Anna Smithwick
::say something : 4 ::born this way : 2014. May. 04. Age : 39 ::where we belong : Palm Bay ::one day : She clothed in strenght and dignity and she laughs without fear of the future. ::wayfaring stranger : Beautiful Disaster
Teacher
| Tárgy: Anna Smithwick Vas. Május 04, 2014 6:55 am | |
| Anna Smithwick
She clothed in strenght and dignity and she laughs without fear of the future. Teljes név: Anna Smithwick Becenév: Anna? Születési hely és idő: Kilkenny, Írország; 1985. 07. 25. Play by: Amy Adams Csoport: Tanár Érdeklődési kör: tanár vagyok. A munkám a hobbim. A hobbim az életem. Tudom, eléggé elkeserítő, ha valaki azért él, hogy dolgozzon, nem pedig fordítva, de azt hiszem, együtt tudok ezzel élni. Na jó, nem vagyok ilyen unalmas. Szeretek sportolni, ha van egy kevés szabadidőm, ennek a szenvedélyemnek hódolok. Tudom, hogy ezt nem nézted ki belőlem, de szeretek futni és úszni is és rendszeresen járok lovagolni. Otthon vagyok a logikai játékokban, egy igazi stratégának vallom magam, szóval sakkozhatunk, vagy pókerezhetünk, vagy bármit, amihez okosnak kell lenni - ha ki mersz állni ellenem. Szeretek hegyet mászni, velem tarthatsz, ha tudod tartani a tempót, amit diktálok! Szeretek olvasni, főleg krimiket és kalandregényeket, de egyébként bármi jöhet, az írott szónak élek. A verseket is szeretem, ha tudsz mutatni egy igazán szépet, és hatásosat, akkor kapsz egy mosolyt, és elismerő szavakat, amik a stílusodat dicsérik, hogy örülj. Nagyon jól zongorázok, és eléggé jó a hangom is, szeretek énekelni, de ezzel soha nem akartam komolyabban foglalkozni; ez csak hobbi. Kapcsolat a családdal: édesanyám kilencéves éves koromban meghalt, azóta apám a 'család' fogalma. Nagyon elfoglalt ember, mindenki ismeri Írországban, milliomos, és valahogy a munka mindig is fontosabb volt számára, mint én. Mindent megadott nekem, kivéve talán a figyelmet és a törődést. Azt hiszem, miatta vagyok én is ilyen munkamániás, és közönyös a világgal szemben - hiszen már egész fiatal korom óta ezt látom.
Ez vagyok én: Többnyire hideg közönnyel tekintek a világra, és az emberekre. Halványan elmosolyodok, ha kell, szarkasztikusan. Ritkán nevetek tényleg, tiszta szívből. Bármilyen arcot fel tudok venni. Akkor is mosolygok, ha a szívem majd' megszakad. Azt már első ránézésre is megállapíthatod, hogy alacsony vagyok. Ha tudni akarod, pontosan 163cm. Karcsú vagyok, csak ott domborodok, ahol kell. Ami mindenkinek rögtön szemet szúr, az a hajam, bőröm és szemem tökéletes kontrasztja. Hajam lángoló vörös, hosszú és enyhén hullámos. Gyakran kontyba fogom. Bőröm hófehér, hibátlan, akár a márvány. Szemem jeges, hideg kék. Öltözködésem egyszerű, de nőies. Imádom a fekete színt, a bőr holmikat és kedvelem a lenge blúzokat, a szoknyákat, a magas sarkúakat, a ruhákat, de a hétköznapokon marad a farmer, a kosztüm, és az egyszerűség. A divat terén a klasszikus, hagyományos szabásvonalat kedvelem, ruháim megválasztásánál elsősorban arra ügyelek, hogy jól mutassanak rajtam, s csak azután érdekel a divat. Szeretem az egyszerű, sötét, főként fekete, vörös és sötétkék ruhákat, amelyek igen jól állnak nekem, kiemelik erőteljes személyiségemet és jellegzetes eleganciámat. Mint a legtöbb nő, én is szeretem az ékszereket és a kiegészítőket. Általában sminkelek; feketével emelem ki kék íriszeimet, és vöröses rúzst használok. Most pedig jöjjön az, amit nem biztos, hogy egy pillantásból meg tudsz állapítani. Van egy tetoválásom, a hátamon, ami egy főnixet ábrázol. A hangom olyan, mint a jégszilánkokra csorgatott méz. Úgy beszélek, mint egy bárónő. Hidegen és kimérten. Ha közelebb mersz merészkedni, megérezheted a drága parfüm és a dohány illatának édeskés-kesernyés keverékét a bőrömön és a hajamon.
