23; civilians; francisco lachowski; egyedülálló; charlie, chuck;

Levágódok Chanel mellé a kanapéra és kiveszem kezéből a pattogatott kukoricát. Egy vigyorral az arcomon sandítok felé, mire ő bosszúsan oldalba könyököl, de végül is nevetve nézi tovább a filmet. Mi lenne velem nélküle?
Azt az elvet vallja, hogy egy férfi agya nem a farkában van, tehát nem kéne azzal gondolkozniuk. Gondolkoznunk. Nem értem néha, hogy miért vesz egy kalap alá az exeivel, akik átverték, kihasználták és aztán megtörten támaszkodik rám... A lelki szemetesládára. Na jó, ez erős túlzás. Sosem voltam egy papucs alkat, engem nem lehetett kihasználni és belém üríteni. Vagy foglalkozol velem, vagy húzol a francba és nem csak arra használsz fel, hogy rosszabb napjaidon legyen kinek panaszkodnod! Chanel nem ilyen. Kölyökkorom óta barátok vagyunk és ő az a csaj, akiről soha egy rossz szót nem ejtenék a haverok előtt. Tisztelem és szeretem... meg effélék. Fontos számomra, de tényleg.
- Miért nézünk minden péntek este ilyen baromságokat? - mutatok egy kukoricával kezemben a képernyőre, amin egy nyálas szájú fickó térdel gyűrűvel a kezében egy nő elé. Homlokomat ráncolom.
- Kéthetente. Múltkor te választottál - rám se néz, a képernyőn függ tekintete - Egyébként ez színtiszta romantika. Művelődj! - vállával vállamnak koccan, mire felsóhajtok... Nők. Mintha nem lenne elég tapintat és romantika bennem így is!


Egy piros pohárral a kezemben szlalomozok az emberek közt és ingerülten lököm félre olykor az egyiket. Oké, nem az ő hibájuk, hogy apám már megint hulla részeg otthon és ismét velem ordibált. Lenyugszom, megfogadom, hogy pár percen belül visszanyerem hidegvérem és kitisztult fejjel lépek Chanel elé... majd később. Egyenlőre a tisztulás fázisát élvezem és kortyolom, kortyolom, kortyolom a vodkát. Hm, egyre finomabb, pedig alapjáraton hányingert kapok tőle.
- Charlie bébi! - Lacie borul nyakamba és rögtön arcon csókol. Egy falatnyi forrónadrágban és egy sárga topban feszíti testét testemnek és én nehezen uralkodom magamon, köszönhetően az alkoholnak - Azt hittem már nem jössz. Örülök, hogy dobtad Saraht, az a csaj egy ribanc volt! - morogja fülembe, majd hátrébb lép, hogy szemügyre vegyen.
Nos, szögezzük le, hogy Sarah csak egy futó kaland volt. Igen, tizenhat vagyok és egyre több szerepet tölt be a szex az életemben. Szexelek Sarahval. Szexelek Graceszel. És most következik Lacie. Minden porcikám érte remeg azért, mert túl sok vodkát döntöttem magamba. Az Istenért!
Szemem sarkából kiszúrom Chanelt egy srác társaságában. Felém pillant és szemforgatva bök fejével a spicces pasas felé. Nevetek rajta egy sort, aztán azon kapom magam, hogy Lacie ajkai ajkaimmal játszadoznak. Kezem már pólója alá is csúszik, végül behátrálok vele egy üres szobával. Lekapja pólóját. Basszuskulcs, nincs rajta melltartó! Az én fejemben pedig csak az lüktet, hogy a kis akciómat Chanel is végignézte. Biztos egy szemétládának tart...


Nem tudom, hogyan fordultak át az érzéseim egyszer csak szerelembe. Aki ismer, tudja milyen nehezen csavarják el a fejemet és főleg nem tudnak olyasmire kényszeríteni, amit nem akarok megtenni. Chanel mégis megteszi anélkül, hogy erőszakos, akaratos és hisztis lenne. Van benne valami, amitől akarom őt és nem csak a barátomnak, hanem többnek annál. Sajnálom, hogy csak most veszem észre, mennyit jelent nekem valójában, mikor már a tizenhetedik életévemet töltöm. Fogcsikorgatva gondolok a palikra, akik mellett láttam őt és akiknél ezerszer jobbat érdemelt.
- Nem tudok már csak a barátod lenni - súgom és kezénél fogva húzom közelebb magamhoz.
Furcsa mentaillat lengi körbe gyerekkori barátomat, jelenlegi szívszerelmemet és nem tudok betelni vele. Próbálok mélyebbre és mélyebbre fúrni azokban az íriszekben, hogy többet tudhassak róla és lényéről, de nem megy. Kis titokzatosságot mindig hagy magának... falak előttem, de csak pár centis vastagsággal, hogy bármikor áttörhessem őket, ha akarom. Akarom!
- Bízhatsz bennem - már csak ajkai közé súgom és kezeimet derekára csúsztatom. Tenyerem fenekére csúszik, iszonyat gyengéd vagyok, pedig nem szokásom annak lenni.
Óvatosan terelem őt az ágy felé, majd elfekszünk rajta, én úgy, hogy testének minden porcikájához gondok nélkül férjek hozzá. Mellkasa egyenlőtlenül emelkedik és süllyed, bár nem aggódom. Tudom, hogy mindez csak az izgatottság miatt van. Alsó ajkamra harapva nyúlok pólója alá, végigsimítva bársonyos bőrén, feszes, lapos hasán. Eszméletlenül kívánom és ez a vágy vegyül a szerelemmel. Mámoros érzés, nem tudok lemondani róla... nem érdekel, hogy kockáztatom a barátságunkat.


