Koncerten vagyok. Meg nem tudnám mondani, melyik együttes játszik, de ott tombolok egy csomó ember közt és sörös pohárral a kezemben, torkom szakadtából üvöltöm a szöveget. Erről jut eszembe. Rég jártam már koncerten, pedig szerettem az ilyesmi szórakozást anyám nagy örömére. Talán, beszélnem kellene pár sigma-s csajjal, hogy elnézhetnék a legközelebbi banzájra már, ha egyáltalán lesz a közelben ilyesmi. De miért is ne lenne?
A zene élethű. Már-már olyan, mintha nem is álmomban szólna és épp ez az, ami arra késztet, hogy kinyissam a szemeimet.
A nap már épp az arcomra süt -mert, miért is ne az én ágyam helyezkedne úgy, hogy a nap reggel engem üdvözöl-, minek örömére hunyorogva lesek körbe az ágyamon. A zene forrását gyorsan meglelem. Hát persze. Este a drága szobatársam valami kannal viháncolt és, mivel egy vékonyka gardrób van amolyan válaszfalként a szoba közepére rakva, tisztán hallottam mindent. Ezért is aludtam el fülhallgatóval és tekeredett mostanra a nyakamra. Még jó, hogy nem fulladtam meg.
Nyöszörögve fordulok a másik oldalamra, amint leszedem magamról a kütyüt, majd a fejem búbjáig húzom a takarót, hogy a napfény lehetőleg ne égesse ki a retinám a szemhéjamon keresztül. Nem kell ma sietnem sehova. Szombat reggel van, szóval nem óhajtok még felébredni, csak az a baj, hogy ez nem így megy. Ha tudom, hogy aludhatnék délig is, akkor már reggel hétkor talpon vagyok.
Puffogva mászok ki az ágyamból és indulok el a fürdőbe. Csak egy trikó és egy sort van rajtam, ha már ugyebár ez csajos ház, de mikor elsétálok a "válaszfal" mellett és rálátásom nyílik a drága szobatársam ágyára, a lány helyett egy pasit látok meg az ágyban durmolni. A tükör felé lesve csak egy cetli fogad, hogy "köszönjek el helyette, mert neki mennie kellett úszni". Gratulálok. Még egy ilyen tyúk eszű nőt én nem láttam. Tőlem aztán várhatja, hogy "elköszönjek" a kandúrjától.
-Ébresztő! Ideje lelépned.- vágom a fejéhez az egyik párnát, amit sikeresen letúrtak az ágyról a nagy hancúrozásban, majd, ha már itt vagyok, visszaszerzem magamnak a ruhát, amiben barátosném az este partyzott. Mániája, hogy kölcsön kéri a cuccaim.
-Nem hallod? Nyomás innen, mielőtt kidobnak a csajok!- lökdösöm is meg egy picit a srácot, akit nagyon nem ismerek fel, csak dereng, hogy talán az egyik kosaras a csapatból. Hurrá. Remélem, ez a hülye liba tisztában van vele, hogy a kosarasok nagy része úgy cserélgeti a csajokat, mint más az alsóneműjét. Nem is értem, hogy képes valaki még szóba állni ezekkel. Beképzelt kis izompacsirták, akik azt hiszik, hogy amiért apucinak van képe, ők lehetnek a nagy képűek. Hát felőlem aztán lehet menő gyerek, simán kivágom innen, ha nem tér magához gyorsan.

Mióta bedobtam azt a hárompontost a múltheti USC elleni meccs végén, és ezáltal bejutottunk a döntőbe még jobban imádnak az emberek. Azt is mondhatnám, hogy a dobással egyenes arányossággal nőtt meg az amúgy se kis hírnevem. Mi lesz itt, ha a döntő mérkőzésen is győzni fogunk és hazavisszük, a trófeát? Szinte bele se merek gondolni, de biztos, hogy nyár végére teljes mértékben leharcolt leszek a sok bulitól amire meghívnak majd, és ha nem vigyázok akkor teljes mértékben pocsék utolsó évet fogok produkálni, annak pedig komoly ára lesz a későbbiekre nézve.  Most azonban élvezem, hogy ilyen egyszerűen nagyszerű hetem volt. Még a reggeli edzésekre se kellett bemennem, ugyanis mikor hétfőn ez megtörtént a coach csak elnéző fejjel mosolygott, mert pontosan tudta, hogy micsoda „gyötrelmeken” mentem át aznap este a hölgykoszorúnak köszönhetően akikkel eltűntem hajnal körül a szobámban, és utasított, hogy menjek haza és kötelezően pihenjem ki magam, illetve a héten csak a délutáni edzéseken lásson meg, kivétel pénteken, mert akkor lesz egy reggeli megbeszélés is, amire azért nem ártana beugranom. Én pedig meg is fogadtam a tanácsát, ráadásul még bogyókat se kellett szednem, hogy a libidóm fenn tudjam tartani, sőt minden egyes elfogyasztott hölgyecskével egyre csak nőtt. Mit ne mondjak, szerencsés ember vagyok. Az előző este is felszedtem valami csajt. Koncert volt a kappaba, valami mostanság menő együttest hívtak meg. Engem nem különösebben foglalkoztatott, hogy ki szolgáltatja a talp alá valót, addigra már régen felszívtam annyit, hogy ilyen apróságok ne zavartassanak.  