Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég Nincs A legtöbb felhasználó ( 54 fő) Hétf. Nov. 18, 2024 3:19 pm-kor volt itt. |
|
|
Sasha Jung McCain
::say something : 189 ::born this way : 2014. May. 06. Age : 37 ::where we belong : Alpha ::one day : "Hm. Um..." ::wayfaring stranger : priest
Alpha
| Tárgy: Macskássy kávézója Szomb. Jún. 21, 2014 11:08 pm | |
| Megyek Maxime után, mikor elindul a keskeny mellékutcán, és egy ideig nem szólok egy szót se. Eddig annyira határozottan ellene volt a terhességnek, most pedig hirtelen visszakozni kezd? Ki érti a nőket? Belépek mögötte a macskás házba, és zárom az ajtót, miközben szembe találom magam egy újabbal. Végre belépek a kávézóba, ami szinte dugig van emberekkel. Alig néhány asztalnál látni üres helyet. Köszönök, hiszen úgy illik, és hagyom, hogy Maxime intézkedjen, miközben én körülnézek a pincehelységben kialakított helyen. A keskeny ablakok előtt vastag függönyök lógnak jól tartó rudakon, hogy a macskák ne téphessék le őket. A festett falakat lámpák világították meg az alacsony asztalok fölött. Három lány ült az egyik sarokban piros párnákon, valószínűleg középiskolások a nyári szünet első napjaiban. Már a ruhájukról meg tudom mondani, hogy melyik társadalmi osztályba tartoznak. Egyértelműen kilógok innen a márkás, még szinte új ruháimban. Tekintetemmel keresem azt a pár macskát, akik vonzani hivatottak a látogatókat, az egyik egy emelvény legtetején döglik, mint egy unatkozó príma donna a díványán. A farka éppen olyan magasságban van, hogy ha felnyúlnék megcibálhatnám, de nem teszek ilyet, hanem követem a lányt, hogy leülhessünk. - Szóval, mit lehet enni ezen a helyen? - nyúlok az itallap felé. - Macska pörkölt? - tippelek, és az árakra nézve egy kevés meglepettseg jelenik meg rajtam. Azok a diáklánok legalább egy havi zsebpénzüket itt fogják hagyni, ha egy kávénál többet isznak. - Egy melegszendvics jól jönne - jegyzem meg, mert a kukorica nem túl laktató. És iszok hozzá egy ásványvizet. A tejeskávé már szinte grátisz, de most nagyon jól fog esni az is. - Én fizetek - jelentem ki, mielőtt még Maxime mást javasolna. Ragaszkodok ehhez, mint mindig. |
| | |
Maximiliane Thorburn
::say something : 187 ::born this way : 2014. May. 07. Age : 32 ::where we belong : Szigma ::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya? ::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)
Sigma
| Tárgy: Re: Macskássy kávézója Szomb. Jún. 21, 2014 11:44 pm | |
| Pár szót váltott az egyik pincérnővel, aki, mivel kezében éppen két teli tálcát egyensúlyozott, csak a fejével intett a szabad helyek felé. Egy kis sarokban, alacsony asztalnál két nagy puff várt rájuk. Tény, hogy nem a felső tízezer jár ilyen helyekre, inkább a középosztálynak kuriózum. - Leginkább szendvicsek vannak. - Érthető okokból. - Mondhattad volna, hogy éhes vagy, akkor éttermet javasolok. - Ez nem ér! Sasha szinte sosem mondja mit akar, és ez már kezdi zavarni. Néha jó, ha azt csinálják, amit szeretne, de az igazság az, hogy kezd kifogyni az ötletekből. - Tudod, kifejezetten idegesítő, hogy mindig te akarsz fizetni. - Bosszankodott. - Legalább időnként engedhetnéd, hogy én álljam a számlát. - Oh, szia. - Pillantott oldalra, ahol egy érdeklődő orrocska szaglászta az új vendégeket. - Ő Oscar, az első, aki általában leellenőrzi a vendégeket. - Szólalt meg egy mosolygós arc, készen arra, hogy felvegye a rendelésüket. Mindeközben a puha mancsok átszelték az asztalt, hogy a páros másik felét is közelebbről szemügyre vehesse. - Akkor melegszendvics? - Pillantott Max a férfira, majd a beleegyezést követően leadta a rendelést. - Holnapra van valami terved? - Kérdezte, bár ami azt illeti szívesen töltene egy napot ágyban... aztán megint csinálnának valamit egy napig, aztán megint az ágyban kucorognának... Persze a Miával való incidens óta nem igazán szereti ott tölteni az idejét, az Alpha ház pedig nagyon nyüzsgő, és akkor Sasha is egy kicsit másként viselkedik.