Heves vagyok és kitartó. Óriási az önbizalmam, szeretek a dolgok mélyére nézni, belelátok mások lelkébe. Maximalista vagyok; a 'jó' sosem elég. Mindig a legjobbat akarom kihozni magamból, a többiekből, a munkámból, mindenből; a legjobbra vágyok. Nemes lelkű vagyok, eredeti, jószívű, intelligens ember, aki számára ismeretlenek az érzelmi viharok. Magamba forduló, személyiség vagyok, ami kissé különccé tesz a külső szemlélő számára. Igen realista vagyok, nagyon-nagyon logikus, intellektuális, analizáló elme. Határozott elvárásaim vannak, mindennel kapcsolatban. Van bennem méltóság és egy jó adag távolságtartás. Akár szeretnek, akár gyűlölnek, nem tudnak nem tudomást venni személyemről. Független ember vagyok, akit nehéz irányítani, és nem is érdemes, mert a végén úgyis én döntök saját sorsom felől. Akaraterőm legyőzhetetlen. Imádom a kihívásokat. Állhatatos vagyok, és rendkívül nagy az önuralmam. Acélidegekkel áldott meg a sors. Bármilyen zűrzavarban képes vagyok higgadt maradni, s hideg fejjel gondolkodni. Gyorsan fel tudom mérni a helyzetet, amibe keveredtem és próbálok helyesen cselekedni. Lelkesedésem könnyen magával ragadja a környezetemet is. Alapvetően szeretek élni, bizakodó vagyok mindenki felé. Nagyon céltudatos, magabiztos és öntudatos ember vagyok. Körmöm szakadtáig küzdök azért, hogy egy közösségben mindenki egyenlő jogokat kapjon, így hát, ha valaki csak húsz centivel is kimagaslik a többi közül, azt rögtön lerángatom a magas lóról. Lendületes vagyok, céltudatosan haladok a célom felé. Rendkívül segítőkész vagyok és emberbarát - többnyire. Az elszántság és az elhívatottság tökéletes mintaképe vagyok. Jószívű, szeretetreméltó embernek gondolom magam. Sugárzó személyiség vagyok, hűvös nyugalom árad belőlem. Általában békés és nagylelkű vagyok, de hajlamos vagyok a dühkitörésekre, amikor nem nézem hova csapok, és azokat is megbántom, akikre nem is haragszok. Eléggé sebezhető karakter vagyok, akinek belül iszonyatosan tudnak fájni a dolgok, ám ebből a külső szemlélő mit sem lát. Keménnyé, rideggé, megközelíthetetlenné válok, akit láthatatlan lelki páncél vesz körül. Kevés embert engedek közel magamhoz, ám azok szinte korlátlanul használhatják határtalan segítőkészségemet, gondoskodó hajlamomat. Azonban kihasználni nem engedem magam; tudom, hol a határ. Nagylelkű vagyok, de tudom, hogy kihez lehetek barátságos és kihez nem. Gyorsan átlátok a szitán, könnyen felismerem a hazugságot. Nehezen kötök barátságot, de akit megszeretek, ahhoz hűséges vagyok. Sírig tartó hűségemnek leginkább az az oka, hogy nem szeretem a változatosságot, nehezen barátkozok, nehezen fogadok a szívembe valakit, de ha egyszer befogadtam, akkor nehezen is mondok le róla. Számomra a világ kétfelé oszlik: a körön kívülre és a körön belülre. A körön belül vannak azok, akikhez érzelmileg kötődök, akiktől nem kell tartanom, akik rám szorulnak, vagy akikre rászorulok. A körön kívül helyezkedik el mindenki más, aki ismeretlen, aki gyanús, akinek a szándékai nem tiszták, és aki nekem csalódást vagy fájdalmat okozhat, vagy már