Megan Harwood
::say something : 20
::born this way : 2014. Apr. 22.
Age : 30
::where we belong : Palm Bay
::one day : Mad sounds in your ears, they make you feel alright They bring you back to life Mad sounds in your ears, they make you get up and dance They make you get up Yeah they make you get up.
::wayfaring stranger : I'm on top of the world
Sigma
 |  Tárgy: Megan Harwood Kedd Ápr. 22, 2014 4:11 am | |
| Megan Harwood
She's a silver lining lone ranger riding Through an open space
Teljes név: Megan Corinne Harwood
Becenév: Meg, Megs
Születési hely és idő: USA, New York, 1994. 03. 04.
Play by: Holland Roden
Csoport: sigma
Érdeklődési kör: fotózás, utazás, főzés, grafika, művészet, bulik, úszás
Kapcsolat a családdal: Megnek kimondottan jó kapcsolata van a családjával, tipikus nagycsaládból való gyerek. A szüleivel viszonylag konfliktus-mentes a viszonya, nem igyekeznek irányítani az életét, az apja különösen hagyja még azt is, hogy iszonytatosan idióta döntéseket hozzon meg, amit néha az édesanyja annyira nem értékel, de igyekszik ő sem túlságosan beleszólni a lánya életébe. Két öccse van, természetesen mind a kettő isten csapása, Meg szerint. Velük már sokkal gyakrabban veszekszik, nem is szolidan, de attól még ez mit sem változtat ez a tényen, hogy tűzön, vízen átmennének egymásért a testvérek. Édesapjának két, édesanyjának egy testvére van, úgyhogy unokatestvéri ágon meglehetősen kiterjedt a család, évente egyszer együtt nyaralnak Kaliforniában, szinte kivétel nélkül, még akkor is, ha ennyi Harwood és Jones egy helyen felér egy természeti katasztrófával.
Ez vagyok én: Külső – nem nőtt valami magasra, simán eltaposható, észre nem vehető, kőkemény 158 centis magassággal bír, de amennyire feltűnésmentes lehetne a magassága miatt, valójában annyira nem az. A természetes vörös, mindig kócos hajzuhataga szinte lehetetlen küldetéssé teszi számára a beolvadást, aminek egyébként sem híve. Sokféleképp szereti hordani a haját, kibontva, befonva, copfban, kontyban, de hogy soha nem sikerül makulátlanra a nagy fodrász próbálkozása, az garantált. Arcra csinos, széles ajkai, figyelmes tekintete, pisze kis orra van. Alkatra karcsú, nem kimondottan csont-vékony. Öltözködése elég változatos. A szó legszorosabb értelmében nem igyekszik követni a divatot, csak olyasmit vesz meg, ami tetszik neki, és mivel eléggé impulzív természet, sokszor a legrandomabb dolgokkal esik szerelembe, és sokszor egymástól teljesen elütő stílusú ruhákat párosít össze. Rajta valahogy mégis jól mutatnak.
Belső – Megan nagyon talpraesett, független, szabad szellemű, impulzív, kicsit talán vakmerő és meggondolatlan is. Dióhéjban. Méretes energia-bomba, nem szeret ölbe tett kézzel ülni és várni, hogy az élet és az élmények az ajtajához jöjjenek és kopogjanak, inkább megy előre, sokszor fejjel a falnak, hogy ő maga keresse meg a saját élményeit, találjon rá a saját útjára. Nem szereti, ha mások befolyásolni próbálják, jó tanácsokat is nehezen fogad meg, nem hogy utasításokat. Inkább saját bőrén tanulja meg, ha valami olyasmit akar tenni, ami nem fekszik neki, vagy amiben nem leli az örömét, de sokszor még a saját hibáiból sem vonja le a megfelelő következtetéseket, és újra, meg újra csak megy a falnak, tipikusan olyan ember, akihez kell türelem bőven, ha a barátja vagy, ugyanakkor a kitartása esetenként tiszteletreméltó lehet. Messzemenőkig kiáll a véleménye és az elvei mellett is, amiből van bőven, mert kimondottan erős véleményű a családja, így ő maga is.