Ökörködtünk rendesen, miközben vedeltük a piát, és figyeltük, hogyan közelednek hozzánk a csajok, akik mindenáron el akarják mondani magukról, hogy lefeküdtek az iskola hírességeivel. Volt egy aki különösen erőteljesen nyomult. Nem állíthatom, hogy egy lenyűgöző jelenség lett volna, vagy annyira kívánatos, de a sok pia miatt nem igazán érdekelt különösebben, és a koncert vége felé be is adtam a derekam, így az éjszaka hátralévő részét a szobájában töltöttük, leginkább egymáson. Az ágyban azért jobban teljesített, és nagyon igyekezett, úgyhogy kielégítetten dőlhettem később a megérdemelt álmomba. Ami sajnos nem tartott sokáig, ugyanis egy párna és némi lökdösés ami reggeli ébresztő gyanánt igen korán fogad. - mmmm hagyj, aludni akarok még.- Mordulok fel, és a fejemre húzom az előbb hozzám vágott párnát, hátha ezzel el tudom hallgattatni végre az idegesítő hangokat a fejemben, és pihenhetek még egy kicsit. Azonban nincs szerencsém, és az a valaki nagyon ragaszkodó, mert nem hagyja abba a piszkálásom. - Jól van na, elég lesz, abbahagyhatod- Ülök fel mérgesen és dobom le magamról a takarót, nem törődve azzal, hogy alatta nem viselek semmit, bár szerintem nincs mindenki hozzászokva, hogy egy szál ádámkosztümben flangáljak. De nem is érdekel, csak figyelem a szöszi arcát egy pillanatra, és valahonnan ismerősnek tűnik, de nem jövök rá, hogy honnan. - Tudod jól, hogy a csajok nem fognak kidobni engem, ebben biztos lehetsz, szóval inkább hozz egy kis reggelit, mert muszáj ennem edzés előtt valamit.- Utasítom minta csak a szobalányom lenne, és várom, hogy teljesítse a rendelésem.

Jobb híján, amíg Csipkerózsika ébredezik, próbálok némi rendet teremteni a szobában. Azaz, a srác ruháit arrébb rugdosom, szobatársam cuccait meg bedobálom a szennyesébe. Ezen túl engem már nem érdekel az egész. Ha minden áron arra akarnék állandóan ébredni, hogy egy tirpák cuccai hevernek szanaszét, akkor én magam is haza hordanám a kosaras csapat neves tagjait. De mivel én nem igazán vagyok az a fajta, aki szét teszi a lábát minden egyetemista pasinak csak, hogy menőbbnek számítson, nem is kell aggódnom az alsó nadrágok miatt. Nem úgy, mint ennek a hibbant tyúknak, aki manapság elég sűrűn játsza el ezt és nem, mintha meg akarnám mondani neki mit csináljon, de ez azért mégse mehet sokáig így tovább, mivel azt se különösebben szeretem, ha ismeretlenek vesznek körül korán reggel. A gyűrött fejem ilyenkor még nem szalon képes, így aztán nem szívesen reklámoznám.
Különben is. Minek a saját szoba, ha mindenféle idegen pasik mászkálnak itt ki s be? El kell beszélgetnem ezzel a nőve, ha visszaér.
-Aludhatsz... a saját ágyadban, Csipkerózsika.- válaszolok gúnyos mosollyal az arcomon, mintha egyáltalán párnával a fején láthatná, hogy milyen képet vágok a megjegyzésem mellé. Ettől függetlenül jól esik grimaszolnom, mert konkrétan elég pipa vagyok, amiért nem is én szexeltem ezzel a taggal, mégis nekem kell kipaterolnom innét. Sokkal jön nekem már ez a lotyó és, ha tovább csinálja ezt, a ruháimat se fogom kölcsön adni. Az kellene még, hogy össze szedjek tőle valami betegséget, aztán azon kapjam magam, hogy a harmincat se élem meg.
-Hogy mondtad?- állok meg az ágy előtt felháborodva, miközben csípőre vágom kezeimet és szikrákat szóró szemekkel lesek a srácra nem törődve azzal, hogy konkrétan a teste minden porcikáját látom. Hülye lennék nem megjegyezni, hogy mellesleg egész jó teste van, de hát mit is várjon az ember lánya egy kosárlabdástól? Ettől függetlenül nem vagyok elszállva se a srác jelenlététől, se a modorától. Nem vagyok én ehez hozzászokva és nem is vagyok hajlandó hozzászokni.
