::say something : 77 ::born this way : 2014. Apr. 21. Age : 30 ::where we belong : ◯ palm Bay ::one day : ◯ what makes things memorable is that they are meaningful, significant, colorful. ::wayfaring stranger : ◯ hummingbird
[You must be registered and logged in to see this image.]Oké, eddig is tudtam, hogy nem vagyok antiszociális de ez még engem is meglepett. Ha visszagondolok előbbi éveimre akkor sem tudnám feleleveníteni mikor mentem el péntek este az egyik nem régen megismert barátnőmmel valahová. Nos, nem azért mert nem lett hová menni, vagy a társaság lett volna rossz, nem, erről szó sincs csak nem akartam. Valahogy nem igazán fogott meg a lehetőség, vágyni sem vágytam egy dohos, cigi füsttel teli lévő kocsmában üldögélni, valami régi zenét hallgatni és mindenféléről trécselni. De mára ez megváltozott, végre akadt olyan személy az életembe, aki igen is fogott, és elrángatott egy ilyen helyre. Bizonytalan voltam az egész estével kapcsolatban, de mikor a szekrényem előtt állva nézegettem a ruháimat rájöttem arra, hogy Gitta társasága megnyugvást hoz az életembe, pedig nem folytat csendes életet! Pont ezért nem tudtam neki ellent mondani, meg nem is akartam tehát így indult az estém. És biztos vagyok abban nem fog egyhamar véget érni, nem is akarom. A fejemben viszont ezerrel cikáznak a gondolatok. Arról mi fog történni, hová megyünk, és miként fogjuk tölteni az időnket. Megint próbálnék a kreativitásomra hagyatkozni, hátha megsúgja mit tervezett ki nekünk a sors. De nem, fekete és fehér színekben pompázó apró pontok jelennek meg elképzelés helyett, mintha adásszünet lenne a fejembe. Talán ki kéne kapcsolódnom. Sőt. Biztos.
- Jön még valaki velünk vagy ez csak csajos este lesz? – kérdezem felvéve a szegecses csizmámat, majd a kabátomat húzom fel. Szerencsémre nem volt gond a felöltözéssel, próbáltam feltűnés mentes színeket és fazonú ruhákat választani. Nem túl pompás, elvégre nem megyünk, mit tudom én milyen puccos helyre. - Amúgy pontosan merre is megyünk? Még mindig nem árultad el, pedig engem nagyon is érdekelne a dolog. – pillantok fel rá kérdőn, majd a válasza után egymás mellett indulunk el a pénteki estébe. Jó lesz ez, legalábbis ezzel nyugtatom magam. Nem kell rágörcsölni, csak el kell engedni magunkat az árral. Ezt teszem, ellazítom izmaimat, nagy levegőt veszek és levetem minden gátlásomat. Ma éjjel nem létezik semmi. A szüleim meg elbújhatnak. - Milyen heted volt? – az egyik legjobb dolog Gitta szobatársának lenni azaz, hogy sose unatkozik az ember. Mindig találni valami érdekes programot, történetet, amin jó sokáig elcsámcsogunk, kivesézünk és ez szerintem remek dolog. Legalább nem az a „jaj, már megint vele kell legyek, utálom a csajt” érzés fog el, ha a délutánjaimra gondolok. Peterblack Pub. Érdekes névválasztás, ami meg is mosolyogtat miközben belépkedünk a helyiségbe. Beérve egyből megcsap a sör, a cigi szaga és a zaj sem kerüli el a figyelmemet. Azt hiszem, tetszik ez a hely, ez pedig meglepő tőlem. - Ott van egy szabad hely, csapjunk le rá. – húzom magam után, ha megengedi mielőtt még valaki leülne a frissen felszabadult helyre. Nem fogok állni, legalábbis nem tervezem és az a hely elég szimpatikusnak tűnik. Mindent belátni.