|
| | |
Sasha Jung McCain
::say something : 189 ::born this way : 2014. May. 06. Age : 37 ::where we belong : Alpha ::one day : "Hm. Um..." ::wayfaring stranger : priest
Alpha
| Tárgy: Re: Macskássy kávézója Vas. Jún. 22, 2014 1:13 am | |
| - Itt is lehet enni - válaszolok. Nekem nem kell mindig étterembe menni ahhoz, hogy jól lakjak, pláne, hogy nem vágyom arra, hogy degeszre egyem magam. - Hm - mosolyodok el. - Ne idegeskedj ezen - megfogom a kezét. - Ez teljesen normális - én ebbe nőttem bele, nálam ez a normális. Nem hagyhatom, hogy egy nő fizessen, hiszen bőven van mit elszornom. - Miért lenne jobb, ha időnként te fizetnél? - pillantok rá. Hogy nekem több maradna a zsebemben? Mit számít? Közben a szemem sarkából feltűnik egy négy lábon sétáló kesztyű. Miközben a pincér oda köszön mekünk, nekem feláll a hátamon a szőr attól, hogy ez az állat a szaros mancsaival végig sétál az étkezési célt szolgáló asztalon. - Nem, inkább egy kávét kérnék - mondom. Nem vagyok biztos abban, hogy le tudnék nyomni itt bármit is a torkomon. Ki tudja, hogy a tejbe belelefetyeltek-e a macskák. Én túl igényes vagyok ahhoz, hogy itt egyek. - Még nem gondolkodtam ezen - megvonom a vállamat. - Talán vásárolhatnánk neked ruhákat a nyaralásra - javasolom, hiszen valószínűleg nem sok olyan darab van a ruhatárában, amit felvehetne majd a nyaralóban. Remélem, Hawaii-ra megyünk, mert most nincs kedvem a hegyi tavat meglátogatni. - Hordhatnál szoknyát - jegyzem meg, miközben a macska nem akar nekem nyugalmat hagyni, mert az ölembe próbál telepedni. Megadóan emelem fel a kezeimet, hogy elhelyezkedhessen. - Miért gondoltad meg magad a bogyókkal kapcsolatban? - kérdezem halkra véve a hangomat. |
| | |
Maximiliane Thorburn
::say something : 187 ::born this way : 2014. May. 07. Age : 32 ::where we belong : Szigma ::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya? ::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)
Sigma
| Tárgy: Re: Macskássy kávézója Vas. Jún. 22, 2014 1:42 am | |
| - Mert jobban érezném magam tőle. Ez megadná azt az érzést, hogy még mindig független vagyok tőled. És hogy egyenlő felek vagyunk. - Nem anyagilag, de legalább érzelmileg. Ha mindig, mindent a férfi fizet, akkor egy idő után el is felejtheti, hogy van saját pénze, hogy maga felel a szükségleteiért. Nem akar ebbe a hibába esni. Felvonva a szemöldökét néz egy pillanatig a férfira. Az előbb még éhes volt, nem? Aztán vállat von, és rendel magának egy szendvicset, a kávékkal együtt. - Igen, az is egy jó ötlet, bár szerintem fürdőruhán kívül nem kell sok. Milyen helyekre szoktatok menni? - Nem mindegy, hogy hidegre, vagy melegre készüljön. Sok floridai fiatal a nyári meleg elől a hegyekbe menekül. - Hordhatnék... szoknyát... - Ezt a kijelentést kicsit meg kellett rágnia magában, hogy lecsillapodjon, és ne essen rögtön a férfi torkának. Ez többnek tűnt, mint puszta javaslatnak. - Nem szeretem a szoknyákat. Nem mozoghat bennük úgy az ember, mint szeretné. Nem praktikus. - És egy rövidnadrággal is elérheti azt a hatást, amit a szoknyával. Miért lenne hát az jobb? Már kislánykorában rossz emlékeket szerzett a libbenős ruhadarabbal. Mindig rá kellett szólni, hogy hogyan üljön, hogyan mozduljon, és ebből rövid úton