-Máris hozom a reggelit, uraságodnak.- vánszorgok át alattomos ábrázattal a mosdóba, ahol aztán töltök a poharamba némi vizet és visszacsattogok a melákhoz. Bájos mosollyal az arcomon sétálok vissza az ágyhoz és tartom úgy a poharat, hogy lehetőleg ne lássa. Ha ő bunkó, hát akkor én miért ne lehetnék ugyanolyan?
-Parancsoljon őfelsége.- emelem fölé a poharat és szépen, lassan végig locsolom rajta a tartalmát. Még örülhet, hogy csak víz és nem valami rosszabb. Mondjuk sósav. Na jó, azért sósavval nem locsolnám le, mert kár lenne az ágyért, de azért a gondolattal eljátszok, mert nem szeretem, ha ilyen taplók velem. Főleg nem úgy, hogy még csak nem is tettem érte semmit, mert, ha mondjuk ráborítottam volna a szekrényt kezdésnek, akkor oké, de így?
-Most pedig elvonulhatsz és kérhetsz a szoba lányodtól reggelit, mert, ha nem tűnt volna fel, nem vagyok se a csicskád, se a barátnőd de még, csak a haverod sem. Világosan fejeztem ki magam?- vágom le a poharat az éjjeli szekrényre és határozott képpel lesek le rá. Vagyis inkább mondjuk úgy, hogy az arcát bámulom, mert nem merek más felé nézni. Többek között azért nem, mert piszok jó teste van és most még csurom víz is. Fenébe, hogy mindig a legnagyobb taplók néznek ki a legjobban.

Miközben várom a válaszát, jó alaposan megnézem magamnak a kéretlen koránkeltőm, és meg kell állapítanom, hogy igencsak gyűrött feje van. Valószínűleg nem sikerült túl kellemesen aludnia, miközben én a kedves lakótársával lepedőakrobatikáztam. Ez viszont már nem az én problémám, ezerszer mondtam a csajnak, hogy ne hangoskodjon annyira, mert a végén még azt hiszik, disznóvágás folyik a szobában, és pillanatokon belül megjelenik egy csomó részeg ember, hogy hurkázzon egy jót.
Mindenesetre a kedves kis ellenséges hölgyemény igencsak úgy néz rám, mintha tényleg valami kegyetlen kis gonosz pöcs lennék, pedig csak megfektettem a barátnőjét egyszer.. kétszer.. na jó háromszor. Lehet csak féltékeny, amiért nem ő csodálhatta meg a Madstermeister munkásságát és tapasztalhatta meg kielégítő hatásait. - Persze… aludhatnék. De miért kelljen visszamászkálnom így hajnalok hajnalán a szobámba akkor is ha itt is elpihengethetek egy darabig anélkül, hogy ez bármiféle problémát jelente számomra. Nem lehetsz ennyire szörnyű arc, bár úgy látszik mégis.- Közlöm vele a véleményem, és nem igazán érdekel, hogy ha megsértődik rajta. - Egyébként pedig nézz magadra Borzas Kata- Replikázok a beszólására, mert én ilyen vagyok, és mert megtehetem.  Egyébként meg nem érdekel mit csinál amíg hoz nekem kaját, mert tényleg éhes vagyok, és falnék valamit, mielőtt még annyira megéheznék, hogy úgy végezzem mint a trójai faló. Esükszöm majdnem elröhögöm magam mikor felháborodik a kijelentésemen, hát igen a Sigmas csajok már csak ilyenek, talán ezt szeretem bennük jobban mint az Alphasokban, azok mindent megtesznek, hogy lefeküdjenek velem, és ezáltal híresebbek legyenek, mert én már csak ilyen sztárcsináló vagyok, mind a pályán, mind az ágyban. De a másik oldal, akiket nem érdekel a hírnév, na azok az igazi husifalatok, ott van a legnagyobb kihívás, bár azért a sármomnak ők se tudnak ellenállni, elég csak megvillantanom tökéletes mosolyom, és egyből benedvesedik a bugyijuk. - Jól hallottad, azt mondtam, hogy kaja. You know: No Breakfast, no sex. Szóval iszkiri, mert üres a poci. – Utasítom, hogy menjen végre kajáért, mert már túl sokat értetlenkedik szegény, ha így folytatja eltéved a szavak rengetegében, mint szőke a körforgalomban. Végül azonban megérti mondandóm lényegét, és elindul, hogy teljesítse kívánságom. - Köszönöm kisasszony- Vágok vissza, és ismét elterülök az ágyon, hogy szemeim lecsukva kicsit túlzsúfolt elmém megpihentethessem, és elégedetten hallgathassam a csendet, amíg a szőkeség vissza nem ér. Szavai mély benyomást tesznek rám(majdem olyan mélyet, mint a nemlétező dekoltázsa) és fel se pillantva emelkednék fel a helyemről, hogy falatozáshoz láthassak, miközben nem tűnik fel nekem, hogy túlságosan gyorsan ért vissza a kajával, és a következő pillanatban már egy nagy adag hideg víz teríti be már nem éppen felhevült testem. A következő pillanatban pedig már prüszkölve ugrok ki az ágyból és landolok pontosan előtte, miközben bőrömön keresztül érzem, ahogy a hideg lassan belém hatol. - Merész húzás volt kisanyám- Veszem elő legfenyegetőbb tekintetem, hogy rávilloghassak vele, azonban a következő pillanatban ellágyulok és kitör belőlem a nevetés. - Ha más csinálta volna, akkor most biztos benne lenne a slamasztikában, de tetszik, a bugyuta bátorságod, és ráfogom arra, hogy szőke vagy.- Vigyorgok mint egy fakutya, és rá se hederítek arra amit felhevülten mond, hanem a következő pillanatban nemes egyszerűséggel csak derékon ragadom, és magamhoz húzom hadd legyen jó vizes, mindeközben megajándékozom egy finom Mads féle nyelves csókkal, mely valószínűleg váratlanul fogja érni, de szeretem a kellemetlen helyzeteket. - Na és most megyek szerzek valami kaját, ha már te nem vagy hajlandó nekem hozni, de ne félj visszatérek hozzád pillanatokon belül.- Közlöm vele, majd nemes egyszerűséggel úgy ahogy vagyok pucéran, megindulok, hogy valahonnan szerezzek kaját, biztos lesz egy olyan jószívű lány, aki megsajnálja szegény kis Maddiet.