Δ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] Δ Words: 457 Δ Note: remélem elfogadható. ^^"
Gitta White
::say something : 7 ::born this way : 2014. Apr. 21. ::where we belong : Egy Házam van, annak az Égbolt a teteje, padló a végtelen Föld, falak nincsenek. ::wayfaring stranger : ' itt a kókusz reszel'
Sigma
Tárgy: Re: Gitta & Ivy - PB Pub Szomb. Május 03, 2014 8:46 am
Túl sok a kérdés. Túl sok. Agyamra megy. Jó annyira nem is , de enyhén irritál, mint egy tüske, ami a bőrödbe fúródott és az Istenért sem tudod kiszedni. Mármint néha… Most nem… Annyira. Oké, én tényleg próbálok kedves lenni vele, de valahogy az alaptermészetemmel szemben áll ez a viselkedési forma. Ez kicsit olyan, mintha saját magam csalnám meg. Pedig kedvelem. Tényleg. És ez furcsa. Általában a pasikkal jobban kijövök, az egyszerű, sokszor érzelem mentes gondolkodásom miatt. A lányokkal nehezebb. Több a kérdés. A smink. A cicoma. Mindenben. Sóhajtok. Nem tudom megállni, de ez egy korrekt sóhaj, nem egy „hagyjál már, bazdki „ sóhaj, csak egy egyszerű. Miközben belebújok a tornacipőmbe válaszolok, halvány mosollyal. – Csak mi leszünk, drágám, úgy döntöttem, hogy nem vagyunk eleget együtt, még a kedvenc színed sem tudom. – Csodálkozok elkerekedett szemekkel, és talán egy picivel vittem csak túlzásba a szarkazmust, de hát… aki ismer az tudja, hogy még bele se lendültem. – Kellek az ilyen összekovácsoló esték. – Bátorítóan küldök felé egy mosolyt. – És amúgy is, kíváncsi vagyok, hogy milyen vagy részegen, az sok mindent elmond egy emberről. – Kedves mosolyból kicsit gonoszabb lesz pár pillanatra, de aztán lefoglal az övem. És újabb kérdés. - Az egyik törzshelyemre. Elég pörgős hely, de garantált az ingyen sör. – Kacsintok miközben hajamban túrok, fésülködés helyett ennyi is bőven megteszi. – Peter Black pub a hely neve.- Ó igen, ahol a kedvenc csaposom is dolgozik, és ha ma szolgálatban lesz, akkor az ingyen sör tőle fog származni, ha nélkülöznöm kell, akkor akad más balek. Mert balek az mindig akad. Több is, mint amennyire szüksége van az ember lányának. – Rohadt csinos vagy. – Vigyorgok biztatón, miközben végig mérem a kiscsajt indulás előtt. Bókolok, pedig nem szoktam, de ami igaz, az igaz, van stílusa, és ha szíve is, akkor holnap kölcsön adja a bakancsát. Igen, jól hiszed, ruhakölcsönzőnek fogom használni az új szobatársam, mert hát, awhok azok a göncök, amikkel teli tömte a szekrényét. És bumm… újabb kérdés… Mondtam én, a lányok már csak ilyenek. – Elment egynek. – Vonok vállat lazán. – Végre láttam felboncolva egy agyat, persze nem engedték meg, hogy mi szedjük szét, csak az szemlélői lehettünk . – Elhúzom az ajkam, de aztán kapcsolok. Ez a téma biztos nem hozza annyira lázba szobatársnőmet, mint engem. – De az estém jobban érdekel. – Elmosolyodom szélesen. És a csapos fiú. Bizserget. Nem tudom miért, nem szoktam így érezni senki után, de benne van valami misztikus. Talán még se oda kellene menni, mert még a végén szegény Ivy-t egy iszákos egyetemista taperoló mancsaitól senki sem fogja megmenteni. – Veled történt valami érdekes? Hogy is hívják azt a srácot, akivel lógtál a múltkor? – Igen, na… csajos téma, pasik… és legalább tereli a gondolataimat. Pont addig, míg be nem lépünk a kocsmába, mert akkor egyértelműen minden figyelmem a pult felé fókuszál, mindhiába. Nincs itt. Grimaszolok egyet a padlóra, csak úgy, hogy megnyugodjon a lelkem, és tudatosítom magamban, hogy ma este bizony jól bebaszok. – Csapjunk. – Bólintok rá. Helyet foglalunk, leveszem a kabátom, majd a lényegre térek. – Igyunk valamit! – Vigyorgok szélesen. – Ingyen piát ígértem, szóval csak figyelj és tanulj. – A pulthoz riszálom a hátsó felem, pont két „falu bikája” típus mellé, pedig a szerencsétlenek , még egy házi kérődzőnek sem felelnek meg, nemhogy tenyéssz jószágnak. Viszont maguktól hívnak meg minket, és én pofátlan módon elveszem a sört, rájuk mosolygom, és megköszönöm, aztán hátat fordítok, és pillanatokon belül Ivy mellé huppanok. – Tessék, ez annak a két szépfiúnak az ajándéka, így hódolnak a szépségünk előtt. – Elmosolyodom és koccintásra emelem a poharam.
