Sabina & Zivon

Szeretem a húgomat nézni ahogy alszik, arra emlékeztet kicsiként milyen törékeny volt és mennyire hasonlított rám. Őszintén szólva nem tudnám megmondni mióta nézegetem őt szótlanul és nem ébresztem fel, hogy elmenjen. Hiszen már kora reggel van és ha bárki benyitna hozzánk... Az embereknek túl mocskos a fantáziájuk! Már csak a sok Trónok harca miatt is amit néznek, nézünk, nézek. Mindegy. Én egészséges testvéri szeretettel gondolok az ikerhúgomra, ami vicces mert ha bárki megkérdezi, hogy szeretem-e őt, képtelen vagyok válaszolni. Senki sem értheti meg milyen a kettőnk között lévő kapcsolat, mert senkinek sincs olyan húga, mint Sabina. Akit szerethet, akire odafigyelhet és akinek elkészítheti a frizuráját. Egyszóval mindent megteszek érte, talán még a saját jellememből is kivetkőzve érte képes volnék úgy orrba vágni valakit, hogy azt évekig emlegesse a gyerekeinek miféle módon járta meg velem. De nem vagyok erőszakos típus, utálom a harcoskodást, ennél fogva ha nem szükséges akkor elkerülöm a verekedést és a vitát is. A vitával úgysem jutnak semmire sem az emberek. Láttam, tanultam a történelmet is, nap mint nap megtapasztalom milyen az amikor valakinek vagy valaminek ellenkezünk, mert úgy gondoljuk az a helyes amit mi tartunk annak. Képtelen voltam egy pillanatig is tovább várni, hogy Sabina felébredjen, ezért óvatosan megsimogattam a puha kis arcocskáját. Ha van valaki akit kisbabaként tudok kezelni az ő, tényleg. Ami poénos... nemde? Még szerencse, hogy nem hallja most a gondolataimat. Nem mintha bármikor máskor tudná! Egy pillanatra enyhítettem egy kicsikét a szoros ölelésemből és a hátamra feküdtem. Oldalt nem annyira szeretek az ágyamban feküdni, hajlamos vagyok kifli formájába összehúzódni és eljátszani, hogy hasgörcsöm van vagy mi. Legalábbis anya így nevezte akkor amikor kisebb voltam és nem akartam iskolába menni. Mert bizony voltak ilyen alkalmak! Csak akkor még nem tudtam, hogy ennyire szeretni fogok a húgommal eltöltött perceket. Ezért is ragadok meg minden olyan alkalmat amikor mellette lehetek, beszélhetek hozzá és elmondhatom neki, hogy ő a világ legszuperebb testvére akit valaha is kaphattam. Köztudott mennyire imádom a haját babrálni, elképzelni vajon mi állna neki jól, hogyan hordhatná és hasonlók.Tényleg meggondoltam már azt, hogy nyitok egy fodrász szalon a poén kedvéért. De a jövőmmel kapcsolatban teljesen más képeket látok, mert ez a hajkészítgetés leginkább csak a húgomnál figyelhető meg. Eddig még nem volt kettő vagy háromnál több személy a húgomon kívül akinek megoldottam volna kényes hajproblémáját. A plafont figyeltem és vártam, hogy Sabina is felébredjen. Sosem lehet tudni, hogy mikor kinek támad kedve párna csatázni velem és ha benyit... mint említettem előtérbe kerül mások logikátlan feltételezése. Amit minden bizonnyal előszeretettel röhögnék ki azonnal. ~ Remélem tetszeni fog. ~[You must be registered and logged in to see this link.]

Zivon & Sabina

Mélyen aludtam, nagyon kimerített a tegnap este, az, ami tötént Gale-lel. Egylbként se tudom, miért akartam annyira vele lenni, mikor egész eddig Maxxre vágytam. Csak olyan nagyon lehetetelennek tűnik, hogy tényleg tetszek neki...
Álmomban a vívóteremben álltam, beöltözve, fejemen a sisakkal, kezemben a tőrrel. Európabajnos tőrvívó vagyok, egyébként is, az álmon kívül is, ott mégis úgy éreztem, kicsit sem tudok vívni. Körülöttem a többi alphás fiú keringett, mintha bekerítettek volna, és mögöttük ott állt Max. Hozzá akartam átverekedni magam, de a ruhámon színes bombák robbantak, se perc alatt éreztem magam nagyon szánalmasnak, de elfutni se tudtam, beragadtam közéjük. Felém nyúltak mindannyian, elkezdték lekapkodni rólam a ruhákat, én meg sikítottam és kapálództam, próbáltam ellökni őt magamtól, őket, mindannyiukat, hogy többet ne érhessenek hozzám, Max pedig futott, próbált kiráncigálni közülük...
Akkor ébredtem, mikor tényleg egy elég nagyot rúgtam a mellettem fekvőbe, csak a csattanást hallottam, amivel földet ért, aztán a kezeket éreztem a csuklómon, amik a fejem mellé szögezték kezeimet. Hangokat hallottam, de nem értettem őket, csak ahogy lassan kezdtem felébredni a saját kiabálásomra. Akkor láttam meg magam felett Zivont. Rettenetesen elszégyelltem magam. Pár könnycsepp végigfutott arcomon, kezem már nem próbáltam elrántani tőle.
- Jajj, lerúgtalak az ágyról, annyira sajnálom -  Néztem rá bűnbánóan, hevesen kapkodtam a levegőt, szívem erősen dobogott mellkasomban, ahogy kezdtem lenyugodni lassacskán.
- Nagyon fáj? - Kérdeztem bátortalanul, végigmérve őt, de súlyos sebeket nem láttam.
- Rosszat álmondtam Maxel - Panaszoltam el neki és mikor elengedett, magamhoz öleltem őt. Igen, Zivon nem nagyon bírja az ölelgetős témát, de legalább nekem elviseli. Nagyon fontos számomra, és ha nem engedné, hogy így használjam őt mindenfélére azt hiszem, úgy érezném, hogy már nem is szeret és nem is vagyok fontos neki. Nem érdekel, ki minek látná ezt, ha belép, mert nekem Zivon az ikrem, nem simán testvérem, ezért jogom van erősebb köteléket kialakítani vele... és meg is teszem, mindenki pukkadjon meg.


