Evangeline McAbby
::say something : 4
::born this way : 2014. May. 01.
::where we belong : :: palm bay
::wayfaring stranger : :: the queen
Kappa
 |  Tárgy: Evangeline Victoria McAbby Csüt. Május 01, 2014 10:15 pm | |
| Evangeline Victoria McAbby
i'm not, not cinderella... i don't need a knight,
so baby take off all your armor !
Teljes név: Evangeline Victoria McAbby
Becenév: Eva, Eve, Angie
Születési hely és idő: New York, 1991. 11. 15.
Play by: Amber Heard
Csoport: Kappa
Érdeklődési kör: tánc, pasik, alkohol, hatalom, minél befolyásosabb kapcsolatok
Kapcsolat a családdal: Evangeline McAbby családjáról sokan, sokfélét vélnek tudni. Az nyilvánvaló tény, hogy tíz éves volt, mikor az édesanyja elhunyt leukémiában. Az is, hogy az édesapja egy ismert bank még ismertebb vezérigazgatója, aki szenátorokkal és elnökökkel bratyizik, nyáron elegáns hamptons-i partykon, télen pedig a legexkluzívabb éttermek zártkörű estélyein. Egyértelműnek tűnik hát, hogy apuci pici lánya bizony bármit megkaphat, nagyjából abban a pillanatban, ahogy az óhaj egyáltalán elhagyja szép formájú ajkacskáit. A nagymértékű ajándékozási hajlandóság okáról azonban megoszlanak a vélemények. Egyesek úgy gondolják, mindig is drága szülei legféltettebb kincse volt, puszta létezésével érdemelve ki olyan játékokat, ruhákat és élményeket, amikről a többiek az ő korában csak álmodozhatnak. Mások úgy vélekednek, a lány túlságosan hasonlít idejekorán eltávozott édesanyjához, így jelenléte maga a megtestesült bűntudat a kötelező gyászidőszak letelte után néhány hónappal már ismét házas apukája számára. A valóság azonban sokkal kevésbé fekete vagy fehér. A két verzió együtt alkotja az igazságot, amihez jócskán hozzátartozik, hogy a jelek szerint, a pénz még Evangeline kifejezetten anyagias, felszínes világában sem minden, hiszen semmilyen ajándék nem pótolhatja édesanyját, és semmilyen ajándék nem szüntetheti meg mostohájával szemben táplált, gyűlölettel határos ellenérzéseit. Bár, a túlélést lényegesen megkönnyíti, hogy az év nagy részében otthonától távol tartózkodhat, amikor pedig mégis hazatérni kénytelen, hát jó néhány szoba választja el a nála épp csak tíz évvel idősebb mostohaanyjától és attól a tíz éves idegentől, akit a féltestvérének hisznek.
Ez vagyok én: Elkényeztetett, önző és kiszámíthatatlan. Tökéletesen tisztában van azonban azzal, hogy ami apucinál mindig működött, a könnyek és az egyszerűen átlátható gyermeki számítás, azzal felnőttként semmit sem érhet. Új fegyverekre kell támaszkodnia, s bizony ezekben sem szenved hiányt. Okos, gyönyörű és jó emberismerő, aki könnyűszerrel feltérképezi a célszemélyek lelkéhez vezető legrövidebb utat, hogy pont azt mondhassa, amit a másik nagyon nem, vagy épp mindennél jobban akar hallani. Manipulatív, számító és talán épp emiatt mindenkivel szemben rettenetesen bizalmatlan. A barátai többnyire elvakult rajongók, ismerősei többsége pont annyira akar a közelébe férkőzni, ragyogásában fürdőzni, mint amennyire retteg haragjától.
Tökéletes vezető, kiváló tanuló, elbűvölő táncos, bájos és kifejezetten vonzó jelenség. Párkapcsolatait gondosan válogatja, a külső mellett fontos szempontként tekint a származásra, majdani szakképzettségre. Amilyen ügyes és finom a felszínen, épp olyan kegyetlen és makacs a szépséges maszk mögött. Elegáns és nőies eszközökkel, ajkain tündéri mosollyal tesz tönkre vagy szerez meg magának, amit és akit csak akar.
