come in close, because the more you think you see, the easier it'll be to fool you

Noname - 20 – min. 8 év - Yep

story of my life

Fáztál már valaha? Nem, nem  arra gondolok, amikor kiráz a hideg és gyorsan becsukod az ablakot, vagy felveszel egy pulóvert, esetleg egy hidegebb eső elkap az utcán és berohansz a meleg lakásodba, hogy aztán a zuhany alá állhass és forró vízzel melegítsd fel magad. Nem, egyáltalán nem erről beszélek! Arra gondoltam, amikor éjszaka zuhogni kezd az eső, amikor éppen áthaladsz egy parkon, s rohanásba kezdesz, hogy ne ázz el annyira, hogy a bugyidból is folyjon a víz, de a legközelebbi buszmegálló tíz perc futásra van és az is csak részben védett. Az eső eláll, de fújni kezd a szél, vihar van kilátásban és egyszerűen nincsen semmi, amit magadra vegyél, mert a hátizsákodban lévő ruháid éppen annyira vizesek, mint azok, amik rajtad vannak, felkucorodsz a padra, átfogva a lábaidat, csak reménykedsz benne, hogy a cigarettád nem ázott el, de nem mered megnézni, mert az már sok lenne erre az estére. Pontosan tudod, hogy sehova sem tudsz menni ezen az éjszakán, ami alapból nem szokott zavarni, de egyre jobban ráz a hideg, a hajadból is folyik a víz, s a szél is be-befúj a megálló hiányos falain. Aztán rájössz, hogy éhes vagy, így előtúrod a pogácsát, ami miatt annak a parknak a túloldalán voltál, a boltban, ahol nem maradhattál, hiszen nem fizettél a termékért. Rájössz, hogy az ennivalód kissé pépes lett attól, hogy nedves ruhadarabok vették körbe, de azért megeszed, mert a gyomrod fájdalmas rikácsolásba kezd, ahogy megérzed az illatát. Az íze nyálkás és már alig emlékeztet arra az ízre, amit elképzeltél, mikor megérezted az illatát, így nem köti le teljesen a figyelmed, nem bolondítja meg érzékeidet és megint rájössz, hogy fázol. Kicseszettül fázol... Kitől is kérdezem én ezt valójában? Mindegy, nem igazán érdekel. Eszembe jut egy dal, s csak hogy mennyen az idő, dúdolni kezdem. Fogaim néha összekoccannak, szám kissé ellilul, miközben didergek. Hideg van, eléggé hideg. „When she was just a girl She expected the world” Megállok a pogácsám felénél, ugyanis egy kóbor kutya áll meg előttem, befutva az eső elől a buszmegálló teteje alá. Felnéz rám, majd leül és csak szemez velem tovább. Vagy nem is velem, hanem a pogácsámmal? – Mi az kishaver, te is hontalan vagy, mint én? – kérdezem tőle, majd egy falatot dobok neki a masszából. Egyből ráveti magát. Sovány is, koszos is. Hát, legalább ennyiben nem hasonlítunk, én mindig megoldom a tisztálkodást, meg új ruhákat is, ráadásul egy kanyit sem fizetek értük. Egy kisebb darabot ismét leszedek az egykori pék sütiből, majd a padra teszem. Felugrik érte, megeszi, fent is marad. Megsimogatom a fejét, okos kutya. „But it flew away from her reach so She ran away in her sleep” Értelmes kis szemeivel rám néz, mikor újra énekelni kezdek, de már neki. Nem kunyerál, mégis kényszerem van odaadni neki a pogácsa teljes maradékát. Behabzsolja, s magamat látom benne. Mikor napokig nem jutok kajához, én is így szoktam tömni magamba, bármit, ami ehető. Persze van önbecsülésem, szóval nem eszek szemetesből, se földről, se egyebek. Nem vagyok klasszikus csöves, én… előkelő hontalan vagyok… Néha el kell döntenem, kaját, éjszakai szállást, vagy fürdőhelyet akarok jobban. Általában a gyomrom szokott veszíteni. A kutyus drótszőrű kis mancsát a lábamra teszi, mikor abbahagyom az éneklést. – Mit szeretnél, te kis szőrös? Nincs több kajám! – mondom neki, de csak megbököd az orrával. Elmosolyodom. – Van kedved velem maradni? Apám évekkel ezelőtt ott hagyott minket, mert a múltja feketefoltjának tartja anyámat, aki amúgy alkoholista és le se szar, szóval leléptem Syracuseból, így szállást nem tudok neked biztosítani, de jó társaságot igen! – Elfekszik, majd a fejét a lábfejemre hajtja, mintha csak azt mondaná, hogy velem marad. Egyik kezem a hátára teszem, büdös és vizes, biztosan tele van bolhákkal is, de nem érdekel, majd megfürdetem valamikor és szerzek neki bolhairtót. „and dreamed of Paradise Every time she closed her eyes” – Holnap tovább állunk, jó? Megfürdetlek és akkor felvesz majd minket egy autós. Ne aggódj, van eléggé dekoltált felsőm és a múltkor varrtam miniszoknyát egy szétvágott farmernadrágból! Egy idős hölgy ellátott pár dologgal, cserébe takarítottam nála, meg levágtam a füvét, jó üzlet volt. Szóval lesz fuvarunk. Azt nem tudom hová megyünk, majd amerre visznek minket. Lopok neked egy kis kolbászt is, rendben? – Tovább simogatom. Pár napja már nem beszélgettem senkivel, így jól esik a társasága. És már nem is fázom. Annyira már nem.