Vendég
Vendég
 |  Tárgy: Ian Wolf Kedd Ápr. 29, 2014 9:18 am | |
| Christian Edward Wolf
Az a nap, amely nevetés nélkül telik, elvesztegetett idő
Teljes név: Christian Edward Wolf
Becenév: Chris, Ian, Ed, Edy
Születési hely és idő: 1997. December 31- 1998. Január 1. San Fransisco
Play by: Darren Criss
Csoport: Theta
Érdeklődési kör: Imádom a zenét! Szeretek zongorázni, tanultam hegedülni is kicsit, de annyira nem jött be… túl komplikált a hangszer tartása számomra. A fuvola meg túl nyálas volt, így azt azért hagytam abba. Viszont a zongorát imádom! Nem mondom, hogy szoktam dalokat szerezni, de szeretek énekelni, és ahol lehet – persze nem musicalszerűen – dalra is fakadok! Amúgy imádok olvasni is, főleg romantikus regényeket… szeretem a happy end-t és a szerelmet, a boldogan éltek, míg meg nem haltak befejezést.
Kapcsolat a családdal: Dr. Rachel MaryAnn Wolf – édesanyám elég fura eset. Pszichológus! Mai napig úgy kezeli a homoszexualitásomat, mintha betegség lenne. Próbált megérteni, rájönni mi válthatta ki belőlem ezt. De hát nőből van, és rögtön csak azt az egy megoldást találta, hogy biztos az a probléma, hogy nem volt apám, aki nevelt volna, nem volt egy férfi az életemben, és csak a női oldalt ismerhettem meg anyám révén. Pedig nem így van! És ezt neki, mint orvosnak, tudnia kéne! Nem vagyok beteg! Szeretem a férfiakat, szerettem volna akkor is, ha apám nem egy suttyó és mondjuk anyám se hülye. De most komolyan, mit várt anyám?! Lefeküdt a betegével, az egy dolog, de az a gyerek nem volt több, mint amennyi most én vagyok! És nem volt apa figura?! Talán, mert apám akkor még reggeli merevedésekkel küzdött és nem pelenkával. Szóval nem ismerem apámat, csak hallomásból, és ezért is mentem erre az egyetemre… egyelőre csak bejárogatok úgymond titokban, hazudtam kicsit a korommal kapcsolatban, hogy megismerhessem őt. Most már elég idős ahhoz, hogy kicsit bepótolgathassuk az elmúlt időket. De nem tudom akarom e egyáltalán?!
Ez vagyok én: Rendes fazonnak tartom magamat, aki nem szeret bajba kerülni. Mindig a háttérbe húzódom, jobb kimaradni a bajból. Nem mondom, hogy félénk vagyok, de nem én vagyok a kezdeményező alkat. Amúgy átlagos magasságú vagyok, a hajam, hogyha nem tartom rendbe, akkor szanaszét áll, majdnem mint Dan Humphrey-nak, csak még göndörebben. Imádok nevetni, és mosolyogni, élvezni az életet. Csonka családból jöttem, de szerintem az sokkal nyomorékabbá tett, hogy anyám elemezgette minden lépésemet, minthogy nem volt apám. De bizakodó vagyok, pozitívan tekintek az életre, és élvezem minden pillanatát, ami megadatik és hajszolom a szerelmet. Rám is vár a lovag fehér lovon!
|  |
LILLA - 25 – AHOGY MÁSIKNÁL ÍRTAM, VISZONYLAG SOK, KIS KIHAGYÁSSAL – LEXI BOMER story of my life Nagyon izgultam, szerintem jobban, mint karácsony reggelén, pedig bevallom férfiasan, mai napig izgulok mit fogok kapni… anyu amennyire furán kezel, azért próbál nem olyan dolgokat adni nekem, amitől még hülyébben érzem csak magam. Sokszor volt úgy régebben, hogy míg más babázhatott, én kaptam egy olyan Barbie-t, ami gyereket szül, ami valljuk be, kicsiként ijesztő volt azért! Hiába, anyu nem gyereknevelésre termett, de ha már megfogantam, nem bírta volna elviselni, hogy ne szüljön meg, hisz tudta, sose akarna gyereket, de ha ez már becsúszott, akkor ez jelent valamit, és hiába félt attól, hogy engem hogy megvisel majd, hogy nem kívánt gyerek vagyok, szerintem szerelmes volt apámba és akart egy kicsit belőle.
De most ott álltam egy ajtó előtt, és nem tudtam mit tegyek, nem mertem belépni, nem tudtam ha bemennék, mit mondhatnék?
Végighallgattam egy óráját… érdekes volt! Főleg, mert Ő is pszichológus lett, mint anyu. Vajon miatta, vagy tényleg érdekelte?!
Ezek után, hogy mehetnék be azt mondani, hogy én vagyok a fia… bár nem is terveztem így letámadni! De megvetne… látszott rajta, ő a Mr. Jóképű, minden nőt megkapok alak… ha tudná, hogy a fia meleg, elsüllyedne szégyenébe. Emlékszem a napra, amikor rájöttem, nekem nem jön be a lányokkal járás – anyám mai napig azt mondja, a barbie-zás miatt, meg a sok oktatófilm! Hogy láttam milyen egy lány és megundorodtam. Pedig nem! Próbáltam lánnyal, komolyan! De nem tetszett, nem izgatott annyira… az jobban, hogy beszélgessek vele, csacsogjunk ruhákról! Imádtam divat tanácsokat adni, de komolyan! És nem a sztereotípia miatt! Az ember adjon magára! Szóval lefeküdtem egy lánnyal… apám ezt is kiröhögné, hogy a fia nem tud felizgulni egy nőre! Igen, itt volt a baj… nem állt fel, sehogy sem, de mikor egyszer láttam Keanu Reeves-t meztelenül… hmmm… Erről nem beszélgethetnék Vele!
Csak álltam az ajtónál, a kezem a kilincs felé indult, de nem bírtam megtenni… nem gyávának éreztem magam, csak tisztában voltam vele, hogy csalódás lenne, nem az, akit vártam.
Fiatal volt, mikor megfogantam, de szerintem azóta se lett érettebb, nekem pedig erre nem volt szükségem.
Végül a faliújságra pillantva, benyitottam az irodájába és határozott kiállással mondtam, hogy csatlakozni akarok a Glee klubhoz. Legalább jobban megismerhetem, egy olyan közegbe, ahol én is fel tudok oldódni. Szereti a zenét… már egy közös pont biztosan akad majd! |
|