Azt hiszem, a szerelem olyan, mint egy cápa: ha nem tud előre menni, előbb-utóbb beledöglik.

Bella - 19 - 5 év kb. - nincs

story of my life

Csodaszép napsütéses napra ébredtem. hét ágra sütött a nap. Ki kell mennem a szabadba fényképezni. Ilyen szép napon nem ülhetek itt bent.  Kipattantam az ágyamból, elmentem lezuhanyoztam, felvettem egy nyári hosszú ruhát, szandált, hajamat, összefogtam egy laza kontyba, sminket nem tettem fel, csak a szemüvegemet.  Még felvettem egy farmer mellényt a ruha fölé és ennek a zsebébe raktam bele a telefonomat és egy kis pénzt. Nyakamba akasztottam gépemet, és elindultam ki a szabadba fényképezgetni.  A suli aulájából elvettem egy almát és útközben megettem azt. Előtte persze megörökítettem a gyümölcs tálat. Nem is tudtam, hogy hová menjek, vagy mit fényképezzek. Elindultam, valamerre és ami megtetszett, azt lefényképeztem.  Legyen az ember, állat, növény, tárgy.
Hosszas bolyongás után, kikötöttem egy réten. Meseszép látvány volt az egész. Fák mindenütt, virágok a fűben, a nap sütött, a madarak csiripeltek.  Imádok a természetben lenni. Ez tud csak megnyugtatni. Kikapcsolok ilyenkor.  Felmásztam a fára és onnan fényképeztem tovább a dolgokat.
Annyira elbambultam a tájban, meg kissé be is aludtam, hogy nem is vettem észre, hogy egy ideje, az egyik tanárom, Ben áll a fa alatt és engem szólongat.
-  Elnézést! Elbambultam kissé! – kértem elnézést és lemásztam kissé nehézkesen a fáról.
- Azt látom. – nevetett.   Mit csinálsz te itt ilyenkor? – kérdezte
Észre sem vettem, hogy idő közben lassan be is sötétedett.  Ez történik mindig velem, ha fényképezem, hogy az egész napom szinte rámegy. De nem sajnálom ilyenkor a napomat, hogy elment.
- Sokan nem tudják, de az egyik hobbim a fényképezés.  És ma is azt csináltam már reggel óta, de úgy látszik elaludhattam kissé. –mondtam és vártam, hogy kinevessen.
Nem nevetett ki. Sőt, megdicsérte a képeimet is.  Sokáig itt maradtunk a réten és beszélgettünk mindenféléről. Kiderült, hogy sok közös van bennünk.  Későre járt, és holnap iskola van, ezért elindultunk vissza az iskolába. Végigbeszélgettük az utat is.  Jó volt kibeszélnem magam valakivel, aki megértett engem. Visszasétáltunk az iskolába, elköszöntünk egymástól és mind a ketten más irányba mentünk. Miután letusoltam és felvettem alvó ruhámat, nem tudtam elfelé aludni. Kiültem az ablakba és a csillagokat néztem, és közben eszembe jutottak a régi szép idők. Amikor még együtt volt a család, és főleg anyuék. Hiányoznak nagyon. Mért kellett meghalniuk olyan hamar? Utálom ezért az életet. A bátyám sokat mesélt a régi időkről, de megromlott a kapcsolatunk és nem beszélünk. Hogy ennek mi az oka? Szeretnétek tudni?   Mivel a szüleink meghaltak, én még kiskorú voltam, ő lett a gyámom. A gondomat viselte, óvott mindentől, nem mehettem sehová sem. 17 éves koromban, az egyik vizsgám nagyon jól sikerült, és pár barátommal elmentünk bulizni.  Elég szépen berúgtam, és alig emlékeztem valamire másnap. Kiderült, hogy valami volt az italomban is, és valaki megerőszakolt.   Elhordott engem mindenféle utolsó útszélinek. Hogy engem sosem fog a testvérének tekinteni és költözzek el itthonról. Ahogy ezekre visszagondoltam, a könnyeim utat törtek magának és csak folytak le az arcomról. Ezek után költöztem a legjobb barátnőmhöz, akit kiskorom óta ismerek. Együtt nőttünk fel, együtt járunk egyetemre is, csak ő más szakon van, de egy szobában vagyunk. Itt fekszik az ágyában és édesen alszik.  Letörlöm a könnyeimet, leszállok az ablakból, odasétálok lassan hozzá, egy puszit nyomok a homlokára, aztán befekszem az ágyamba és próbálok aludni most már.