Nagy nehezen veszem rá magam, hogy kinyissam a szemem. Éber voltam, a legutóbbi álmom részleteit próbáltam összerakni. Az egész alatt olyan furcsa érzés árasztott el, mintha ez már meg is történt volna. Egy ásítással éppen fordultam volna át a másik oldalamra, de jobb kezem nem mozdult. Résnyire nyitott szemmel konstalláltam: valaki birtokolja egyik szükséges végtagomat , valószínűleg a vérkeringést is meggátolja. Jobban szemügyre véve a végtagrablót elmosolyodom.
Óvatosan elszeparálódtam tőle és a fürdőbe indultam. Szemeim alatt egy karika sem éktelenkedett, hajam azért emlékeztett az estére amiben részem volt. A csapból folyó hideg víz egyből felébresztet és megadta a kellő löketet egy reggeli összedobásához. A lehető leghalkabban sunnyogtam le a konyhába, hogy palacsintát és dzsúszt csináljak.
Igen, egy harminckét éves, félig-meddig egyedülálló-párkapcsolatban élő tanár vagyok, akinek egy energikus este után is van romantikus ötlete, hogy meglepje egyik kedvenc... Mondjuk ki, diákját. Tessék, el lehet engem könyvelni, mint a többi férfi tanárt, akik csak kihasználják az esetlen fruskákat egy-egy éjszakára. Velem ellentétben, azok nem igazi férfiak. Számomra Emilia Russ teljesen más.
Kapcsolatunk akkor kezdődött, amikor én nyaláboltam fel a kocsma padlójáról. Oké, azért nem volt ennyire durva a helyzet. A biztonságiak már épp ki akarták dobni, amikor közbe léptem. Aztán szegénykének másnaposan kellett elmagyaráznom, mi a fenét is keres az ágyamban. Mielőtt bárki bármit gondolna; nem használtam ki. A kanapén aludtam és elaludtam a nyakamat, de egy ilyen kapcsolatért - mint a mostani - igazán megérte.
.
Amint kész voltam a reggeli édeséggel mindent ízlésesen elrendeztem egy tálcán, majd minden egykézben egyensúlyozva az emeletre indultam. Mintha a semmiből tűnt volna, Chester - husky négylábú, idegbajos és valószínűleg kiskorában fejre ejtette az édesanyja - berontott a kutyaajtón egyenes fel az emeletre, nem foglalkozva velem vagy a tálcával.
- CHESTER! - a lehető leghalkabban kiabáltam rá, de már késő volt. Mire a hálószobába értem, megdöntve a reggelivel futást az emeletre rekordot, a szőrös dög már Emilia mellett pihent.
- Szóval el akarod foglalni a helyem? Ki is itt a falka vezér? - vontam fel a szemöldököm. Csodálatomra a Chester felemelte a fejét, majd utasításomra készségesen lemászott az ágyról. Megsimogattam a buksiját, majd az éjjeli szekrényre helyeztem a reggelit.
- Ms. Russ, ideje felkelni. Különben nem fog beérni az órájára. - dodolásztam lágyan, apró csókokkal hintve arcát. Ez még mindig a kellemesebb megoldás mint amikor megszabadítottam a takarótól és leöntöttem hidegvízzel.
Meg is haragudott rám, és nem jelentkezett egy órámon sem. Azóta ilyen féle módszerekkel nem is próbálkozom.