Ivy Thornton
::say something : 77 ::born this way : 2014. Apr. 21. Age : 30 ::where we belong : ◯ palm Bay ::one day : ◯ what makes things memorable is that they are meaningful, significant, colorful. ::wayfaring stranger : ◯ hummingbird
Sigma
Tárgy: Re: Gitta & Ivy - PB Pub Vas. Május 04, 2014 1:39 am
Gitta & Ivy
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem szeretnék piócának tűnni, de muszáj több időt töltenem a szobatársammal, muszáj megismernem Gittát mert csak akkor lehetek százszázalékosan biztos abban, hogy nem egy bérgyilkossal van dolgom. Bár, ha megtudom, hogy mi a kedvenc színe attól még lehet egy sorozatgyilkos, vagy valami hasonló. Jaj, azt hiszem abba kéne hagynom a krimik olvasását és inkább el kell kezdenem élni a saját jelentéktelen kis életemet, aminek az első megállója az egyetem. Azon belül pedig a péntek esti program, azaz menjünk el a lakótársaddal egy bárba, ahol mindent megtudhatsz róla. Bátortalanul álltam hozzá ehhez az estéhez, legszívesebben a takaró alá bújva töltöttem volna el, de szerencsémre Gitta nem hagyta, sikerült kirángatni a kényelmi fészkemből. Nagy levegőt véve kezdem el tanulmányozni a bakancsomat majd kipréselek magamból pár idegesítő kérdést. - Pedig ez nagyon egyszerű, csak rám kell nézned. Melyik az a szín amelyik a legtöbbször van rajtam? – rázom nevetve a fejemet, majd helyeslően bólintok. – Gondolhattam volna, hogy ilyenre megy ki a játék. Részegen szeretnél látni? – kihívó tekintettel nézek rá, majd megajándékozom egy challenge accepted mozdulattal. Ha ezt szeretné látni ám legyen, mindenben benne vagyok hiszen sosem akartam én jó kislány lenni, meg igazából nem is tudnék. Valahogy szomjazom arra, hogy kimozduljak most rögtön Gitta társaságában, és bár nem tudom merre visz az utunk, hová akar beülni biztos vagyok benne, hogy ott minden lesz csak józanság nem.
- A két kedvencem egy helyen, sör és ingyen dolgok. – egyből felcsillan a szemem, de még a pénztárcám a táskámba is megkönnyebbül. Sajnos, ilyen alkalmakkor képes vagyok túlzásokba esni teljesen kiürítve ezzel szegény bőrtárcámat. – Ígéretesnek hangzik, ha csalódom benne akkor rajtad töltöm ki a dühömet. – vágom zsebre a kezemet határozottan, és hiszek abban, hogy nem kell dühösen ugrálnom az ágyán amiért ihatatlan volt a sör, vagy rossz volt a zene esetleg nem találtam a fogamra való férfit. - Mit adjak kölcsön? – kérdezem meg egyből, gondolkodás nélkül. Gitta azon szerencsés emberek közé tartozik, akinek odamerem adni a dolgaimat és még nem is haragudnék, ha nem kapnám vissza. Szeretek osztozkodni – bár nem mindennel – ezért tényleg szívesen nyújtom majd át a kívánt dolgot neki. – Te se panaszkodhatsz azért. Imádom a dzsekidet, majd cserélhetnénk.– kacsintok rá és már kint is vagyunk az utcán. Utálok csendben menni valaki mellett, miközben körülöttem mindenki csacsog értelmetlen dolgokról, ezért az első eszembe jövő kérdést teszem fel neki. Mégpedig a sablonos milyen volt a heted kérdést. - Ha tudtam volna, hogy agyat láthatok én is jelentkezek… bár nem igazán bírom a vért, attól tuti állat lehetet. – lelkesedem a felboncolt agy hallatán. Kicsit morbidnak lehet tekinteni, de az igazság az, hogy mindig is érdekeltek ezek a dolgok csak nincs hozzá gyomrom. – Hamarosan attól kell félnem, hogy mikor boncolsz fel álmomba… - viccelődök, és követem arra amerre megy. A környék számomra nagyon ismeretlen, innen is látszik hányszor jártam már erre. Elég kevésszer, de valahogy nem éreztem hiányát ennek a helynek. - Velem semmi különös nem történt, feladták az első novellákat…- unottan túrok bele a hajamba majd kérdőn pillantok rá.– Cadenre gondolsz? Ő valahol fűzi a csajokat, ha jól tudom. – vonok vállat egyszerűen. Ismeretlen hely, tele ismeretlen és ellenszenves pasikkal mégis reménykedem valami kellemes társaságba, esetleg jó hapsikba… de nem az én napom ez, így inkább a kinézett helyre gyors levetem magam. Kíváncsian nézek Gitta után, aki elővéve a csábító énjét furakodik be két pasi közé és már meg is kapta, amit szeretett volna. Mikor visszaér nevetve billegetem a fejem és gratulálok neki. - Olyan kedvesek ezek a férfiak! Remélem, akadnak még hozzájuk hasonló balfékek… akarom mondani úriemberek! – emelem magasra a poharamat koccintáskép majd így folytatom. – Egy remek estére.
Δ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] Δ Words: 590 Δ Note: lassan, de biztosan