- Ziziii, neee, kérlek ne csikizz!! - kapálózok az ágyon, miközben Zivon azon van, hogy rávegyen figyeljek oda jobban a pszichológia beadandóra. De most képtelen vagyok figyelni. Reggel óta rossz érzésem van és nem tudom miért. Nem tudom hova tenni és csak erre tudok koncentrálni. Biztos vagyok abban, hogy Zic is érzi ezt rajtam. Már nem is tudom hogy alakult ki köztünk ez a ... nem is tudom pontosan milyen viszony.
Segít féltékennyé tenni a volt fiúmat és őt sem zaklatják a hisztis csajok. Kölcsönös segítségnyújtás. Plusz segít a pszicho anyagban és a bátyám nem zaklat velem. Kínosabb lenne tőle segítséget kérni ebben. Bár ő még Zic-ről sem tud. Mi okom is lenne elmondani neki bármit is. Elég így is, hogy azt hiszi T.J. a pasim, mert elég sűrűn nálam alszik és sokat lógunk együtt. Ugyan azokra az órákra járunk, szak is stimmel. Tény, hogy az egyetem első évében végig bele voltam zúgva, de végül elmondta nekem, hogy ugyan abban a csapatban játszunk. Nem mondom, hogy letörte volna az érzéseimet, de tény, hogy onnantól próbáltam eltávolodni tőle ilyen szinten. Ugyan úgy a legjobb barátomnak tartom és egyszerűen imádom. Csak néha nem értek egyet azzal amit tesz.
Miért jó az, hogy éjszaka kioson egy bárba és hagyja, hogy tök idegenek fogdossák és azt tegyenek vele amit csak akarnak. Lehetne egy kicsit körültekintőbb vagy mi, mert én meg aggódhatok érte minden egyes alkalommal, ha elhagyja az egyetem területét.
A múltkor is nem voltam mellette és kórházban kötött ki. Manapság sajnos egyre kevésbé biztosítás melegnek lenni. Sajnálom is őt. Nem azért, mert a férfiakhoz vonzódik, hanem mert ennyi fájdalmat kell megélnie nap mint nap. Csodálom is a kitartását, de támogatom is őt. Számíthat rám amíg világ a világ.

- Mert különben mi lesz? - Zic csak azért sem hagyja abba a csikizést én meg már alig kapok rendesen levegőt.
- Különben semmi, de nem fogok tanulni az tuti. - incselkedek vele tovább, miközben egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Legutóbb nagyon megszívtuk ezt és félek, hogy ismét ugyan az a helyzet fog bekövetkezni. Félek egy komolyabb kapcsolattól, akárhogy is szépíteném a dolgokat.
Azonban a telefonom életmentő szerepet tölt most be. Ahogy Zic ajkai az enyémhez érnének, megszólal a már jól ismert csengőhangom. Szeretem David Guetta Titanium című számát, de csak egy valakinek állítottam ezt be. Szinte lelököm magamról Zivont és már a fülemnél is van a telefon.
Időm sincs beleszólni, mert elsőre hangját hallva megáll bennem az ütő is. Szívem hevesen zakatolni kezd, mintha rátalált volna a megoldásra, mely egész nap benne motoszkált. Amint észhez térek ő már letette. Kiejtem kezemből a készüléket, majd lebucskázik az ágyról és a padlón landol.
- Ne haragudj Zic, de most el kell mennem. Maradj ameddig akarsz, majd zárd be légyszi az ajtót. A kulcsot majd ideadod valamikor. - hadarom el, de mondandóm végére érve már a folyosóról szólok vissza. Minden erőmet lábaimba összpontosítom és futok ahogy csak tudom.
- Uram, add hogy ne legyen baja! Kérlek! - motyogom magamban és még akkor sem állok meg, mikor egy elsőévest fellökök az udvaron. Csak a könyvei repültek ki a kezéből, azt meg túléli.
Beszaladok a theta épületébe, majd fel a lépcsőkön, végig a folyosón, majd szinte berontok a szobába. Szívem továbbra is zakatol és a szemeim elé táruló látványtól összeszorul. Szemeimbe könnyek gyűlnek. Belököm magam mögött az ajtót.
