Ökölbe szorult a torkom, és a hasam is fájt, az idegességtől, felszínesen vettem a levegőt, ahogy visszatértem a suliba. A nagybátyám este felhívott, hogy menjek át. Ostoba voltam, megtettem neki, azt hittem, képes változásra, hittem benne, de az a helyzet, hogy már négy éve ilyen velem. Leissza magát, aztán nekem esik. Galléros pulóvert húztam fel, aminek még kapucnia is volt, amit mélyen a szemembe toltam. Feltűnés mentesen osontam be reggel, kerültem minden tükröt mindenhol, hogy véletlenül se láthassam meg magam, de miután a szobám ajtaja csapódott utánam, már lehúztam a pulóvert és a felsőmet is. Testem tele volt véraláfutással vörössel- kézzel-zöldel, volt pár seb is. Ujjaim és alkarom vágásokkal volt tele, csuklóm és nyakam környékén pedig tisztán ki lehett venni szinte feketén az ujjak nyomát. Arcom is az ütéstől volt színes. Remegtek kezeim a feszültségtől, mikor leroskadtam az ágyra. A szüleim három éve haltak meg, és a pénzük egy bankszámlán volt lekötve nekem, míg 21 nem leszek... ez alatt az idő alatt csak a nagybátyám félrhet hozzá, és nála kell laknom, ha éppen nem itt vagyok. De már képtelen vagyok egy fedél alatt tartózkodni vele, este majdnem megfojtott! Rémálmaim vannak, teljesen tönkre tesz lelkileg is.
Ujjaim a csuklómra helyeztem, pont úgy, ahogy ő, bevillant az este, az üveg törésének hangja, ahogy a fejem csattan a szekrénnyel... Nem vagyok ügyvéd, nem értek a joghoz, én fotós vagyok és irodalmat tanulok... fogalmam sincs, mit tehetnék, nincs időm átbújni mindent a megoldásért. De kedd van. Mr. Bradford fogadóórát tart, jelenleg ő az egyetlen reményem jelenleg. Visszahúztam a ruháimat, a pulóvert is, a kapucnit is felhajtottam, majd megkerestem a termét, megvártam, míg én leszek az utolsó, és csak akkor mentem be. Nagyon zavarban voltam, az ajtót becsuktam magam mögött, még reszkettem az este hatására, mindig idő kell nekem, hogy helyre jöjjek, ám ahogy felépítem magam, megint lerombol. Akadozó, lassú léptekkel mentem közelebb.
- Jó napot... esetleg... még lenne ideje rám? - Kérdezem halkan, pont annyira előre billentve a fejem, hogy ne láthasson semmit megviselt arcomból, a pulóver ujjait gyűrögettem.
- Frederique Albion vagyok, nem Magához járok - Nehezen szedtem össze annyi bátorságot, hogy végre szólásra bírjam magam, de próbálkoztam. Végül sebes kezemmel eleresztettem a felsőm, és lecsúsztattam a kapucnit fejemről.
- De Öntől szeretnék jogi tanácsot kérni a nagybátyámmal szemben - Ujjaimra szorítva nézek fel rá óvatosan. Ha elküld, elmegyek és soha nem jövök vissza, nem fog látni, ezt megígérhetem neki.

dal: [You must be registered and logged in to see this link.] × Szeretnék tanácsot kérni...