Az élet túl gyors, ezért élvezzünk ki minden pillanatot.

Kiky - 15 - 3 bűvös év - nincsen

story of my life

A gyerekkorom nem volt túl érdekes, úgy hogy ezt át is ugornám.

Kedves naplóm!

Nem szokásom naplót írni, vagy papírra vésni a gondolataimat, de mostanság eléggé bonyolult az életem, és eléggé sok rossz dolog ért amit senkivel sem tudok megbeszélni, úgy hogy kinyitottam azt a könyvecskét aminek lila bársonyos fedele van, és amit még 13. születésnapomra kaptam. Ideje felavatni a papírokat...
Szüleimnek hála bekerültem egy elit suliba. Azt hallottam, hogy a Hollisra nagyon nehéz bekerülni, hiszen magasak az elvárások, illetve bent maradni is piszok nehéz. Én szerencsére már általános óta nagyon jó tanuló voltam, úgy hogy engem az nem fenyeget, hogy nem tudok bent maradni. Az más dolog, hogy az iskolában mik történnek...
Miután bekerültem a suliba, szembesülnöm kellett azzal, hogy itt is vannak az emberek közti csoportok, a hierarchia. Én persze felülre akartam kerülni, nem akartam, hogy az idősebbek folyton engem piszkáljanak.
Egyik este elhatároztam, hogy én is bekerülök a menők közé. Másnap délelőtt bementem a városba, és vásároltam. Ruhákat, cipőket, sminkeket, kiegészítőket és minden egyéb dolgot amire szükségem volt. Fodrásznál is voltam, és megváltam hosszú, derékig érő hajamtól. Új külsőm lett, közép-hosszúságú barna haj keresztezi arcomat, kihívó ruha van rajtam, és minden pasi megnéz aki mellett elmegyek. Félreértés ne essék, nem nézek úgy ki, int a k@rvák. Szimplán csak változtattam magamon annyit, hogy a suli hierarchia felső szintjére tudjak bekerülni.
Másnap a suliban beszéltem az egyik menő csajjal, jó beszélgetésre sikeredett. Jól elvoltunk, össze is barátkoztunk. Bemutatott a többieknek, és szerencsémre bevettek a kis csapatukba. Jól elvoltunk, és tényleg én is menő lettem. A alsóbb évesek megtették azt amit mi mondtunk, sőt még ha nagyon akarjuk a leckéket is megírták. Én ezt persze soha nem kértem, hisz nem akarok teljesen megválni a régi önmagamtól.
Viszont ma este rádöbbentem valamire, miközben az ágyon ülök és eme sorokat vésem papírra... Annyi sok időt töltök ezekkel a menő eberekkel, hogy kezdek nagyon megváltozni. Kezdem elveszíteni azt aki voltam. Kihasználok mindenkit, és úgy érzem, hogy az álarc alatti énem is kezd elveszni. És sajnos nem tudom, hogy mit tegyek... Hisz én ne akartam ilyen lenni, szimplán csak menő. De úgy érzem, kész vagyok elengedni a régi énemet, hisz új életet kezdtem a Hollison, akkor el kell engednem a régi Lydia Benward-ot. És teljesen új életet kell elkezdenem.
Amúgy meg képzeld el Kedves naplóm, találkoztam pár nappal ezelőtt egy helyes sráccal. És nem csak az a lényeg, hogy helyes, hanem aranyos megértő és lehet vele beszélgetni is. Jól érzem magamat a társaságában, és azt hiszem szerelmes vagyok. És az a furcsa, hogy előtte megnyílok, és úgy érzem, hogy bármit elmondhatok neki. Illetve ő meglátta bennem azt amit sokan mások nem, az igazi énemet. A kedvesebbiket. Randizgatunk is pár napja, és napról-napra egyre jobban szeretem őt. És nagyon örülök annak, hogy ő is szeret, mert úgy érzem, hogy oly sok év után végre rám fér a boldogság, illetve a szerelem.
Most viszont mentem, hisz randim van Christopherrel. Majd jövök, és köszönöm neked Kedves naplóm, hogy hű társam leszel.