Sosem értettem igazán, miért jó ez egy pasinak vagy épp egy nőnek. Minden reggel idegen ágyban ébredni egy idegen mellett, miközben némelyik azt se tudná megmondani, mi is történ éjjel. Bár ez a srác épp lehet, hogy mindent el tudna mesélni, de tőle meg nem fogom megkérdezni. Nem igazán érdekel, hogy mit alkottak itt kettesben azzal a lotyóval, csak nem szeretném, ha többször előfordulna.
Azt gondoltam eleinte, hogy ez a pasi nem is ilyen, csak a pletykák, a hírnév teszik ilyenné, de be kell látnom, ez tényleg egy beképzelt ficsúr. Hiába próbáltam messziről megfejteni, mikor kosárlabda meccseken kacsintgatott a pompomos csajokra, hogy mindez biztos azért van, hogy menőnek tűnjön... tényleg az, élvezi is és ki is használja. Bele gondolni se merek, hány csaj ágyából mászhatott már ki ez a barom, de az tuti ziher, hogy az enyémbe nem fog bekerülni. Már, csak az kell, hogy mindezek után még véletlenül se szokjon rá arra, hogy itt ébredezik. Akkor felkötöm magam vagy elköltözök.
-Tudod, én itt létezem. Ez az én szobám is és nem vagyok hozzászokva, hogy egy bunkó előtt kell tenni a kis dolgaim. Szóval nem, nem alukálhatsz itt tovább, mert dolgom van.- morgok vissza dühösen, mert ugyebár most még én vagyok az aljas szörnyeteg, amiért nem akarom itt látni. Miért akarnám, mikor épp most kellett rádöbbennem, hogy tényleg minden jóképű pasi paraszt és nem érdemes még rájuk gondolni se. Na és persze én is épp kit nézek ki magamnak a kosár csapatból? Az őstulkot, a fő nőcsábászt. Gratulálok... magamnak.
-Nem lehet mindenki olyan szép reggel, mint az ágymatracaid. Gondolom ők milyen jól festenek smink nélkül, amikor magukhoz térnek. Egyébként se úgy készültem, hogy arra fogok ébredni, hogy egy barom itt fog feküdni a barátnőm ágyában. Ne haragudj, hogy nem kis estélyiben készültem a fogadtatásodra.- eresztek meg egy gúnyos mosolyt, mintha valóban bocsánatot kérnék épp de ő és én is jól tudjuk, hogy mindez csupán ironizálás. Ha tudnám, hogy itt ébredezik reggel, se csípném ki magam azért, hogy neki tetszelegjek. Nem is vagyok az a neki való nyafogós buta picsa, akin az egyetlen eredeti dolog talán a ruhája, mert márkás, azon kívül minden mű.
Meghagyom nekik azt a megtiszteltetést, hogy az uraság fogadtatására készüljenek reggelente.
Elvonulok bájos mosollyal a képemen, mintha reggeliért mennék. Addig is csöndben van és nem bunkózik, de ez nem jelenti azt, hogy neki állok hét fogásos reggelit készíteni. Mi vagyok én? Most komolyan. És miért is nekem kellene megetetni?
Épp ezért döntöm el, hogy inkább, csak megitatom. Szépen, stílusosan, ahogy kell az ilyen seggfejeket és fel vagyok rá készülve, hogy nem fog neki tetszeni. Még azt is kinézném belőle, hogy képes lepofozni, de esküszöm, ez se érdekel azért a látványért cserébe, ahogy kiugrik az ágyból. Még el is röhögöm magam, de aztán ahogy rám néz, komolyabban is elgondolkodok azon, mi van, ha tesz erre a "nőt nem illik megütni" dologra és lekever egyet? Gyanítom, két napig kómában lennék, amekkora melák, de ettől függetlenül rezzenéstelen arccal és legalább olyan szúrósan lesek vissza rá, ahogy ő rám.
