szemöldökeit. Nem éppen úgy néz ki, mint aki örül annak, amit lát, de még inkább nem úgy, mint aki örül annak, amit hallott, ugyanis ugyan azért keresték őt is, bár neki nem volt semmilyen kísérlete a laborban, viszont az ilyen ügyekben jelen kell lennie neki is.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Kedd Jún. 03, 2014 1:05 am

- Hát... éppen most repesztette meg az egyik metacarpusomat, szóval vehetjük úgy, hogy igen. - Morogta. jól esett neki az ölelés, bár nem érezte szükségesnek azért... fejét a férfi vállára hajtotta.
- Nem az elindítással van a gond. - Szipogott egy keveset, bár nem tűnt úgy, mintha bármelyik pillanatban sírva akarna fakadni.
- Egy hónap alatt megvannak a kísérleti állatok, a gond csak az, hogy legalább hat hónapig még csak a változó szakasz zajlik le, ami nem publikálható. Ilyenkor csak kontroll van, hogy tényleg kezd-e a különbség mutatkozni. Az első eredményeim most lettek volna, végre túljutottam volna az előkészítő szakaszon, erre... - Sóhajtott. Egyszerre érezte magát dühösnek és kétségbeesettnek.
- Menj csak, megleszek. - Pillantott fel egy halvány mosollyal nagynénjére.
- Sajnos nem is tehetem meg, hogy maradjak. - Engedett meg magának egy szomorkás mosolyt. Persze mindig is ő választott... ő választotta a munkát a család helyett, és talán ezért is orrolt meg rá időnként a nővére aki... minő meglepő, a miss tökéletességnek minden megy! vagy legalábbis majdnem minden.
- Nem tudom ki lenne képes ilyesmire. - Fordult vissza az őt karolóhoz Max. - Ez nem bosszú, ez egyszerűen... mindegy. Nem érdemes vele foglalkoznom. - Sóhajtott.
- Csak egyszerűen... kiakasztó, hogy lényegében minden munkám felesleges volt ebben a hat hónapban. És persze most lényegében szabadságra küldtek.
- Nem lehetsz bent, amíg a nyomozás tart. - Szólt közbe még távozóban a nagynéni. - Most megyek, vigyázzatok magatokra! - Lépett ki sietősen az ajtón.
- Ami még pár hét csúszás és addig... addig mégis mihez kezdek? - Túrt a hajába.
- Biztos furcsa, de... nem igazán tudom, hogy mit kezdjek a hirtelen felszabadult időmmel. - Pillantott a másikra. Olyan... elveszettnek érezte magát. Eddig mindig olyan jól betáblázta a napjait. X órát a kísérlettel foglalkozott, párat a tanulmányaival, heti néhány órát kisegített a kereskedésben, és maradt egy kevés a rekreációra. De így... a napjának nagy része... mégis mivel töltse ki?
- Ennyi erővel akár haza is mehetnék. - Sóhajtott. - És mindeközben az jár a fejemben, hogy milyen isteni illata van a rántottádnak. - Nevetett fel, és kitörölte a könnycseppeket a szeméből.
- Azt hiszem éhes vagyok.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Kedd Jún. 03, 2014 8:33 am

- Azért csak nem ütöttél akkorát - vigyorodok el a feltételezéstől. Nem tudnám kinézni a csajból, hogy akkorát sorozzon a falra, hogy azzal komolyabb sérülést okozzon saját magának. Persze biztosan fájhat neki, hiszen nem annyira edzett, hogy meg se kottyanjon neki egy kis falbaboxolás. Nem is értem, hogy miért nem a tenyerével csapott oda, miért akart magában kárt okozni?
- Tudod... még így is előrébb vagy, mint a legtöbben - mondom, mert ennél jobb ötletem nem volt, vagyis lett volna, de azokat a technikákat, amiket tanultam, nem tudnám rá alkalmazni. Ami pedig igaz, az igaz... messze leelőzte a kortársait, így lényegében semmit se veszített.
- Minden okkal történik az életben - pillantok a márványmintás járólapra, és bár így fogalmazok, de nem vagyok biztos abban, hogy a vallásosság határát súroló szavaim megfelelőek egy okostojás megnyugtatáshoz. - Lehet, hogy neked éppen arra van szükséged, hogy kicsit mással foglalkozz. Használd ki az így kapott időt - javasoltam. Végül is eddig teljesen elhanyagolta az élete bizonyos területeit, így itt az ideje pótolni. Sok mindenről maradt le, és csak egy részét tudja már csak visszaszerezni az elveszett időnek. Minden okkal történik, én ebben egészen biztos vagyok. És most nem arra gondolok, hogy egy sötét lelkű ember gonoszságának áldozatai lettek a kísérleti állatok, hanem arra, hogy a mindenséget átható kozmikus energiák siettek a segítségére, mivel eljött az ideje annak, hogy mással foglalkozzon. Persze ezt egy okostojás sose fogja logikusnak tartani... vagy mégis?
- Szia! - köszönök utána, bár egy kicsit sajnálom, hogy a kedvére készített reggeliből nem fog enni. Esetleg csomagolok neki, és később beviszem. Ugyan akkor már nem lesz annyira friss, viszont még így is több lesz a semminél. Hiába, Mia az életét az iskolának adta, és úgy tűnik, hogy élvezi is ezt, vagy legalábbis nem hagy magának időt arra, hogy rosszul érezze magát az életében.
- Csináld, amihez kedved van - megvonom a vállamat. Azt ne mondja nekem, hogy kísérletezni van kedve, mert hülyét kapok! Egyébként is! Nekem kellene tudnom, hogy mit szoktak csinálni a csajok, ha ilyen nehéz helyzetbe kerülnek?
- ... - válaszolni akartam az első mondatra is, de a folytatásba, mint akadályba ütköztem, így inkább visszazártam szóra nyitott számat, és kedves mosollyal az arcomon pillantottam rá újra:
- Ebben az esetben, kezdjük a szabadságodat reggelivel - mondtam, amilyen kedvesen csak tőlem tellett. Talán még sincs veszve az a beígért dugás? Kezdtem visszanyerni az elkóboroltnak hitt reményemet.
- Gyere - álltam fel, majd nyújtottam a kezemet, hogy felsegítsem. - Hé - veszem végre észre, hogy mit húzott fel kómásan, ébredés után. - Ez az én pólóm - de persze nem kezdem róla levenni, pedig megfordul a fejemben.
- Kérsz hozzá valamit, vagy elég lesz a rántotta? - lépek oda a félkész reggelihez, és visszahúzom a főzőlapra. Szerencsére, ha lehúzom róla az edényt, akkor lekapcsol. Ilyen energia takarékos fajta, mert Mia az ilyen dolgokat kedveli. Talán ezért is megy olyan jól az egyetemnek? Ott is biztosan vigyáz ezekre az apróságokra. - Addig megteríthetsz - ameddig én szeletelek hozzá zöldséget, és előveszem a péksüteményt, amit ugyan én nem eszek meg, de hátha ő megkínálja. Ha nem szükséges, akkor nem szoktam semmilyen liszt alapú ételt enni.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Kedd Jún. 03, 2014 9:25 am

