"The world is not a wish granting factory."

Eyon - 17 év - 2-3 év - nincs

story of my life

A kis íróasztalomnál ülve próbáltam minél gyorsabban összerendezni a megmaradt jegyzeteimet és egyéb papírmunkáimat. Már lassan két nyár óta szolgál munkahelyemként az egyik közeli ingatlaniroda. Amint befejeztem a középiskolát és jelentkeztem egyetemre azután rögtön itt kezdtem el dolgozni egy kis extra pénzért. Hiába próbáltam koncentrálni a papírrendezgetésre egyszerűen már nem tudtam így a munkaidőm végére. A gondolataim sokkal inkább jártak máshol mint az átkozott papírlapok körül. Felpörögve dobáltam a lapokat jobbra és balra helyükre amikor is végre sikerült úgy megítélnem, hogy minden a neki szánt helyén van. Sosem uralkodott különösebben rend a kis asztalkámon de ahogyan a mondás tartja a zseni átlát a káoszon na meg a három méteres papírkupacokon. Lábammal eltoltam a gurulós székemet majd nyújtózkodtam egyet és szépen lassan felálltam. Visszatoltam helyére az ülőalkalmatosságot majd három lépést megtéve visszafordultam, hogy leellenőrizzem minden rendben van-e úgy ahogy hagytam. A jelenlegi helyzetemből nézve is mindent rendben találtam szóval minden megfelelő volt, hogy induljak végre az utamra.

-  A szokásos ellenőrzésedet tartod Catherine ?- jött a kérdés a hátam mögül és a hanghoz rögtön tudtam arcot is társítani.
-  Eltaláltad Grace.- fordultam a nő irányában. Grace a harmincas évei végén járó jó humorral és kedvel megáldott személy volt. Mondhatni, hogy ő volt az első ember akivel jó kapcsolatot ápolok.
- Tudod, hogy nem szokásom mások dolgába beleüti az orrom, de ma különösen izgatottnak tűnsz.- odaállt mellém majd a vállamra helyzet a kezét és ő is az asztalomat kezdte fürkészni.- És ha tippelnem kéne akkor azt mondanám, hogy az egyetemi felvételed miatt.- folytatta egy széles vigyor társaságában.
- Túl jól ismersz. Ma jön meg a levél a felvétellel kapcsolatban.- válaszoltam ideges mosolyra húzva a számat. De mielőtt még bármi mást is mondhattam volna valaki közbevágott.
-  Azt az energiát amit a felesleges fecsegésetekre pazaroltok fordíthatnátok inkább munkára.- jött a gúnyos megjegyzés a cseppet sem kérdezett harmadik féltől.
- Személy szerint mára már végeztem.- jelentettem ki a beszélgetésünket megrondító Gerard-nak. Ő volt a főnök fiatalabbik fia aki talán csak pár évvel lehetett idősebb nálam. Abba a hamis tudatban élt, hogy ő is ugyan olyan főnök mint az apja. Ebből adódóan előszeretettel ütötte bele az orrát mások dolgába. Grace nem szólt inkább egy szót sem hanem csendben elballagott mellőlem.
Engedelmes viselkedését látva Gerard arcára egy fölényeskedő mosoly ült ki. Majd felém nézet egy „neked is így kéne tenned” nézéssel. Ez még jobban feldühített aminek következményeképpen küldtem felé egy gyilkos pillantást. Ezt különösebb figyelemre nem méltatta, helyette inkább elindult a kijárat felé. Megvártam amíg megtesz legalább öt métert majd én is elindultam. Az ajtón kiérve egy nehéz döntés előtt álltam. Beszállok a liftbe Mr. Tökély mellé vagy inkább lépcsőzök legalább öt percet, mivel abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a hetedik emeleten dolgoztam. Végül csak azért is, hogy bosszantsam beszálltam a liftbe majd egy pár másodpercnyi kínos csend után végre leértünk a földszintre. Mind a kettőnk útja a főbejárat felé vezetett majd kiérvén a szokásához híven elköszönt tőlem én meg a szokásomhoz híven nem. Ezek után útjaink elváltak ő jobbra én balra tartottam.

* * * * * * * * *
A hazaúton nem éppen voltam a legjobb hangulatban. Még mindig zsörtölődtem az irodában történtek miatt. Elhatároztam ha felvesszenek irodalom és irodalomtörténet szakra akkor soha többet nem fogom betelni a lábamat abba az irodába. A házunk elé érve láttam, hogy bent nagy sürgés forgás van. Amikor a bejárati ajtó elé értem megálltam egy pár másodpercre majd nagy levegőt vettem és benyitottam. Be sem léptem az ajtón de már anyám sikítva ugrott a nyakamba egy borítékot szorongatva a kezében.
- Felvettek! Felvettek! Az én kislányom egyetemista lesz!- kiabálta miközben kis híján megfojtott az ölelésével. Hirtelen nem tudtam, hogy hogyan is kéne reagálnom ezért csak visszaöleltem egy szót sem mondva és az egyetlen ami átfutott az agyamon az volt, hogy többet nem teszem be a lábam a munkahelyemre. Mivel mostantól egy új szakasz nyílik majd az életemben.