Érdekes, hogy az életben soha semmi sem olyan rossz, hogy ne lehetne még rosszabb.

story of my life

Belacuer család ősi, és nemes címét még Franciaországból cibálták át. Arra már nincs külön jegyzék, hogy hogy kerültek Miamiba, de a lényeg az, hogy egy Belacuer lánynak tökéletesének kell lennie. Ez egy olyan eszme, elv, vagy csak szabály, melyet a családunkban mindenkinek tud. Akár pösze francia, akár hiú amerikai, az én otthonomban nem lehet olyan hogy csúnya, szegény, vagy szerencsétlen. Avagy olyan mint Lotte Belacuer.
   
     

- Adod ide te kis szaros cafka! - Tépi ki a kezemből a füvet, majd egy nagyot szippantva, tovább adja a többieknek. Egy sértődött pillantást teszek rá, majd a török ülésbe teszem a lábam, és kómásan a barátnőmre Nancyre pillantok, aki úgy kiabál mint egy részeg, és az ajtól visszacsoszogva hozzám, ezeket mondja nekünk.
- Vigyázat gumianya riadó...- közben félig meddig elbotlik az egyik sörös üvegbe, de ő csak röhögve - mint egy disznó - hullik a földre, egyenesen az én ölembe.Nagyra nyitom a számat, azonban a szó valahogy nem jön ki, inkább én is röhögve hullok az óriási mellére. A többiek nevetve nézik a szenvedésünket, majd miközben föl pillantok, anyám mű lábát pillantom meg, ahol egyetlen nyamvadt szőrt sem látok, nem hogy fehér bőrt, hanem egyenesen egy pár-perce szolizott barna, ribancos lábat pillantok meg. A többiek rá se hederítve adják körbe a füvet, és miközben középre teszi a kis sütijét, pont az én számba kerül a dohány, és egyenesen nagyot pöfékelve pont a hajára sikerül fújnom.
- Jaj kincsem máskor lécci figyelj már! - Mondja, miközben műhajából próbálja kiszedni a füstöt de úgy, mint egy félőrült autista, aki a haját veri. A többiekkel csak röhögünk rajta, bár velem szemben ülő Owen mint egy begerjedt kos úgy harap bele műanya műsütijébe, és pislogás nélkül nézi a tanácstalan anyámat.
-Ms. Belacuer, tudja ez - nagy böfögés - isteni lett. -Fejezi be, majd egy beszívott mosoly, és anyám majd elérzékenyül.
-Owen édesem, máskor figyelj magadra...ez azért csak egy Belacuer ház.-Nézz szemérmesen rá, de az utolsót, inkább magának motyogta. Én malacröhögésbe kezdek bele. - Charlotte szólj- kezd bele, majd megtántorodva hátrál meg, mikor én fölállok, és belekiabálok a fejébe. - Anya, ha még egyszer így hívsz esküszöm...- A kezemet meglegyintem, mire ő nagy szemrebegtetéssel próbál bocsánatot kérni.
- Öt perc múlva hozom a következőt, édesem. - nézz rám, majd gyorsan kiviharzik, miközben engem a nevetés elfog, és újra a barátnőm seggében találom magam.

   

 Miközben újabb két doboz sört bevedelünk, arra leszek figyelmes, hogy egy újabb láb kerül a szeme elé; egy fehér, szőrtelenített Belacuer láb, minden bizonnyal az én drága-drága nővéremé, Oliviáé.
Föl sem nézek rá, rögtön lekiabálja a fejemet, hogy halkítsam le a zenét, ne használjam ki anyát, ne szívjam azt a szart - ezt 12 percben ledarálva. Közben nem veszi észre, hogy a barátaim a seggét nézik, s lám, csak két perc, és már kezek is vannak ott...
Erre fölsikítva elrohan, egyenesen anyucihoz, hát ha meg meg tudja védeni a kis okostojását... De ehelyett apa lép be.
Szeme karikás, pontosabban a szemében lévő erek horrorisztikusak, fekete festett haja összekócolódott, és arca piros mint egy vadliba... Na jó ez rossz hasonlat volt.
Elröhögöm magam, mire ő nyakon csíp, föl emel, és egy két pofont lekever... Gyorsan kiráncigálom a szobából, de mielőtt megszólalhatnék, ő kiabál:
- Mégis mit képzelsz? Füvét hozol a házba? Komolyan, ha így folytad nem mész egyetemre...sehova nem mész! Bezzeg a nővéred, ő otthon ül és tanul, ahelyett, hogy csicskáztatná anyádat! Mér nem tanulsz tőle?! - Ordít mire én megrántam a vállam, és csak annyit mondok;
-Mert ő egy fruska liba?- Nézek rá, mire ő keresztbe fonja a kezét, és apára mereszti a nagy bociszemét. Apa még egyet lekever, de anya hirtelen ott terem, és ordítozni kezd, hogy mégis mit képzel... Úgy látom összegyűlt a család.