- Elég csak a megfelelő szöget eltalálni. - Nyitogatta és csukogatta egy darabig a tenyerét, de az igazság az, ha nagy a probléma, az úgyis meg fog látszani egy órán belül...
- Előrébb? Ugyan, az én eszemmel tarthatnék sokkal előrébb is. - Jegyezte meg keserűen. Ez volt az első lekicsinylő dolog, amit saját magáról mondott. Vagy egyáltalán lekicsinylőnem számít az, ha az ember úgy gondolja, hogy sokkal több esze van, mint amennyi látszik?
- Ok, és okozat. - Sóhajtott. - Csak olyan nehéz elfogadni az okozatot, ha nem ismerjük az okokat. - Megcsóválta a fejét. - Márpedig ennek nem sok okát látom.
- Hát... pont itt a gond. Nem tudom a tudományon kívül mihez van kedvem. - Vont vállat. - Úgy értem vannak dolgok, amiket élvezek, olvasni is szeretek, de hogy egy egész napot mivel töltsek ki az... azt hiszem barátokat kéne szereznem. - Húzta el a száját, mintha az olyan kellemetlen dolog lenne.
- De... hogyan kell barátkozni? - Pillantott a másikra, amolyan segélykérő, vagyis inkább kicsit kétségbeesett tekintettel. Még soha nem foglalkozott azzal, hogy nincsenek barátai, vagy hogy csak azért keresik a társaságát, hogy kihasználják, és vele írassák meg a leckéiket. Az élet velejárójának fogta fel ezeket. De olyan barátok, akikkel szórakozhat? Van egyáltalán olyan, Sasha-n kívül, aki valószínűleg szintúgy érdekből viseli el, aki huzamosabban kibírná a jelenlétét?
- Ilyen dolgokban teljesen analfabéta vagyok...
Elfogadván a felé nyújtott kezet feltápászkodott a kemény padlóról.
- Tényleg. - Pillantott végig magán. - De az a helyzet, hogy nekem jobban áll. - Vigyorodott el, és huncut csillogás jelent meg a tekintetében. Nem volt soha az a sokáig kesergős fajta, már korán megtanulta, hogy amit nem irányíthat, azon nem érdemes siránkoznia. A hír sokkolta, de... rendben lesz, ez egészen biztos. Nehezebb őt megtörni, mint bárki gondolná.
- Mmmm van bacon? - Dörzsölte össze két tenyerét, és egy pillanatra az ajkához érintette ujjait. Szerette a húst, ehhez nem fért kétség.
- Köszönöm. - Fonta karjait a férfiéba, és egy puszival kedveskedett a szája szegletében, mely csak akkor lett több, ha a másik is akarta. - Megnyugtató tudsz lenni. - Mintha ezt egyszer már említette volna, nem? Csak akkor a félelmekről volt szó, igen a motorozásról éppen. Elengedte Sasha karját, és a tányérok között kezdett kutakodni. Határozott elképzelése volt arról, milyennek kéne egy reggelizős tányér méretének lennie, de úgy tűnik Mia nem az alapján választotta a készleteit. Mindenesetre kiválasztott két szép kék darabot, és poharat is szervált hozzá, hiszen friss rántottához friss narancslé dukál, vagy nem?
- Azért remélem... nem beszéltem olyan átkozottul nagy hülyeségeket este. - Szaladt a fitos orr fintorba. Nem emlékezett pontosan arra, miket mondott. A tetteivel nem volt gond, azokkal tisztában volt, és azzal is, hogy az alkohol igen... bátorítólag hat r, de a szövegekre már nem emlékezett. A táncra... nos a táncot feledhetetlennek ítélte.
- Nagyon jól táncolsz, jártál valamilyen iskolába? - Csak nem magától fejlődött ilyen szintre a társastáncok terén. Vagy mégis?

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Kedd Jún. 03, 2014 10:11 am

- Elég sok olyan dolog van, amiben elég csak a megfelelő szöget eltalálni - kacsintottam, mert eszembe jutott, hogy korábban egy másik témánál már beszélgettünk szögekről is, meg mintha a szögmérő is szóba került volna. Vagy csak álmodtam? Igen, egyik esete a lánnyal álmodtam, de már nem emlékszem, hogy mit... vagy talán két éjszaka alkalmával is...? Ki emlékszik ilyesmire!
- ... - felvontam mind a két szemöldökömet. - Már megbocsáss, de ha a te eszeddel már tarthatnál előrébb is, akkor tartanál is ott - egy kissé oldalt biccentettem a fejemet, hogy abból a szögből is ellenőrizzem, hogy... - Nem vagy te véletlenül "UFO"? - vágom én, hogy az alien lenne a megfelelő kifejezés, de az UFO sokkal egyértelműbb utalás a földönkívüli lényre való utalásra.
- Más lányok ilyen esetekben órákon át zokognak, - vagy gyakran napokon át, ami társul rengeteg nassolni való elfogyasztásával, televízió bámulással a szünetekben, és vagy az ágyon terpeszkedéssel, vagy alvással, esetleg álmatlanul forgolódással, ha az illető nagyon stresszes.
- Az ok az, hogy eddig nem szántál időt arra, hogy társadalmi életet is élj, ... - csak egy hajszálon múlik, hogy ne mondjam ki, hogy a kozmikus energiák ilyen módon csapnak le rád - ezért itt a lehetőség, hogy megtedd - fejezem be elfogadhatóbban a gondolataimat. Persze ebben a hablatyban én sem hiszek. Sejtem, hogy van valami forma, amit Istennek hívunk, és hogy az irányítja az életünket, és előre eltervezi, meg mi-minden, de nem vagyok az a begyöpösödött vallásos forma. Hiszek abban, hogy a hit nélküli embereknek sokkal nehezebb az életük, mint azoknak, akik hiszen... például magukban. Ez lennék teszem azt én is.
- Ha nincs kedves máshoz a tudományon kívül, akkor keress valami érdekes olvasnivalót - javasolom. Csak van még a könyvtárban olyan könyv, amit még nem olvasott. Ívben esne le az állam, ha nem így lenne.
- Próbálj ki új dolgokat - ez is egy javaslat. - Például játszottál már biliárdot vagy dartsot? - nem hinném, hogy bármilyen sportban jeleskedik a lány, bár nem tűnik annyira harmatgyengének, de szerintem az inkább a cipekedéssel függhet össze és a több tonnányi könyvvel, melyet eddigi életében megmozgathatott.
- Barátkozni... hááát... - na ez egy nagyon jó kérdés. Felnevetek. - Ahhoz én se igazán értek - vigyorodok el. Én csak adom magamat, amitől a csajok tapadnak, de ők nem barátkozni szeretnének. Aztán ott vannak a srácok, akik csajokat akarnak, ezért elkezdenek velem lógni. Nálam ez így működik, és jól át is látom, hogy ez így működik. Dave-vel meg azért lettünk jóban, mert a szüleink jóban voltak, és nekünk is így kellett tennünk. Ki tudja, hogy ha alkalma nyílna rá, akkor ne árulna-e el egy jobb lehetőségért? Például egy állásért a későbbiekben, vagy egy olyan csajért, akit élete nőjének tart.
- Hm - tűnődök egy pár pillanatig. - Talán ha eljárnál olyan helyekre, ahová a többi szigmás, vagy az okostojás srácok szoktak - próbálom erőltetni a fejemet, hogy mégis mik lehetnek ezek a helyek... mert ahová mi járunk, oda még a csajok csak-csak elmennek, de a srácoknak nagyon szerelmesnek kell lenniük. Biztos vannak speciális helyek, ahová az okostojások szeretnek járni... és a könyvtár például nem is rossz ötlet... bár, eddig nekem ott csak csajozni sikerült... Hm. Hm. - Nem akarod mégis inkább meglátogatni a családodat? - próbálom visszaterelni egy helyesebbnek ígérkező ösvényre. Akkor nem keveredne olyan szörnyen kellemetlen szituációkba, mint amibe kerülhet, ha most barátkozni kezd fűvel-fával.
- Hát igen azt már észrevettem - bólintok helyeslően, majd jót vigyorgok azon, hogy ebben egyetértünk.
- Ezt nem cáfolom - pillantok rajta végig. Valóban jobban mutat rajta a ruhám, mint rajtam mutatna. Legalábbis nekem sokkal jobban bejön rajta, mintha magamat nézegetném a tükörben. Valószínűleg nem hozna lázba a dolog.
- Van - biccentek. - Megsüssem? - ez alap. Egy amerikai jellegű konyha bacon nélkül, olyan, mint a tojás a sárgája nélkül. Élettelen, üres, hiányos... és még sorolhatnám. Ha igent mond, akkor előveszem a hűtőből, és még egy serpenyőt felteszek a tűzhelyre.
- Nincs mit - de mit is köszönt meg a lány? Nem igazán értette, viszont a puszi meglepetésként érte, mivel az agya már a szalonna darabok forgatásán járt, és persze azon, hogy akkor lehet, hogy mégis csak összejön az a dugás... ettől pedig a gondolatai átfutottak más irányba... Mi van, ha ez egy olyan barát-zónás puszi volt, csak elcsúszott? Mert mi másért puszilgatná a csaj? Eddig se... - Igen - apró mosoly jelent meg az arcán, és nem is foglalkozott sokáig azzal, hogy mennyire képes megnyugtatni másokat, mikor hirtelen ilyen nyugtalanság tört rá. Fel kellett volna ajánlania Miának, hogy elviszi, és akkor nem érezné most olyan hülyén magát, miközben a rántottát próbálja átmelegíteni. Egyáltalán miért foglalkozik azzal, hogy barát zónába kerülhet a csajnál? Összeszorított fogakkal koncentrált látszólag arra, amit csinált, ám inkább a saját gondolatai okozták a ráncokat a homlokán. Még soha egyetlen csajnál se került barátzónába, ha ő maga nem akart odakerülni, sőt még gyakran akkor se sikerült, mert a csajok hamarabb beleestek a srácokba, ha nem úgy viselkedtek, mintha meg akarnák őket dönteni. Ennek pedig az egyszerű oka a félelem. A tojás gyorsan készen lett, és a baconnek se kellett sok idő, így előbb az egyik, majd a másik került az asztalra, és végül elég gyorsan felszeletelte a zöldségeket is, melyeket szintén az asztalra csúsztatott.
- Annyira nem - vonta meg a vállát, és közben valami jellegzetesen gonosz vigyor ült ki az arcára, ahogy a lányra nézett. - De felfedted egy-két féltve őrzött titkodat azzal kapcsolatban, hogy hogyan fertőznéd meg az egész emberiséget egy olyan vírussal, melynek segítségével mindenkit irányíthatsz - mondom, majd nemes egyszerűséggel leülök az asztalhoz.
- Á, nem, nem jártam... - kettős tagadás, megfelelő gyorsasággal. Az emberek észre se veszik, hogy hazudnak nekik. - magamtól tanultam meg így. Tudod, sok klipet néztem gyerekkoromban - várom, hogy bekajálja-e, aztán ha igen, akkor nagyon jót nevetek.
- Hát persze, hogy jártam tánciskolába. Sőt, több osztály végzős táncában is részt vettem, mivel több lány volt általában az osztályokban, mint fiú - ez egy ilyen leosztás volt abban az időszakban a sulikban. A kezemben a villával nézem egy ideig a tányéromat, de nem arra várok, hogy a tojás önálló életre keljen a sülés után.
- Régen nagyon utáltam táncolni - nézek fel Maxime-re. - A bálokon mindig táncolnom kellett a lányokkal, és - vállat vonok - későn érő fajta voltam, sokáig nem érdekeltek. De kellett, mert anyám ezt akarta - mondom, és közben leteszem a villát, hogy a kezembe vegyem a poharat, és kortyoljak egy keveset a narancs juice-ból. El is felejtettem, hogy sose iszok gyümölcslevet a tojáshoz, mert nem illik hozzá. Jobban kedvelem a teát ilyenkor, sőt talán még a víz is jobb.
- Az én családomban szégyent hozni anyámra - ingattam a fejemet, egy kis mosollyal a szám szegletében. - Felért volna egy öngyilkossággal - de szerencsére meg akartam felelni az anyámnak, így megtanultam táncolni. Persze ezt már nem akarom neki ennyire mélyen megvallani... ha leesik neki, akkor leesik, ha nem... nos, talán az lenne a jobb. Nem örülnék, ha rájönne, hogy a megfelelési kényszerem miatt lettem csak menő, és nem azért, mert valóban vezető típus vagyok.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Kedd Jún. 03, 2014 11:01 am

