Teljes név: Amos Goodwin
Becenév: Amos
Születési hely és idő: Québec, Kanada, 1976, január 15.
Play by: Tom Hardy
Csoport: civilians
Érdeklődési kör: régészeti relikviák, művészet, könyvek, kultúrák, nők, sport
Kapcsolat a családdal: Remek! A szüleimmel, noha nem élek velük együtt, tartom a kapcsolatot. Hetente, kéthetente beszélek velük telefonon. Támogatnak abban, amit csinálok, noha nincs egészen fogalmuk róla, mi is az amit valójában teszek. A bátyámmal jó a kapcsolatom, amióta elköltözött. Azelőtt gyakorlatilag öltük egymást mint a jó testvérek. Ő négy évvel idősebb is nálam, már családja van. Csak én vagyok ilyen nagyvilági. Bár a szüleim szerint már igazán benőhetne a fejem lágya.

Ez vagyok én: Mit mond a tükörkép?
Rossz korszakba pottyantottak, én így mondanám. Kettős szemléletmódom van mind a világról, és ennek fényében magamról is. Nevezem magam egy modern, laza, előre törekvő fiatalembernek, ahogy bennem van a hagyománytisztelő, egyszerű úriember is, aki időnként megunja a rohanást és elmegy világot látni. Én ilyen vagyok. Előbbiből belém szorult talán egy huszonöt százalék, míg a maradék már jóval dominánsabban munkálja meg jellemem. Egyszerű vagyok a magam módján, aki a legnagyobb giccspartin sem fogja azonban rosszul érezni magát. Néha kell a szórakozás is. De nem szívlelem a felszínes világot. Mindinkább a nyers, egyszerű, ám mégis mélységekkel teli és olykor művészi tartalmakat kedvelem. Legyek akár a világ végén egy eldugott dzsungel kellős közepén, vagy épp Párizs legnagyobb kiállításán, ugyanúgy önmagam tudok lenni. Az egyszerű, olykor kritikus, olykor pimasz úriember, aki valamiben mindig eltér az átlagtól, legyen az öltözködés, vagy épp viselkedés. Unatkozni mellettem nem lehet. Könnyen belemegyek az egyszeri légyottokba, szeretek hódolni a gyengébbik nemnek. Azért nem csak akkor érzem jól magam, ha körbevesznek az emberek. Van mikor elvonulok, kis magányomban épp újabb különleges eszközök után kutatok, vagy épp csak olvasok valami számomra felettébb érdekes dolgot. Nem szeretek sosem műveletlennek tűnni. Azt hiszem ezzel kompenzálom azt, ha épp a vadon kellős közepén kipróbálom a tűrőképességemet. Imádok új kultúrákat megismerni, ezekből néhány apróságot elsajátítani. Ahol pedig kifejezetten jó hatással vannak rám, oda visszatérek rendszeresen. Ilyen szempontból igazi megbízhatatlan kalandor vagyok. Tény, ha találkozóra kell mennem is mindig elkések. Ezt sosem tudom már kiküszöbölni. De ennek ellenére vicces, jó társaságnak tartom magam.
Hosszú évek munkájának köszönhető, hogy ilyen melák lettem, nem holmi kondinak és bodybuildingerkedésnek. Számtalan olyan helyen jártam, ahol pusztán a fizikumomra támaszkodhattam a természet legtöbb erejével szemben. Legyen szó akár úszásról, akár bármiről. Próbáltál már puszta kézzel, nagyon minimalista eszközökkel kidönteni egy fát, vagy lehozni a tetejéről bármit? Esetleg mindezen nyersanyagokból cölöpházat építeni? Vagy egyszerűen úgy élni mint egy szabad vadember? Jó, ez kicsit talán hülyén hangzik a mai modern civilizációban, hisz pár mérfölddel arrébb már a 21. századi nagyváros tornyosodik ki a szmogos légkörével. De ez életérzés. Egyet tanácsolok, higgy a mentalitásnak. Sok mindent legyőz, ami eléd hárul akadály. Ha elhiszed, hogy képes vagy megcsinálni, sikerülni fog. A következményekkel ne törődj.
Úgy hiszem nem kell magam kifogásolható pacáknak tartanom. Ha magamat kellene jellemezni, azt mondanám, tipikus nyers férfi vagyok. Akin persze azért jól áll az öltöny, vagy ing, vagy egy szakadt gönc, vagy bármi. Alkatra nem egy karcsú olimpikonként írnám le magam, ha belenézek a tükörbe, akkor egy ereje teljében lévő nagydarab fickót látok, akivel még én is meggondolnám, hogy ujjat húzok-e, vagy sem. De szó se róla, azért arcomon megfigyelhetőek a lágyabb vonások is, amik arra a gondolatra juttatnak, hogy tudok barátságos is lenni. A külsőm megtévesztő sokszor, sokan azt hiszik a balhét keresem és tipikus rosszfiú vagyok. Pedig nem. Tudok kifogástalanul, lehengerlően is megjelenni, ha az szükséges. Ami az öltözetemet illeti, nyilván nem vetem meg az elegáns holmikat. De nem rinyálok, ha olyan helyre kerülök, ahol vagy ritkábban válthatok ruhákat, vagy csak egyszerű az öltözetem. Nem szeretem a giccses dolgokat. Nem követem a legújabb divatot és azt sem találom visszataszítónak, ha megnő a szakállam. Persze a nők sokszor mást gondolnak... De eddig azt hiszem még nem tudhatok magaménak egy elutasítást sem. Tudom mivel tudok rájuk hatni. Egy kis csibészes mosoly, egy kis titokzatos tekintet és többnyire már be is cserkésztem az illetőt. Apropó szemek... zöldeskék szemem van, mielőtt még bárki elkezdené ezt találgatni. Tökéletes párosítás a sötétbarna rövid hajhoz, még ha sok nő a szőkékre is esküszik.