::say something : 218 ::born this way : 2013. Apr. 30. Age : 33 ::where we belong : ♔ Palm Bay ::one day : ♔ What’s the secret? Just turn your can’ts into cans and your dreams into plans! ::wayfaring stranger : ♔ the second princess
Kappa
Tárgy: Christian & Yasmine Szer. Ápr. 30, 2014 4:56 am
Szóval a feltételezés, miszerint csodás lesz a napom: elbukott. Reggel önfeledt mosollyal keltem ki az ágyból, hogy a pénteki napomat márpedig senki nem fogja elrontani: hát sikerült. Ma valahogy minden idióta megtalált, nekem kellett eligazítani valami elsőéves hallgatót az egyetemen, bejártam vele kétszer az egész épületet, a lábaim leszakadni készültek. Összevesztem az egyik tanárral mert nem volt képes megadni a jobb jegyet a ZHmra csak mert ő pikkel rám és nem szereti az arcomat. És a napom fénypontja: délután 3-kor csörög a telefon, hogy még sincs íjászedzés, helyette elmehetek Mr. Ross-hoz elkérni az egészségügyi aktáimat az íjászklubnak frissítésre, mondva: ha már edzés nincs ennyit igazán megtehetek. Szuper. Csupa teljesen átlagos, emberi dolgok. Hátra dőltem az ágyamon és egy pillanatig hallgattam a kopogó esőcseppeket az ablakon és mindegyikét elátkoztam, hogy mi a francért kell most esnie. Nem szerettem, néha rémisztő tudott lenni az esti vihar, a mennydörgés és a szakadó eső. Utáltam az ilyenkor felhúzott egyszínű öltözködést és hajviseletet. Felálltam az ágyról, egy pillantást vetettem még a tükörre és fancsali képpel indultam neki az útnak. Az egyetemre beérve megcsapott a kőfalakról visszaverődő hideg, gyorsan összekulcsoltam a kezeimet a mellkasom előtt így is fűtve testemet. Ki volt halva az egész épület. Mindenki örült, hogy jön a hétvége és haza mehet vagy éppen nagyokat durmolt valamelyik házban kipihenve a heti fáradalmakat én meg még ilyenkor is a régi folyosókon járkálok. -Kop, kop. – kopogtam be szavaimmal egyidejűleg a testneveléstanár irodájába. A múltkori találkozásunk nem sikerült talán a legfényesebben így lehunytam egy pillanatra a szememet és koncentráltam, hogy ne vágjak fejeket amin belépek hozzá. Amin hallom a mély dörmögő hangot visszhangozni a túl oldalról lenyomom a kilincset és mereven a padlót bámulva köszöntöm. - Tanár úr… öhm… - köszörülöm meg a torkomat mint valami rossz vénember. Zavartság lenne vagy szégyen? Talán mind a kettő. Igazából sosem tudtam megtalálni a közös hangnemet a „felettem állókkal”, szerettem elhitetni magammal, hogy egyenjogú vagyok mindenkivel aztán jött a pofára esés. A másik indok pedig, hogy a „tesi” órák nem mindig sikerültek olyan csodálatosra mint szerettem volna. Én nem tudtam se kézen állni, se kötelet mászni és máshol is voltak problémáim. Gyakran csak a félelmeim hátráltattak mégis képtelen voltam rá. - Zavarom Mr. Ross?-
::say something : 7 ::born this way : 2014. Apr. 23. Age : 38 ::where we belong : Non public ::wayfaring stranger : Big Bad Wolf
Teacher
Tárgy: Re: Christian & Yasmine Szer. Ápr. 30, 2014 9:54 am
xxx
A hozzászólást Christian Ross összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Szept. 26, 2015 12:34 am-kor.
Yasmine Brook
::say something : 218 ::born this way : 2013. Apr. 30. Age : 33 ::where we belong : ♔ Palm Bay ::one day : ♔ What’s the secret? Just turn your can’ts into cans and your dreams into plans! ::wayfaring stranger : ♔ the second princess
Kappa
Tárgy: Re: Christian & Yasmine Csüt. Május 01, 2014 12:33 am
SA hangokból ítélve nem csak én nem örülök annyira ennek a látogatásnak hanem a mélyen tisztelt tanár úr sem. Ismét össze fontam karomat a melleim előtt és hátráltam egy lépést a kérdés hallatán. Óh hát hogyne, kávéval érkezem minden tanárhoz csak mert szükségem van tőle valamire. Tényleg nem akartam itt sokáig időzni csak azokat a fránya aktákat akartam addig ameddig még lehet és lehetőleg minél gyorsabban. Kissé oldalra dőltem, hogy szemügyre vehessem az asztal mögött fekvő férfit. Arca karjaiba temetve, az érdeklődés legkisebb jele nélkül duruzsolt a földnek. Milyen kedves. Vissza dőltem, ismét nem látva semmit a tanárból. Az asztal felé sétáltam, de lassan kimérten. Sok pletyka keringett mindegyik tanárról mégis Ő róla senki nem tudott semmit. Kimért volt és szigorú, megfontolt és távolságtartó. Nem fecsegett fölöslegesen az óráin arról, hogy milyen volt a gyerekkora vagy éppen mikor utazik el a szüleihez vidékre mint ahogy azt a legtöbb tanár tenni szokta. Ő csak leadta a kötelező anyagot, vissza vonult a menedékére és senki nem hallott utána róla semmit. Ez természetesen a legtöbb elsőévesnek imponált, a lányoknak és a fiúknak egyaránt. A lányok oda meg vissza voltak a sötét pillantástól amit Mr. Ross rájuk tudott vetni s ha ne adj isten egy mosoly is megjelent az arcán úgy kellett őket felmosni a padlóról. A fiúk pedig amolyan példaképnek tekintették a marcona férfit. Ki maga? Végül is ha annyira nem képes, hogy felemelkedjen és a szemeimbe nézve kérdezze meg, hogy mit szeretnék akkor ne csodálkozzon rajta ha azt se tudja ki vagyok. Bár nem fűznék hozzá sok reményt, hogy amúgy tisztában lenne vele még ha látna is. Folyamatosan bombáz a kérdéseivel én pedig kíváncsian dőlök előre az asztal egyik oldala felől, hogy benézhessek a másikra, de Mr. Ross még mindig ugyanolyan merev testhelyzetben fekve próbál velem kommunikálni. Mélyet sóhajtok és neki kezdek a mondókámnak. - Yasmine Brook vagyok, kb. fél 4 körül lehet, nem beszéltük meg semmit és péntek van. – azt hiszem közöltem vele mindent amire eddig kíváncsi volt bár nem hinném, hogy előre haladtunk volna akármit is ugyanis ő még mindig mozdulatlanul fekszik én pedig türelmetlenül kezdek dobolni lábammal a padlón. - Köszönöm de visszautasítanám a meghívást, ellenben nem zavarom tovább csak az aktáimért jöttem. – néztem be ismét kíváncsian az asztal mögé. Kezdett kellemetlen lenni a szituáció. Nem akartam felébreszteni és tudván, hogy az ember ilyenkor még morcosabb mint általában kezdtem kissé félni. Én lettem volna a legboldogabb ha ezt egy 5 perces procedúra lett volna de ahogy az ábra is mutatja…még itt leszek egy darabig.