-Ezek a szőkés beszólások már rohadtul unalmasak...- kezdenék bele a kis monológomba arról, mennyire nem tud meghatni a beszólása, de elakad a szavam, mert találkozok csurom vizes és  zavarba ejtően izmos testével, de olyan közelről, hogy teljesen leblokkolok. Nem azért, mert először látok meztelen pasit hanem, mert Ő a meztelen pasi és, mert hozzá vagyok passzírozva és, mert mindez nem azért történik, mert én akartam így, hanem mert oda rántott magához, mintha én csak azért lennék itt, hogy ő kedvére szórakozhasson velem.
Ellenkezni sincs nagyon időm vagy legalább ellökni magamtól, mert egyrészt lekap, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne a világon, másrészt végképp behal a rendszerem, harmadrészt pedig jóval erősebb és nagyobb darab, mint én.
Nem mondom, hogy borzalmas élmény, mert nem az, csak rohadtul sértő, hogy ennyire semmibe vesz. A kis egomán felfogásával ez is az "ilyen kedvem van, lesmárolom a hülye picsát" kategória, amit én nem díjazok. Nem vagyok játékszer. Se neki, se másnak.
-Mássz már ki a számból te bunkó!- pocsék szöveg, de hirtelen csak ennyire telik, mert sokkal jobban leköt az, hogy megpróbáljak nem olyannak látszani, mint aki zavarba jött. Megjegyzem, tuti, hogy nem fog menni, mert igen hatásos csók volt ez, így aztán, csak arra vagyok képes, hogy dühösen lessek rá és törölgessem a számat. Fúj! Ez pár órája még ki tudja milyen testrészeket járt be, most meg az én számban kotorászott a nyelvével. Szívem szerint lepofoznám, de úgy igazán, izomból, de mire ez az ötlet eszembe jut, ő segg pucéran elindul kifelé. Hallelujah. Eggyel kevesebb gond.
Hosszú ideig ácsorgok ott, ahol hagyott és lesek magam elé elképedve, mire kapcsolok, hogy mit mondott. Visszajön? Ide? Biztos, hogy nem. Szóval, el is határozom, hogy fogom a ruháit, kiviszem az ajtó elé őket, ledobom a földre és bezárkózom. Nincs kedvem hallgatni a süketelését és arra se vagyok kíváncsi, mit lépne ezek után. Más kérdés, hogy ennyi dermedt ácsorgás után sikerül-e mindezt véghez vinnem, mielőtt vissza találna jönni főleg úgy, hogy sok ruhájáról elképzelni nem tudom, hova lett eldobálva.

Mire a lány, akinek egyébként a keresztnevét, sőt a vezetéknevét se tudom.(Hamarabb csókoltam meg mintsem megtudtam volna a nevét, ugye milyen király vagyok?) Eltol magától, és bevág egy idióta, és nagyon idejétmúlt szöveget, amivel megpróbálja leplezni a tényt, hogy azért élvezte a helyzetet, én már régen az ajtót nyitom, hogy rajta keresztül kilépjek a folyosóra. Őszintén szólva fogalmam sincs merre menjek, bár már nemegyszer jártam erre, azonban akkoriban sietve kellett távoznom, nem értem rá ilyen nyugis kis lazulásra, ráadásul mivel esténként érkeztem nem is tudtam alaposabban felfedezni a helyet. Most azonban bőven van időm mindenre, ráadásul ha kajáról van szó, akkor a szimatom nem ismert csalhatatlanságot, mindig megtalálja a megfelelő helyet és időpontot(funfact a kosarasok naponta legalább ötször esznek, nem csoda, hogy ennyire bírom a kaját) Az, hogy miközben megyek továbbra is meztelen vagyok, egy cseppet sem zavar, nem úgy mint egy-két lányt, akivel menet közben találkozok, és nos eléggé ijedt arcot vágnak. Ez főleg azokra jellemző, akik még fiatalabbak, esetleg szűzek, és az életben nem találkoztak még férfi nemiszervvel. Az egyik ilyen kislányra még rá is ijesztek picit. Rámarkolok a célszerszámomra, és felé bökök, mintha csak fel akarnám nyársalni vele. Mondhatom szegény úgy fut el, mintha éppen egy csapat őrült majom üldözni, én pedig nevetve folytatom utam, mintha semmi sem történt volna, majd jobbra fordulva belépek egy szobába, ahonnan sült szalonna finom illata árad felém. Az ösztönöm pedig most sem csal, ahogy belépek és meglátom a mennyei mennyiségű és illatú kaját, egyből elkerekednek a szemeim és úgy ugrálok örömömben, mint zsidó kisfiú körülmetélés alatt. A szívem pedig a kajáért rapes. Ezt szeretem a Sigmas lányokban, annyira lázadóak, hogy nem foglalkoznak az alakjukkal, mint odaát a szomszéd házban, hogy ezért szinte csak salátákat és egyéb kecskéknek való ételt egyenek, itt bizonyára rendesen meg van pakolva mindennel ami kell. Elveszek egy tányért, majd jó alaposan megpakolom pancakel, baconnal és mindennel ami éppen van, mellé pedig egy kis tálkába juharszirupot öntök. - Köszönöm pont erre volt most szükségem ahhoz, hogy tökéletes legyen a reggelem.