okozott. Van egy 'biztonsági zónám', amit én rajzolok magam köré. Ilyenkor valami megközelíthetetlen titokzatosság, fájdalmas zárkózottság leng körül, és ember legyen a talpán, aki e varázst képes megtörni. Egészen más módja az önvédelmemnek, amikor páratlan humorérzékkel reagálok. A többiek érzelmeit képes vagyok meglátni, hamar átlátok a 'maszkokon' is, azonban a beleérző képességem nem a legjobb, sőt... eléggé szegényes vagyok ezen a téren. Nem vallom magam a szavak emberének. Nem is akarom az embereket szófüzérekkel lenyűgözni. Nem álmodom le senkinek a nyári égről a hullócsillagokat, pedig de sokszor álmodok róla! Mert én, ez a látszatra szikár modorú, hallgatag, magába mélyedő nő, nagyon is mély érzésű, és temperamentumos. Csak éppen egy kicsit sokat adok a látszatra, a külvilágra és méltóságomon alulinak tartom, hogy össze-vissza rohangáljak a világban és marhaságokat beszéljek.
| [You must be registered and logged in to see this image.] |
Evil Queen - 18 - 4yrs - Not yet story of my life - Mit is mondott, hogy hívják, Tanárnő? - lendíti a kezét a magasba egy diák, de nem várja meg, hogy felszólítsam, már beszél is. Vagyis kérdez. Hanglejtése egyhangú, arckifejezése unott. Az Ír vörös - ezt válaszolnám a legszívesebben. De mégsem mondhatom ezt. Így tehát halvány mosolyra húzom vörösre festett ajkaimat, és válaszolok neki.
Az Írország délkeleti részén, a Nore két partján fekvő Kilkenny egyike azon ír városoknak, amelyek viszonylag épségben őrizték meg középkori hangulatukat. Katedrálisai, várkastélya mellett a város egyik nevezetessége az ország legrégebbi működő sörfőzdéje, ahol az ír vörös sörök etalonja, a Kilkenny készül. Ebben a városban születtem. Manapság egyre nehezebb rendet vágni a különféle sörtípusok egyre inkább összekuszálódó családfáján, sok esetben elmosódnak a határok egyes sörfajták között. Míg harminc-negyven évvel ezelőtt nagyjából negyven típusnévvel egészen jól le lehetett írni a szerteágazó sörfajtákat, ma már legalább kétszáz típuselnevezést használnak; ember legyen a talpán, aki eligazodik közöttük, különös tekintettel arra, hogy nem ritkák az olyan esetek sem, amikor egy-egy adott sör akár több rekeszbe is passzol. A 'régi' kategóriák sajátos érdekessége - amellett, hogy többé-kevésbé határozott vonalat húztak a különféle típusok között - az, hogy eredetüket illetően, a kevés kivételtől eltekintve, egyértelműen köthetők egy-egy országhoz vagy földrajzi régióhoz. Néhány példával illusztrálva ilyen a csehek pilsenije, a bajor búzasör, a bambergi rauchbier, a Brüsszel környéki lambic vagy a londoni porter. Ez megfordítva is igaz, tehát egy sörfajtát megnevezve is beugrik egy ország, vagy város. Ha például azt mondom: stout és red ale, akkor rögvest rávághatjuk: Írország. Mert ugyan a stout gyökerei Angliában eredtek, a dry stout, más néven irish stout végül Dublinban kristályosodott ki Arthur Guinness sörfőzdéjében, és vált önálló típussá. A nevét a jellegzetes vöröses színéről kapó irish red ale pedig ott is született, a Dublintól dél-délnyugatra fekvő, Kilkenny nevű városban.
