Vendég
Vendég
| Tárgy: Wanda Harper Szomb. Május 18, 2013 3:44 am | |
| Wanda Emilie Harper If you come with me... nothing will ever be the same again. 22;Kappa;Lyndsy Fonseca; egyedülálló; wandus; | Szemeim szürkék, hidegek. Barátságtalanságot sugározhatnak. Ne higgy nekik! Akkor tarts tőlük, ha zöldek lesznek, mivel akkor vagyok ideges esetleg dühös valami miatt, de igyekszem, hogy ez ne sokszor forduljon elő. Próbálom mindig lenyelni azt, ha esetleg bántani próbálnának. De nem is hagyom magam. Ha kell, visszavágok. Nekem is van szám, és a szavak az én fegyvereim. Talán még sem vagyok olyan ártatlan, mint amilyennek elsőre látszok? Majd eldöntöd, ha jobban megismertél. Ne vonj le rólam túl hamar következtéseket, én sem teszem ezt rólad. Hisz mindenki tudja, egy beszélgetés semmire sem elég. Kettő sem, de még három sem. Hogy mennyi kell, hogy egy embert alaposan megismerjünk, azt nem tudom, de az első megállapítások szinte mindig tévesnek bizonyulnak. Akkor nem is számít, amit ide írok igaz? Hiszen sorolhatnék magamról csupa jó tulajdonságokat is, mint például azt, hogy kedves vagyok, szeretek másoknak segíteni, és előfordul, hogy másokat magam elé helyezek. Vagy akár sorolhatnék rossz tulajdonságokat. Kiemelhetem azt, hogy milyen makacs tudok lenni, vagy éppen harcias, ha a helyzet úgy kívánja. De én ennél összetettebb vagyok… ennél mindenki összetettebb… Hajam mahagóni barna, hullámos, kibontva szoktam hordani, és ha olyanom van, akkor kicsit a szemembe söpröm, abban reménykedve, hogy ha rossz kedvem van, akkor kevésbé vesznek így észre az emberek. Tudom, ez butaság, de így van. Ha ideges vagyok, akkor pedig egy tincset fogok az ujjaim közé és kezdem el csavargatni.
|
-Nos Mis…?- Zavartan rakosgatja a papírokat az asztalon. Persze, hogy nem találja az Önéletrajzomat, hisz akkora kupi van az asztalán. Talán véletlenül már ki is dobta a papírjaimat, de ezzel most nem foglalkozok. Ha fölvesznek, akkor nem mellette kell majd dolgoznom, Ő csak az interjút csinálja. Andrewnek hívják, vezetéknevet nem mondott. -Harper. Wanda Harper.- Mondom meg neki a nevemet segítség képen, hiszen úgy tűnik azt is elfelejtette, majd a táskámból előhúzom az Önéletrajzom egy példányát, és elé csúsztatom az asztalra. Egy mosollyal egybekötött biccentéssel köszöni meg. Azért ez is jobb, mintha észre se venné ezt a gesztust, és továbbra is keresgélnie kellene. - Igen, már meg is van. Mis Harper. Miért döntött úgy, hogy a mi kis cégünknél szeretné tölteni a nyári gyakorlatát? - Miután megszereztem a diplomámat egy ehhez hasonló irodában képzelem el magamat. Egy olyan helyen, ahol a környezet szennyezést próbálják vissza szorítani, és így a nagy vállatok orra alá egy kis borsot törnek. Az Önök cége igaz, hogy kicsi, de eddig igen jelentős pereket nyertek meg, ezért gondolom, hogy itt jó szakemberek vannak, akiktől sokat tudnék tanulni. - barátságosan mosolyog, én pedig kissé zavartan túrok bele a hajamba. Még sohasem voltam állásinterjún. Biztosan elsőre leszűrte ezt. - Értem. Ez így mind szép és jó. De most kérem ne az előre betanult szöveget mondja el nekem. - A manóba. Hát persze, hogy rájött. Nyilván nem ez az első állásinterjú amit csinál. Az ölembe ejtem mind a két kezem a szék kartámláiról, és kihúzom magamat. - Egy kisebb cégnél sokkal jobban meg lehet tanulni az alapokat, mint egy nagy cégnél, hiszen itt nem vesznek el az emberek, nincsen rögtön száz arc, akiket meg kell jegyezni. Az ilyen környezet mindig sokkal barátságosabb, és talán kevésbé nyitott, mégis biztos vagyok abban, hogy a beilleszkedés erre a rövid időre sikerülni fog. - Mondom, és bár az előző is igaz volt, miszerint szeretnék tenni is a környezetemért, most az első az az, hogy minél jobban megismerjem azt, amit az iskola padban nem tudnak megtanítani nekünk. - Na látja, megy ez Önnek. Erre voltam kíváncsi. Fel van véve, jövőhét hétfőn kezdhet, akkor majd hozzám jöjjön reggel nyolcra, és majd tartok egy gyors eligazítást. Valószínű, hogy Gregor mellé fogom betenni Önt, de ez még nem száz százalék. - Rendben, nagyon szépen köszönöm!- Csak egy visszafogott mosolyt engedélyezek meg magamnak, bár legszívesebben kiugranék a bőrömből örömömben. Felállok a székből, majd még egyszer megköszönöm, és ezután távozok az épületből. A nyári programom megvan. Míg mások a strandon fogják süttetni a hasukat, én iratokat tologatok, és különféle törvényekbe ásom majd bele magam. Nem hangzik valami izgalmasan, de a hétvégéimen azt csinálok majd amit csak akarok.
van ;akad; éppen elég ;maybe; |
|