- Mosolygok a kissé megdöbbent ágyon ülő lányra, és hozzá lépve nyomok egy cuppanóst az orcájára. Máskor meg is csókoltam volna, most azonban valamiért nincs kedvem elmosni az előző csók ízét(úristen elkaptam valami kórt. Kivizsgálást kérek sürgős!!!) Majd pedig elhagyom a szobáját, de menet közben azért felkapok egy üveg kólát is ha már van. Miközben visszaérek a szobához ahonnan elindultam egy darab szalonnát rágcsálok. Visszaérve meglepődve és elégedetten tapasztalom, hogy szegény szőkeség alig csinált valamit mióta elmentem, bár tény, hogy nem töltöttem túl hosszú időt kint, ő pedig. - Na gyere ne állj itt mintha microsoft dos-t futtatnál a cuki pofid mögött rejtőző agyadban.- Nevetek ahogy megragadom a kezét és magam mellé húzom az ágyra, amit időközben elfoglaltam. - Egyébként hajlandó vagy elárulni a neved cica?- Érdeklődöm meg a kérdést, amit talán nem kellene, hanem csak fogni magam összeszedni a ruháimat és nemes egyszerűséggel elhúzni. Helyette azonban egy palacsintát belemártogatok a juharszirupba, és óvatosan ajkai közé nyomom, mert látszólag még mindig le van fagyva.

Nem egyszerű tiszta fejjel gondolkozni, amikor egy Adonisz pucéran végig sétál a szobádon, ki a folyosóra és riogatja a népet. Mert igen, itt azért nem mindenki olyan, mint a kappában, hogy több f*szt fogott már, mint kilincset. Vannak rendes lányok is, akik nem fekszenek le fűvel-fával, nem minden vágyuk, hogy megfektesse őket egy kosaras és nem az a legfontosabb nekik, hogy mennyire menők. Na ők azok, akik most találkozhatnak a sráccal, amíg én lefagyott üzemmódban ácsorgok a szoba közepén.
Először is, ami feltűnik az az, hogy rohadtul kellemes volt a csókja -akárhol is járt a szája előtte, bár ebbe még mindig undi belegondolni-, bár tény és való, hogy valószínűleg van már gyakorlata ebben. Ettől függetlenül az agyam egy része azt kántálja, hogy még.
A másik, ami feltűnt, hogy képtelen vagyok megmozdulni, mert tényleg teljesen lesokkolt ez a dolog. Nem gondoltam volna, hogy ennyi bőr van a képén, hogy épp egy csaj lebassza, hogy nem kéne itt döglenie és akkor lesmárol... ez azért kivágott pár biztosítékot, de sebaj, a rendszer lassan újratölt.
A tervemnek lőttek. Ebben már akkor biztos vagyok, mikor meglátom besétálni, mert hogy ezek után nem fogom tudni innen kituszkolni, az is biztos. Hogy kéne kipaterolnom egy két méteres drabális állatot? Egy csöpp nő vagyok, nem egy amazon.
-Jézusom. Nem vennél fel valamit? Most komolyan. Nem mászkálhatsz itt egész nap egy szál farokban.- morgok ahogy leránt maga mellé az ágyra és én már távoznék is -de komolyan-, de az, hogy megkérdezi a nevem, megint csak gondolkodóba ejt. Mi a bánatnak akarja ő tudni az én nevemet? Nem velem kufircolt az éjjel, akkor meg nem teljesen mindegy?
-Nem vagyok cica, annyi szent és nem, nem mondom meg a nevem, mert még a nyakamra járnál.- lököm el a kezét, amivel épp a számba próbál passzírozni egy palacsintát, majd felpattanok az ágyról, felszedegetem a ruháit, ahogy az imént terveztem és az ölébe dobálom őket.
-Figyelj. Edd meg a kajád, nem érdekel, de aztán húzz el innen, jó? Így is magyarázkodhatok majd, hogy mit keresett itt egy segg pucér pasi. Legyél jó fej kérlek, és lépj le.- magyarázok már megint, mintha ezzel bármire is mennék, de mit csináljak? A mosdóba nem merek így elmenni, mert ez egy őrült barom és még ott se hagyna békén. Fel kellene öltöznöm, de nincs az a pénz, hogy vele egy légtérben ilyesmit csináljak, még akkor sem, ha most is gyakorlatilag majdnem pucér vagyok, mert a trikó és a sort sokat nem ér. Tiszta Ádám és Éva, csak nem a Paradicsomban, hanem a Sigma házban.