Elpirult. A fenébe is, emlékezett arra, mikor ezt mondta, és... zavarba is jött. Eltalálták a megfelelő szöget, az egészen biztos. Többször is. Sokszor. ÉS tegnap este is jó lett volna, de hát az ital... Sasha kész úriemberként viselkedett, amit nem várna el az ember egy Alpha-tól. De sokszor cselekszik olyasmit, amit nem várna el a hozzá hasonló kaliberűektől az ember. Persze mindenki más, és hát... mindenhol vannak gyémántok és cirkon kövek. Neki éppen egy gyémántot sikerült kifognia.
- Nem, nem vagyok ismeretlen, repülő tárgy. - Nyomta meg a kifejezést, és elmosolyodott. - És még csak földönkívüli sem. Itt születtem.
- Tősgyökeres floridai vagyok, úgyhogy emiatt mégiscsak lehet, hogy egy aligátorból fejlődtem ki! - Végülis ki tudja, kik voltak az igazi szülei?
- Minek sirassam azt, amin úgysem változtathatok? - Rázta meg a fejét. - Rosszul érint, valószínűleg párszor még elkesergek rajta, de nincs értelme kiütni magam, mert nem segít. - Éppen ezért viselkedett olyan érzéketlenül Dave kálváriájával kapcsolatban is. Minek leeresztenie magát az embernek egy olyan dolog miatt, ami megtörtént?
- Hm. És ha beköltözöm a könyvtárba az érdekes olvasnivalóim mellé, azért meglátogatsz néha? - Vonta fel a szemöldökét. Nem, nem tartotta jó ötletnek beleásni magát egy új témába, hiszen akkor... akkor sokat fog arra gondolni, hogy egy fél évig lényegében feleslegesen dolgozott.
- Nem, még soha. Ahhoz társak kellenek. - Vont vállat. - Nem véletlenül hívják őket társasjátékoknak.
- Áldott tehetséged van hozzá, mi? - Fújt egyet Pedig mennyire örülne, ha lenne egy metódus, amit betanulva barátokat szerezhet... most kifejezetten hasznos lenne.
- Régebben be-benéztem egy-egy buliba, de... az igazság az, hogy még ők is általában ódzkodnak tőlem. - Bár lehet azért, mert a bulin lévők megpróbálják utánozni a nagyvilági alpha-kappa hangulatot, aminek gyakran katasztrófa a vége, mikor pedig nem... Nos akkor meg összeszokott társaságok kis klikkekbe tömörülve szórakoznak.
- A Sigmások között nagy a klikkesedés, bár toleránsnak mutatjuk magukat, de az elv itt is érvényesül. Hasonló a hasonlót vonzza.
- Valójában nem sok értelme van. Dianne sosincs otthon, így vele nem sokat találkoznék, Eva meg... nos vele az a baj, hogy mindig otthon van. Egy idő után teljesen az agyamra menne. Nagyon szeretem az anyámat, de túl sok időt nem vagyok képes vele eltölteni. - Vállat vont.
- Azért lehet hazalátogatok majd pár napra. - Abból baj nem lehet. - Ha ki akarsz szabadulni kicsit a városból nyugodtan kísérj el. - Vigyorodott el. - Bele se gondolt abba, hogy most hívta meg a még alig ismert férfiút a szülei házába... és hogyan fogja bemutatni? Anyu, sziasztok ő itt Sasha, időnként összejövünk és dugunk? Dianne-ből persze talán azonnal kitörne az apai ösztön és szegény srác... hát... nem lenne akkor a helyében.
- Kérlek. Jó ropogósra. - Szorította meg még egyszer a kart, mielőtt elengedte volna.
- Ó a fenébe. Nem szabad innom, mert akkor kiadom a jó kis világuralmi terveimet. - Játszotta a csalódottat. - Attól tartok meg kell öljelek, mielőtt elmondod másnak is... - Pillantott rá vigyorogva.
- Szereted hülyíteni az embereket igaz? - Vonta fel egyik szemöldökét. Már hogy lehetne ezt klippekből... pláne klippekből! megtanulni... Ha legalább még táncversenyt mondott volna, az sokkal hihetőbb.
- Hát... talán felvehetném a listámra, hogy a szabadidőmben megtanulok táncolni... - Vette fel a villát. Nem is olyan rossz ötlet. Persze ehhez is partner kell. Meg némi alkohol kezdésnek.
- Hm... szóval sokáig nem szeretted a lányokat... érdekes... - Jegyezte meg elgondolkodva.
- Tudom, milyen megpróbálni megfelelni az elvárásoknak. - Szólalt meg kis idő után csendesen. Neki azért könnyebben csúsztak a falatok a torkán.
- Van hogy sikerül, de még akkor is úgy érzi az ember, hogy nem tett érte eleget. Sajnos hosszú az út, amíg utána rájössz felnőtt fejjel, hogy mi is az, amit Te akarsz valójában. - Vállat vont, ez is egy olyan dolog, amin kezd túl lenni, bár még nem tökéletesen. Anyja biztosan valamilyen gazdasági irányba küldte volna, ha teheti, de a korán megmutatkozó tehetsége szerencsére megmentette.
- Nem eszel? - Kérdezte, kicsit aggódó pillantást vetve az érintetlen tányérra, majd a másik arcára.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Kedd Jún. 03, 2014 11:19 pm