Ugyanakkor nagyon közvetlen, nyitott és kíváncsi személyiség is. Érdeklődő minden és mindenki irányába, kedves, noha kissé bohókás és alkalmasint lökött, de jól tudja, mikor van szükséged egy-egy jó szóra, vagy akár egy viccre, a komolyság mondjuk már távolabb áll tőle. Ha viszont arra van szükséged, hogy valakit közösen szidjatok, mint a bokrot, majd bosszú tervezzetek egy galád ember fia ellen, akkor ő a te embered. Haragtartó tud lenni, nehezen bocsát meg. Könnyen megbízik másokban, de ha az emberek visszaélnek a bizalmával, akkor nagyon el tudják vágni magukat nála.
Általában jó kedélyű lány, de ne tévesszen ez meg senkit, mert pillanatok alatt tud kedélyesből harapóvá válni, ha oka van rá. Hajlamos hamar ítélni az emberekről, és akkor nehezen látja be, ha tévedett, de elég könnyű elnyerni a szimpátiáját is. Mindig is nagy társasági lény volt, szeret társaságban lenni, új embereket megismerni, nehezen tesz ugyanakkor különbséget az igaz barátai és a haverjai között. Mindenesetre, amíg élvezi mások társaságát, remek kísérőnek bizonyulhat bármiféle programra, mókára.
| [You must be registered and logged in to see this image.] |
viola – xx+ - bőven - nincs story of my life
Izgága
- Hol a gyerek? – a hangomon eluralkodik a szokásos pánik, a héten már harmadszorra, James Harwood azonban fele annyira sem szívbajos, mint a én, látszik, hogy nem neki kellett egész álló éjszaka vajúdnia ezzel a gyerekkel, le sem engedi az orra elől a Times aznapi számát, reflexesen válaszol csak, oda sem figyelve.
- A gyerek jól van.
- Nem azt kérdeztem jól van-e, hanem hogy hol van…?
- Hogy érted?
- Úgy, hogy nincs itt, ahol hagytam, vagyis azt jelenti, amit jelent, HOL VAN MEGAN? – érzem, hogy vörösödik az arcom. Mindig sajátos barackpírba borulnak az orcáim, ha dühkitörés fenyeget, ezt minden Harwood gyerek pontosan nagyon jól tudja, de hasonlóan jól tudja ezt a becses uram, James Harwood is, aki váltig állítja, hogy az egyik különösen elragadó vonásom ez, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ne hagyjon faképnél az első alkalommal, amikor felképeltem, mert két órát késett a találkozónkról…megjegyezte azonban a gyorsan jövő, gyorsan távozó dühkitörésekkel járó számára negatív következményeket is, úgyhogy végre kidugja az orrát a tavaszi szellőtől izgő-mozgó papírlapok mögül, hogy szembetalálja magát a gyermekjátékok magukra hagyott halmával.
- Már megint hova az istenbe ment?
Igen. Minden kedvenc sztorim Meg gyerekkorából azzal kezdődik, hogy fogta magát, és indult bele a vakvilágba. Istenemre mondom ez a legbosszantóbb tulajdonsága mind közül, és egyenesen káros szenvedélynek is nevezném azt a tényt, hogy képtelen egy helyben maradni, arról nem is beszélve, hogy soha nem éri be azzal, hogy csak sétáljon egyet a ház körül, ha mehetnéke van. Neeem. Őt az ország másik oldaláról kell összeszedni, vagy egy másik kontinensről, de még a Times Square belül is képes szőrén-szálán úgy eltűnni, hogy soha ne bukkanj a nyomára, ha csak ő nem akarja. Ez pedig azóta kísért, hogy a kis ördögfajzat megtanult járni…
Meggondolatlan/Vakmerő
- Fogadjunk, hogy a magasabbikról nem mersz leugrani – a nagyobbik fiam dacosan mutat a tópartot körülölelő trambulinnak használt sziklák közül természetesen arra, amelyikről az anyjuk sosem hagyja nekik, hogy csak úgy a tóba ugráljanak, mondván, hogy nem, amíg nem tudnak rendesen úszni.
