L. Caden Stowe
::say something : 117
::born this way : 2013. Apr. 29.
Age : 30
::where we belong : > palm bay
::one day : > i hate being SEXY but somebody has to do it.
::wayfaring stranger : > L 1.0
Alpha
 |  Tárgy: Lighton Caden Stowe Hétf. Ápr. 21, 2014 8:51 pm | |
| L. Caden Stowe
But I'm only human and I bleed when I fall down
Teljes név: Lighton Caden Stowe
Becenév: Light (csak Layton szokott így szólítani), Cad, Cade, Cady, rád van bízva (ezt az utsót szeretem a legjobban)
Születési hely és idő: Washington, 1994. március 25.
Play by: Andrew Garfield
Csoport: Alpha
Érdeklődési kör: média, filmművészet, és egy CANON 6D kamerát örömmel feleségül vennék... jó meg a nők is
Kapcsolat a családdal: Elég szappanos meg operás... Anya valahol az istenháta mögött tárja szét a lábát a világ leggazdagabbjainak (érdekes asszony, mindig talál egy lóvésabbat, igazi pénzdetektor). Apát nem sokszor láttam életemben. Két dolgot tudok róla: Egy, ő az apám. Kettő, van pénze, és ha már fiakat nemzett valahol a nagyvilágban (nem vagyok benne biztos, hogy emlékszik rá pontosan éppen hol járt, és kivel feküdt össze) akkor nem lesz baromarc, és legalább pénzt mindig utal a kölykeinek. Ez alapján az ikertestvérem az egyetlen ember a családból, akivel valami kapcsolatot ápolok. Vele közeli a viszonyom, ő a legfontosabb számomra. Ha éppen nem verjük egymást és marakodunk, akkor éppen mély depresszióban szenved valamelyikünk - de az esetek 90 százalékában inkább a civakodás jellemző ránk. Azért mégis jó tudni, hogy ott van mellettem a bajban.
Ez vagyok én: Na essünk neki. Gyerekes. Nagyszájú. Mármint nem úgy nagyszájú, hanem úgy máshogy az. Nálam a nagyszájúság inkább azzal egyenlő, hogy mindig mindent mondok, de aztán a felére képtelen vagyok, ha gyakorlatról és nem elméletről van szó. Ez örök hiba, de azt hiszem megbirkózok vele, hogy élhessem csodálatos életem mindennapjait. Na de menjünk tovább. Könnyen megsértődök, ezt bevallom. Valójában nem tudom milyen különleges adottságomnál fogva, de egyszerre vagyok túl társasági ember és egyszerre vagyok túl "a hátsó padban ülök, és nem érdekel senki, hagyjatok békén" stílusú. Ami még különlegesebb bennem, az az, hogy mindkettőt rendkívül szarul csinálom. Tegyük fel, hogy valaki azt gondolja rólam, hogy mindenképpen a társaság központjában akarok lenni, aztán egyszer csak meglát depizni a sarokban. Vagy fordítva. Tudom, hogy ennek a kettő dolognak nem igazán kéne megférnie egymás mellett, de bennem mindkettő megvan, kettéhasadni meg nincs kedvem. A gyerekességem az oka annak, hogy túlzásba viszem a gyökérkedést, amikor éppen olyan hangulatomban vagyok, és túlzásba viszem a visszahúzódottságot, amikor rosszabb napom van. Sosem tudtam megfejteni, hogy pontosan mi alapján döntöm el, hogy most akkor éppen milyennek mutassam magamat, és azt hiszem, ez örök rejtély marad számomra. Van, hogy egyik pillanatban éppen alsógatyában állok a lépcső korlátján egy buliban, majd a következő pillanatban felöltözve találom magamat a csokis sütik mellett, és élvezem a magányt, messziről szemlélem a vetkőző lányokat, akik többet ittak a kelleténél, és csak lepacsizok a haverjaimmal, akik éppen az ölükben visznek szobára valami könnyen kapható ribancot.
Őszintének mondanám magamat, de azért én is szoktam kedvességből enyhíteni, vagy füllenteni, mert azt ki nem. Nem vagyok egy hazug gyerek, de ha valamiben rögtönözni kell, akkor ebben biztos hogy tudok.
A céljaimmal egyetlen egy problémám van: hogy mindig lemondok róluk. Vagyis hát túlzás, hogy mindig, de egyetlen olyan igazi célom van, amit szeretnék beteljesíteni, és az a médiával való foglalkozás, amit ha úgy veszünk, már megtörtént. Az egyetlen dolog amit komolyan veszek, az a munka. A tanulás is még csak-csak ide sorolható, de általában a kötelező, kézzel megcsinálandó dolgok azok, amelyek lekötnek. Fejben nem lehet tapasztalatot szerezni, így hát inkább cselekszem, mint gondolkozom.
