Zivon Bajdarov
::say something : 4 ::born this way : 2014. May. 03. Age : 31 ::where we belong : Palm Bay ツ ::one day : Ne vígy engem kísértésbe, odatalálok magam is. ツ ::wayfaring stranger : Mr. Know-It-All ツ
Theta
| Tárgy: Zivon Bajdarov Szomb. Május 03, 2014 7:02 am | |
| Zivon Bajdarov
SOKSZOR AZ EMBEREK AZÉRT KÜZDENEK A LEGELSZÁNTABBAN, HOGY MEGŐRIZZENEK EGY ILLÚZIÓT, ÉS AZOKAT ÍTÉLIK EL, AKIK MEGKÉRDŐJELEZIK AZT.
Teljes név: Zivon Dimitrijevics Bajdarov Becenév: Ziv, Zivo, Zizi, Zizo, Dimitri Születési hely és idő: 1993. 05.16 - Szentpétervár, Oroszország Play by: Jamie Campbell Bower Csoport: theta Érdeklődési kör: művészetek és pszichológia Kapcsolat a családdal: Apa: Dimitrij Bajdarov - 46 éves : Igazi családfő, komoly és nem fogad el nemleges választ. Szóval ha valamit mondd akkor az úgy van és kész. Senki sem kérdőjelezheti meg a döntéseit, így amikor Zivon nem ért vele egyet, nos a veszekedés helyett inkább úgy dönt elvonul. Tehát leginkább Dimitrij hangulatától függ Zivon példaképnek nézi őt vagy annak a személynek akit jobb elkerülni. Anya: Anastasia Bajdarova - 45 éves: Naiv, úgy gondolja, hogy amit Dimitrij mond az valóban helyes és úgy jó ahogy van. Nehezen veszi észre Zivon mennyire nem kedveli azokat a pillanatokat amikor Dimitrij-nek ad igazat, nem pedig a fiának. Talán pont ennek a pártolatlanságnak a hiányában bujdosik Zivon a művészetekbe és a zenébe. Ikertestvér: Sabina Bajdarova - 21 éves lesz hamarosan: Jól kijönnek egymással és talán Zivon neki köszönheti, hogy ért egy keveset a lányok nyelvén. Természetesen vannak nézeteltéréseik, de sosem tudnák egymás nélkül elképzelni a jövőjüket. Mivel egyikük sem számíthat a szüleikre igazán, ők ketten igyekszenek mindenben segíteni egymásnak. Így lehetséges az, hogy Zivon néha beugrik alkalmi fodrásznak, ami meg kell hagyni igen jól megy neki és ezt Sabina kiváltképpen imádja benne.
Ez vagyok én: Kinézet: Az egyetlen ami talán tökéletes képet tud adni a külsőnkről az a tükör. Csodálatos találmány, akárki találta fel. Mindig azt mutatják, milyennek látszunk kívülről. De vajon mindez valóságos volna? Kiderítsük együtt? Hát jó, akkor kezdj te. Nem mersz kezdeni, mert túl szégyenlős vagy? Nem baj. Majd kezdek én. Mit is mondtál mire vagy kíváncsi? Teljesen mindegy, mert rám bízod, hogy hogyan kezdek? Ez volt az eddigi legjobb választásod, ugye tudod? Semmi probléma ha nem, de most nézzünk együtt mit mutat nekünk a tükör. Kíváncsi vagy már ugye? Hm, gondoltam, akkor elmondom én mit látok magamon. De hé, rám figyelj, ne törődj azzal, hogy most mennyire nézel ki rosszul a tükörben vagy sem. Nézz a szemeimbe! Mit látsz a kék íriszeimen kívül bennük? Észre veszed a kedvességet és nyugodtságot bennük? Azt amit igazán sugallni próbálnak neked? Oh hát persze, hiszen én nem én volnék ha számodra ismeretlen lelkem nem ezt tükrözné neked. Mert ugyebár ahogy a mondást tartja a szem a lélek tükre. Az én mandulavágású szemeim bizonyára azok, ha a megfelelő ember néz bele jókor. Gondolom ezután az következne, hogy mennyire elegánsan ívelt az orrom. De ezt hagyjuk, mert egyszerű és átlagos nincs benne semmi extra amit meg kellene említenem. Bizonyára kíváncsi lehetsz az ajkaimra. Nos mint láthatod se nem túl apró és se nem túl széles, hanem pont olyan amilyennek lennie kell. Én azt a kifejezést használnám rá, hogy átlagos, de megfelelő. Ez után amit jól megfigyelhetsz rajtam az állam. Szívesen mondanám, hogy olyan mint a tiéd, szép háromszög szerű formája van. Úgy hiszem ezután a nyakamat figyeled, szintén olyan amilyennek lennie kell, átlagos. Főleg a bal felén láthatod azokat az anyajegyeket amiket előszeretettel rejtegetek. Nem vagyok oda értük, maradjunk annyiban. Oh a vállam. Jó, hogy megérintetted, mert elmondhatom róluk mennyire határozottak és egy pillanatra sem tűnnek görnyedtnek, ami azt sugallná kedvtelen na meg életunt