Megrökönyödve állok előtte és nem tudok mit mondani. Hány hete is van már annak az estének? Három vagy négy? Azt hittem, minden oké lesz. Óvszer nélkül dugni nem nagy cucc... nem fújtam fel az ügyet, de most van ez a dolog. Van ez a gyerek. Van? Biztos ez? Nem csak megjátssza, hogy vele maradjak és magához láncoljon? Hallottam már ilyenről és nem nagyon fűlik a fogam egy hazugsághoz. Neeem, Chanel nem ilyen.
- Mi a sz*rról beszélsz? - szűröm fogaim közt és gesztenye szín tincseimbe túrok idegességemben - B*szd meg... B*szd meg, b*szd meg, b*szd meg! - fel-alá járkálok és közben gondolkodom.
Ő a hibás! Mi a f*szért nem mondott nemet? Ha már hagyta megdugni magát, miért nem volt eszében a gumi? Áh, miről beszélek?! Miért nem erőszakoskodott miatta, ha már én ragaszkodtam a mellőzéséhez? Hülye, normálatlan, eszetlen picsa!
- Oldd meg, Chan! Ez nem az én dolgom... Nekem nem kell még gyerek, nem akarok apuka lenni és k*rvára nem fogok gyerektartást fizetni, megértetted? - mutatóujjamat rángatom előtte, figyelmeztetve őt ezzel - Vetesd el vagy bánja a tököm... - vállat vonok, úgy beszélek vele, mint még soha. Miért? Gőzöm sincs róla, de dőlnek belőlem az undorítóbbnál undorítóbb szavak.


Kedves Chanel Shields! Három évvel ezelőtt azt kívántam, bárcsak benned rohadna el a gyerek és magával együtt rántana téged a halálba! Azt akartam, hogy valaki jól átverjen és magadra maradj. Szerettem volna, ha te is olyan ideget érzel magadban, amitől majd felrobbansz... mint én, mikor közölted, hogy teherbe vágtalak aznap este. Igazad van, tényleg megváltoztam és tényleg durvább lettem. Jól látod a helyzetet, mocskosan beszélek... de téged már nem bántanálak többet.
Két hete szabadultam. Újra szabad vagyok. Szépen elintézted nekem, hogy három évig bent rohadjak a rácsok mögött, de visszatértem és első dolgom, hogy felkeresselek. Meg akarom köszönni neked ezt a három mocskos esztendőt, amit neked és a kedves családodnak köszönhetek. Nem értem, mire volt jó, nem értem, miért fújtad fel azt, hogy verlek... Más családban is veri a férj a feleségét nem? Jobb volt a sitten látni? Jobb volt, hogy szenvedtem és rám járt a rút? Nézz rám, változtam?! Ugyanaz vagyok, csak tanultam a hibáimból.
A te kedvedért tudnék visszavenni a mostani stílusomból. Ha akarod, olyan édes-kedves-drágalátos-romantikus-nyálasszájú papucs leszek, amilyet régen szerettél volna, csak sosem kaptál meg, mert olyan hapsi nem létezik vagy ha létezik is, hát semmibe veszik. Na jó, ne essünk túlzásba! Ilyet nem várnál el, ugye? Remélem, hogy nem akarsz ilyen ócska pasast magad mellé. De a bocsánatodért esengenék egy sort, ha nem bánod. Akarlak, téged meg a gyereket is. Gondját viselem, szeretem is, ha muszáj, mert rád szükségem van. Hisz' barátok vagyunk, emlékszel még? Többek is voltunk még egyszer, nagyon rég. Szükségem van rád... az újrakezdésre... a megbocsájtásra. Nincs kihez fordulnom, had támaszkodjak meg kérlek rajtad, most, hogy egy senkinek érzem magam!