::say something : 11 ::born this way : 2014. Apr. 26. Age : 30 ::one day : "Boldogok, akik nem csak a fényt látják az alagút végén, hanem a hozzá tartozó mozdonyt is, mert ők túlélik"
Kappa
Tárgy: Winter & Zivon Szomb. Ápr. 26, 2014 4:29 am
Ki se érek, már gyújtok is rá. Szar az egyetem, tény, a ház, amibe skatulyáztak meg még szarabb, na de ennyit a panaszkodásról, attól jobb nem lesz. Szokták mondani, hogy nézzem a napos oldalt, de a francba, bármerre forgatom a szemem, a nyavalyás sugarak kiégetik a retinám. Mindenesetre, ha szabadulni akarok innen, le kell tennem valamit az asztalra. Ez volt a férfi feltétele, akit most marha nagylelkűen apámnak nevezek. Egy csaj elfecsegte, hogy a tesója ért ahhoz, amire nekem most nagy szükségem van, így némi leírás után vetemedek arra, hogy megkeressem az illetőt, lévén engem még rövidebb pórázon fognak itt, mint a többieket. Ja, mert az ő életüket nem mocskolja be pár fogdában töltött éjszaka. Ó, könyörgöm már, lehetne ennél rosszabb is. Meg amúgy is, nem élet az élet, ha közben egy törvényt se szegsz meg. Vagy ezt csak mi valljuk így? Bár fel tudnám hívni Dorient, de nem… mert az a mocsok a telóm is elkobozta, kaptam helyette másikat, milyen rendes már. Azt hiszi, hogy keresni fogom? Nos, ha eddig meg is fordult a fejében, mára már csak letett róla, nem lehet annyira naiv. Ő nem. Már megszoktam, hogy kilépve a Kappa házból, nem egy megütközött tekintet vár rám. Nem, én se értem, hogy kerültem oda, biztos szívott a tantestület, mi másra gondolhatnék. Ja, amúgy tényleg hűek a lányok a hírnevükhöz, ostoba az összes, legalább is, akikkel eddig összefutottam, mind az volt. Vagy csak megjátszotta, akkor viszont baromi jó színész. - Te vagy az a Zivon? – állok meg, túltengve az illemtől kérdezek rá a srác valójára. A leírás alapján ő, na de, hogy tényleg igaz-e… Mindenestre, én addig nem nyitom ki a szám, míg meg nem bizonyosodok róla, jó embert keresek. Ki tudja, lehet még ezért is kivágnak, arra meg nincs szükségem. Tényleg jó kislánynak kell tűnnöm, legalább egy évig, ha más nem is, aztán úgyis huszonegy leszek, és azt csinálok, amit akarok, kezdve azzal, hogy röhögve mutatok be az összes tanárnak, és hagyom itt ezt a porfészket.
Sabina arra kért, hogy találjak ki valamiféle új frizurát neki, amit majd el is készíthetek. De őszintén szólva ha azt hiszi az elképzeléseimet véghez is lehet vinni, nem hiszem, hogy emlékeznék is rá. Ezért kellett egy külön jegyzetfüzet, mert az ikertestvérem nem viccel ezzel! Szerintem az összes barátnőjének szólna ha többen is rájönnének, hogy én nem csak a grafikában meg a pszichológiában jeleskedem, hanem fura mód ebben is. Nem tehetek róla, csak Sabina kedvéért tanultam meg ilyesmit is. Annyit nyafogott, hogy senki sem tudja mi az ami neki kell, mi az ami igazán káprázatos. Bezzeg én! Lehet, a kelleténél egy picit stresszesebb, de a lányok általában ilyenek. Hozzá szoktam. A lehető legeldugottabb helyet próbáltam megkeresni az egyetemen, ahol megtervezhetem Sabina hajának a formáját a következő bálra, ünnepségre, bulira amin jól szeretne kinézni. Lehetséges, hogy stílustanácsadónak kellett volna tovább tanulnom, de a pszichológia és művészetek sokkal jobban érdekelnek, mint bármi más. Ez talán elmenne egy harmadik hobbinak amit ritkán teszek, de megvan hiszen Sabina-nak bármikor szüksége lehet rám. Ő meg az ikertestvérem, érte komolyan bármit megtennék és a hajkészítés csak az egyik példa. Rengeteg dolog van amiben Sabina úgy hiszi tanácsot kérhet tőlem vagy akár segítséget, mert vele ellentétben én ismerem a fiúk szokásait, de ő nem, mert nincs fiúból. Egy pad pontosan megfelelő volt a számomra, hogy rá lássam a többiekre akik hozzám hasonlóan szintén kint voltak és ha szükséges gyorsan elrejthessem a frizura terveimet. Már ha ezeket a figurákat lehet annak nevezni. De persze annyira elvesztem a rajzolásukban, hogy egy adott