Caden & Ivy

[You must be registered and logged in to see this image.]El kellene gondolkodnom pár dolgon. Például azon, hogy kit is szeretek jobban. Cadent vagy a Trónok harcát? Esetleg a Robb Starkot alakító Richard Maddent? Fogalmam sincs, melyik kerül ki győztesen, de az biztos, hogy kemény összecsapásnak nézünk elébe. Amolyan got stílusú lenne, ha már róluk van szó. Viszont, ha jobban belegondolok a dolgokba egyértelmű kéne legyen, hogy kinyeri meg a háborút. Dobpergést kérek, mert elárulom a nyertest ezen a téren, aki nem más, mint… Caden! Wuhúúú.
- Hát persze, hogy értem Shekh ma shieraki anni. – öltök rá nyelvet játékosan miután egy komoly témát kezdtünk el boncolgatni. – Amúgy csak szerintem hangzik ez a két becézés úgymond fűtően? – nem tudom miért jutott ez az eszembe azt meg végképp nem értem miért is kérdeztem meg tőle. Biztosan kifog nevetni vagy valami hasonló. Viszont, ha Ő nevetni fog akkor én is mert ki az a marha, aki önmagában nevet? Cadent meg végképp nem szeretném marhának hagyni, pedig néha úgy viselkedik, mint egy eszeveszett állat. Csak az a különbség közte és egy olyan marha között, hogy neki nincs egy szuperhőse, aki szívesen megmenti mindentől. Igen, most magamról beszéltem de nem csak magamra gondoltam, mert L1-nek van még rajtam kívül két hátvédje, akik bármelyik percben képesek lennének ugrani egy szavára a vezérbikánknak.
- Megint rossz vagy. Nem cejetlek. – karba tett kézzel és óvodás hangleejtéssel jutalmazom meg az orrpöckölését. Nem szeretem, ha bántják az orromat mert szegény így is felfelé áll egy pöppet valami okból kifolyólag.
A tánc meg én két különböző műfaj, aminek sosem szabad találkoznia, párhuzamos síkokon haladunk de soha, ismétlem soha nem fogunk találkozni. Nem is akarok közelebbi kapcsolatba kerülni vele, nem akarok tangózni, szorosan valakihez bújni. Kiráz a hideg, ha csak arra gondolok, hogy mennyit kell edzeni miatta. Én ahhoz túlságosan lusta vagyok és nagyon hálás vagyok Cadennek, hogy Ő is ugyanolyan lusta féreg, mint amilyen én is vagyok. Tökéletesen kiegészítjük egymást, lustaférgek csapata és nagymenők csoportját alkotjuk egyben, mi ketten. Ez nekem megfelel, nem kell nekem ide pasi, aki csókolgat vagy valami hasonlót csinál… elég nekem Cédi.
- Tökfej a… - nem fejezem be a mondatot, inkább grimaszt vágok neki mikor a sörét issza hátha kiköpi, bár remélem akkor nem rám kerül az összes ital.
- TE. Én tökéletesen tudom, hogy a cuki mellett a Jen neve áll, meg egy koala képe nem pedig én. Felkerested már a formátlan kifejezést? Na, ott vagyok én megemlítve! – hevesen tiltakozom. Lehet, hogy igaza van és tényleg ott van a szótárban a nevem a cuki szónál, de egyszerűen imádok vele vitatkozni!
Olyankor olyan aranyosan viselkedik és jó nézi, ahogy ráncolja a homlokát meg horkant. Igazán vicces ábrázata van, szóval ha most könnyű kéznél lenne a gépem biztosan megörökíteném.
Igaz nem vagyok olyan profi fényképész, mint az ikrek én csak hobbiból csinálom ezt az egészet, és a képeim sem nagyszámok csak úgy vannak. Bár sose csinálnék tükrös képet, meg photoshop bakit sem követnél el, mert megölnének Stowék.
- Mereeeek vizet a kútból drágám. – nyújtózok egyet, megropogtatom csontjaimat, mint egy maratoni futó a nagy esemény előtt. Majd a söröm után nyúlok, hogy igyak is valamit, mert kiszáradt a torkom. Azt hiszem felkészültem a kihívásra.