- T.J. mit csinálsz? - hangom remeg akár csak testem. Odaszaladok hozzá és akár tetszik neki akár nem félresöpröm az anyagot az asztalon. Nem érdekel mennyi volt, de nem hagyom, hogy újra olyan állapotba kerüljön, mint a múltkor. Nem akarom elveszíteni és tudom, ha hagyom neki ... vagy később jövök megteszi és ... nem akarok belegondolni. Rémálmaimban még minidig őt látom a kórházi ágyon és ...
- Jézusom, mi történt veled? - ismét megverték. Komolyan bűntudatom lett. Megint nem vigyáztam rá és nem voltam vele.
- Ismét cserben hagytalak ... - lehajtom fejem és óvatosan megfogom a kezét.

Mintha egy kést döftek volna belém, mikor megláttam T.J.-t. Eddig azt hittem, hogy sikerült leszoknia a drogokról, hogy már jobban van. De ezek szerint az csak a látszat volt. Még engem is átvert, noha nem szándékosan tette. Én voltam azt hiszem naiv és figyelmetlen, amiért nem vettem észre a jeleket. A jeleket, amik minden alkalommal ott bujkálnak a tekintetében, mikor nincs jól.
Mély levegőt veszek, ahogy ujjait érzem kezem körül. Valószínűleg már kínomban egy apró mosoly jelenik meg szám bal sarkában, ahogy megteszi ezt és közelebb jön hozzám.
Emlékszem, régen iszonyat zavarban voltam a közelében. Elég volt az, hogy elment mellettem, vagy a távolból rám mosolygott. Ajj, vagy csak észrevett. Mikor még tudatlan voltam és hiszékeny és könnyebb volt elképzelni azt, hogy én is tetszek neki, mint azt, hogy sosem fognak engem szeretni. Mostanra ez megváltozott. Pont fordítva lett. Tudom, hogy sosem tetszettem neki úgy mint nő és nem hiszem, hogy a közeljövőben bárki is szerelmet vallana nekem. Zico-nak egyenesen nem fogom hagyni hogy megtegye.
Az első év felénél tudtam csak meg, hogy meleg, de a szeretet iránta még így sem múlt el. Talán még ma is képes vagyok felidézni azt az érzést magamban, ha ragyogó tekintettel néz rám. De olyan keveset látom mostanában a vidám T.J.-t. És úgy hiányzik. Az a vidám srác, aki mindig hozott nekem cukorkát ebédhez, de magánál mindig tartott egyet, hogy vele legyek akkor is mikor nem vagyok ott. Annyi minden történt azóta.
Mindketten sokat változtunk, a világ pedig továbbra is ugyan olyan maradi, mint amilyen pár száz-ezer évvel ezelőtt volt. Képtelen elfogadni azt, ha valami vagy valaki más mint ők. Miért van az, hogy az elfogadhatóbb, ha két nő smárol az út közepén, mint az, ha ugyan ezt két pasi csinálja? Mennyivel másabb? Most őszintén ... Szánalmasak azok a normák, amiknek az embereknek meg kellene felelniük.
- Ez nem felejtés. Ez önmarcangolás. - lehunyom szemem és arcomat tenyerébe simítom. Úgy bújok hozzá, mint egy kiscica a gazdájához. Óvatosan megfogom betekert kezét és magam elé tartom, ajkaimhoz emelem.
- Miért nem hívtál? Elmentem volna veled és akkor ... akkor talán most nem lenne egy vágás a kezeden. - suttogom a kötésbe. A monokli viszont piszok szexisen áll neki. Szemeim forgatom saját ostoba gondolatomra és szavaira egyaránt reagálva.
- Tudom, hogy nem védhetlek meg mindenkitől, de szeretném megpróbálni. Nem ezt érdemled. Sokkal jobb ember vagy, mint bármelyik azok közül, akik ezt teszik veled. Még nálam is jobb vagy. - megrémít, ahogy magáról beszél. Megrémít a tudat, hogy talán egyszer nem leszek mellette mikor szüksége lesz rám és ... ő többé nem lesz nekem. Önző vagyok, mert képtelen vagyok és lennék nélküle élni. Mintha csak egyek lennénk. Annyi közös van bennünk, hogy akár a férfi énem is lehetne, vagy a testvérem, az ikertestvérem. Lehet őt jobban megsiratnám, mint a tulajdon bátyámat.