elege lett. Ha buli van, az más. Hiszen azt a kis ruhácskát is felvette, amit Mia adott neki. - Én nem... - Ajkai elé illesztette ujjait. Mégis hogyan magyarázhatná el? - Nem arról van szó, hogy meggondoltam magam. - Arról van szó, hogy... - Kicsit feszültebben nyitogatta, és csukogatta a kezét. - Hogy még sosem voltam ennyire összezavarodva. - Mert ez az igazság. Összezavarta a férfi, összezavarták az érzések. - Mindig azt mondom, milyen szörnyű, hogy nem követjük az ösztöneinket... és én vagyok az, aki szinte sose hallgat rájuk. A gondolataim, a logika, mindig legyőzte őket. De most... - nyelt egyet. - Még sose hallottam ilyen erősen a természet hívó szavát. - És most nem a mosdó megkeresése járt a fejében. - Logikusan ellene, és mellette is fel tudok hozni érveket. És azt se tudom elfelejteni, hogy Te... hogyan reagáltál rá. - Igen, Sasha reakciója is sokat nyom a latban. Ő akarta azt az esetleg megfogant gyereket. Ő akarta... - Szóval nem tudom. Egyáltalán nem tudom. - Sóhajtott.
|
| | |
Sasha Jung McCain
::say something : 189 ::born this way : 2014. May. 06. Age : 37 ::where we belong : Alpha ::one day : "Hm. Um..." ::wayfaring stranger : priest
Alpha
| Tárgy: Re: Macskássy kávézója Vas. Jún. 22, 2014 2:41 am | |
| - És neked szükséged van erre - pillantok rá. Ha engedek neki, az azt jelentené, hogy nem tehetem mindig azt, amit akarok, hogy gondolnom kell arra, hogy neki kisebb a pénztárcája. - Rendben - bólintok. - Próbáljuk meg, - mondom, majd hozzá teszem, hogy nyomatékosítsam: - De most én fizetek - ez a hely nekem meg se kottyan, ez semmi a koncerthez képest, amit végül kihagytunk. Nem sajnálom, hogy lemaradtunk az énekesnő előadásáról, hiszen jól éreztük magunkat. - Pedig felújíthatnánk a ruhatáradat - jegyzem meg, és közben félreértem a kérdését, hiszen nem mondja ki egyértelműen a gondolatait. - Általában csak a partra, de előfordul, hogy elmegyünk bulizni a helyi szórakozóhelyek egyikére. Szoktunk házibulit is rendezni - hát nagyjából ebből áll a nyarunk. Buliból buliba esünk. Nagyjából ennyi. - Szerintem praktikus - én egészen más szemszögből közelítem meg a dolgot. - Tetszik, ha a lányok szép hosszú lába hol eltűnik, hol felvillan a ruha alól - mondom, miközben egyenes háttal próbálok ülni, hiszen nincsen háttámla, aminek dőlhetnék. - Ha például - veszem suttogóra a hangomat - neked akarok esni a liftben, nem kell lemondanunk az élményről azért, mert sokáig tart levenni a nadrágot - mondom majd az arcára pillantok, hogy mégis milyen érzéseket szülhettek benne a szavaim, majd vigyorogva tovább folytatom, miközben megtámaszkodok a háta mögött a puffon, hogy érezzem a forró bőrét. - Vagy, ha az éjszaka közepén egy csendes utcácskában szeretném fellármázni veled a nyitott ablaknál alvókat, - ez az élmény se lenne utolsó, és ehhez mindez szoknya kellene. - Ha szoknyát hordanál, ezekre lenne lehetőségünk, akkor, amikor csak kedvünk tartja - nyomatékosításként adok egy csókot a nyakára, mielőtt még kiegyenesednék ültömben. - Hm - nem gondoltam volna, hogy ennyire belecsavarodik a dologba. - Tényleg elég komolyan veszed ezt a dolgot - jegyzem meg. - Talán felhívhatnád a szüleidet, hogy adjanak tanácsot - biztosan megpróbálnák lebeszélni minden őrültségről, amire