Na igen, az utolsó téma amit fel kell hoznom személyiségemben, az a nőkkel való viszony. Khm, nos igen, a legaranyosabb témakör. Valójában sokszor szeretnek a lányok, és igazából nem tudom miért. Egy nő közelében egészen máshogy viselkedem mint a haverjaim között, és ezt tudom jól, ahogy a lányok is tudják. Mindig azt mondják, hogy kár hogy ez így van, de meg kell érteni, elvégre egy férfi a férfiak közében be akarja bizonyítani, hogy van pöcse, amikor pedig csak egy nőnemű van melletted, akkor megmutathatod a kedvesebb énedet. Alapvetően kedves gyereknek tartom magamat, meg szórakoztatónak is. Igyekszem udvarias lenni, és nem vagyok az a tömeggyártmány Damon Salvatore meg társai, akik csettintenek, és három nő csüng a nyelvükön. Nem vagyok tipikus rossz fiú, akik jaj de szexik, és kihasználják bájaikat, hogy nőket csalogassanak a lehúzott gatyájuk elé, aztán térdre parancsolják őket. Igazából, mint pasi, egészen átlagosnak mondanám magamat. Persze, szükségleteim nekem is vannak, és igyekszem eleget tenni nekik, de ha éppen nincsen barátnőm, aki ebben segíthetne, akkor nem az a pali vagyok, aki gyorsan előveszi a "hogyan használjunk ki nőket" kézikönyvet és fellapozza.
Ja, és senki ne haragudjon meg, ha nem jegyzem meg a nevét. A névmemóriámnál nincs gyengébb dolog a világon.
Nos, kinézet, kinézet. Nagyon átlagosnak gondolom magamat. Barna haj burjánzik a tökfejemen, ez általában az ég felé meredezik. Nem vagyok kislány, de törődni szoktam a hajkoronámmal, mert dús, és mindig tudok vele mit kezdeni. Persze mindig ugyanolyanra belövöm, az is előfordul néha, hogy elfelejtem, és akkor hagyom a tincseket, hogy szabadon táncoljanak a fejemen. Alapvetően rövidlátó vagyok, és van is egy fekete keretes szemüvegem, de nem mindig hordom, csak ha reggelente éppen nincs kedvem belenyomorgatni a lencsét barna szemeimbe. Az öltözködésem változatos igazából. Gyakran hordok inget, vagy veszek fel egy superman-es póló felé zakót, van hogy megvan a zakó és az ing is, de gatyának általában egyszerű farmernadrágot húzok magamra. Gondolom a hölgyeket az is érdekli, hogy milyen a testem, vagy az jobban érdekli, nem is tudom hogy fogalmazzak inkább. Nem vagyok valami kigyúrt állat, igazából enyhén szálkás testem van, és vékony vagyok. Nem nyurga, de vékony igen. A szemem fénye pedig a jobb lapockámon díszelgő L tetoválás.
| [You must be registered and logged in to see this image.] |
VIRÁG - nó publik - 2-3 ÉV - NINCS story of my life ◊20 ÉV ◊két szülő 1994. március 25-én egy nem várt kölyök érkezett a családba. Hét perc múlva meg még egy. Layton és én már akkor is tudtuk, hogy mit jelent a hatásos belépő. Vagy inkább, hogy mennyi mindent jelent. Nem emlékszem életünk első perceire, de megható belegondolni, hogy már akkor is a gyökérfej kezét fogtam, amikor még épp hogy csak kibújtunk édesanyánk tág alsó feléből. Nem emlékszem azokra az évekre, emlékezetemben csupán egy élénkpiros ajtó maradt meg, amit mindig rettenetes zajjal sikerült becsapnunk magunk mögött. Amúgy is nyikorgott meg minden baja volt, és hogy miért nem cseréltük ki, arra is van magyarázat: kicseréltük! De akárhányszor új piros ajtónk lett, Laytonnal mindig annyit szaladgáltunk ki a házból, meg be a házba, meg be a házból meg ki a házba... Szóval csapkodtuk, ez a lényeg, hogy mindig baja volt annak a retek ajtónak. Szép házban laktunk Washington szívében. Apa sosem volt igazából mellettünk. Nagyon nem is tudom ki ő, vagy hogy néz ki. Nem él már olyan élesen az emlékezetemben, ráadásul kiskorunkban is körülbelül születésünkkor láthattuk egyedül. Apa valami gazdag ember, sosem érdekelt nagyon, hogy mitől olyan befolyásos és gazdag, de mindenesetre véletlenül ejthette teherbe drága édesanyánkat, aki pedig csak a pénzéért szülte meg a kölykeit. Ezért is voltunk olyan rafkósak Laytonnal, hogyha már csak egyszer van lehetőségünk kipotyogni