vagyok. Mert láthatod, hogy nem vagyok az, legalábbis a vállam nem ezt mutatja. Ez a nyugodtságomra vezethető vissza, legalábbis én erre fogom. Ebből már következtethetsz arra, hogy a hátam is egyenes. A szüleim ügyeltek arra, hogy egy percre se tűnjek hátgerinc ferdülésesnek. Mielőtt folytatnánk a tanulmányozásomat megjegyzem, hogy nem vagyok sovány, de kövér sem. Én azt mondanám valahol a kettő között vagyok, ami számomra pont megfelel. Hm mire lehetsz még kíváncsi amit nem említettem meg? Á igen, a hajam. Zavaró mód félhosszú és szőke színű. Hé, nem ér beletúrni! Azt őszintén csak gyerekoromban szerettem, lefekvés előtt amikor anya esti mesét mondott nekünk. De azok az idők elteltek. Mi maradt ki még? A ruha! Hát, hogy is felejthettem el, igaz? Nem vagyok igényes, beérem az egyszerű ingekkel. Csakis a színe számít ami olykor megeshet, hogy kék. Valamiért szeretem ezt a színt, talán azért mert a hűséget szimbolizálja. De ugyanúgy bármilyen szín jöhet. A lényeg annyi, hogy kényelmes legyen és szeressem azt ami rajtam van. Ez ugyanúgy jellemző a nadrágra is, mármint annak a fajtájára. Huh, na azt hiszem befejeztem. Most úgy hiszem eljött az ideje annak, hogy te mond el mit látsz.
Jellem: Diplomatikus. Nem szeret álláspontot választani, így ha valaki mégis ráerőlteti a dolgot akkor igyekszik kitérő választ adni. Ilyenkor ügyesen megfogalmazott tapintatos szöveget mond, amiről mások azt hiszik, hogy előre betanulhatta olyan jól megy neki. De nem, ő eleve ilyen tapintatos és óvatos. Jó megfigyelő. Nem annyira beszédes, mint a körülötte lévők, ezért lehet az, hogy jobb szeret külső szemlélő lenni. De ez sosem vált gyengéi közé, éppen ellenkezőleg. Az ő erőssége abban rejlik ha nyugodtan és megfontoltan végig mér minden egyes lehetőséget és eszerint meghozni a legegyszerűbb döntést, megoldást. Tehát ne rémítsen meg senkit sem az a tudat, hogy valakit csak szimplán meghallgat és figyel, ő ebben szeret jeleskedni. Kiismerhetetlen. Ez úgy lehetséges, hogy magáról csak kevés dolgot mesél. Sőt mi több ő jobb szeret háttérben maradni és azt hallgatni mások miken mentek keresztül, mik a problémáik meg hasonlók. Mások ilyenkor róla azt hiszik, hogy kevésbé szimpatikusak neki amiért nem törődöm és érzéketlenül viselkedik. Szereti elrejteni az igazi lényét ez az igazság, amitől nem tűnik sebezhetőnek. Száraz a humora. Hozzá szokott ahhoz, hogy mindent teljes komolysággal és őszintén tesz. Ha valaki valami humorosat mond neki akkor természetesen igyekszik nevetni, inkább a saját poénjaival van a gond. Túl szárazak és nem kerít nekik valami nagy előjátékot, amiből a hallgató érezheti, hogy na most hangzott el a beszéde humoros része. Ez persze könnyen rávezethető az iróniájára, amiből kilátszik, hogy egyes helyzetekben bizony kevésbé visszafogott és előtérbe kerül mások bírálása, cikizése. Örökmozgó. Mindig is sokat kritizálták azért, mert mindenbe beleütötte az orrát és ott van ahol nem kell. Sokszor meg gyűlt emiatt a szülei dolga vele, ezt előszeretettel közölték is, de egyszerűen nem törődött az ilyesmivel tovább folytatta mások idegesítését. Mostanra ez a kedve nem lankadt, inkább csak a hobbijaiban látszik meg, hogy mire használja az energiáját. Kíváncsi. Az ősidőktől fogva ez éltette az emberiséget, ha senkit sem hajtott volna előre a kíváncsisága most bizonyára nem itt lennénk. Ő is annak tartja magát és bár lehet, hogy kíváncsinak lenni nem éppen a megfelelő tulajdonságok közé tartozik néha, de az és kész. Imádja a történeteket és ha valaki ezt befejezetlenül hagyja, természetesen bármit megtesz azért, hogy kiderítse mi a végkifejlet. Őszinte. Gyerekkora óta arra nevelték, hogy mindig az igazat és csakis az igazat beszélje. A titoktartást persze nem említették és ha arra kerül sor akkor a titkait jól megőrzi másoktól. Ő úgy gondolja, hogy titkolózni és hazudozni két külön dolog.