én csak rábeszélni tudnám. Nem hinném, hogy arra vágynának, hogy egy légből kapott fellángolás porontyát kelljen felnevelniük, ha rosszul sülne el a dolog. Na, nem mintha én olyan lennék, ha gyerekem lesz, az apja akarok lenni. Elgondolkodóan nézek az ölemben fekvő macskára, ami éppen azzal köti le magát, hogy összeszőrözze a nadrágomat. - Előre mehetnénk a nyaralóba, felesleges lenne a srácokra várni - máskor mindig megvártuk egymást, de most más a helyzet. Miánál nem lenne jó ott aludni, a mi házunkban Maxime nem érzi jól magát, ezért a városba kell menekülnünk. - Aludjunk ma nálad - javasolom. - Vagy szeretnél kicsit egyedül lenni, mielőtt elutazunk? - adom meg neki a lehetőséget, hogy kitisztítsa a fejét a velem kapcsolatos élményektől.
|
| | |
Maximiliane Thorburn
::say something : 187 ::born this way : 2014. May. 07. Age : 32 ::where we belong : Szigma ::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya? ::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)
Sigma
| Tárgy: Re: Macskássy kávézója Vas. Jún. 22, 2014 3:22 am | |
| - Nem azért vagyok veled, mert azt akarom, hogy eltarts. - Bólintott. - Köszönöm. - Sóhajtott egyet megkönnyebbülten. Már a mozit is olyan szívesen kifizette volna, de Sasha kifejezetten makacsnak bizonyult időnként. Ó hát persze! El is felejti, hogy a másik mennyire... férfi. A combjait összerántja, és szorosan összezárja a bensőjébe kúszó izgalom. Az arcát ellepte a vöröslő pír, még a lélegzete is felgyorsult. Azt se tudta, hova kapja zavart tekintetét. A nyílt színen? Ahol megláthatják őket? Ott, ahol csak akarják, amikor csak akarják... - Meggondolom még... ezt a szoknya kérdést. - Nyögte ki végül a szavakat. A fenébe is, már csak a gondolata is felizgatja annak, hogy szeretkeznek. Bárhol. Bármikor. De vajon alárendelheti magát ennyire egy férfi akaratának? - Valószínűleg hasonló reakciójuk lenne, mint Miának. - Most az egyszer... nem akart velük beszélgetni. Félt attól, hogy lebeszélnék. Félt attól is, hogy nem. Mert mi van, ha már vágynak egy unokára? - Szerintem ezt beszéld meg előtte velük, úgy tűnt Dave sem repesett az örömtől, hogy veletek tartok... - Valószínűleg hátráltató tényezőnek tartja csajozás szempontjából. Pedig... ami azt illeti a lányok sokkal inkább megbíznak egy olyan srácban, akinek a barátja láthatólag tartós kapcsolatban van, hiszen azt feltételezik, a másik is képes erre. Ráadásul Sasha már nem jelentene potenciális ellenfelet. - Nálam? - Meglepődött. Napok óta csak ruhákért, vagy etetni járt a házba. Aztán persze érdekes lenne... egy alphás fiú a sigma házban... vele... - Nem, nem akarok egyedül lenni. - Rázta meg a fejét. Nem félt az egyedülléttől, vagy attól, hogy a férfi esetleg elveszíti a hatását. Nem, egyszerűen túl jól érezte magát a másikkal ahhoz, hogy külön töltsön tőle egy-két éjszakát, ha nem muszáj. Megvárta, amíg a pincérnő leteszi eléjük a rendelt italokat, és a szendvicset, majd hallótávolságon kívülre ért. Közben megérezte, hogy a lábszárát valaki kaparófának szeretné nézni, így leült, hogy az ölébe kapja a doromboló kölyökmacskát. - Milyen perverzióid vannak még? - Kérdezte halkan, mosolyogva. - A liften és a kis sikátoron kívül... - Mert hát mind a kettő apró perverzió, nem?
