Tudom, hogy nem lenne kötelező ilyenkor fent lennem, de egyszerűen képtelen vagyok mostanában az alvásra. Nem tudok addig aludni, ameddig szeretnék, ha meg el is alszok, akkor rosszat álmodok. Minden éjjel Zach-ről álmodok, ahogy a szemeimbe hazudik. Azt mondja fontos vagyok neki, hogy szeret, majd a következő pillanatban már mással van. Tudtam, hogy sosem volna neki szabad megbocsájtanom, de annyira naiv és hiszékeny voltam, hogy nem törődtem azzal, amit az eszem diktál, csak a szívemre figyeltem. És alaposan rá is fáztam. De már okosabb vagyok és tudom, hogy nem adhatom el senkinek sem a szívem egy kedves szóért, vagy egy gyengéd érintésért.
Ha valaki tényleg érdeklődik utánam, az harcoljon értem. Érje el, hogy csak rá tudjak figyelni és ne tudjam kiverni a fejemből. Nehéz megmondani lesz-e ilyen férfi mostanában, de majd meglátjuk mit hoz a sors.
Azt hiszem jobb lesz kikelni az ágyból. Mégis jobb csinálni valamit, mint ébren forgolódni és azon agyalni, miért vert át. Először a fürdőbe megyek, de nem nézek a tükörbe és még csak a villanyt sem kapcsolom fel. Félek attól, amit láthatok az üvegben. Egy meggyötört lelkű lányt, akinek nem kellett volna keresztülmennie ilyeneken, csak hogy a pasi egy szemét volt. Erről pedig nem ejtek több szót. Tegyen amit akar és én is ugyan így fogok tenni.
Felöltözök, megrázom a hajam, egy kis parfüm és magam mögött hagytam a szobámat. Előhorgászom a fülesemet a zsebemből és a telefont. Kellene valami jó zene a sétához.
Kint már most jobban érzem magam, mint a négy fal között. A hűvös reggeli szél kitisztítja a fejemet és kellemesen érinti bőrömet. A hideg levegő tüdőmbe is elér és elvigyorodok.
- Na vagy most fogok megfázni, vagy soha. - felnevetek, majd leveszem a pulcsimat. Annak, ha beteg az ember rengeteg pozitív oldala van és én szeretem a pozitív dolgokat. Például nem kell órára menni, maradhatok egész nap az ágyamban és nézhetek valami jó filmet. Közben pedig mindenki sajnál, hogy de rossz nekem.
Miközben Katy Perry a sötét lovacskájáról énekel a fülemben, belemerülök a zenébe és észre sem veszem, hogy a parkban kötök ki. Ugyan céltalanul akartam sétálni, most mégis célom lett. Egyik fa tövében egy ismerős alakot pillantottam meg. Megfordul a fejemben, hogy odakiáltok, vagy meg kellene őt ijesztenem, de én sem nézném jó szemmel, ha ilyen korán ijesztgetnének. Odasétálok hozzá és csak előtte állok meg. Rámosolygok, ahogy felemeli a fejét.
- Jó reggelt. - lehuppanok mellé, kímélve a látását.
- Igen, így is mondhatjuk, de már napok óta rosszul alszok. - felhúzom a lábaimat, fejemet térdeimre hajtom és Alex-re nézek.
- Mit játszol?