Százhetven centiméteres magasságához ötven kilógrammos testsúlya kevésnek tűnhet, ám táncosként (és legfőképpen népszerű kappásként), vonalai megőrzése érdekében rengeteg figyelmet fordít az egészséges étkezésre. Noha olykor, egy-egy érzelmi mélyrepülést követően hajlamos fagylalttal vagy gyorskajával nyugtatni felkavart lelkét, a gyakori és kíméletlen edzések garantálják, hogy formában maradjon. Ha nem lenne elég mázlista alapvetően is ideális életmódja miatt, még a genetika is neki kedvez. Karcsúsága ellenére alkata cseppet sem fiús, csípője arányos kereksége kiemeli dereka karcsúságát, keblei, bár nem kiugró méretűek, eddig csupán dicséretet kaptak az ellenkezű neműek táborától. Lapockáig érő, gondosan ápolt, aranyszőke tincsei szép vonású arcot, smaragdszín íriszeket kereteznek. Sminkkel csak party esetén bajlódik, alapvetően hibátlan arcbőrére hétköznap csupán némi púdert hint, szemeit egyszerű spirállal hangsúlyozza.
|  |
little red riding hood - huszonnégy - nettó hét év - nincsenek multik story of my life
CANDIS ;;
- De hát… apád, én…
- Felesleges volna hazugságokra pazarolnod az időt.
- Nem szoktam hazudozni!
- Kinek? Nekem, anyuci? Valljuk be, tudnék ellenpéldákkal élni, de…
- …kérlek, Angie. Apád már elküldte a pénzt, mi kell még?
- Egy kis ajándék.
- Mih?
- A bálra… Kell egy ruha a bálra, ami tőled lesz, elvégre te annyira jó vagy hozzám, Candis.
- De nekem nincs, én…
- Tudod mid nincs még? Gyereked apámtól. Nem szeretnénk, ha rájönne, ugye?
- Angie, könyörgöm…
- Már unom, hogy folyton nyomatékosítanom kell…
Valóban unta. Noha Evangeline aztán tökéletesen tisztában volt a tudásba oltott mérhetetlen hatalom erejével, mi több, előszeretettel nyúlt efféle eszközökhöz, hogy céljait könnyűszerrel elérje, mostohaanyja immár teljes valójában kezdett az agyára menni. Persze, ő már akkor sejtette, hogy ebből a házasságból semmi jó nem származhat, mikor kiderült, a platinaszőke szépség inkább testvére lehetne, mint anyja, ráadásul Candisnek hívják, ami első hallásra is rettenetesen butácskán és közönségesen cseng. Egyetlen percig sem gondolta, hogy apja szívét követi és még véletlenül sem a farkát, meg sem lepte hát az eljegyzés utáni hirtelen bejelentés: a nő várandós. Valamint kifejezetten buta, hiszen miféle ostoba cafka meséli el ezek után a legjobb barátnőjének telefonon, hogy a gyerek valószínűleg valaki másé?
HOLLY MAE ;;
- …szerintem jó csaj.
- Elmondok egy nagy titkot a női lélekről, ha érdekel.
- Érdekel, hogyne!
- Ne dicsérgess más lányokat, mikor meg akarsz dönteni valakit!
Valószínűleg egy életre megtanulhatta, hiszen azon az estén megfektethette volna Evangeline McAbbyt, a szurkolócsapat tökéletes testű vezetőjét, ha nem jár többet a pofája a kelleténél. Igaz, ő csak őszinte volt, az a lány, a hosszú hajú, angyalarcú szőke valóban nem tűnt rossznak, legalábbis messziről, de ekkorra már hiába bizonygatta, hogy ő meg sem nézte igazán, nem is emlékszik jól…
A tökéletes testű szurkolólány viszont másnap tüzetesebben is szemügyre vette az elveszettnek tűnő jelenséget. A csinos pofit, a tündérien kunkorodó mézszín tincseket és megijedt. Fiatalabb volt nála, szép és… Hozzá nagyon hasonló, hiszen láthatóan nem erőlködött a figyelemért, ami őt borzalmasan bosszantotta. Mérlegelnie kellett: vállalja a kockázatot, belerondít az összképbe, amivel lehetséges, hogy azonnal maga ellen fordítja a jövevény már most nem kevés csodálóját, vagy megkörnyékezi. Tartsd magadhoz közel a barátaid, de még közelebb az ellenségeid, s mivel Evangeline igazán kevés baráttal büszkélkedhetett, hát nagyon, nagyon szorosan magához béklyózta az ellenségeit. Így keveredett Holly Mae Galsworthy Evangeline Victoria McAbby ottalvós partyjára gimnáziumi éveinek első hetében.