|
| | |
Sasha Jung McCain
::say something : 189 ::born this way : 2014. May. 06. Age : 37 ::where we belong : Alpha ::one day : "Hm. Um..." ::wayfaring stranger : priest
Alpha
| Tárgy: Re: Macskássy kávézója Vas. Jún. 22, 2014 4:31 am | |
| - Ezt anélkül is sejtettem, hogy elmondtad volna - válaszolom a kijelentésére. De ha hosszútávon gondolkozunk, nem ugyan ez lesz a vége? Csak nem fogom hagyni, hogy egy nő eltartson. - Helyes - suttogom vissza a válaszát hagyva, és mielőtt még elhúzódnék tőle, megsimagatom összezárt térdeit, mintha csak azt akarnám üzenni, hogy ha most szoknya lenne rajtad... Kár, hogy itt nem elég magasak az asztalok ahhoz, hogy elrejtsék azt, amit az ember művel. - Lehet - bólintok, hiszen én se számítanék tőlük másra, pláne, hogy még csak nem is ismernek. Arra a két találkozásra, meg hogy este felmentem hozzá szexelni, hát nem sok jót lehet belőle levonni. Hacsak nem abból, hogy egy igen drága ékszerrel ajándékoztam meg a lányukat. És nem vagyok tolvaj se. - Inkább hívnád fel őket azzal, hogy gyereket vársz? - vonom fel a szemöldökömet, majd tovább viszem a gondolataimat. - Az első alkalommal még foghattad volna arra, hogy elkapott minket a szenvedély, becsúszott a gyerek - nézem a macskát az ölemben. - Most viszont már nem arról beszélünk, hogy az esemény után vállaljuk-e a következményeket - újra Maxime-ra pillantok. Azaz igazság, hogy az első felháborodásom annyira elsodorta a gondolataimat, hogy ez csak most esik le. Basszus. Beletúrok a hajamba, hogy az idegességemet palástolni próbáljam. Ez most komoly. Ez most tényleg nagyon komoly. - Nem az erdőben élünk, hogy mindig az ösztöneinkre kelljen hagyatkoznunk - mondom, bár nem tudom, mennyit segítek, vagy rontok ezzel. Néha persze elkap minket a hév, és nem tudunk uralkodni magunkon, de a családtervezést már nem az ösztönök vezérlik, pláne nem a felső körökben. Odahajolok hozzá, hogy megcsókoljam, miközben megcirógatom az arcát. - Egyébként nem akadályozná egy gyerek a tudományos munkádat, a kísérletedet? Be tudnál járni rendesen megetetni a patkányokat a terhesség alatt? - kérdezem, mert eddig neki ez volt a fontos, ezt szem előtt kell nekem is tartanom. - Szerintem hívd fel a szüleidet, és kérdezd meg tőlük,... - megvonom a vállam. Sóhajtok. - Vagy haza vihetlek, és beszélhetsz velük erről személyesen - ajánlom fel. Már meg se kottyan az a pár óra vezetés, mondhatni kezdem lassan megszokni, hogy el kell hagynom a motoromat. - Dave-nek nincs veled semmi baja, csak meglepte, hogy változtatok a szokásaimon - mondom, majd elvigyorodok. - Szerintem megijedt attól, hogy kezdünk kiöregedni - mert ez a helyzet, nem? Lassan már tényleg ott kellene hagynunk az egyetemet, és végre felnőni. - Igen, nálad - bólintok. - Az látszik, hogy nem érzed jól magad nálam, és Miához se kellene felmenni, míg le nem higgad - mondom. - Na, mi van, félsz, hogy estére találok magamnak másik partnert? - cukkolom, hátha harap rá, mert eddig annyira bizonygatta, hogy ő nem olyan, mint a többi nő. - Perverziók? - pillantok le rá. - Nincsenek perverzióim - mondom, teljesen egészséges vágyaim vannak. Teljesen egészséges, hogy minél többször szeretném magaménak tudni Maxime-ot. - Neked talán vannak? - nyúlok az álla alá, hogy rávegyem arra, hogy rám nézzen. |