anyából, akkor egyszerre csináljuk, és ikrek leszünk, nem várjuk meg a következő szexet, ami úgysem fog eljönni. Szomorú belegondolni, hogy az anyukánk csak egyszer feküdt le az apukánkkal, és esetleg nem is emlékeznek rá. Vagy max csak anya, és ő is inkább arra ment, hogy mi van apa pénztárcájában, mint gatyájában. De az ő dolguk ugyebár, nem érzem, hogy közöm lenne azokhoz az emberekhez.Anyánk oldalán nevelkedtünk, és apában legalább annyi emberség volt, hogy a végtelen pénzéből rengeteget átutalt anyánknak, hogy felnevelhessen minket. Anyának ez tetszett, mert azzal pasizott akivel akart, minket nevelgetett, mert benne is volt ennyi, és a pénz meg dőlt be az ablakon, anélkül, hogy megmozdította volna a kisujját. Igazi aranyélet. Az egyetlen bibi az életében, mégiscsak mi voltunk. Amikor eljött az ideje, hogy Laytonnak és nekem általános iskolába kellett mennünk, anya random lelépett, mert talált egy gazdagabb pasit, és nem volt neki elég az a tömérdek pénz, amit apa küldött valahonnan az isten háta mögülről. Így hát apa magával ragadott minket... Vagyis valami neki dolgozó titkárnője fogott minket, és magával vitt Canada egyik híres-neves internátusába, ahova pont olyan gyerekek jártak általános iskolás koruktól kezdve a gimnázium végéig, mint mi: gazdag szülők gyerekeik, akiknek pénzük van, de idejük nincs a gyerekekre. Illetve akadt egy-két gimis, aki ösztöndíjjal került a falakon belülre. ◊26 új becenév Layton és én az iskolában kezdtünk el a második nevünkön bemutatkozni, mert az osztályfőnök már az első napon mindig keverte a nevünket. Bár csak kétpetéjű ikrek vagyunk, a nevünk mégis majdnem hogy ugyanúgy cseng. Levetkőztem hát a Lighton nevet, Layton is a sajátját, és attól kezdve ő volt Jellal, én pedig Caden. Sokszor előfordult az is, hogy más-más beceneveket kaptunk, hisz ilyen ez az általános suli: ha nem hívnak legalább egyszer valami mesefigura nevén, aztán később valami állat nevén, aztán harmadjára egy új mesefigura nevén, majd egyszerűen csak úgy hogy "Hé te!" akkor sehogy sem. Persze én sosem tudom máshogy hívni őt, csak úgy hogy öcsi, vagy Layton. A Jellal valahogy nem jön a nyelvem hegyére. ◊193 verekedés Layton és én mindig verekedtünk. Minek veszekedni, ha lehet verekedni is, ugyebár. Tök komolyan egymásnak estünk, és hat éves korunktól kezdve máig nem változott ez a szokásunk. Lay erősebb nálam valamivel, és agresszívabb, ezért sokszor én húztam a rövidebbet, de én is mindig meggyepáltam őt, ha lehetőségem volt rá. ◊58 berúgás Ahogy növekedtünk az internátusban Laytonnal lassan nekiálltunk a bulizásnak, és a berúgásnak. Nem tudom ő pontosan hogy vélekedik minderről, de nekem igen az ínyemre vannak a jó bulik. A piros poharak olyan gyorsan kiürülnek, mint amilyen gyorsan megtelnek, és sosem marad egy csepp sem az alján. ◊42 smárolás Szintén jó emlékek közé sorolnám tinédzserkorunk fénykorszakát, mikor rákaptunk a lányokra. A rengeteg gimis buli, melyek olyan gyorsan elillantak az évek során, és most már távoli, halvány múltként derengenek... Hát mindig benne voltunk az őrültségekben. Negyvenkét különböző lánnyal smároltam, és nem mintha büszke lennék rá, de ez mégsem olyan, mint a szex. A smárolás ismerkedés a vad bulikban, nem? ◊1 első alkalom Mindenki életébe beköszönt az első alkalom, és ki rosszként és cikiként, ki pedig jóként és szépként gondol rá. Nekem hála az égnek az utóbbi adatott meg. Egy ázsiai lány szeretett belém amikor tizenhat éves voltam. Vele vesztettem el a szüzességemet, és neki is én voltam az első. Annyi ciki sztorit hallottam az első alkalomról de... Nekünk olyan könnyedén ment az egész. Mintha egymásnak lettünk volna teremtve Hana-val. ◊1 rosszul elsült bunyó Életemben először volt, hogy Layton, a saját ikertestvérem a kórházba juttatott. Layton imádni való srác tud lenni, és mindenki bírja. Valójában semmi ijesztő nincs benne... De ha látod őt