-Minden lotyódnál ennyi időt szoktál eltölteni? Mert valahogy ezt nehéz elhinnem.- sóhajtom végül, miközben fel-alá járkálok a szoba közepén kellő távolságra tőle, de azért a kólát amit felhozott megszerzem magamnak és kortyolok belőle párat. Ha már a mi kólánkkal vagánykodik...

Hiába tolnám a szájába a finom falatot, úgy tolja el a kezem, mintha valami fertőzést, vagy undorító dolgot próbálnék éppen a szájába tolni. Nem szólok semmit erre a cselekedetére, csak megrántom a vállam, és bekapom a falatot, mely így az ő szája helyett az enyémben landol. Imádom ahogy a finom juharszirup íze szétolvad a számban, és összekeveredik a palacsintával. Mmm nyami. Azonban nem tudom kiélvezni tökéletesen ezt a tökéletes pillanatot, mert valamiért nem tetszik neki, hogy továbbra sincs rajtam ruha. Bár meg tudom érteni, ilyen tökéletes testtől, mint amivel én rendelkezem tényleg nehéz elszakadni, hát még akkor ha éppen az illető be is van indulva rám. Bár ez csak a nők esetében jó dolog brrr.  Mindenesetre szavai egy picit szíven ütnek, mégis milyen jogon nem engedi meg nekem ezt a lehetőséget? Lehajtom a fejem, és alaposan megszemlélem a farkam, a kezembe fogom, forgatgatom, vizsgálom, hogy mi lehet az ami nem jön be belőle a szőkeségnek, aki továbbra se volt hajlandó elárulni a nevét. - Miért? Mi bajod van vele? Ez egy jó farok. Lehet, hogy nem akkora mint a négereké, mert az már egészségtelen, de jól lehet vele dolgozni.- Meglóbálom felé párszor, hogy lássa is miről beszélek pontosan. Egyébként látszik rajta, hogy teljesen kellemetlenül érzi magát így, hogy rajta kívül egy igazi alfahím is van a szobában. De sajnos nem tudok mit csinálni, én élvezem a helyzetet, és még nem akarok elmenni egyáltalán akkor sem, ha ez számára bizonyos kellemetlenségekkel jár, és a későbbiekben meg kell majd magyarázza a cselekedeteit másoknak.  - Arra még nem gondoltál, hogy így is a nyakadra tudok járni cicca? Nem kell ahhoz tudnom a neved.- Olyan nemes egyszerűséggel cicázom le a kijelentésére ügyet sem vetve, mint ahogy rádobom a hárompontosakat. - Oké, megeszem a kajám, alapból úgy terveztem, de a szobából nincs jogod kidobni, és ne gyere nekem olyan hülyeségekkel, hogy ez a te szobád, meg mit szólnak majd ha meglátnak, mert ez nem csak a te szobád, hanem lakik itt egy szobatársad is, aki idehívott magához, és attól, hogy ő nincs itt, még ugyanannyi jogom van itt maradni, főleg annak tekintetében, hogy nem is a te ágyad foglalom el, így nincs jogod panaszra.- Darálom le neki egy szuszra a mondandómat tele szájjal, mert közben folyamatosan tömöm a fejem. Őszintén szólva én se tudom megmondani, hogy miért vagyok még mindig itt, mi az ami itt tart. Valószínűleg egyszerűen csak élvezem a helyzetet, hogy megpróbálnak ellenállni nekem, de mikor megcsókolom, akkor meg lefagy mint a hűtő. Lehet azt kellene tennem megint, ehelyett csak figyelem ahogy a szoba közepén járkál. Meg kell mondanom nagyon jól néz ki, bár lehetne éppenséggel, hogy ha atléta bugyi kombóban parádézna, az sokkal dögösebbé tenné, vagy ha nem lenne rajta semmi az lenne az igazi. - Nem tudom, nem szoktam számolgatni, hogy mennyi időt töltök a lotyóimnál, nem éppen azért megyek hozzájuk, hogy az órát bámuljam és a mutató ketyegését utánozzam. „tikk-takk,tikk-takk”- Utánzom a számmal az óramutató mozgását, miközben felállva hozzá sétálok, hogy a fordulója során vállainál megragadhassam, mélyen a szemébe nézhessek és ….. megcsókoljam. Finoman, lágyan, szenvedélyesen, óvatosan ajkaiba harapva.

Megpróbálok visszagondolni eddigi életem minden egyes percére, de semmi borzalmas nem jut eszembe. Nem öltem meg senkit, nem kínoztam állatokat, nem loptam és hasonlók. Semmi olyat nem tettem, amiért azt érdemelném, hogy egy ilyen pökhendi bunkó itt fesztiválozzon nekem korán reggel. Vagy ilyesmit mivel érdemelhet ki az ember? Fogalmam sincs, de felvont szemöldökkel figyelem, ahogy a farkát kezdi lesegetni, hogy vajon mi bajom vele. Már az is eszembe jut, hogy ez most csak valami igen morbid álom, de rá kell jönnöm, hogy nem nyert. Ez a kő kemény valóság, ahol most én vagyok a szerencsétlen főhősnő, akit szívat az univerzum.
