Do you ever wonder if we make the moments in our life or if the moments make our life?

Doesn't matter - 21 - 9 év -nope

story of my life

Felriadtam. Megint. Ugyan azt álmodtam, amit már oly sokszor. A visszatérő álmok jelentenek valamit? Vagy csak szimplán kezdek megőrülni? Szeretném végre kialudni magam, s nem úgy menni be órára, hogy lássák rajtam, hogy valami nem stimmel velem. Múltkor is, Adam szóvá is tette, hogy milyen nyúzott vagyok. Kedvelem azt a kölyköt, egy igazi szókimondó. Ott van a toppon, és nem is buta. Ha képes lenne fele annyi időt a tanulással tölteni, mint amennyit a nők megnézésével tölt, még sokra vihetné. De hiába mondja ezt az ember, mintha a falnak mondanám.
Zuhanok a nagy semmibe, a sötétségbe, aztán mielőtt felébrednék, elkap egy ismeretlen nő, s magamat kisfiúként látom viszont. Az arcát sosem láttam. Amíg zuhantam, féltem, de mikor már a kezében tartott a nő, megnyugvást találtam. Miért nem láthatom az arcát? Milyen érzés az, amikor valakinek hiányoznak a szülei? Én nem tudom, hogy mit hiányoljak, hisz én nem egy szerető családban nőttem fel, hanem egy árvaházban. Valaki mindig küldött oda pénzt, s támogatták a tanulmányaimat. Lehet, hogy édesanyám volt az? Akkor miért nem keresett fel? Azt hiszem, kezdek besokallni. Lehet, ki kellene vennem egy kis szabadságot, aztán végre megismerkedni egy normális nővel, aki végre képes lenne támogatni a hobbimat, s elfogadni, hogy tanár vagyok. Hogy ha hazamegyek, akkor igen is, fel kell készülnöm a következő órára, és elviselje azt, hogy szeretem megviccelni az embereket. Igazából, szeretnék apa lenni, de fogalmam sincs, mit is jelent ez. Talán életem végéig a diákjaim lesznek az én gyerekeim. Fogalmam sincs.
Reggel van, ideje készülődni. Jöhet a jól megszokott kávé, a zuhany, majd rohanás az iskolába, ahonnan igyekszem majd nem elkésni. Sajnos imádok zuhanyozni, és néha képes vagyok órákig is alatta állni, és elmélkedni az élet nagy dolgain. Tavaly sikerült megvennem végre ezt a kis lakást, amit a saját kedvemre alakítottam át. Természetesen helyet kapott benne egy igazán nagy kád is. Ha nagyon elszívják az energiámat a tanoncok, akkor megérdemlek egy kád forró vizet.
Fél óra elteltével ismét rohanok, kezemben a rengeteg papír, amelyeken az óravázlataim szerepelnek. Fogalmam sincs, hogy miért csinálom meg a vázlatot, ha sosem aszerint megy az óra. Túlságosan is elhivatott vagyok a munkámmal kapcsolatban, addig sem kell a múlton rágódni. 28 éves vagyok, s képtelen vagyok továbblépni. Képtelen vagyok belenyugodni a helyzetemben, de mégsem teszek a cél érdekében semmit. Talán mert belül rettegek. Rettegek, hogy mi lesz a kérdésemre a válasz.
Beestem. Szó szerint beestem a terembe. Annyira siettem, hogy elbotlottam a saját lábamban. Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, de mikor kicsit megráztam magam, kitört belőlem a nevetés. Aztán szépen lassan a bent ülő diákok nevetése is felcsendült. Hát igen, ez vagyok én. A szétszórt, kedves, vicces magányos tanár, aki benne van minden ökörségben.