- Fújd fel magad – mielőtt még bármelyikünk annyit mondhatna, hogy „ne csináld” Meg természetesen már fúriaként robog végig a parton a szikláig, és kezdi el feltornászni magát.
- Apa, anya nagyon dühös lesz, ha ezt megtudja… - mormogja az orra alatt a kisebbik, jelen esetben messzemenőkig több józan ésszel rendelkező, és az anyjára sokkal jobban hasonlító kisebbik kölyök, de én csak beleborzolok a hajába.
- Amit anya nem tud, az nem fáj neki, a nővéred meg tud vigyázni magára.
Egyébként is meggyőződésem, hogy inába fog szállni a bátorsága, mire eljut a szikla tetejére. Hát, eljut. Nem baj, semmi baj, James, a gyerek tanuljon csak a hibáiból meg legyen csak önálló, ennyi idősen már nem kell az anyjuk szoknyáját markolászni állandóan.
Megan kicsoszog a szikla peremére, és farkasszemet néz a víz tükrével.
- Kincsem, ha akarod, lehozlak onnan – mindazonáltal nehéz elfogadni a tényt, hogy Meg sem kis pelenkás már, az első szavára ott teremnék mellette, és még az sem izgatna, ha közben Leigh a markába röhögne, amikor mesélnek neki a kölykök a kis kiruccanásunkról.
Meg azonban szúrós, dacos pillantást vet rám, és ugrik. Hangos csobbanással a vízben landol, az öccse leesett állal levegő után kapkod, de sajnos pontosan így tesz a nővére is. Hát nem sikerült akkorát ugrania, hogy már véletlenül se érjen le a lába a tó közepén…? A fejemben a lelkiismeret a saját öcsém hangján szólal meg: „Úristen ez a gyerek pontosan olyan, mint te…”
- Megyek már…
Hűséges
- Neked meg mi az isten bajod van, vasvillával kergetnek?
- Mondjuk.
- Mi az, hogy mondjuk?
- Nem akadnál már végre le rólam, Megan?
- „Nem akadnál már végre le rólam, Megan?”
- Nagyon vicces.
- Ugye? Na és mit csinálsz? Elszaladsz? Ez aztán férfias.
- Miért mit csináljak? Ők négyen vannak, én meg egyedül.
- Biztos vagy te benne?
- Nem fogok a nővérem szoknyája mögé bújni, mégis mit képzelsz?
- És ki kérte, hogy bújj mögém. Gondoltam csak besegítek.
- Verekedni fogsz velünk? Pazar.
- Dehogy fogok, elfelejtesz valami fontosat, öcsi.
- És pedig?
- Télen teleraktuk az erdőt csapdákkal –
- Vagyis te elvágod a köteleket, én meg bottal agyonverhetem őket?
- Pontosan.
A nővérem mindig meg tud lepni. Ha ezerszer nem vertük egymást laposra gyerekkorunkban, akkor egyszer sem. De sokkal több embert vert laposra, vagy inkább átkozott el melegebbik fertályra az kedvemért, mint engem.
Érzelgős
- Mindened megvan aranyom? Ruhák, könyvek, zoknik, meg –
- Persze anya, megvan mindenem, ne aggódj már, így másodévre talán sikerül nem itthon hagynom semmit. Vagy utánam külditek. Szia – Meg végigöleli a családot, természetesen a bátyámat és engem a megszokott nemtörődöm nyegleséggel, de mielőtt összeszedné minden cuccát, ami keresztül-kasul, szétszórva hever a nappaliban min-den-hol; visszaszalad hozzám, és igazi, csontropogtató ölelésben részesít, ami már komolyan mondom kényelmetlen…
- Öcsi…nem leszek ott a ballagásodon, ugye tudod?
- És?
- Mi az hogy ééés? Te, te, teeee,idióta!
- Ugye te nem bőgsz, Meg…?
- Én? SOHA!
|
|