-Hidegen hagy, mit lehet vele csinálni és mit nem, csak ne mutogasd itt mindenkinek, mintha kiállítási darab lenne. Senki nem kíváncsi rá. Aki az, az majd bemászik az ágyadba, ne aggódj, Malcolm.- magyarázok rezzenéstelen arccal, mert először is nem hat meg a farka, másodszor pedig, mert kezd elegem lenni ebből az egészből. De legalább vele ellentétben van némi előnyöm, mert én tudom az ő nevét. De még mennyire, hogy tudom. Nem én vagyok menő a suliban, hanem ő. Rólam szerintem semmit nem tudna meg még akkor sem, ha kémeket állítana rám. Én nem vagyok olyan egomán marha, mint ő vagy, mint a kappások akik belehalnak, ha nem rájuk figyel mindenki.
-Na, hát akkor meg tényleg felesleges tudnod a nevem, nem?- vigyorodok el gúnyosan, mert az aztán pláne szuper lesz, ha ide fog nekem járni minden nap csak, hogy az őrületbe kergessen. Igazán csodálatos lesz ez az utolsó évem. Bár, remélem elfoglaltabb annál, hogy engem boldogítson.
-Szóval, szerinted nyugodtan készülődnöm kellene úgy, hogy te itt döglesz pucéran? Te sem gondoltad komolyan. Ahogy azt sem, hogy itt hagylak majd a cuccaink közt, amíg megyek a dolgomra.- magyarázok vissza főleg azért, mert rohadtul nincs igaza. Nem vendég itt, csak egy tapló, aki elszórakoztatta éjszaka a lakótársamat. Az egy éjszakás kalandok nem arról híresek, hogy másnap ott ücsörögnek még a tagok egymásnál és élvezik az életet. Menjen a dolgára, vagy mit bánom én.
-Igen, valahogy sejtettem, hogy nem az órát bámulod, de gyanítom, másnap már nem szoktál ott ülni az illetőnél és szerintem reggelizni se ülsz le mindegyikkel, nem?- elég nehéz elképzelnem, hiszen valószínűleg nem óhajtja, hogy valami csaj félre értse és azt higyje, hogy akkor ők kapcsolatban vannak. Épp ezért gondolom inkább, hogy ő az a kisurranós fajta, aki összekapja a holmijait és eloson korán reggel. Nem tudom, ez miért nem sikerült neki ma is. Sokkal boldogabb lenne a reggelem.
Fel alá járkálok és fejben már azon töprengek, mi is a tervem mára. Már, ha ez a majom hajlandó lesz valaha is lelépni innen. Akkor aztán neki láthatok a teendőimnek. Például lemenni a partra, ha már jó idő van. A tanulást nem viszem túlzásba, mert....
-Mi a...?- reagálom hirtelenjében, amíg még meg tudok szólalni, de aztán... képtelen vagyok nem viszonozni a csókját. Gyengéd, forró, lágy... ezernyi szót lehetne rá mondani, de a lényeg az, ahogy hat rám, mert a sok apró szőrszál a karomon égnek mered és reflexből karolom át a nyakát, hogy tarkóján a hajába túrjak és közelebb húzzam magamhoz. Őrültség, amit csinálok, mert tudom, hogy nem kellene, de ez a csók... kár lenne félbe szakítani, csak úgy. Legalább egy pár percig hagy élvezzem, hogy a suli legmenőbb sráca engem csókol. Még akkor is, ha csak egy barom és ezután bánni fogom. Később azt bánnám majd, hogy nem viszonoztam mindezt.
Hosszan csókolom és úgy, hogy lehetőleg emlékezzen erre, ha már ilyen bátran lesmárolt. Azt akarom, hogy legalább egy pillanatra jussak később eszébe, hogy "eszméletlenül csókolt az a csaj a sigma-ban", így aztán egész testemmel hozzá simulok, egyik kezem lecsúsztatom tarkójáról, végig simítok vele a hátán, másikkal pedig mellkasán húzom végig gyengéden a körmeim.
Érzem, hogy ennek semmiképp sem lenne jó vége. Túlságosan feltüzelt ez az idióta, így aztán, amíg még észnél vagyok megindulok, mintha az ágy felé próbálnám épp tuszkolni. Legalább is, ő azt gondolhatja, hogy már rá is vetem magam és a szobatársam ágyán esek neki, de valójában az ajtó felé terelgetem.
Amint a szemem sarkából meglátom az ajtófélfát, gyengéden ajkaiba harapok, ahogy ő tette az elején, tenyerem mellkasára pakolom, lökök rajta egy jó erőset és bevágom az ajtót. Szerencsére sikerül jó gyorsan elfordítani a kulcsot és bezárni, így már csak az marad, hogy a gönceit kidobjam az ablakon az udvarra. Innentől pedig engem nem érdekel az egész. Csak a szívem ne dübörögne úgy, mintha szívrohamot akarnék kapni...