Reag 5

- Szóval a szüleid itt élnek a városban - hümmögök egy sort ezen az információn. Azért azt nem gondoltam volna, hogy a közel az ennyire közélt jelent. Mi texasiak vagyunk, de az anyai és apai nagyszüleim is washingtoniak, így mindennek mondhatom magam, de éppen floridainak nem. - Én nagy részt Texasban nőttem fel - jelentem ki, majd hozzáteszem - és nemzetközi középiskolába jártam, hogy ne legyen akcentusom - az elején nagyon nehéz volt, egy csomó fejlesztő órán kellett részt vennem magántanároknál, hogy szépen beszélnem a nyelveket. Ezen kívül pedig anyanyelvi nyelvtanáraim is voltak, hogy ne úgy tanuljak idegen nyelveket, mintha azok holtak lennének.
- ...hát, már értem, miért vagy zseni - ezt most nem dícséretként mondom, nem is gúnyként, hanem, mint egy egyszerű tényt. Azt hiszem, kezdek beletörődni, hogy okosabb nálam. Ami eleinte nagyon zavaró volt, de végül is, nincs ezzel semmi problémám. Már nem irigyelem.
- Persze, majd néha megtalálsz a képregény szekciónál - viccelődöm saját értelmi szintemen. Bár valószínűleg tudnék neki pár olyan könyvet mondani, ami vaskos, de még sose volt a kezében.
- Nézz le egy szórakozóhelyre, Hívj meg mindenkit és rögtön találsz barátokat - megvonom a vállamat. Nesze neked metódus! Kicsit ingatom a fejemet. Kezdek rájönni, hogy az eddigi életem egy kédz katasztrófa, rengeteg sikamlós kapcsolattal, amik egyszer csak kicsúsznak majd az ujjaim közül és huss... Voltak barátok, nincsenek barátok. A csajoknak még Dave-t is sikerült ellenem fordítania...bár...nem, ő nem hagyna ott, hiszen az nem lenne családias.
- Lehet, nem neked valók ezek a bulik - újabb vállvonás, és az a szar érzés, hogy már pedig nekem le kell őt beszélnem az interakciók halmozásáról.
- Ti toleránsak? - majdnem olyan hangosan röhögök fel, mintha valamilyen humorcsatornát néznék. - Ez ugye csak egy vicc volt? - kérdezem, mert nem hiszem el, hogy komolyan gondolta.
- Arrogánsabban viselkedtek, mint a legtöbb kappás csaj - jelentem ki határozottan. Az álszerénység, na az megy a szigmásoknak. A kappásoktól legalább tudja az ember, hogy mit várjon.
- Talán... - szólalnék meg, de az agytekervényeim nem tudják megfelelően feldolgozni az információkat, így hánykolódni kezdenek a gondolatok az ész rozoga csónakjában. Háborog a tudás tengere. - Nem azt mondtad, hogy egyke vagy? - gondolom Dianne a nővére, Eva meg az anyja lesz.

- Jó kis zombi lennék - vigyorgok. - Betehetnél az ágyadba Teddy helyett - gondolok a mackóra, amivel a gyerkőcökben aludni szoktak.
- Szeretek viccelődni mások hiszékenységén - vagyis szeretem tesztelni, hogy másoknak mennyire esnek le a dolgok. Így hamar kiderül, hogy kit mennyire lehet irányítani.
- Van egy-két jó tánctanár a városban, biztos tudok egyet ajánlani - gondolkozik el a lehetséges jelölteken. - Hm - vigyorodok el. - Mit szólnál a rúdtánchoz? - vonom fel a szemöldökömet. És látszik az arcodon, hogy ezt most tényleg komolyan gondolom. Sokat javítana a mozgásának és azon, hogy hogyan olvasson az emberek testmozgásából ösztönösen.
- Igen. Szerinted ez nem normális? - nézek rá. Na, lehet, hogy ezt nem kellett volna neki elmondanom?
- Az jó - motyogom az orrom alatt. Nem, egyáltalán nem jó, hogy rájött arra, hogy olykor megfelelési kényszerrel kűzdök... És ha ehhez még hozzátenném azt, hogy négy szülők van...volt.
- Hát, igen - bólintok, kicsit talán komorabban a kelleténél. Megint itt lóg a levegőben ez a megnyílás téma, én meg libikókázok az igen és a nem között. Összeszorítom a fogamat, ahogy magamban tűnődök. Éppen, hogy csak nem csikorgatom.
- Tudod, van úgy, hogy az ember már attól jól lakik, ha csak elkészíti az ételt - mosolygok rá, közben előhalászom a telefonomat, hogy megnézzem kik kerestek a közösségi hálón, és mit akarnak tőlem. Pár szó a tegnapi buliról, hogy ki kivel és hová jutott. Vissza is írok az egyik megjegyzésere, majd kommentálok pár képet. Benyomok egy-két lájkot, de közben azért figyelek a lányra is.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Szer. Jún. 04, 2014 1:09 am

- A városban? Nem. Neked ilyen kicsinek tűnik Florida? - Nevetett fel. A szüleim St. Petersburg-ben laknak, majd kétszáz mérfölddel arrébb, pont a másik oldalon.
- Furán is mutatnál texasi tájszólással... - Vonta fel szemöldökét. A kínai vonások és az az akcentus...
- Szóval igazi, lasszót lengető, bőrcsizmában járó cowboy gyerek vagy... - kuncogott. Hát igen, minden államnak megvannak a maga sztereotípiái.
- Hm... azt hittem azt mondod, majd a fénymásolóban dugod a könyvtáros lányt. - Viccesnek szánta, bár talán egy kicsit sértőre sikerült.
- Mondjuk inkább azt, hogy más miatt rekesztünk ki embereket, és nem a kinézetük miatt. - Vigyorodott el. - Persze a csoportosulás abszolút természetes az embereknél. Hasonló vonz hasonlót. Persze ebből úgy tűnik, senki sem hasonlít hozzám. - Ez elgondolkoztatta. - Hm... Egyedülálló vagyok! - Tett úgy, mint aki éppen most jött rá valamire.
- De igen. - Pillantott rá csodálkozva, aztán lassan, mint valami tantusz, leesett, és nagyot koppant. Egy pillanatra eltakarta az arcát, és visszafojtotta a nevetését.
- Dianne az anyám. És Eva is az. - Kezdett bele a magyarázatba. - Ne haragudj, nekem ez már annyira természetes, hogy nem is gondolom végig, mikor róluk beszélek. Két anyám van, mindig is kettő volt. - Vonta meg a vállát, és visszatért az ételhez.
- Náluk édesebb szerelmes párt még nem láttam. - Mindig is csodálta azt a kapcsolatot, ami a szülei között van.

- Csak zombiként? Úgy hideg lennél. - Fordult egy pillanatra szomorúvá szájszeglete.
- Rúdtánc? - Vonta fel szemöldökét. - Viccnek gondolta, de a srác... hát a srác arca egészen másról árulkodott.
- És az ajánlásért cserébe privát táncot is kérsz? - Mégis hogy a fenébe jutott eszébe pont ez a tánc? Jah persze, mégiscsak pasiból van.
- Mi számít normálisnak? Amit a társadalom gondol, vagy amit mi? - Kérdezte.
Max nem szokott aközben beszélni, miközben valaki a telefonját simogatja, úgy érzi megadja inkább az embereknek azt a teret, amit láthatólag igényelnek. Most is ezt tette, így hagyta a csendet közéjük telepedni. Kínos csend? Talán egy kicsit... Nem tudja még mit akar, és ez a kínos. Fél az esetleges sebektől, vagy talán attól, hogy már túl késő?
- Megoldjuk azt a gumiproblémát, ami este felmerült, vagy ma is kihagyjuk az ágyjelenetet? - Kapta be az utolsó falatot. Megpróbált úgy tenni, mintha nem is esett volna komoly dolgokról a szó korábban.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Szer. Jún. 04, 2014 9:11 am