| | |
Maximiliane Thorburn
::say something : 187 ::born this way : 2014. May. 07. Age : 32 ::where we belong : Szigma ::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya? ::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)
Sigma
| Tárgy: Re: Macskássy kávézója Vas. Jún. 22, 2014 5:14 am | |
| - Hát... akkor már nem lenne visszaút. - Engedett meg egy gyenge mosolyt. Akkor nem kéne lebeszélni semmiről. Akkor nem tehetnének mást, minthogy elfogadják a helyzetet. - Igaz, ez a kifogás egészen addig él, amíg a fogamzásgátló el nem kezd hatni. - Sóhajtott. Utána már csak arra foghatná, hogy elfelejtette bevenni, de... nem az már szándékosságot sugallna. Mint ahogy az is, ha nem védekeznek. - Nem, nem akadályozná. Persze a szülés után egy darabig nem tudnám folytatni, de az pár hónap kiesés lenne csak. - Utána már akár a gyerekkel együtt is bejárhatna. Nem egy doktorandusz szült már a disszertációja és a publikációi írásának közben. Persze rá még mindenki azt mondja, milyen fiatal, hiszen néhány államban még csak alig egy éve érte el a nagykorúságot. - Nem kell. - Rázta meg a fejét. - Majd felhívom anyut. - Vagy nem. Talán még halogatja egy kicsit, bár már nincs sok ideje dönteni. Mondjuk akár a következő ciklusnál is nekikezdhet csak addig... mindenképpen vissza kell térniük az óvszerhez. Amitől már... tapasztalhatta, hogy kevésbé intenzív az élmény. Először azt hitte csak kezdi megszokni, de rá kellett jönnie, hogy elég egy alkalom gumi nélkül és... hát nehezen mond le az ember a jó dolgokról. - Hát, pedig előbb-utóbb az lesz a vége. Bulizni nem lehet a végtelenségig, és előbb-utóbb mindenki összeakad valakivel, aki... hatással van rá. - Ettől persze megint zavarba jött. Mert hát... ő is változik. Emberek közé jár, moziban néz meg egy filmet, és azt tervezi, hogy az egész nyarat buliból buliba csöppenve tölti. És ami még fontosabb... odafigyel, hogy jól nézzen ki. Nincs már olyan nap, mikor felkel, és kócos hajára pillantva egyszerűen összegumizza azt fésülködés helyett. Nincs, hogy mivel úgyse mozdulna ki, könnyedén felveszi az előző napi pólóját. Néhány elnyűtt darabnak már így is búcsút mondott. - Néha eléggé... átjáróház a szobád. - Vonta fel szemöldökét. Ha meg bezárják az ajtót, akkor az esetlegesen részeg kopogtató igen hangosan, és zavaróan tud dörömbölni, hogy aztán rájöjjön, hogy az ágya a szomszédos szobában van... - Ó, szóval erről van szó! - Tett úgy, mint aki nem veszi észre, hogy cukkolják. - Miért nem ezzel kezdted? Persze, ebben az esetben szívesen alszom egyedül. Ha már kezdesz megunni, végülis kell egy kis változatosság. - Még a vállát is megvonta hozzá, de közben kíváncsian figyelte a reakcióit. Nem, nem érzi úgy, hogy a másik valóban keresne valakit, ha meg igen... akkor meg minek tartóztassa fel, de tényleg? - Szóval szerinted nem perverzió szokatlan helyeken, vagy éppen nyilvános helyeken csinálni? - Emelte fel a fejét. Ujjai közben a doromboló szőrgombócot kényeztették