~ Tetszett, remélem, nem ütötted meg magad nagyon O.O~[You must be registered and logged in to see this link.]

Sabina & Zivon

Szerintem senkihez sem kötődtem ennyire mint Sabina-hoz, de ez érthető elvégre ikrek vagyunk. Egy külső szemlélő számára persze ez más, mert neki bizonyára nincs testvére vagy ha mégis van, akkor van köztük néhány korkülönbség. Az ilyesmi teljesen más. Nincs meg az a plusz kötelék közted és az ikertestvéred között, amit senki sem semmisíthet meg köztetek, mert szent és sérthetetlen. Próbáltam okosan gondolkodni és nem felébreszteni őt, úgy elhúzódni, hogy mindezt ne érezze meg. Szerencsére ha akartam volna sem tudtam volna felébreszteni, egy darabig. Sabina néha igazán rossz alvó tud lenni, értem ezalatt azt, hogy álmában kapálózik, rugdosódik és lelök a saját ágyamról. Egy koppanás a földön jelezte azt, hogy ideje szegénykét felébreszteni és megnyugtatni csak rosszat álmodott. Az álmoktól meg nem kell félni, mert csak azt vetíti nekünk amit szeretnénk elérni, vagy akár a félelmeinket is, amitől napközben szorongunk. Tudom. Feltápászkodtam a földről és lefogtam egy kicsikét gyengéden a kezeit, nehogy agyon csapjon álmában. Oké elhiszem, hogy ő kevésbé olyan jó alvó mint én, de mindemellett nekem kötelességem vigyázni rá. Bizonyára ezért is vagyok én a nagyobb. Nagyobbaknak mindig vigyázniuk kell a kisebb testvérükre, ez szinte alap kötelesség a sok veszekedés mellett vagy hasonlók. De őt úgy szeretem ahogy van.
- Nyugi Sabin, csak egy rossz álom! – fölé hajoltam, azt remélve talán így jobban megtudom őt nyugtatni. Nem tudom mennyire sikerült. Amikor felnyitotta végre a szemeit egy részem megnyugodott, azonban nem engedtem még el őt. Biztos akartam lenni abban, hogy jól van.
- Ne félts engem, én igazi túlélő vagyok. Egy ilyen kis esés meg se kottyan nekem. – kedvesen elmosolyodtam és nyomtam egy puszit a homlokára jó testvérhez híven. Végül elengedtem őt és nyugodtabban feküdtem vissza a helyemre. Az azonban tetszett ahogy rögtön átölelt, ami vicces, mert nem mindenkinek engedem meg, hogy ilyen ölelgetős legyen velem szemben. Már csak a rend kedvéért is húzogattam a számat kisebb koromban, mennyire ki akarják szorítani egyesek a szuszt belőlem a szeretetük kimutatása közben.
- Megint? Szeretnél beszélni róla, hátha megkönnyebbülsz tőle vagy inkább beszéljünk valami másról? – szeretek Sabina-val beszélgetni, ő valóban tudja milyen vagyok és jól ismer. Ez az amit még kifejezetten szeretek benne. Hogy néha képes a fejembe látni és tudja mikor zavar mondjuk valami és mikor vagyok boldog. Neki nem kell feleslegesen magyarázkodnom, mert már az összes arckifejezésemet ismeri egytől egyig. A rend kedvéért én azonban eljátszom, hogy nem tudom kitalálni mire gondol így mindig el kell mondani azt ami bántja őt. Tudja nagyon jól, hogy úgysem nyugodnék meg addig amíg rá nem jövők mi az ami bántja őt.
~ Remélem tetszeni fog . Nem kell félteni engem .~[You must be registered and logged in to see this link.]