- Nincs olyan messze - jegyzem meg. Való igaz, számomra elég sok hely közelinek számít, ami másoknak távol lenne, hiszen teljesen önálló vagyok a motorommal együtt. A motorommal, ami most nincs nálam, és jó lesz minél hamarabb visszaszerezni... visszacserélni.
- gy is gyakran furán néznek rám - vonom meg a vállamat. De ami igaz az igaz, tényleg elég fura másoknak, hogy amerikai vagyok keleti létemre. Egyesek nagyon nehezen kötik össze a kettőt, pedig már nagyon régóta itt élünk.
- ... - szkeptikus tekintettel nézem a lányt. Ugye ezt nem gondolod komolyan? Aztán elmosolyodok. - Nincsen se olajunk, se marháink - pedig lehetnének, de az apám ács volt, nem volt semmi szüksége marhákra. Viszont van nem egy ismerősöm, akinek van.
- Nem szok... - vállat vonok. Biztos, hogy akarom én ezt? Ingatom a fejemet, miközben mosolygok. - Nem szoktam nagy dobra verni a hódításaimat - javítom magam ki , hogy eladható csomagolásba kerüljön a szöveg. Így nem mondtam se azt, hogy igen, se azt, hogy nem. És pláne azt nem, amire igazából gondoltam.
- Hát ez felettébb kellemetlen - jegyzem meg a kijelentésére. - Így elég nehéz lesz barátokat találnod... ha senki se hasonlít rád. - És akkor én mit keresek itt mellett? Elárulná valaki? Ja, igen, én dugni akarok.
- Egyébként nem is mondtad, hogy egyke vagy, csak nem akartam rákérdezni - vigyorodtam el: Látod-látod! Így is ki lehet belőled húzni információkat! Ezt biztos már sokan használták ki. Pedig milyen jó memóriája van állítólag. Vagy én emlékszem rosszul, és már tényleg mondta volna?

- Erre is biztos találsz valami megoldást - vonom meg a vállamat. Hiszen zseni a csaj, csak kitalál valamit, amivel megoldja a dolgot. Nem? - Talán már van is valami jó ötleted - kacsintok.
- Csak akkor kérek privát táncot, ha elmész rúdtáncosnak egy peepshow-ba - válaszolok a kérdésére. - Ezzel szemben felajánlom értékes segítségemet a gyakorláshoz - vigyorodok el, miközben megvakargatom az államat. Ugye milyen nagylelkű vagyok?
- A véleményedre voltam kíváncsi, nem arra, hogy másoknak mi a normális - válaszolom. Ez nekem egyértelmű volt. Neki mért nem?

A csendre viszonylag gyorsan felfigyelek, már magamhoz képest. Lassan felpillantok a telefonról. Nem is lassan, inkább óvatosan, attól tartva, hogy esetleg megbántottam ezzel a cselekedetemmel.
- ... - mondani akarok valamit, de nem tudom mit kellene mondanom. Talán elnézést kérhetnék tőle, amiért ilyen bunkón viselkedek, de az nem az én stílusom. Nem szeretek mások előtt meghunyászkodni, ezért inkább elviselem a következményeket. Egy ilyen apróságnak vajon milyen következményei lehetnek? Talán jobb lenne bocsánatot kérni?
- ... - a szemöldökeim megemelkednek a kérdésre. Mi a...?! Akkor mégis dugunk? Meglepett tekintettel nézek rá még egy ideig, majd előkotrok a zsebemből egy dobozt, és az asztalra teszem, majd még mielőtt kiengedném a kezeim közül elkezdek felállni. Az már biztos, hogy nem akarok enni, mert nincs hozzá étvágyam. Talán később. Viszont a narancslé jól esett.
- Elugrom a motoromért - tolom vissza a széket az asztal alá, majd egy kis időt hagyva a két kijelentés között folytatom. - Elviszlek Pitsburg-be - mondom, majd elindulok a tányérommal, hogy a megfelelő szemetesbe söpörjem a tojásrántottámat.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Szer. Jún. 04, 2014 9:57 am

- Hm? Nem-e? - Vonta fel szemöldökét, majd nagyot sóhajtott. - Furcsa egy Alpha vagy te Sasha... igazán elütsz a statisztikai átlagtól. - Aminek örül. Igen, be kellett vallja magának, hogy örül, hogy az egy éjszakás kaland hosszabbra nyúlik, hogy van akivel beszélgethet, hogy van aki... van akivel jól érzi magát, és képes megbízni benne.
- Talán nem mondtam ki konkrétan, de azt hittem az örökbefogadás említése után elég egyértelmű... - Nem mintha nem lennének árva testvérek, csupán... gyakoribbak az egykék, főként igen kicsiként, mint a rokon gyerekek.

- Hm... hogy bizonyos motorikus és szenzoros funkciók megmaradjanak... - Kezdett el máris járni az agya a megoldáson.
- Hát, attól tartok, ha minden funkciódat meg akarnám tartani, amit érdemesnek tartok, úgy már nem is érdemes belőled zombit csinálni... - A beszédét is szereti, igen azt, hogy kellemesen el tudnak társalogni, sőt, még meg is nevetteti! Ritka az olyan ember, aki olyan vicceket fabrikál, amit ő is megért. Kielemzés nélkül.
- Ki is nyírnának a szüleim... - Nevetett fel. - Hát... a rúdtánc azért elég meredek, nem gondolod? Rendben, hogy valójában sport, de... - Zavarba jött. Nem is attól, hogy ilyesmit tanuljon, sokkal inkább attól, hogy mi van, ha... ha tényleg tartana Sasha-nak egy előadást. Már akkor, mikor jól megy. Vajon lenyűgözné?
- Nekem ez a véleményem. - Nézett rá értetlenkedve. Nem muszáj egy véleménynek kijelentésnek lennie. - Nem tudom eldönteni, mi a normális, hiszen annyi szemszög van, annyi fordulópont, ok, magyarázat... egyszerűen nem mondhatom semmire azt, hogy normális, csak legfeljebb azt, hogy átlagos. De attól, hogy a nagy többség azt csinálja, még nem lesz valami normális. Gondolj csak a szegregációra. - Nem szerette valójában azt a szót, hogy normális. Ez egy olyannyira megfoghatatlan dolognak bizonyult, amit tudományos elméje nem tudott feldolgozni.

A lepjük meg a másikat játékot játsszák? Mivel szemöldöke azt jelezte, hogy éppen annyira meglepődött az asztalon hagyott dobozkán, mint a másik a kérdésén. Talán... túl nyers volt megint? Mégis.. megbántotta? Tűnődve figyelte a távozni készülőt, de egyszerűen nem tudott olvasni belőle.
- Motorral? - Kérdezett vissza szinte már most rettegő hangon. Persze csak később villant az agyába, hogy együtt mennek, ami azt jelenti, hogy... be kell mutatnia a szüleinek. De... hogyan? Öhm... ez... kínos lehet.
- Nem tarthatnánk meg inkább a sportkocsit? - Annak mégiscsak legalább négy kereke van... kettővel több, mint a motornak. Minél több kereke van valaminek, annál stabilabb, nem? Akkor már egy kamion... vagy lánctalpas... az tutira biztonságos.
- Addig... lezuhanyzok. - Fújt egyet beletörődően.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Szer. Jún. 04, 2014 10:29 am

Jó csere volt. Először visszavittem a kocsit, aztán mégis bedobtam pár harapásnyi reggelit az egyik szendvicsező mellett, a motoromnak támaszkodva. Ezt követően elugrottam az egyetemre, hogy elkérjem Miától a kocsikulcsot. Nem volt elragadtatva attól sz ötlettől, hogy kölcsön adja, de mivel az unokahúgáról volt szó, ezért belement, azzal a feltétellel, hogy legkésőbb holnap visszahozom. Letettem a motort egy fizetős parkolóban, és eltaxiztam a kocsiért. Mégse hagyhatom szabad ég alatt, őrzés nélkül az én drágaságomat. Aztán vissza a lakásba. A liftben már nagyon tipródtam, és kezdett későre is járni. Tuti este lesz, mire odaérünk, talán már vacsora után is. Nem voltam elég gyors, pedig próbáltam az lenni. És jó lenne valami ebéd szerű is. Út közben egy kis gyors kaja, az egyik pihenőnél.