felbosszantva, amikor igazán agresszív és kitör belőle minden düh, akkor megérted, hogy miért félek az öcsémtől. Nyápic dolognak hangzik, de tényleg így van. Félek tőle. Valójában még mindig úgy érzem megérdemlem amit kaptam tőle. Layton három éve szerelmes volt Hana-ba, ő pedig belém szeretett. Már akkor tudtam, éreztem, hogy nem kéne összeszűrni a levet a lánnyal, hogy hagynom kéne, hátha észreveszi ikertestvéremet, de a lány olyan édes volt, hogy hamar elvette az eszemet az öröm, hogy belém szerelmes, és összejöttem vele. Miután megtörtént a fentebb leírt első alkalom, amiről kistesóm nem igazán tudott - különben már nem is éltem volna - Layton követelte, hogy szakítsak a lánnyal. Akkor követtem el életem egyik legnagyobb hibáját. Azt mondtam neki hogy nem. De ez még nem minden. Hozzátettem, hogy azért nem, mert vele vesztettem el a szüzességemet, és ő is nekem adta az övét. Bumm. Vér. Üvöltések. Sikolyok a folyosóról a szobánk előttről. A következő amit érzékeltem a külvilágból, az a kórház idegesítően makulátlan fehér plafonja volt. Az állam alatt, a tokámon még máig is ott húzódik a heg, ahol felszakadt a bőröm, és megzúzódott az állkapcsom a fejemre mért ütésektől. ◊2 legboldogabb hónap Hana-val való kapcsolatom alatt úgy éreztem végre tartozom valakihez. Sosem felejtem el a lány lágy csókjait, sosem felejtem el vékony derekát, kívánatos ajkait, formás domborulatait, és azt a gyönyörű két hónapot, amit ajándékozott nekem. Az alatt a két hónap alatt sokkal gyorsabban vert a szívem mint bármikor máshol. A vele töltött idő alatt madarakat lehetett volna velem fogatni. ◊623 szál cigaretta Végül Layton fontosabb volt. Tudom, hogy jól döntöttem, de mindig is neheztelni fogok egy kicsit Lay-re, és magamra is, amiért a helyzet megkövetelte, hogy Hana-val való kapcsolatomnak vége szakadjon. Layton így sem bocsátott meg nekem teljesen, de én sem neki, amiért az első angyalt aki az ölembe szált, el kellett engednem miatta. Attól kezdve szarabbak lettek a dolgok. A bulik a pia, igen, minden maradt úgy, ahogy addig volt, hisz kevésbé gimis nem lettem attól még, hogy Hana eltűnt az oldalamról. De nőhöz nem nyúltam jó ideig. Helyette a cigaretta adta a megnyugvást mindenre. És erről a rossz szokásról azóta sem szoktam le, hiába nem fáj már annyira Hana elvesztése. Aktív cigarettázóvá váltam. ◊2 tetoválás Layton és én kibékülésünk jelképeként, hogy tudjuk, igenis a testvér az első, elmentünk tetoválni. Mindkettőnk jobb lapockáján egy L betű látható, fekete, gyöngy betűkkel. ◊8674 fénykép Mindig is imádtam fotográfiákat készíteni. Apa mindig finanszírozta nekünk a drága kütyüket, a fényképezőgépeket, kamerákat, statívokat, lámpákat, programokat, laptopok. Az internátusban mindketten a média szakot választottuk a gimiben, így a kötelező és a csak úgy magunktól gyártott fényképek hamar felgyülemlettek. Bár én mindig is a kamerázást szerettem a jobban. ◊17 kisfilm Mindig is a filmkészítés volt a médiában, ami úgy igazán megmozgatta a fantáziámat. Eleinte kézi kamerával készítettem őket, de amikor rájöttem, hogy a dslr-eknek milyen gyönyörű a képe, rögtön áttértem a CANON masinákra. Isteniek. Most jelenleg CANON 60D-vel gyártom a kisfilmeket, és videókat, de mit meg nem adnék egy 6D-ért. Apának biztosan telne rá, csak azért mindent nem akarok tőle kunyerálni. ◊1 végzős év A gimnáziumi végzős évemben már tudtam, hogy a Hollisra fogok jönni, médiai tanulmányaim fejlesztésére. ◊1 év a Hollison Első évem a Hollison élménydúsan, és bulisan eltelt. Layton itt is velem van, és gyakran elgondolkozok rajta: vajon a sors szét fog minket választani valaha? ◊79 pepperónis pizza Az Alpa házban lakunk Lay-el. Hétvégénként majdnem mindig pizzát rendelünk, ha éppen nem valami buliban öntjük magunkba az alkoholt. A második évünk kezdetét vette a Hollis-on. Ilyenkor vannak ártatlan és szexi gólya lányok... Hm.
|
|