az ölében. Milyen megnyugtató is egy ilyen kis állatka... - Nos... ami azt illeti... - Talán mert éppen most kezdi felfedezni az élete ezen szeletét, talán a kísérletezőkedv hajtja, de... - Amikor először együtt voltunk... nagyon tetszett az, amikor lefogtad a karomat. Amikor kicsit küzdhettem ellened... amikor rájöttem, hogy nem szabadulhatok a szorításodból. - Hm, mégsem olyan könnyű konkrét vágyakról beszélni, mint elméleti dolgokról. - Szeretem érezni, hogy te vagy az erősebb, és hogy azt tehetsz velem, amit csak akarsz... - Ebbe azért belepirult. Valahol ez normális, valahol talán már kicsit sok, hiszen a szex is az együttműködésről szól, nem az alávetettségről.
|
| | |
Sasha Jung McCain
::say something : 189 ::born this way : 2014. May. 06. Age : 37 ::where we belong : Alpha ::one day : "Hm. Um..." ::wayfaring stranger : priest
Alpha
| Tárgy: Re: Macskássy kávézója Vas. Jún. 22, 2014 5:52 am | |
| - Rendben - bólintok - az lesz a legjobb - ha beszél a szüleivel erről. Ők talán lebeszélik arról, hogy őrültséget kövessen el az amúgy igen intelligens lányuk. Na, jó.., talán még sincs rendben, mert nem akarom, hogy lebeszéljék. Akadok Maxime-mal egy gyereket, és attól félek, ha én nem teszem meg, akkor megteszi majd valaki más. Egyébként meg egy plasztik cicababa mikor engedné meg nekem, hogy a magammal tönkre tegyem mesterséges testét? - Használjunk gumit - javasolom, habár tisztában vagyok azzal, hogy az már nem lesz annyira jó, mint mikor még ragaszkodtam hozzá. - Még a nyáron - teszem hozzá, hogy valami időintervallumot is kössek hozzá, mely sanyarú sorsunk végét jelentheti. - Vagy míg el nem megyünk a családoddal túrázni - és akkor a beszélgetést is halogathatjuk addig, vagy míg másként nem döntünk. - Áh, Dave-re csak az lenne hatással, ha lankadna a nagy férfi-ereje - nevetek fel. - Kizárt, hogy egy nő is... - elcsavarja a fejét. Ó, nem, az én fejem nincs elcsavarva, én nagyon is logikusan érvelek gondolatban a megállapodás mellett. - Hatással legyen rá - mondom végül inkább így. - Ez igaz - de eddig ez senkit se zavart, vagy akit zavart volna, azt kihajítottam, mielőtt még problémázhatott volna ezen. - Akkor nálad? - kérem a végső döntést mosolyogva. Nincs más lehetőség, ha végre nyugodtan akar aludni. - Nem, nem erről van szó, - nem veszem észre, hogy ő észrevette, hogy csak cukkolni akartam - én csak vicceltem - szaladok elébe annak, amit elindítani vélek, hiszen tényleg nem gondoltam volna, hogy ráharap. - Egyáltalán meg lehet téged unni? - hajolok hozzá közelebb, a szemébe nézve, hogy neki csak fel kelljen ajánlani a formás ajkait egy csókra. - Nem - megvonom a vállam, - az állatok se néznek körül párosodás előtt, hogy vajon ez már a hálószoba-e - sőt úgy gondolom, hogy csak nagyon ritkán történnek a dolgok a hálókamrákban. - Igen? - vonom fel az egyik szemöldökömet. - Szóval az bejön? Én meg még attól féltem, hogy elkezdesz sikoltozni, mint a legtöbb szűz lány, ha esetleg kicsit keményebb vagyok - vigyorodok el. Kiteszem az ölemből a macskát, aki erre durcásan elvonul, majd felkelek, hogy a pultnál kifizessem a fogyasztásunkat.