Ahogy azzal viccelődik, hogy a középkorban mit tettek a melegekkel, valami elszakad bennem. Könnyeim útnak erednek, kezem pedig meglódul. Sosem bántottam, sosem ütöttem meg, sosem pofoztam fel, de most képtelen voltam hallgatni ezt a keserűséget, ahogy beszél magáról. Nem fogja fel, hogy amit mond az nekem fáj. Már épp felállok, mikor ismét megszólal. Bólintok párat némán és már célba is veszem a fürdőt. Keresnem kell valami fertőtlenítőt, hogy a kezén lévő sebet elláthassam. Megtörlöm szemeimet, majd a fürdőszobaszekrényben kutatok valami fertőtlenítőt keresve. Biztos kell itt lennie arcszesznek vagy ilyesminek. Belemarkolok a mosdó szélébe, hogy az már szinte fáj és lehunyt szemekkel próbálok egyenletesen lélegezni.

Sosem fogok olyan helyzetbe kerülni, mint amilyenben ő van. Ezért nem is tudok rajta úgy segíteni, ahogyan én szeretnék. Azt akarom, hogy végre ő is boldog legyen és ne marcangolja magát csak mert meleg. Igenis helyes meleg és ahogy eddig láttam, a hozzá hasonló fickók szerint is az. Már csak magával a világgal kellene ezt elfogadtatni.
Erősen markolom a mosdó szélét és csak hangja hoz vissza a jelenbe. Megnyitom a csapot, megmosom bő vízzel az arcomat, hogy a sírás nyomai ne látszódjanak, majd egy száraz törülközővel megtörlöm. Miért érzem magam rosszul, amiért felpofoztam? Megérdemelte. Már többször megkértem, hogy ne beszéljen a halálról. Hogy ne érezze úgy, hogy neki az lenne a legjobb. Biztos, hogy abba nem gondol bele, hogy ez könnyebb út lenne a számára, de mindenki másnak fájdalmat okozna. Összetört szíveket hagyna maga után.
A fürdőszobaszekrényhez fordulva kiveszem belőle a fertőtlenítőt, amit még a legutóbbi alkalommal helyeztem el benne, majd visszamentem a szobába. Meglepett azzal, hogy elkapott és maga alá fordított. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Ebből a szemszögből még férfiasabbak a vonásai és zavarba jövök tőle. Elpirulok, alsó ajkaimba harapok. Még mindig tetszik. Szívem hevesebben ver és lehetetlenség eldönteni, hogy most megcsókolnám, vagy újra felpofoznám ezért. Mindkettőért újabb bűntudatom lenne, szóval inkább csak figyelem őt és tekintetem nem tépem ki az övéből.
- Most kit akarsz átverni? Magadat, vagy engem? Te is tudod, hogy nem össze-vissza beszéltél, hanem őszintén. - egyfajta segítségért való kiáltás. Nem téveszt meg ezzel, hogy eltereli a figyelmemet közelségével és mű jókedvével. Lehunyom a szemem, mikor megsimogat. Puha érintése jól esik és picit, de csak picit nyugtat meg, mert legalább ma este már nem lesz baja.
- Te ne haragudj rám. Sajnálom, hogy megütöttelek, én csak ... - lehet hogy a barátságunk megromlik azért amit tettem, de nem akarom.
- ... nem szeretnélek téged is elveszíteni. - felnézek rá és figyelem ahogy mellém ül és elkezdi letekerni az anyagot a kezéről. Feltámaszkodok könyökeimre és csak lassan ülök fel. Na jó, most már vigyorogva forgatom a szemeimet.
- Sosem jött be nekem Brad Pitt úgy mint te. - még vigyorgok egy sort, majd leesik mit mondtam. A vigyor lehervad az arcomról, majd gyorsan megfogom a kezét és inkább azzal foglalkozok, hogy ellássam mielőtt elfertőződne.
- Cole-ról? Úgymond ismeretlenül nem igazán tudok róla véleményt mondani, deeee egész helyes. - rámosolygok és egy fertőtlenítővel áztatott vattapamaccsal közelítek a vágás felé.
- Mesélj róla és öhm ... ez most csípni fog. - szólok előre neki, nehogy váratlanul érje a dolog. Azt viszont nem tudom biztosra hogy kicsit fogja-e csípni vagy nagyon.