Pszichológia korrepetálás címszó alatt eljöttem Hozzá, csakhogy legyen egy jó kifogásom amiért itt vagyok vele. Szeretem nézni őt, de csak nézni és a távolból csodálni, ahogyan azt egy barát szokta tenni, akit megkér erre meg arra néha. Magammal hoztam a jegyzeteimet is, hogy ha valami nem fog az eszembe jutni, akkor onnan kinézhessem. De rá kellett jönnöm mellette egyszerűen képtelen vagyok normálisan koncentrálni. Mondhatjuk úgy, hogy ez igazából nem szerelem csak egyszerűen tetszik és kész. Ami nem volna rossz, ha nem kellene még hozzá színészkedni is.
- Tudom, hogy milyen fejfájást okoz neked a pszichológia, de beszélj arról melyik az a pont amit nem értesz a vérmérsékletnél? Összecseréled őket vagy nem tudod, hogyan jegyezd meg és mit mihez vagy kihez társíts mondjuk? – eljátszódtam az ő kedvéért a tanár szerepét, aki hát most mit szépítsek rajta a bátyja volt. De hozzá bizonyára mégsem mehetett segítségért, mert az egy kicsikét ciki lett volna. Azt hiszem, mert még mindig nem sikerült megfejtenem a kettejük közt lévő testvéri kapcsolatot. Nem érdekelt és nem is kérdezősködtem róla sokat. Elvégre sokkal fontosabb dolgaink is vannak annál, hogy egymást faggassuk arról milyen kapcsolatban van a testvérével, mert úgy hisszük mindketten egyértelműen jó ha nem panaszkodunk. Sabina, nos róla meg tényleg nem szeretek panaszkodni másoknak ha valami olyat tesz amiből nekem nem kérte ki a véleményemet. Persze én annak ellenére is szeretem őt, mert a testvérem és nem hiszem, hogy könnyedén eltudnám képzelni nélküle az életemet.
- Esetleg szeretnéd ha átvennénk minden egyes pontot szépen sorjában? – kíváncsiskodtam, tényleg azt szerettem volna ha ő megbarátkozik ezzel a tantárggyal és vigyorogva nézhet majd a bátyja szemébe ha eljön vele a következő órája. Nem is volna olyan rossz mindenre előre felkészült lenni, csak hogy egy tanár fejébe sem láthatunk. Képtelenek vagyunk megmondani mi a következő meglepő lépése amitől nekünk bizonyára égnek áll a hajunk ha nem tudunk semmit. Ez a veszély engem pszichológiából eddig egyelőre még nem fenyegetett, de ha lusta leszek és túl vállalom magam akkor biztosan lesz. Felelni meg alapból nem szeretek csak ha muszáj, a teszteket sokkal jobban szeretem. Ott sokkal összeszedettebb lehetek és jól kidolgozhatom azt amit kérnek tőlem. Főleg akkor ha nem bugyuta karikázós kérdés a teszt háromnegyede, mert azt nem szeretem, túl könnyedén kapnék elfogadható jegyeket. Azért persze oda vagyok aminek csak az első része karikázós, a második és harmadikat mind ki kell teljesen dolgozni. Csak az idő a probléma a teszt írásnál, hiába tudsz ha nincs elég idő leírni minden egyes okos kis gondolatot ami az eszedbe jut és ezt utálom.
- Nos? Mi legyen?

Szívesen elnevettem volna magam egy perc erejéig, de visszatartottam ezt és nem nevettem ki Alyssa-t a kérdése miatt. Inkább halványan elmosolyodtam és kedvesen megsimogattam az arcát. Annyira puha mindig jó simogatni való, na meg mivel a mi kapcsolatunk egy szerep az arcsimogatás is csak ennek a része volna. Ha Alyssa szimplán nem tetszene úgy ahogy van. De csak tetszik. Tudom, hogy ez nem szerelem, mert ezelőtt is éreztem hasonlót, de az más volt és sokkal komolyabb. Az a kapcsolat nem azért jött létre, hogy valakit féltékennyé tegyünk vagy lerázzam magamról a kényes kis lánykákat akikhez alapból hozzá sem szólnék, azért mert beléjük nem tudnék szerelmes lenni józanon. Alyssa még alkohol nélkül is szép és jól néz ki mindig.
- Uh akkor előbb nézzük meg, hogy milyen a te vérmérsékleted. Jó? Az sokkal könnyebb, ha van valami amihez hasonlíthatod a többit. – elővettem a rajzomat a tulajdonságokkal és megmutattam volna neki ha előtte ő hátra nem dől az ágyban. Remek! Így kezdjek el önuralmat gyakorolni magamon és mutassam meg mennyire úriember vagyok. Kíváncsian felé kaptam a fejem amikor az új gitárról kezdett el beszélni vagyis csak megemlítette.
- Legyen születésnapi ajándék, amit ha megkapok úgy fogok tenni mintha meglepődtem volna rajta. Úgyis mindjárt itt van. – hátra dőltem mellé, elég kínos lett volna egész idő alatt a hátamat mutatni neki és azon filozofálni vajon milyen arcot vághat a hátam mögött. Biztos megállás nélkül nevetgéltem volna ha látnám magam hátulról csak úgy ok nélkül. De persze ez nem történt meg, mivel a falak nincsenek tükörből és hátul nincs szemem szerencsére.
- Hm ez jó kérdés, bár ez inkább a te hozzáállásodtól függ nem a bátyád pszichológiai szakkifejezés szótárának magyarázatától. El tudod hinni, úgy szétboncolja azt a szegény pszichoanalízist, hogy az már fáj? – azt már nem tettem hozzá, hogy lassan lelki sérültnek érzem magam annyira hozzá szoktam nem csak mások lelki világának, hanem még a saját lelki világom elemzésének is. Minden egyes esett elborzasztó, de emellett vicces, mert rengeteg új ismeretre tehetünk szert ezáltal.
- Tanulás előtt azt hiszem egyszerűbb lenne rájönni, hogy te milyen módon jegyzel meg dolgokat. Ha látsz valami ábrát, ha hallasz valamit, vagy kinesztetikusan ami azt jelenti, hogy izegsz mozogsz-e miközben tanulsz. Gesztikulálsz... ilyesmi. – igen, a kinesztetikus szót csak így tudtam elmagyarázni az ő nyelvén. De képes lettem volna szerintem ugyanolyan érthetetlenül beszélni, mint a bátyja, ha nagyon utánozni akartam őt. Persze nem, mert most meg kellett értetnem Alyssa-val a pszichológiát, nem pedig elpoénkodnom az egészet.