I'm the one who wants to love you more

P - 16 - 4 ÉV - NINCS

story of my life

- Ale, mit kérsz reggelire rántottát vagy tükörtojást? - hallom a konyhából apa hangját. Általában így kezdődnek nálunk a reggelek, én készülődök, apa pedig a köránkelő már megjárta a boltot, hogy friss hozzávalókat vegyen a reggelihez. Az öcsém pedig a másik véglet, őt szó szerint ki kell rángatni az ágyból..még hétvégén is.
- Rántotta jó lesz. - szólok neki vissza, miközben bedobálom a táskámba a holmikat, füzetet, tollat meg az előző órai jegyzeteimet. Nagy hévvel rohanok le a lépcsőn, mert tegnap megbeszéltem Rosieval, -aki ovis korom óta a legjobb barátnőm- , hogy reggel suli előtt megiszunk egy kávét és átbeszéljük, hogy kivel mik történtek. Sajnos őt nem vették föl a Hollis-ra így egy másik floridai egyetemre jár, de amint tudunk mindig összefutunk valahol. Ma is így lesz. Egy
jó kis csajos beszélgetés a reggeli kávé mellett.
Gyorsan megeszem a reggelim, majd egy apai puszi kíséretében elindulok otthonról. Gyalog körülbelül 10 perc alatt a kávézóhoz érek, ahol már Rosie vár engem. Gondoltam, hogy ő már 5 perccel hamarabb ott lesz. Túlságosan ismerem.
Sajnos nincs sok időnk egymásra mert be kell érnem órára, de azért a legfontosabb dolgokat meg tudtuk beszélni egymással. Sietős léptekkel hagyom el a helyet és veszem irányomat a Hollis felé. Már messziről látszik nagy, patináns épülete amit én úgy szeretek. A hallgatók már szállingóznak be a bejáraton, páran rám köszönnek. A többségükkel beszéltem már, de azoknak is visszaköszönök akik csak úgy random odadobtak egy 'szia'-t nekem. Az első órám a lehető legtávolabb lesz a bejárattól, így át kell vágnom az egész diák és tanárseregen. Ez a jelenet minden szerda reggel eljátszódik, már rutinosan szlalomozok az emberek között. Út közben összetalálkozok, vagy inkább összeütközök Adammel, aki szintén oda tart ahova én.
- Alessa, jó reggelt. - hajol oda hozzám és nyom 2 puszit az arcomra. Kedvesen viszonozom, majd mosolyogva ránézek.
- Mi újság? A hétvégi buli óta nem is láttalak. - Adammel egy egyetemi bulin találkoztam először úgy 1 éve. Nagyon jó barátságot ápolunk, az a tipikus fiú-lány barátság. Semelyikőnk nem akar többet a másiktól. Bár régebben egy buliban elcsattant egy csók, de az a pia miatt volt, és utána megbeszéltük, hogy barátok vagyunk és ez csak egy kisiklás volt a kapcsolatunkban. Jelen helyzetemben nem is tudom, hogy akarok e párkapcsolatot. Az tény, hogy körülbelül másfél éve a szinglik táborát erősítem és fölpörgetné az életemet most egy pasi, de ezen nem nagyon gondolkoztam mostanában. Majd a sors eldönti, én nem fogok férfiak után koslatni.