Unatkozom. Nemes egyszerűséggel csak unatkozom, ezen a gyönyörűségesen szép napon. Igazából fogalmam sincs, hogy mit csináljak, hiszen a reggeli kosáredzésen már túl vagyok, a mai napon pedig mivel úgy vettem fel az órarendem, ezért semmi órám nincs. Ebben a tavaszi időszakban amúgy is olyan tárgyak szerepelnek a listámon, amik mellett nyugodtan tudok készülni a fontosabb mérkőzésekre, hiszen olyankor nem hagyhatom, hogy bármi más elvonja a figyelmem. Fárasztó volt a délelőtt, vagyis inkább a reggel, mert már 5-kor a pályán voltunk. Először lépcsőznünk kellett a legalsó sortól kezdtük, és egészen a kommentátorállásig fel kellett futni, ráadásul nem is egyszer, mert az edzőnk kitalálta, hogy egy egész félmaratont futtat le velünk így, és csak akkor fejezi abba, mikor már a tüdőnket kiköpve épphogy össze nem estünk a fáradtságtól. Na ekkor jött a folytatás, először a büntetődobást kellett gyakorolnunk, aztán jött a szokásos meccs közben előforduló szituációk, majd végül ismét egy nagy adag erőnléti edzés. Úgy mentem vissza a szobámba, hogy elgondolkodtam egy golfkocsi beszerzésén, melynek segítségével sokkal könnyebben tudnék közlekedni ha el vagyok fáradva. Persze máskor simán lefutnám még edzés után a távot, egyszerűen csak a szezon végére már eléggé elfáradtam, de az élet sajnos nem áll meg, mert eső után nő a gaz, amint vége a szezonnak, jönnek a tavaszi erőnléti edzések. De nem panaszkodom, ezt vállaltam, ez az életem. Mindenesetre zuhany közben majdnem sikerült bealudnom, és utána kicsit szunyáltam is, ezért most ismét tele vagyok energiával, viszont semmi programom nincs. Végül hosszas gondolkodás után arra az elhatározásra jutottam, hogy bebarangolom a várost, hátha valahol találkozom egy felszedhető programmal, és kicsit el tudok szórakozni. Szerencsémre azonban sikerült megfelelő partnerekre találnom, egy belváros nem annyira lepukkant kocsmájában beleakadtam néhány tagba, akikkel lezavartunk pár kör billiárdpartit, és végül mikor belemelegedtünk már elkezdtünk pénznyereményre játszani, úgyhogy most zsetonból sincs hiány. Na nem mintha lenne, azért jól el vagyok eresztve anyagilag már otthonról is, emellé még néhány sikeres sportösztöndíj is bejött, aminek hála olyan luxust is megengedhetek magamnak, amiről a legtöbb tanuló álmodozni se mer, kivétel ha valami texasi olajmágnás lánya, vagy fia az illető. Végül aztán ráuntam erre is, és most egy kedves, csendes kis kávézóban kötök ki, ahol éppen az előbb rendelt koktélom kortyolgatom. Bár nem értem miért éppen koktélt kérek egy kávézóban, de valahogy a kávé nem vonz annyira, hogy ilyeneket kortyolgassak. Meg hát gondolj bele a Starbucksban is mennyibe kerül egy olyan kávé, amit otthon megcsinálsz magadnak simán, egyszerűen nem éri meg. Miközben kortyolgatom, a környezetem sasolgatom, és elégedett mosolyra húzódik az arcom, mikor egy ismerőst pillantok meg az egyik eldugott sarokban. A pultostól rendelek két italt, egyet magamnak, egyet pedig amit a sarokban ülő hölgyemény fogyaszt, majd széles mosollyal az arcomon sétálok oda, hogy elfoglaljam a vele szemben álló szabad széket.
- Szia Jess- Köszönök rá, miközben lehelyezem elé a kávét. - Ezt neked hoztam, remélem nem zavarok.- Mivel már ismerjük egymást korábbról, és nem csak futólag mert a testvéreivel jó viszonyban vagyok, így tudja, hogy ha azt válaszolja, hogy zavarom, akkor se fogok elmenni, mert ez nálam csak olyan mint a franciáknál, mikor megkérdik „hogy vagy” de igazából nem érdekli őket. - Mi jót csinálsz? Régen találkoztunk, hogy vagy mostanság?- Érdeklődöm meg felőle, közben ujjaimmal a pohár szélén dobolok.