pillanatban megfeledkeztem a környezetemről. Végül is, ha alkotásról van szó akkor szeretek teljesen odafigyelni. Kíváncsian felkaptam a fejem a kérdésre. Már látásból ismertem ezt a lányt, de sosem beszéltem vele eddig. Elgondolkodtató, hogy vajon ő honnan is tudja a nevem. De volt egy két tippem. - Igen. Talán korrepetálást szeretnél az egyik tantárgyból? - ez volt az egyetlen dolog ami az eszembe jutott, hogy talán ezért jöhetett. De őszintén szólva nem tudom, az elszólásom meg csak egy tipp volt. Nem mintha olyan hű de sok társamat korrepetálnám valamiből, de azért mégis csak tudják kihez kell fordulni ha van valami gond, aminek a megoldásában segíthetek. - Esetleg valami másról szeretnél beszélni? – becsuktam a füzetet amibe eddig úgymond rajzoltam és eltettem a táskámba, hogy még véletlenül se tűnjön fel belőle tulajdonképpen mit is tervezgettem. Bár fodrásznak lenni szerintem nem szégyen, már halottam híres férfi fodrászokról, szóval ezzel igazából olyan nagy probléma nincs is.
Tags; Winter. Words; Ki számolja? . [You must be registered and logged in to see this link.]
Winter Brookwel
::say something : 11 ::born this way : 2014. Apr. 26. Age : 30 ::one day : "Boldogok, akik nem csak a fényt látják az alagút végén, hanem a hozzá tartozó mozdonyt is, mert ők túlélik"
Itt jegyezném meg, hogy nekem amúgy marhára nem szokásom leállítani idegeneket. Úgy vagyok vele, hogy ha én kihisztizem magamnak azt, hogy mások hagyjanak békén, ugyanez tőlem is elvárható, sőt... még csak elvárni se kell. Nem, nem vagyok én antiszociális, félreértés ne essék, csak baromi nehéz elnyerni a szimpátiám, még nehezebb elérni, hogy ezt a porfészket akár jónak nevezzem, vagy ne adj Isten, élvezni kezdjem az itt létet. Eszem ágában nem volt idejönni, bár elég rokonszenves szakot találtam, legalább is ahhoz képest, hogy egyáltalán nem volt szándékomban még ki tudja, hány évet sínylődni egy egyetemen. Nem, ez nem az én világom, annak kéne lennie, de én már nem érzem jól magam itt. Most én is villoghatnék apu pénzével – még így is, minden rossz dolog ellenére jut belőle nekem bőven -, esetleg mesélhetnék a kúriáról, ahol otthon élek, de cikinek tartom, ezért is nem vágok fel vele. Azzal már szívesebben dicsekednék, hogy úgy voltam egy hetet Brooklynban, hogy csak egyszer akartak megkéselni. Jó, jó ember állt mögöttem, és hát… meghúztam magam, amit nagyon utálok, de akkor ott ez volt szükséges. Elnézve a srácot, őszintén megdöbbenek, bár ez mit sem látszik az arcomon. Tekintetem ugyanolyan kifürkészhetetlen, mint általában, még csak az hiányzik, hogy fogást találjanak rajtam, mert hát.. a lelki terror az igazi terror, engem simán ki lehetne csinálni, ha elkövetném azt az ostobaságot, hogy megnyílok valakinek. Az nekem amúgy se megy, sose ment. - Nem, de ha megvannak a töri ZH válaszai, na azt passzolhatod – elég érdekes képet vághatok, mert ő az első, aki azt feltételezi rólam, akarok én bármi olyasmit csinálni, aminek köze van tanuláshoz. Egyáltalán nem rám vall, én vagyok az, aki legyint, és vigyorog egy sort, mikor újabb kapát kap. Hát ez van, arról volt szó, hogy ide kell járnom, meg hogy felmutatni valamit – és nem, fájdalmamra nem középső ujjamra célzott -, de arra még ráérek. Kis ideig kotrok a táskámban, majd nemes egyszerűséggel az ölébe hajítom a neon zöld színezőt. - Ezt kéne a hajamra kenni. Oké, mielőtt képet vágnál. Engem itt baromi rövid pórázon fognak – a részletekbe most ne menjünk bele - , és nem libbenhetek ki a városba csak úgy, ezért kéne házilag megoldani, de az én hajamhoz viszont nem érhet akárki, neked meg a tesód mondta, hogy értesz hozzá – vonok vállat, mert igazából nekem oly’ mindegy, de már marhára unom a pinket, kell az újítás. - Persze, nem kell feltétlenül ingyen tenned – ezt már csak úgy mellékesen teszem hozzá, mert ha már a fodrászomnak is csillagászati összegeket fizetek, neki miért ne tenném.