Caden & Ivy

[You must be registered and logged in to see this image.]Szemet forgatva, karba tett kézzel ülök mellette és duzzogok, mint egy óvodás.
- Ez nem ér Caden!V Te mindig kiparodizálsz engem… tudod, mennyire fáj? – nagyokat pislogok, kiskutya ábrázatot veszek fel majd úgy nézek rá, hátha meghatom jéghideg szívét. – Mégis miféle kósza ötletek cikáznak a fejedben? – kérdőn pillantok rá, valami pasis, ágyas dologra gondoltam, majd elnevetem magam mikor kiböki mire is gondolt. – Szuper lesz, úgyis megakartam mutatni milyen szép fonalakat vettem neked Karácsonyra. – felcsillognak a szemeim, izgatottságot színlelek és remélem, most rendesen meglepődik. Nagyot nevetnék, ha elhinné tényleg egy kosárnyi fonalat vettem neki, meg kötőtűket, báár… Cadennek félő, hogy még a nagymama korszak is remekül állna, elvégre mi nem áll jól neki? Kevés olyan dolog van, ha pedig felveszi a szemüvegét még jobban beleillik a ruhákat kötő nagymama szerepébe. Hmmm… vajon sütit tud sütni?
Látom, hogy a keze megindul az orrom felé, de gyorsabb vagyok és eltakarom saját kacsóimmal előle, de megáll. Megkönnyebbülök és a benn tartott levegőt kiengedem. Néha nem tudom eldönteni a bandánkból ki is a leggyerekesebb, mert mindnyájunknak van egy oldala mikor nem a korunknak megfelelően viselkedünk. Ezt az oldalt legtöbbször Cadennel vélem felfedezni, hiszen vele töltöm a legtöbb időt, hiszen neki csak egy sms-t kell írnom és már hozza is a sört. Hát kell ennél jobb barát? Ne értsen félre senki, a többieket is nagyon imádom, mindegyiket más-más okok miatt, de be kell vallanom köztem és Caden között van valami. Azt nem tudom, hogy mi lehet ez a dolog, de abban biztos vagyok, hogy jelen van. Itt van most is ebben a szobában, csütörtök este, és abban segít, hogy hülyeségeket csináljunk.
- Nyeeem, én csak a csokis sütit cejeteeem… - szipogok és a szememet törölgetem majd a mellkasára rántódok, kapálózni próbálok, hogy szabadulni tudjak, de nem enged el. Egy idő után abbahagyom és inkább élvezem az ölelését. Igazi Caden ölelés ez, amit lányok millió irigyelnek most tőlem.
Nem igazán vagyok ölelkezős típus, nem szoktam senkihez sem odabújni, vagy valami hasonló, de ez a srác ezt is elérte. Imádok vele lenni és nem azért, mert éreznék iránta valamit, hanem csak azért, mert Ő a barátom. A legjobb barátom.
Édes a bosszú, és ha Cadennek kell valamit csinálnom az a legjobb. Fura arcot vágok, szerintem én is megijednék ha látnám így nem csodálkozom a fuldoklásán, elnevetem magam és már mennék segíteni, megütni a hátát vagy valami hasonló mikor megszólal.
- Már menni akartam megütni a hátad… - szomorkodtam, majd hevesen elkezdtem rázni a fejem. – Nem, nem és nem. Soha nem fogsz filmet forgatni rólam, mert akkor kénytelen leszek elővenni AZT a képet… ugye nem akarod? – hatalmas bambiszemekkel nézek rá, melyek most ártatlanságot sugallnak. Remélem emlékszik még arra a bizonyos képre, amit élete legszebb estéjén csináltunk róla Jennyvel. Jó mélyen elrejtettük, így nem találja meg, mi pedig felhasználhatjuk. Bármikor. – Megérdemelted, bár hiányoztál volna, ha elpatkolsz. Figyu, ha idő előtt elutaznál, akkor nekem adod a géped? - incselkedek fele. Szívesen elfogadnám a gépét, bár a hiányát úgy sem tudná betölteni. Sóhajtva nézek rá, és nyugtázom magamban azt, hogy mi bizony nem vagyunk normálisak. Szerintem, ha valaki hallja ezt a beszélgetést simán gondolkodhatna azon, hogy kihívja ránk az elmegyógyintézeteseket. ÚÚÚ, amúgy is szívesen belebújnék egy kényszerzubbonyba, remekül menne a vörös hajamhoz.