- Hello - köszönök be, majd lerúgom a cipőmet. Mindenképpen le kell zuhanyoznom indulás előtt, hogy átöltözhessek. - Megjöttem - mondom, mintha ez nem lenne elég egyértelmű. Közben beakasztom a helyére a kabátomat, és fel dobom a vállfára a vesevédőmet is.
- Mikor szeretnél visszajönni? - kérdezem tőle, mikor már látom.
- Lesz egy kis dolgom a városban, szóval csak kidoblak valahol...akár a lakásotok előtt, vagy ahol neked kényelmes - teszem hozzá, hátha nem akarja mégsem elárulni a címét. Közben előveszem az elektronikus térkép kezelő gépet a tokjából, felkészülve arra, hogy kereshetek valami címszerűt.
- Aztán visszamegyek érted, amikor úgy döntesz, hogy jönnél már haza - bár ez nem volt igazán otthonnak mondható, de valahogy mégis sikerült kötődnöm hozzá. Igazából azt hittem, hogy azért akarom elvinni, hogy motorozhassak egy kicsit, de aztán beláttam hogy nem ez az oka.
- Lezuhanyzok, aztán indulhatunk, ha neked is jó - nyúlok a törölközőmért, hogy elindulhassak. Imponálni akarok neki, hogy lássa a képességeimet, hogy továbbra is abban a tévhitben legyen, hogy főnyeremény vagyok. Közben akárhányszor az ajkaira pillantok, eszembe jut a reggeli puszi. Talán már úgy is viselkedek, mint egy barát zónás... Lehet mégsem kellene elvinnem? Mindegy. Visszalépni kár lenne. Megközelítem a mosdót, közben az éjszaka eseményeire gondolok. A fehér kis ruhára, arra hogy a lányok majd megpukkadtak. Olyan irígyek voltak, és nem csak arra, hogy végül én vittem el, hanem arra, hogy mindene meg van, és most úgy tűnik, hogy összejön neki a hiányzó darab is. Ez lennék én. Egy hím, amivel kielégítheti fizikai vágyait. Törölközővel a derekamon térek vissza a szobába, hogy felöltözzek.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Szer. Jún. 04, 2014 11:17 am

Ami azt illeti, Max még zuhanyzás előtt másnak kezdett neki. Túlságosan pörgött azh agya, így ahogy Sasha elhagyta a lakást egyszerűen nekiállt mosogatni. Aztán rendet rakni. Valamikor a portörölgetés közepén ötlött fel benne, hogy elfelejtett valamit, szóval mikor a srác visszajött, még csak akkor lépett ki a zuhany alól. De legalább a lakás fele csillogott. mindig ez volt, ha komolyabban gondolkozni kezdett, és nem volt körülötte rend. Úgy érezte a rendrakással együtt a fejében zajló dolgok is a helyükre kerülnek, de most... hát most nem túlságosan segített. Zavarodott volt, mert nem tudta, mire számítson. nem tudta, hogyan viszonyuljon a dolgokhoz. Vagy csak egyszerűen várjon? Nézze meg hogyan alakul? De ha elront valamit...
- Szia. - Lépett ki, a törölközőt magára csavarva. - Nem tudom, ezen még nem gondolkoztam. - Eleve abba nem gondolt bele, hogy az éjszakát már otthon töltheti.
- Maximum holnapig, vagy még egy nap, de nem tovább. - Rázta meg a fejét, mert hát... mit kezdene magával otthon?
- Ha nem akarod túl sokszor megtenni a két város közötti távot - lépett mellé, hogy bepötyögje a címüket. - akkor estére maradj nálunk. Nem hiszem, hogy a szüleimet zavarná. - És olyan... fura lenne, nem? Ha nem töltenék együtt az estét, ha már... persze azt is megérti. Kínos a helyzet, mert hát... nem tisztázott.
- Nekem... jó. - Egy hosszú pillanatig mintha várakozóan tekintett volna a keleti vonásokkal terhelt arcra. Egy csók? Na? Vagy neki kéne? Vagy már nem is? Elpirult, és elkapta tekintetét. Inkább elindult felöltözni. Még szerencse, hogy mindig tartott Miánál pár cuccot, amit felvehet, bár amennyit mostanság itt van, érdemes lenne újratöltenie a készletet.

Még nem öltözött fel teljesen, mikor a másik kilépett a fürdőből, bár már csak egy felső hiányzott. Persze megint a nagynénje által vásárolt egyik push-up-os darabot kellett felvennie, hiszen kényelmes sportmelltartói rendszerint a kukában, vagy talán adományként végezték. Látszólag teljesen elgondolkodva bámult ki az ablakon, és összerezzent, ahogy megérezte a férfi jelenlétét. felállt a székről, és határozott léptekkel indult társához. Lélektükrei éppoly erővel izzottak. Döntött, legalábbis a következő lépéséről biztosan. Mindent megtesz, hogy megszerezze, amit akar, nem? Figyelmeztetés nélkül fonódott karja a férfi nyakába, és ajkai is mohón tapadtak az ajkakhoz, ha nem menekültek előle.
- Talán még indulás előtt... tisztázhatnánk ismét, hogy mit akarunk egymástól. Mert nem tudom, hogy barátként kezeljelek, akivel ritkán lefekszem, vagy... olyan hímként, akivel akkor is tombol közöttünk valami, ha csak beszélgetünk? - Nem volt biztos abban, hogy érthetően fogalmazott, valójában ő maga sem tudta, hogy mit takar a két státusz... Talán a másiknak jobb ötlete is van, mégis minek nevezhetnék, mégis minek tekinthetnék ezt.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Szer. Jún. 04, 2014 10:07 pm

Az végülis nem sok, bár elég tág időintervallum, mégis kezelhetőnek találtam. Ennyi időt bármelyik városban kényelmesen el tudok tölteni, és lesz még arra is időm, hogy ha akarok, visszajöjjek a városba.
Az arcára pillantok, miközben felajánlja azt az eshetőséget, hogy nála aludjak, és figyelmeztetnem kell magamat arra, hogy ő nem olyan, mint a többi lány. És nem bennem más, hanem magától más, mert ilyennek született, ilyenné nőtte fel magát. Mit mondhatnék erre a javaslatra?
- Nem biztos, hogy ez a legjobb ötlet, amit eddig tőled hallottam - mondom, csak hogy ne válaszolják semmit a kérdésre. Aludhatnék náluk, de már intéztem magamnak szállást. De milyen lenne, ha náluk aludnék? Kínos. Azt hiszem nagyon kínos lenne a helyzet. Gyáva lennék, ha visszautasítanám? És hős, ha igent mondanék? Nem akarok gyávának tűnni, de...
- Jobb lesz, ha először túlesel azon a beszélgetésen a szüleiddel, amire már tizennégy éves korodtól fogva vártak - javasolom. - Utána gondold át még egyszer ezt a kérdést - kedvesen rá mosolygok, mert mi mást tehetnék? Kisöprök egy tincset az arcából, tekintetem az ajkaira téved. Akkor ez most a nem barát zónás bemutatás vagy a jött az egyik haverom, és nálunk aludna, anya ugye nem baj? bemutatás? A szememet a képernyőre irányzékolom, miközben sóhajtok egyet. Ami azt illeti, még soha se vezettem egyetlen autót se ilyen sokáig, de Mia szerint az övé kényelmes. Hiszek neki. Inkább.