Próbáltam megőrizni a komolyságomat és nem elkezdeni nevetni azon amit a lány mondott. Persze nem volt olyan vicces amilyennek én azt láttam, ezért kellett komolyan viselkednem és csak ritkán humorizálni a helyzetet. Bólintottam, mint akinek ha meglesznek a válaszai azt oda is adja neki. De sajnos én utáltam a történelmet, bármilyen szépek is legyenek azok az évszámok és események. Ez persze nem jelentette azt, hogy nem tudok belőle semmit. Figyeltem ahogy keresgélni kezd a táskájában és egy váratlan pillanatban az ölembe hajítja a hajszínezőjét. Sabina. Sejthettem volna, hogy már megint neki van a keze a dologban. Képtelen tartani a száját és nem dicsekedni. Nem bánom, így legalább gyarapodik az ismerőseim tárháza. - Tudhattam volna, hogy tőle ered az infód. – zsebre vágtam a színezőt, még mielőtt valaki más is meglátná nálam. Lehetséges, hogy nyitnom kellene egy fodrászatot a földszinten. Tuti azt hinnék, hogy elment az a csöppnyi eszem is ami volt. - Mikor és hol kezdjünk neki? Van már elképzelésed arról, hogy hány tincset szeretnél és körülbelül hova? – megpróbáltam rá figyelni és közben elképzelni vajon milyen stílusban állna jól neki a zöld szín. Úgy értem oldalt, hátul vagy össze-vissza. De rá kellett jönnöm, hogy az össze-vissza tincsek inkább rémessé tennék őt és ha elmenne a többiek mellett bizonyára kapna egy két visszafogatlan röhögést. Rossz munkát meg eleve nem szeretek végezni, így ha jó benyomást akarok kelteni, akkor ügyesnek kell lennem. Nem mintha alapból nem volnék az! De az idegenekkel néha nem vagyok olyan hű de közvetlen, most persze kivételt teszek, mert őt Sabina irányította felém. - Legyen az első alkalom ajándék. Lányoktól meg amúgy sem szokás pénzt elfogadni. Az milyen már? – felálltam és felvettem a vállamra a táskámat hátha olyan választ kapok tőle, hogy most rögtön szeretné ha befesteném a haját. Elgondolkodtam azon amit mondott. Mármint, pórázon fogják és nem mehet csak úgy ki a városba. Kíváncsivá tett, de bízom abban, hogy lesz alkalmam rá kérdezni és nem fogja rossz néven venni a kérdéseimet. Elvégre nem lehetek mélán hallgatag. Biztos szeretné ha közben kikérném a véleményét elégedett-e vagy sem? - Kappa-s vagy ugye? – ez természetesen nem változtat azon, hogy segítek neki vagy sem. Engem amúgy sem érdekel igazán az ki melyik házban van, csak szeretek tisztában lenni vele. Az meg még nem számít bűnnek, ha tudjuk kivel állunk szembe. De az biztos, hogy emlékezni fogok a mai alkalomra is életem végéig. Meg úgy mindegyikre amelyikben egy lánynak tettem szívességet néha akaratom ellenére, mert kedves voltam és hagytam magam meggyőzni. Tudom, menyire utálják ha elutasítjuk őket, bármiről legyen éppen szó.
Tags; Winter. Words; Ki számolja? . [You must be registered and logged in to see this link.]