A folyamatos ír-angol összecsapások során elárvult John Smithwick a városba vetődött, majd előbb földeket bérelt a környéken, aztán 1710-ben átvette a sörfőzdét is. A dolog történelmi érdekessége, hogy mivel Smithwick ír katolikus volt, az akkori törvények értelmében másodrendű polgárnak számított, így csak egy angol strómanon keresztül birtokolhatta a sörfőzdét, és száz évnek kellett eltelnie, mire az íreket hátrányosan megkülönböztető rendeletet eltörölték, és hivatalosan is a család lett a tulajdonos. A sörfőzdét az 1800-ban született Edmond Smithwick állította növekedési pályára a 19. század derekán. Technikai újításokat vezetett be, korszerűsítette a főzdét, minőségellenőrző labort hozott létre, és exportálni kezdett Angliába, Skóciába és Wales-be. Emellett támogatta az ír függetlenségi mozgalmat, a katolikus egyházat és ingyen konyhát állított fel az éhezőknek. Népszerűségének köszönhetően négyszer választották meg a város polgármesterének. Edmond Smithwick jó barátságba került a csupán Felszabadítónak is nevezett Daniel O'Connell-lel, aki - ír katolikusként elsőként ülhetett be a brit parlament alsóházába - egyik gyermekének keresztapja lett. A történelmi barátság másik - sörtörténet szempontjából nem érdektelen - folyományaként O'Connell legkisebb fia szintén sörfőző lett, s az általa alapított dublini sörfőzdében egészen az 1920-as évek közepéig főzték a legendás apa képmásával illusztrált címkéjű söröket. 1900-ra a Smithwick család sörfőzdéjében már több mint kétszázan dolgoztak, és az éves termelés meghaladta a százezer hektolitert. Az egykori kolostor melletti sörfőzde pedig terjeszkedett, és már nem a főzde volt kolostor mellett, hanem a kolostor volt a sörfőzde udvarán. A Smithwick's Ale vörös színével, malátás teltségével, keserédes kerekségével etalon lett a szigetországban. 1950-re a megtermelt sör mennyisége meghaladta az évi félmillió hektolitert, s ezzel a St. Francis Brewery az ország legnagyobbjai közé került. Nem csoda hát, hogy felkeltette a piacvezető Guinness érdeklődését, s jó tíz évvel később nyélbe is üttetett az üzlet, a kétszázötven éve Smithwick tulajdonú sörfőzde a dublini óriásé lett. A család nevét a sörmárka viszi tovább, hiszen a legendás ír vörös neve a Brit szigeteken és Írországban továbbra is Smithwick's ale, vagy Smithwick's cream ale. A Kilkenny, mint márkanév az 1980-as évek végén tűnt fel, amikor az írek szembesültek azzal, hogy a más nyelvet beszélőknek roppant nehéz kiejteni kedvenc sörük nevét, ezért az exportra szánt főzeteket átkeresztelték Kilkennyre; azt mégis egyszerűbb kimondani.
- Ms. Anna Smithwick - válaszolok, abban bízva, hogy apám cége, és a családunk neve csupán Kilkenny-ként jutott el idáig, Palm Bay-be, de sajnos nem. Ezt onnan tudom, hogy a fiú arcán elterül egy széles vigyor, és elkiáltja magát. - Mint az ír sör! - erre már többen is felkapják a fejüket, a sokak által unalmasnak titulált történelem órán. Kuncogás, izgatott pusmogás, suttogás, fut végig a díszes társaságon. - Ön családtag Smithwick-éknél? - bólintok. - Édesapám a cég vezérigazgatója - vallom be végül. A szigorú, szófukar, villogó tekintetű, kegyetlen diktátornak is minősíthető irodalom és irodalomtörténet tudomány tanárnőből hirtelen izgalmas örökösnő lett. - Tudna mesélni valami történelmi cuccot a söréről? - kérdez a fiú újra, jóval felvillanyozottabban, mint az imént, amikor a nevem után érdeklődött. Nos... ha őszinte akarok lenni, még nem az én söröm. De, ha már mindenki ilyen váratlanul felébredt álmából, e szürke, októberi hétfőn, ám legyen. Mesélek valami 'történelmi cuccot' a Smithwick's ale-ről. Azóta mindenki már csak úgy emleget, mint Az Ír vörös.
A hozzászólást Anna Smithwick összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 15, 2014 2:56 am-kor. |
|