Meglepődöm. Először is azon, hogy a lány még nem öltözött fel, másodszor pedig a határozott léptein, ahogy közelít felém. Még nem elég nőies a mozgása, hogy azonnal levegyem, hogy mire készül, de nem is annyira agresszív, mint mikor az embert meg akarják ütni, szóval kivárásra teszem fel a tétjeimet.
Jackpot. A bank fizet, és én fogom inni a levét, ha hibázok. Átkarolom a derekát, miközben viszonzom a csókját. Az ajkai... Nincs barát zóna. Hülye vagyok, hogy egyáltalán eszembe ötlöt. Milyen szenvedély veszett el ebben a kis szigmás csajban!
- Huh - még fel se támadtam poraimból, már jön is a nagyon komoly kérdés, aminél általában véget érnek a kapcsolataim. De ez most tetszik. Nem címkéz, nem azt kérdezi, hogy akkor most ez már járás vagy még csak dugunk, mint általában a csajok. Elhúzódok tőle, mert ez nem olyan egyszerű, hogy a hatása alatt válaszoljak. Ezt szóvá is teszem.
- Az ilyen kérdéseket halaszthatnánk a jövőben olyan időpontokra, mikor több vér van az agyamban? - kérdezem mosolyogva, közben visszanyúlok, hogy azért a kezét megfogjam. Annyira nem rossz a helyzet, hogy ne akarjak hozzáérni. Megcsókolom a kézfejét.
- Én most válaszolok erre a kérdésre, de ígérd meg, hogy felteszem magadnak és nekem is még egyszer, ha beszéltél a szüleiddel! - egyenesedek fel. Próbálom összeszedni a gondolataimat, de nem olyan egyszerű, mintha nem... Visszalépek hozzá, hogy újra élvezhessem a csókját, az ajkait, a testét szorosan a magaméhoz ölelem. Reggel óta erre vártam. De én vagyok a hülye, mert hagytam, hogy Mia eltereljen. Elveszítettem az irányítást, hagytam, hogy Maxime kezébe kerüljön, és most itt állok a következményekkel a nyakamban.
- Ha nem állna fenn annak a lehetősége, hogy többek legyünk, mint barátok, akkor most nem aggódnék azon, hogy nem indulunk el időben - simogatom meg az arcát, és mindent megteszek azért, hogy ne essek a mámorító illatának fogságába, mert akkor nem jutunk messzebb az ágynál.
- Öltözzünk fel - javasolom, mert azzal talán közelebb kerülünk az induláshoz. Más esetben már rég letepertem volna az ágyra, és a csillagokat is odaígértem volna az égről, hogy dughassunk, de... Nem tudom. Kinőttem abból a korból? Vagy csak úgy érzem, hogy ez most komoly? Érezhetek egyáltalán ilyet? Gyorsan felkapom a ruháimat, hogy ezen is túl legyek. A biztonság kedvéért inget veszek fel a farmer mellé, hátha mégis összefut ok a szüleivel. Bár...
- Indulhatunk? - kérdezem, mikor már az utolsó gombot is begomboltam, majd a legfelsőt mégis kigombolom. Még jó lenne pár perc a tükör előtt, beállítanám a hajam, de így is egy csomó időt elhúztam már ma. Inkább nem Tökölök ezzel. Lesz, ami lesz. A telefonomra pillantok, majd eszembe jut, hogy ehhez a ruhához illene felhúzni a koromra egy órát. Valahol hányódik a fiókban egy svájci darab, valami márkás és drága, amit a fateromtól kaptam, a meleg fateromtól, még a legutóbbi diplomaosztómra. Felcsatolom, közben azon tűnődök, hogy mennyire furcsa, hogy lényegében már az előtt közös szobánk volt, hogy egyáltalán ismertük volna egymást. Vajon mennyi idő alatt futottunk volna itt össze? Egyszer biztos úgy hozta volna a véletlen.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Szer. Jún. 04, 2014 11:12 pm

- Milyen beszélgetésen? - Szaladt fel egyik szemöldöke magasra. A felvilágosításon még régen túlestek, sőt, mondhatni önfelvilágosítóként működött, így a szüleinek nem sok dolga akadt a témában.

Jó... jó... viszonzás, az jó. Az mindenképpen pozitív válasz. Végre. Elvigyorodott a kisebb panaszra.
- A válasz őszintébb, ha nincs erőd gondolkodni. - És ez igaz, az első reakció, az első gondolat mindig a legőszintébb, bár sose átgondolt.
- Miért? - Annyira nem értette, miért ragaszkodik a férfi ahhoz, hogy beszéljen a szüleivel. Nem tizenéves már, és semmi szüksége arra, hogy az eddig nem létező szexuális életén csámcsogjanak. De persze, most a másikon volt a sor, hogy elvegye az eszét, és minden vért a fejéből.
- Ej, de sietsz. - Kuncogott, és halvány rózsák nyíltak orcáján. Szóval lehetnek több? Mióta? És miért? Erre aztán végképp nem számított, mikor belekezdett az egészbe. Ellépett a férfitól, hogy megkeresse a hiányzó ruhadarabot. persze Mia itt is lecserélte a választékot néhány kellemesebb darabra. A mostani például egy türkiz felső lett, ami szinte szabadon hagyta a hátát, és a nyakban kötős pántok a férfiszemeket ügyesen vezették végig domborulatain.
- Hm. - Konstatálta csak ennyivel a kellemes látványt, de már tekintete fel-le mozgásából is sütött az elismerés, és... a vágy. Már tegnap este óta ígérgetik egymásnak a beteljesülést, és úgy tűnik egy darabig még váratni is fog magára.
- Indulhatunk. - Egyezett végül bele, ám még az ajtón való kilépés előtt lopott egy futó csókot. Ami jó, az jó, és ez határozottan kezd jó lenni.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Csüt. Jún. 05, 2014 8:19 am

- Hm? - Hát ezt se tudja? Pedig ismernie kell a saját szüleit. - Tudod, nem a felvilágosításra gondoltam, vagyis nem a szexuális érés időszakában szokásos beszélgetésre - mondom, miközben megvakargatom a tarkómat. Ez az egész nekem kellemetlen, még ha meg is enyhülök az értetlen ábrázatától.
- A szülők féltik a gyerekeiket. Egy potenciális partner a gyereküknek, szülői szemszögből nézve csak egy újabb - sóhajtok - veszélyforrás - lehunyom a szememet. Ezt nem nekem kellene elmagyaráznom neki, mert... De végülis miért ne?
- Csak beszélj valamelyik szülőddel, mielőtt bármilyen döntést hozol,... - a szülei úgyis tudni fogják, hogy milyen kérdéseket szokás ilyenkor tenni, hiszen már átélték maguk is.
- Sietek, mert nem szeretnék éjszaka érkezni - mondom. Szeretném, ha nagyjából vacsora időben érnénk a városba, és ha nem kellene ehhez szabályt szegnem. Mert kinőttem már abból a korból, mikor izgalomba hoz az, ha úgy vadulhatok az úton, hogy közben mások életét veszélyeztetem. A motorral is csak olyan gyorsan megyek, amennyire biztonságosnak érzem.
- ... - visszaléptem, hogy újra megcsókoljam a hümmögő lányt. Rohadt nehéz úgy észnél lenni, hogy közben szinte tárt lábak tekintenek vissza az emberre. - Most már tényleg Öltözzünk - mondom, és máris otthagyom, nehogy az legyen a vége, hogy egy napot késünk.
- Rendben, akkor még... - előveszem a stílusos szeművegemet, hogy még barátságosabb ábrázatom legyen, majd zsebre teszem a napszemüveget is, hátha kell vezetés közben.

A liftben neki döntöttem a hátam a falnak, miután megnyomtam a parkolőszint gombját, majd Maxime-ra emeltem tekintetem. Vajon ő is arra gondol, amire én? A gondolatot egy kicsit tovább vittem, de nem fordítottam cselekvésbe, viszont eszembe jutott valami.
- Elhoztad az óvszert az asztalról? - mindegy, mert nem megyünk már vissza éete, de jó lenne tudni, hogy ezt is be kell-e szerezni majd út közben. Szándékosan nem közeledek hozzá, sőt keresztbe fonom magam előtt a karjaimat, így is jelezve, hogy most nem pálya a szex. Oda akarok érni időben, és pláne nem kekésni a saját programomat. Mikor végre kinyílik az ajtó, magam elé engedem, majd megnyomom a centrálzárt kioldó és a riasztót semlegesítő gombot, mire a kocsi lámpái felvillannak. Odasétálok, hogy kinyissam az ajtót. Vajon meglepte, hogy nem motorral megyünk? Mosolyogva, elismerést várva, és kíváncsian nézek rá, miekőtt átsétálnék a vezető oldalra, hogy beszálljak.
- Út közben megállhatunk egyszer pihenni, ha szeretnéd - bár én is igényelném, de ha ő nemet mond, akkor lenyomom egyben azt a négy órát. Beteszem a helyére a térképet, és indítok. Tudom, hogy a mélygarázsban nem várhato el, hogy felvegye a jelet.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Csüt. Jún. 05, 2014 9:41 am

- Ha akarnak majd mondani valamit, megteszik. - Vont vállat. Még mindig nem értette, pontosan milyen beszélgetésre gondol a másik, és valójában az értelmét sem tudta felfogni, hogy mégis mi szükség lehetne az ő korában már bármilyen beszélgetésnek.
- Valójában azt se értem, minek akartál most azonnal elvinni a szüleimhez. - Rázta meg a fejét még mindig értetlenkedve. - Bőven ráért volna pár nap, vagy akár hét múlva. - Résnyire húzta össze a szemét. - Csak nem keveredtél bajba, amíg távol voltál? - Ki tudja, miért akar ennyire eltűnni a városból. Ám másodpercekkel később felnevetett.
- Nyugi, csak viccelek.