- Gyere, Maxime - fogom meg a kezét. - Menjünk - tudom, hogy alig egy fél kortyot, ha ittam a kávéjukból, ami amúgy is biztos ihatatlan, de akkor is... Minél előbb olyan helyen akarok lenni, ahol kiélhetjük vágyainkat.
|
| | |
Maximiliane Thorburn
::say something : 187 ::born this way : 2014. May. 07. Age : 32 ::where we belong : Szigma ::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya? ::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)
Sigma
| Tárgy: Re: Macskássy kávézója Vas. Jún. 22, 2014 6:25 am | |
| - Ugh... - a nyár végét azért hosszú időnek tartotta, hogy ne érezhesse, hogy ne érezhessék úgy egymást. - Azt hiszem mégis elkezdeném a fogamzásgátlót. Akkor legalább csak egy hónapig kell megint gumit használni... - Ez elfogadhatóbbnak tűnt. - Utána még mindig abbahagyhatom a gyógyszert. - Tette még hozzá, hiszen a tabletta nem örökre szól, csak amíg szedi. - Ne legyél benne annyira biztos. Genetikailag programozva vagytok. Ha már múlóban a fiatalság, könnyen stratégiát váltotok. - Eszébe se jutott az, hogy amit mond, talán Sasha-ra is igaz. A férfi lassan harminc lesz, talán a szervezete diktálja, hogy ideje megállapodni? - Legyen nálam. - Bólintott. Van más választása? Nem igazán. - Nagyon remélem, hogy nem. - Válaszolt mosolyogva, és puha ajkaival valóban csókot kezdeményezett. Jó lenne, ha tényleg így lenne, ha nem kellene tesztelnie is az elméletét, miszerint nem fogja zavarni, ha Sasha másokkal is ágyba bújik. Talán a nyáron... végülis a buliban részegen, ki tudja... lehet majd erőt kell vennie magán, hogy félrefordítsa a fejét, hogy megadja az alfa-hímnek a szabadságot, amihez hozzászokott. - Hm. Érdekes. Most meg inkább az állatokhoz hasonlítod az embereket, más kérdésben pedig kiemeled őket. - Ez a kettősség annyira jellemző az emberekre. Ha arra van szükségük, állatoknak tekintik magukat, ha inkább arra, a társadalmi normákkal hozakodnak elő. - Mondd csak, mikor voltam én valamikor is átlagos? - Nagyszájúnak hangzott, de emlékezett még arra a meglepődött arcra, mikor elárulta, hogy szűz. Annyira nem tűnt annak a másik, a tapasztalt fél számára sem... A céltudatosság sok mindenre jó.
- De még... - végül nem ellenkezett. Kitessékelte a doromboló szőrgombócot az öléből, és kicsit kelletlenül nekiindult. Neki ízlett a kávé. Ő szerette az ilyen helyeket.
|
| | |
Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: Macskássy kávézója | |
| |
| | | |
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
|
|