- Dehogy értesz a nőkhöz… csak egy… pasi vagy. – lehunyom a szemem, elszámolok magamban harmincig közben hallgatom a fejmosást, amit most tart nekem drága barátom. Talán ideje lenne elfogadnom azt, ahogyan kinézek és a tettek mezejére kéne lépnem. Igen, talán ez lenne a helyes megoldás. – Rendben apa, mostantól nem mondok magamra csúnyákat, megígérem. Kéred a kisujjamat? – felé tartom a kisujjamat, hogy megpecsételjük az imént megbeszélt dolgokat.
Óvodás trükk, de még mindig hatásos, ez sokkal jobb eskü vagy megállapodás, mint a papírra vetett fajta. Meg amúgy is, minek most ilyenekbe belemenni? Levetkőzni nem szeretnék, mert egyszerűen nem tartom a testemet olyannak, amit mutogatni lehet. Inkább megmaradok a ruhás Ivynak, akit így is szeretnek, azok akiket én is szeretek.
Félek ettől a játéktól meg kell mondanom az igazat. Sosem voltam jó benne, és igazából nem is leszek, félek merni, de igazat sem akarok mondani, mert akkor túl sok dolog derülne ki rólam. Nem akarom, hogy mindenki rajtam csámcsogjon. Feszülten figyelem Cadent, miközben a sörömmel ügyeskedem. Iszok belőle keveset, majd jobban meghúzom, mert ahhoz, hogy bírjam ezt a kiképzést szükségem van ilyenre.
- Áll az alku, de nem nutellát akarok. Inkább valami sós dolgot, kifoglak zsebelni… Nem félsz? – huncut mosollyal nézek rá, a felém nyújtott kezet elfogadom, megrázom és ezzel érvényét nyerte az alku.
Kíváncsian várom a feladatát, amit véghez is fogok vinni. Eldöntöttem magamban, hogy bármi is legyen elfogom vállalni, kimászok a komfort zónámból és megmutatom milyen is vagyok én, ha nincsenek a közelembe a szüleim, akik visszatartanak.
- Caden, te nem vagy normális! – szalad ki a számon mikor tudatosul bennem, mit is mondott. Sóhajtva veszem el a telefonját, megnézem kikkel váltott a legtöbbször sms-t és megnyugtat az a tény, hogy én voltam az a személy. Elmosolyodom, majd a fülemhez rakom a készüléket és alsó ajkamat harapdálva várom, hogy felvegyék.
- Szia Greg! – köszönök bele kedvesen, majd nagy levegőt veszek. – Ivy Thorton vagyok, sigmás lány és szeretnék bevallani valamit. Caden barátja vagy, igaz? – hátamra fekszek, egyik hajszálamat kezdem el csavargatni. – Láttalak már párszor vele járkálni, és az a helyzet, hogy igazán megtetszettél. Esetleg nem lenne kedved eljönni velem egy kávéra? Ha nem, nem gáz… csak gondoltam megpróbálom. – megint ajkamat kezdem el rágcsálni miközben a válaszát várom. – Rendben, persze, nekem megfelel. Akkor holnap, én is, szia. – teszem le vigyorogva, majd Cadenhez vágok egy párnát.
- Látod mire vettél rá idióta uraság? – nyelvet öltök rá, fejemet ingatom, majd a hajamba túrok. – Greggel holnap üdítőzöm, kössz. – sóhajtok, majd ördögi vigyor jelenik meg arcomon.
- Na drágám… felelsz vagy mersz?