Zivon & Sabina

Ha nem az ikrem lenne halálra rémülnék, amiért lefogja a kezem, mert így olyan tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzem magam és félek. De így, hogy őt látom magam fölött, már nem félek, a kezemet se próbálom kifeszíteni a szorításából, csak nézem őt. Tudom, higy vannak olyan sorozatok, ahol a testvér lazán megöli a másikat, vagy megerőszakolja, vagy ki tudja, de... egyszerűen Zivon nem ilyen, ő nem bántana. Nem régóta vannak ilyen rémképeim, csak egyszer valaki megpróbált már... elrabolni, apa szedett ki a karjai közül, mert dobhártya repesztően visítottam és összekarmoltam a pasi képét. Tizenhat voltam, valami nagy ellenállást nehezen tudtam mutatni, de hisztériát azt kaptam, és meg is lett az eredménye. Szóval mostanéban sokat alszok Zivonnal, vagyis az eset után. Mellette nem félek annyira, nem is biztos, hogy egyébként ő meg tudna védeni, de azért mégis sokkal higgadtabb vagyok és reálisabb is. Gyerekes, tudom.
- Nem is, Zivon, de megrúgtalak... remélem, nem nagyon fog meglátszani - Tényleg rettenetesen sajnálom, ha szeretné, ápolom a helyét, óriásit kellett rúgnom ahhoz, hogy ő lehemperedjen az ágyról. Rosszul érzem magam miatta, de a felsőjét csak nem fogom feltolni, hogy megnézzem, hogy néz ki, még a végén rosszat hisz rólam tényleg. És ha valakit, őt nem szeretném elüldözni a közelemből. Nagyon kedves volt tőle, hogy érdeklődött, először nemet akartam válaszolni, de végül nem tudtam. Neki nem, mert úgy szeretném elmondnai valakinek, és tudom, hogy ő megtartja a titkomat.
- Víváson voltunk, bénának éreztem magam és akkor... az alphások elkezdtek leönteni mindenféle festékkel és rángatni meg tépkedni. Maxhez akartam futni, ő meg nyúlt értem, de valaki elkapott - Panaszoltam el neki a rémálmot, fejemet mellkasára hajtva, szőke zuhatagom bevonta felsőtestét. Tudja, hogy mennyire szeretem Maxet, hogy ő minden, amire vágyom, csak félek tőle, és az alphásoktól. Sajnos nehezen tudom komoplyan venni, mikor közeledni kezd felém, azt hiszem, csak szórakozni szeretne velem. Ezért is próbálkoztam Gale-lel, hátha összejön, mert ő théteás, de ő is ugyanolyan volt. Azt hiszem, ez előítéletnek számított részemről és nem volt szép dolog.
- Megcsinálod a hajam, Zivon? - Kérdeztem, mert úgy megnyugtat, mikor a hajamban túrkál és pakolgatja a tincseket ide-oda. Szerintem ő az egyetlen, aki gyönyörű frizurát tud nekem csinálni úgy, hogy nem fogja fel a hajam. Nem szeretem, akkor semmi sem lóg le, és zavar, ő meg úgy is képes kivitelezni a feladatot, hogy az én igényeimet is kielégítse.

~ De én féltelek, ikeri kötelességem ~[You must be registered and logged in to see this link.]

Sabina & Zivon

Senkinél jobban nem számított az ő jelenléte, ezért is akartam megvédeni őt mindenféle félelmétől. Ott lenni neki és vigyázni rá amikor úgy érzi szüksége van rám, mert erre valók a testvérek. Nem tudom elképzelni milyen volnék nélküle, talán sokkal másabb rossz értelemben. Olyan bárgyú volnék mint azok akik csak egy bizonyos dolgot akarnak a lányoktól. Én nem vagyok ilyen és ezt a húgomnak köszönhetem, mert látom rajta, hogy mennyi problémája van egy fiú miatt. Nem akarom, hogy miattam valakinek szintén ennyi gondja legyen, azért mert félreérthetőek a szándékaim. Az utolsó kapcsolatom óta meg inkább a plátói szerelmek híve vagyok, az sokkal békésebb legalábbis a számomra. Kevesebb gonddal jár és a színjátékunk Alyssa-val azt hiszem elfogadható is, egy ideig. Mert bizonyára eljön az a pillanat amikor ténylegesen úgy lebukunk, hogy azon nevetés helyett sírni fogunk. De míg senki sem tud a dologról mármint, arról, hogy ez az egész csak megjátszás nem lesz baj. Remélem.
- Ne félj, én nem vagyok lány, akinek ez hamar megárt. – jó tudom, hogy valamivel sokkal megnyugtatóbb példát kellett volna mondanom, amivel még nem is sértem meg a lányok bőrének tízszeres érzékenységét a miénknél. Ha jól emlékszem. Most persze hagyjuk az ilyesmit, nem egy órán vagyok, hanem az én kedves kis húgom társaságát élvezhetem már megint. Ami nem baj, tekintve, hogy így jobban szemmel tarthatom őt és amíg itt van velem tudom nem sértegeti senki sem. Tény, néha szívesen örülnék még egy nagyobb testvérnek is, aki lehetőleg báty és távol tartja tőlem a szeretetemre éhes Évákat.