- Nyugalom Casanova, itt van. - Húzta ki kabátja zsebéből egy pillanatra, majd vissza is rejtette. Persze az óvszer valahogy bizsergette a zsebét. Mármint... olyan könnyedén... egy csókkal, némi helyes simogatással valószínűleg simán rávehetné Sashát, hogy teperje le... itt a liftben... azonnal... De ugyanakkor érezte, és látta is az elutasító viselkedést, így... nem maradt más hátra, mint ábrándozó pillantásokat vetni, és nagyokat sóhajtozni időnként.
- Elkérted Miától a kocsit? - Torpant meg, de a csodálkozás után egy hálálkodó pillantást vetett a férfira. Még mindig egy vasszörnyeteg, de legalább már négykerekű... egy fokkal jobb.
- Felőlem nyugodtan megállhatunk. - Csatolta be magán a biztonsági övet. Az nem is volt nála kérdés, hogy a sofőrnek időnként pihennie kell, ha hosszabb útra indulnak, márpedig nem annyira a szomszédba ugranak át.
- És milyen zenét szeretnél hallgatni közben? - Nyúlt a kapcsolótábla felé, hogy vagy keressen egyet nagynénje cd-i, vagy a rádió csatornái közül.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Csüt. Jún. 05, 2014 10:15 am

- Rendben, rendben! Nem erősködök tovább - a jó anyák állítólag megérzik, ha a gyermekükkel történik valami különös. Észre veszik a változást a levegőben. Néha magam is meglepődök azon, hogy még a nevelőanyám is mennyire tudja, ha valami nincs rendben.
- Azért, mert... - a lányra néztem, vajon tényleg kell neki a válaszom? - Szetintem jobb, ha most még az elején mész haza, főleg, ha bele akarod vetni magad s társasági életbe. - Próbálok logikus magyarázatot adni a döntésemre. - Később kiesnél a csoportból és nehezebben menne a beilleszkedés, ami valljuk be, így se egy leányálom - mondom, úgy gondolva, hogy igazam kell legyen.
- ... - döbbent arccal nézek rá. Mégis honnan vesz ilyesmit? - Ó, basszus, ezt totál bekajáltam - nevetek fel. Tud ő, ha akar, úgy látszik.

- Cassanova? - vonom fel a szemöldököm, majd lehunyom a szemem, és mosolyogva ingatom a fejemet. - Szóval Cassanova vagyok - motyogom az orrom alatt szórakozottan. Tehát ilyennek lát.
- Igen, elkértem - bólintok. - Gyere, szállj be! - állok az ajtó mellett, hogy becsukjam utána. Aztán ahogy beszálltam, és bekapcsolta az övét, áthajolok a kézifék fölött és megcsókolom, mielőtt visszafordulnék a volán irányába.
- Hm - előhúzom a zsebemből a telefonomat, majd átnyújtom neki. - Szedj le, amit csak szeretnél az iTunes-ról, úgy nyolc órányi zenei anyagot, hogy visszafelé is legyen mit hallgatni - mondom miközben bekötöm magam én is. Indulunk. Már alig várom, hogy az autópályán belőjjem a sportfokozatot. Szeretem, ha nem kell a váltással törődnöm.

- Mesélj a szüleidről - javasolom, miközben az utat nézem, és csak a szemem sarkából lesek felé. Közben az ujjaimmal idegesen dobolok a váltócsúcson, míg össze nem szedem a bátorságot, hogy a combjára csúsztassam a kezemet... Mintha csak véletlenül csinálnám, az ujjaim a combján nyugszanak, nem szorongatom, nem símogatom, csak egyszerűen jó érzés, hogy hozzáérhetek.
- Nekem is két anyám van...volt, de mindkettő férjezett volt,..ha érted - vonom meg kényszeresen a vállamat. Kicsit feszült vagyok a témától, mert nem szoktam erről beszélni.
- A nagyszüleim rákényszerítették anyámat, hogy adjon örökbe, ezért tizenéves koromig nevelőszüleim voltak - mesélem. - A nagyiék kicsit rasszisták - teszem hozzá. - Az öröklésből is kizártak - inkább adják valaki másnak a pénzüket, mint egy szolga gyermekének. Legalábbis így gondolnak ők a keletiekre és a négerekre.
- Aztán visszakerültem az igazi szüleimhez, akik idő közben ösdzeházasodtak, de... Azt hiszem, hogy apám nem teljesen egyenes - mondom, de nem vagyok abban biztos, hogy érti az ilyen célzásokat.
- Hm - vezetek tovább. Kicsit félek, hogy beáll közöttünk a csend, de hamar belátom, hogy csak nyugtalanságom teszi.
- Hogyan ismerkedtek meg a szüleid? - sandítok felé. Ez a dolog kifejezetten érdekel. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire sorsszerű az életük.

Tárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke Csüt. Jún. 19, 2014 10:40 am

Reggel hét óra van. Nem bírok aludni, pedig a levegő kellemes a klimatizált lakásban. Az íróasztalnál ülök és a kis bogyókat szugerálom, talán annak reményében, hogy egyszer csak eltűnnek. Furcsa álmaim voltak az éjszaka, azok nem hagytak nyugodni. Egyszer azt álmodtam, hogy kislányom van és veszek neki egy Chucky babát. Az ember azt gondolná, hogy ha tudja valamiről, hogy gonosz, akkor álmában nem hagyja érvényesülni. Aztán meg azt álmodtam, hogy egy termőföld közepén állok. Olyan meleg van, hogy a búza kipereg a kalászból, anélkül, hogy én bármit is tennék. Ám a földre hulló szemek helyén baba holttestek másznak ki a földből, és mind azt mondogatja, hogy "a te hibád, te öltél meg minket". Rémes, hogy mennyit tudok görcsölni egy ilyen döntésen. Maxime-ra pillantok a félhomályban, hiszen nem húztam el teljesen a függönyt, hogy tudjon aludni. Felkapom az asztalról mind a két szemet, és kimegyünk velük a konyhába. Szerencsétlenségemre össze is futok valakivel.
- Bocs, hogy este rátok nyitottam - vigyorodik el Mia, ami egy pillanatra elfeledteti velem a problémát. A cuccokat begyűröm a nadrág zsebembe.
- Bocs, hogy a nappalidban csináltuk - válaszolok neki. Lefogadom, hogy egyáltalán nem sajnálja a dolgot, sőt! - Beszállhattál volna harmadiknak - heccelem, miközben előveszem az ásványvizet, hogy töltsek egy pohárba. Persze, miközben ő visszavonult a fürdőbe, mi megtaláltuk a szobámat.
- Ó, nagyon sajnálom, hogy kihagytam - ragadja meg a lehetőséget arra, hogy megmutassa, van olyan jó nő, mint az unokahúga. A hangsúlya igen erőteljes, annyira, hogy a kezembe csorog a víz a pohárból.
- Mia - szólok rá inkább fáradtan, mint felhevülten, mire oldalt biccentett fejjel méreget. Elég hamar leesik neki, hogy valami nincs rendben, mert megváltozik a tartása. Fenébe, túl jól ismeri az embereket.
- Mi a baj? - kérdezi. Durva, mint mindig, mert tudja, hogy a kedvességet leráznám magamról. Még az előtt, fogja meg a csuklóm, hogy bármit tennék, talán mert túl erősen szorítom a poharat. - Sasha - az a hangsúly... Újra rá nézek.
- Rémálmok - mondom egyszerűen.
- Megint? - gyanakszik. - Anyáddal? - enyhül meg egy pillanatra.
- Nem - rázom meg a fejem. Talán így egyszerűbb lesz. A zsebembe nyúlok, megmutatom neki a bogyókat. - Halott gyerekekkel - mondom visszafogott hangon.
- Mi? - szalad föl a szemöldöke. Elsőre talán nem is érti. - Hát ez valami vicc - szalad ki a száján, bosszonkodva, majd kiveszi a tenyeremből a tablettákat és a vizet is. Nem mozdul gyorsabban, mint én, egyszerűen csak lefagyok.

- Maximiliane, kincsem, kelj fel - simogatja meg a lány arcát. Egészen úgy néz ki, mintha az anyja lenne. Most veszem csak észre, hogy mennyire hasonlóak a vonásaik. Összeszűkült pupillákkal nézem. Lehetséges volna? Nem, nem hinném. Csak káprázik a szemem.
- Max - szólítja meg kedvesen, mikor a lány pislogni kezd. Én a falnál állok, az órára lesek. Még fél óra nyolcig.
- Mit mondtam neked a Sasha-félékről?

Ajánlott tartalom