| [You must be registered and logged in to see this image.] |
RABYN - 19 - 4 PICINY KIS ÉV - VAN story of my life Kíváncsian néztem az előttem álló lányra, igazából úgy tettem, mint aki nem értette volna miről beszél. Holott nagyon jól tudtam mire akar rávenni. Felsóhajtottam és a legkedvesebb mosolyomat elővéve megsimogattam az arcát. - Tisztában vagy azzal, hogy mit kérsz tőlem? – nem, szerintem egy kicsikét sem használta az eszét, még az is megtörténhet, hogy túl sokat ivott elvégre ez egy buli akarna lenni. Sosem értettem meg igazán mi értelme van feleslegesen gyenge alkoholokat inni és azoktól várni a megváltást. Ha ő is át esett a ló túloldalára, akkor bizonyára nem fog emlékezni arra sem, hogy mi volt az amiért hozzám fordult. - A barátom vagy, ennyit megtehetnél értem. – elhúztam a kezemet az arcától és hátrébb léptem tőle. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy tényleg engem kért meg. - Tudom. – válaszoltam röviden és hátat fordítottam neki. Nem akartam, hogy lássa az arcomat, mert bár amióta itt vagyok tetszett és erre az alkalomra vágytam, most mintha mégsem akaródzna annyira a dolog. Nehezen adnám fel a nyugalmat az örök káoszért ami mellette fog érni. Tudom, hogy így volna. - Na mit mondasz? Elvállalod? – élőmbe állt és szó nélkül csak nem kerülhettem őt ki. Bólintottam. - De ha lebukunk az a te hibád lesz, amiért nem vagy jó színész! – nagyon is tisztában voltam én azzal mekkora butaságot követünk el ezzel, mindhiába. Tetszett az ötlet és így legalább távol tarthatnám magamtól a kéretlen nyakon csimpaszkodókat. Ugyanakkor persze féltékennyé tehetnénk a volt barátját, akit megjegyzem én sem bírtam. De ez szerintem kölcsönös volt, ezért is kerültük el egymást jó messzire amikor megtehettük. - Rendben, rendben az én hibám lesz. – úgy hiszem valóban részeg lehetett, mert olyan lelkesen ölelt át, mint még eddig sohasem. Bizonyára megkönnyebbült és ezért hagyta, hogy én tartsam őt a két lábán. - Te olyan bolond vagy! – kuncogva összeborzoltam a haját, amiről jól tudtam, hogy mennyire nem szereti, de most ez nem volt fontos és szerintem észre sem vette a kész frizura botrányt. - Hé te meg... – gondolom mit csinálsz a hajammal lett volna, ha hagyom, hogy befejezze a mondatát, de önző voltam, nem akartam újfent azt hallani amit régen. - Csak feltupíroztam egy kicsit, tudom mennyire szereted ha dúsnak látszik a hajad. – nem valójában nem tudtam, csak úgy tettem, mintha mégis tudnám, már régóta figyelem őt és észre vettem rajta ezt azt. - Azt hiszem ezután te leszel a fodrászom. A testvéred szerint gyönyörű feltűzött hajat készítesz fonással meg... - Ez nem igaz! Én sosem készítettem neki vízesés fonást! Tudod te az milyen nehéz ha nincs semmi kedved hozzá? – elszóltam magam, pedig figyelhettem volna jobban arra is, hogy mit beszélek. - Készítesz nekem is? – kíváncsian felnézett rám azokkal a kérlelő kék kiscica szemeivel. Mit tehettem volna? Ha már az ikertestvérem volt olyan aranyos és beköpött nála, így muszáj volt rábólintanom, hogy egyszer majd ha kijózanodunk akkor talán eljátszom a fodrász szerepét is.
|
|