::say something : 7 ::born this way : 2014. Apr. 23. Age : 38 ::where we belong : Non public ::wayfaring stranger : Big Bad Wolf
Teacher
Tárgy: Re: Christian & Yasmine Pént. Május 02, 2014 9:42 pm
xxx
A hozzászólást Christian Ross összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Szept. 26, 2015 12:35 am-kor.
Yasmine Brook
::say something : 218 ::born this way : 2013. Apr. 30. Age : 33 ::where we belong : ♔ Palm Bay ::one day : ♔ What’s the secret? Just turn your can’ts into cans and your dreams into plans! ::wayfaring stranger : ♔ the second princess
Kappa
Tárgy: Re: Christian & Yasmine Hétf. Május 05, 2014 7:34 am
Kisebb szívfájdalom nélkül húzódott mosolyra a szám. Tehát lelkiismeret furdalásomnak kéne lennie azért mert miattam futnak többet? Talán szívtelen vagyok, de ez engem nem izgat. Egyetlen dolog miatt jöttem és ha azt megkapom már itt sem vagyok. Nem kedvtelésből járkálok alvó tanárok irodájába, bár biztos van ilyen az iskolában és talán Mr. Ross sem a saját kényelme miatt húzogatta be a szőnyegeket. Végül is ez engem már hidegen hagy. - Egészségükre. – nyomatékosítva egy szavas mondatomat mélyen lehunytam a szememet és egy apró biccentést is társítottam hozzá. Türelmetlen voltam. Egyre hevesebben doboltam lábammal a padlón de amikor szóvá teszi a dolgot leállok, óh akármit megtennék csak haladjunk már. Nem is illetem szavakkal a beszólást inkább karba tett kézzel lesem a meztelen falat várva, hogy talán megtisztel a mélyen tisztelt tanár úr a testi jelenlétével is. - Próbálta már az íjászatot? Felhevíti a testet és önuralomra nevel. Az élt más területein hasznára válhat, tökéletes célzó képesség, türelem és pontosság. – Vágok vissza. Engem csak ne elemezgessen. Tisztában vagyok az adottságaimmal, az előnyeimmel és a hátrányaimmal egyaránt és nincs arra szükségem, hogy egy nálam pár évvel idősebb férfi mondja meg, hogy mi a helyes. Nem tudok ő rá úgy tekinteni mint a tanáromra hisz csak 5 évvel idősebb mint én. A párom, a szeretőm, az ágymelegítőm lehetne. Ami késik nem múlik, ugyebár. - Azért mert nincs időm az igazgatóval tárgyalni, holnapra vagy holnap utánra kellenek az akták, az iskolaorvost lekéstem így csak ön maradt s mint testnevelés tanár gondolom a birtokában van egy fénymásolat az össze tanuló egészségi állapotával kapcsolatban. – Tényleg ez volt az oka. Nem akartam hetekig esetleg hónapokig futkározni ezekért, kérvényt írni és aláírásokat írni ez egyszerűbbnek tűnt. Ahhoz pedig végképp nem volt kedvem, hogy az iskolaorvos még átvizsgáljon egyszer. Végig mértem a férfit ahogy megállt előttem. Felém magaslott de alig lehetett egy fejjel nagyobb nálam. Pólója gyűrött ugyanúgy mint arcának minden egyes vonása. Tényleg felébresztettem. A lelkem mélyén valahol megmozdult valami sajnálat féle de önös érdekeim inkább helyeztem előre mint azt, hogy Ő most álmos, majd alszik ha elmentem. - Az egészségügyi aktáim, Mr Ross. – nyomtam megy az egészségügyi szót. Álmosság, fáradtság ide vagy oda a figyelmére szükségem lenne, hogy tényleg minél hamarabb végezzünk. Így, hogy az aurámba férkőzik még jobban siettettem volna szívem szerint az ügyet. Egy lépést hátráltam is meghagyva magunknak a személyes teret. - Istenért nem szeretném feltartani, így tud nekem segíteni avagy nem? -