HOLLIS ;;
- Angie, láttad az új csajt?
- Igen.
- És? Ugyan már, ne mondd, hogy nem vetted észre…
- Nem vagyok vak.
- Aranyszőke, pont az az árnyalat…
- …fogd be! Tudom, mint az enyém.
- Jól áll neki.
- Te aztán tudod, hogy cseszd fe… Te intézed el.
- Na, ne, mégis… mire gondoltál?
- Mondd meg neki, hogy választhat: átfesteti barnára, vagy búcsút mondd neki.
Átfestette barnára, mert vannak olyan lányok, akiknek nem ildomos nemet mondani és a gimnazista Evangeline Victoria McAbby ezek közé a lányok közé tartozott. Az ilyeneket hívják általában királynőnek, és többnyire megküzdenek azért a bizonyos trónért. Többnyire. Kevés esetben - és a mi esetünk bizony ezen kevesek közé tartozik - az uralkodói pozíció egész egyszerűen a kiválasztottak ölébe hullik, csupán a megtartáson kell dolgozni, ami egy Evangeline kaliberű csajnak bizony meg sem kottyant. A szurkolócsapat tökéletes testű vezetőjeként hasonló tökéletességet követelt meg udvartartásától is, aminek megfelelni nem volt könnyű, de annál édesebb volt az ily' módon kiérdemelt figyelem és rajongás.
Csakhogy az egyetem már nem gyerekes, szánalmas csínyek és öntelt uralkodónők felségterülete és ezt hősnőnk bizony még idejében felismerte. Zsarnoki koronáját elégette, s helyette magára kapta a bájos, ambiciózus és lehengerlő szőke maszkját, akinek a legkisebb megerőltetésébe sem került felhívni magára a kappások mindennél megtisztelőbb figyelmét. Népszerűségre és nem rettegésre épített, mosolygott, elbűvölt, ismerősöket, kapcsolatokat, felszínes barátságokat, csodálókat és irigyeket gyűjtött alattvalói helyére, s viszonylag gyorsan állította maga mellé a kappás lányok legalább felét.
ALPHA, SIGMA, THETA ;;
- Összejöttél egy Thetával?
- Én, nem… csak részeg voltam és lefeküdtünk, de…
- Áh, értem… Tetszik?
- …azt hiszem, igen, de egy Theta? Tudom, hogy nem jó ötlet.
- Nem ám. Jobb lesz, ha kivered a fejedből…
Mármint nyilván Evangeline sem hibátlan. Közelít a tökéletességhez, de egy tökéletes kappás élete nehéz, néha beleférnek a botlások. Valahogy mégiscsak le kell vezetnie a feszültséget! A Theta lakói is emberek, nem ritkán igen szemrevaló példányok, a hormonoknak pedig nehéz nemet mondani, ha az ember lánya egyedülálló, de a párkapcsolat egy egészen más téma. Ki nem mondott szabály, hogy a Kappa párja az Alpha és ehhez mindenki tartja magát, akinek néha napján előbújik a józan ítélőképessége. Eva pedig, lévén még sosem volt igazán szerelmes, szívügyekben előbb rángatja elő a hideg logikát, s ír minden zátonyra futott kapcsolatot a Sors számlájára.
Az pedig nem ritkán babrál ki vele, hiszen vajon mi másnak köszönhető a roppant irritáló Jessica Edwards jelenléte a Kappa házban, ahelyett, hogy a Sigmában rontaná a levegőt?
|
|
