Two-faced old friends told me the end was near, ha.

BATMAN - SZÉP - 4 ÉV - NEM TUDOK RÓLA

story of my life

Nem akarom kinyitni a szemeimet. Iszonyatosan fáj a fejem. Mit csináltam tegnap este? Leszakadnak a lábaim. Mintha több időt töltöttem volna a magassarkúmban, mint kellett volna...
Az oldalamra fordulok és nyújtom a lábamat, hogy kimásszak az ágyból, de nem érem el a matrac szélét. Felpattannak a szemeim. Hol a francban vagyok? Nyugalom, nem kell rögtön pánikba esni! Csak... Szép lassan gondold végig mi történt az elmúlt huszonnégy órában.

- Nem hiszem el... Te végig tudtál róla! - ordítok anyámra.
- Nem. Kicsim, kérlek hallgass meg.. - lélekszakadva rohan utánam, ahogy a szekrényemből kirángatott ruhákkal teli táskával a hónom alatt rohanok ki a házból.
- Miért? - Olyan hirtelen fordulok vissza, hogy kis híján nekem ütközik. Szokásához híven lesimítja a ruháját és a mostanára csapzott, kócos haját kezdi igazgatni, mintha az egyik kormányzóval, vagy külföldi előkelőséggel cseverészne. Ez csak újra felpaprikázza a hangulatomat, így a válaszát meg sem várva rohanok tovább a bejárat felé. Minél hamarabb el akarok tűnni ebből a házból.
- Várj már, drágám! Hogyan is tudhattam volna erről?
Hiába tagadja, a hangjában tisztán meghallani az idegességet. Ő hívta az FBI-t. Ő intézte el, hogy apámat, akivel olyan jóban voltam, fényes nappal, az utcán tartóztassák le, mindenki szeme láttára.
- Tudod mennyire megalázó volt ez nekem? Mindenki előtt.. Kiderült, hogy az apám, a nagy Hal Russ nem más, mint egy közönséges csaló! - Újra megtorpanok az ajtóban, anyám pedig megint majdnem nekem ütközik. Lerí róla, hogy zaklatott, a kezét tördeli, a haja úgy áll a fején, mintha egy madár fészkelt volna benne, az arca pedig olyan izzadt, mintha most esett volna túl egy több órás vajúdáson. Ha nem tudnám, hogy ő árulta el apámat, megölelném és biztosítanám, hogy minden rendben lesz. De semmi nem lesz rendben. Hirtelen undorodni kezdek az egész helytől. Az összes embertől, aki ehhez az élethez tartozik és ebben a házban élt velem. Mindenki hazudott.
- Édesem... - Anyám a kezem után nyúl, láthatja rajtam az elhatározást, a zavarodottságot, vagy mindkettőt egyszerre.
- Ne keress - mondom elszorult torokkal, és már fordulok is el, hogy igyekezhessek tovább a kocsim felé.
A táskámat betuszkolom az anyósülésre, becsapom az ajtót és oda sem figyelek az üvegen kopogó anyámra, aki idő közben utolért. Reszkető kezekkel próbálom benyomni a slusszkulcsot a helyére. Ha egy horrorfilmben lennék, már megettek volna az élőhalottak. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor végre meghallom a motor halk dorombolását. El is felejtettem mennyire szeretek ebben az autóban ülni. El kell mennem valahová... Fogalmam sincs hová.

- Még egy kört! - mutogatok jókedvűen a poharamra, miközben eszelősen vigyorgok a pultosra. Remélhetőleg annyira józannak tűnök a szemében, hogy lesz szíves kiszolgálni még egy pohár itallal. Bár felőlem az egész üveget is elém rakhatná, nem panaszkodnék. A nézéséből azonban arra következtetek jobb lenne, ha elgondolkoznék végre azon hol is szeretném tölteni az éjszakát, mivel hamarosan int az ajtóban álldogáló biztonsági őrnek, hogy hívnia kellene a spicces hölgyikének egy taxit. Vagyis nekem. Az pedig annyira megalázó lenne.. Inkább a saját lábamon távozom, méltósággal. Már ha ennyi kör tequila után ez a lehetőség egyáltalán fenn áll.
Megpróbálok kibotladozni a bárból, ami most nem is tűnik annyira egyszerűnek, tekintve, hogy a berendezés teljesen át lett rendezve ahhoz képest, amikor bejöttem. Most valahogy az összes szék és asztalka az utamban van. Mégis ki rendez így be egy szórakozóhelyet? Nem lehet rendesen elsétálni az ajtóig. Szerencse, hogy legalább van emberük, aki kinyissa előttem. Mire menne a mai világ ilyen úriemberek nélkül?

Aztán mi történt? Hiába töröm a fejem, csak addig jutok el, hogy kisétálok a bárból, aztán... Semmi. Akkor mégis hogyan kerültem valaki másnak az ágyába? Biztos összefutottam valakivel, akit ismerek. Sehogy nem akar eszembe jutni. Nem voltam még olyan részeg, hogy ne emlékeztem volna az este minden percére, de egyszer mindent ki kell próbálni. Mindenesetre a fejfájást szívesen elcserélném valami sokkal kellemesebb dologra. Azért mégis.. hogy kerültem ide? Kinek a házában...
Felsikoltok, amikor kinyílik az ajtó, és belép rajta valaki. Leesett állal bámulom az előttem álló férfit. Hirtelen minden megvilágosodik bennem. Tudom kinek a házában vagyok. Ismerem ezt a férfit. Ő a francia tanárom...