29;teacher;natalie dormer;single;ellie;

…’cause I may be bad,but I'm perfectly good at it,sex in the air,i don't care…
Felgyorsul a zene, szívem vad tempót űz vele, bódult fejjel nézek le a színpadról a közönségre. Azt várják tőlem, hogy vetkőzzek, de még nem jött el az ideje. Fenekemet a rúdnak vetettem, ráztam csípőmet, miközben az előttem ülő férfi lassan, de biztosan a nadrágjába élvezett. Láttam, ahogy izmai megfeszültek, fogai bitang erővel feszültek egymásnak. Kínzó lassúsággal lépkedtem feléje, extra magas sarkú cipőmben és térdre rogytam előtte, amikor a zene elhalkult. Légzésem szapora volt, alig álltam a lábamon, apró bikini felsőm félrecsúszott, szabad utat engedve fedetlen kebleimre. Nem szaroztam az igazítással, nap mint nap látják. Egyelőre csak az foglalkoztatott, hogy megkapjam a jussomat. Ezért egy újabb körbe mentem bele, andalító zenével, aminek az eredménye busás jatt falatnyi bugyikámba tömködve. Letántorogtam a színpadról, végigsiettem a folyosón és magamra zártam öltözőm ajtaját. Ledobtam a kest az asztalra és kézfejemmel töröltem le az erős sminket. Nyomott hagyott hófehér bőrömön, amit könnyes szemmel dörzsöltem le. Felszisszentem, amikor a csatok fejbőrömbe martak, végigkarcolva arcom néhány részét. A kukába hajítottam a hollófekete parókát és kibontottam hajamat. Tejföl szőke tincsek hullottak vállamra, felfedve az igazi lányt. A lányt, akit Ella-nak hívnak, azonban itt mindenki csak Honey-nak szólít. Az összetört lány, aki nappal az egyetemen oktat idegen nyelveket és nem mellesleg, perfektül beszél hat nyelven. A lány, aki mások hibái miatt bűnhődik.
Mindez csak egy rossz rémálom lenne, ha az életem nem siklott volna ki három évvel ezelőtt. Boldog feleség voltam, igazi családanya típus, aki imád főzni és kedves a szomszédokkal. Akinek halvány lila gőze sem volt arról, szerető férje milyen mélyre süllyedt az alvilágiak mocskos világában. Akire rábízta volna életét. Csak hogy Riley-nak más tervei voltak kettejükkel és itt kezdődtek a bajok. Az éjszakai kimaradások, a női parfümtől bűzlő ruhák és a rúzsfoltos ingek. Nem ejtettek a fejemre, hamar rájöttem mi zajlik a hátam mögött. De mire valóban megtudtam volna az igazságot, késő lett. Riley úgy adott el, akár egy olcsó rongyot. Az egyik nap még a huszonévesek önfeledt életét éltem friss házasként, a másikban egy színpadon tekeregtem félmeztelenül, bedrogozva, gusztustalan férfiak előtt. Próbáltam megszökni, nem is egyszer, de mindig megtaláltak. Azt mondták, ha eljár a szám, megölik a férjem és idővel rám is ez a sors várt volna. Ezért tartottam a számat és jó kislány módjára tűrtem. Elnyomtam magamban minden érzést, reményeim nem voltak, azokat már rég elvesztettem.
Mégis, amikor a legkevésbé számítasz rá, akkor jön a segítség. Szép lassan a mocskos melóból csak egy rossz álom maradt. Nem egy tündérmese, távol áll tőle és nem is egy herceg mentett meg, hanem éppen az, akitől a legkevésbé várnád. A férfi, aki beletaszított ebbe az egészbe, a férfi, aki százhúsz ember előtt ígérte meg, hogy jóban-rosszban hű társam marad. Riley akkor jött, amikor már végleg feladtam és azon gondolkodtam, hogyan dobhatnám el az életemet. Kemény hat évet hagyott rohadni az önmarcangolás és gyűlölet erdejében, kiutat keresve.
Nem tudtam megbocsájtani neki. Annak ellenére sem, hogy majdnem meghalt értem. Az a golyó, ami még most is a karjában van, emlékezteti arra az éjszakára és egy kicsit rám is. Talán ezért igyekszik annyira a közelemben lenni, attól fél, egy nap fegyvert rántok és a fejét veszem célba. Akkor nem fog megremegni a kezem.
A mellettem lévő irodában van. Hallom, ahogy a sarka keményen ütközik az öreg hajópadlóval. Az ajtó nyikorogva kitárul és fel sem pillantva a dolgozatok fölül, azonnal tudom, hogy ő az. Amiken keresztül mentünk, amit át kellett élnem. Nem tudom elfelejteni, hogy valaha életem szerelme volt. Ahhoz még több idő kell… ahogy a megbocsájtáshoz is.