20;alpha;harry styles;single;dave;

Hollis. Ez az a szó, amit kiskorom óta minden nap meghallok minimum egyszer. A szüleim diplomaták, emellett kő gazdagok és azt szerették volna világ életükben ha ide bekerülök, ezért is viselkedtek rabszolga hajcsárként, amióta csak az eszemet tudom. Azt szerették volna ha olyan leszek, mint Ők. Már akkor megkaptam tőlük, hogy két szakma közül választhatok. Vagy orvos leszek, vagy ügyvéd. Szerencsémre az eszem az meg van ezekhez a dolgokhoz, így maximum a kicsapongásokért kaptam a fejemre, de azokért bőven! Lételemem volt egész gyerek koromban a bulizás- és mi tagadás még most is az. Minden buliban ott vagyok a középpontban és egy tapodtat sem mozdulok onnan. Ha kell- sőt általában- utolsóként hagyom el az adott szórakozóhelyet. Nem igazán szeretek a hervasztó srác szerepébe bújni, de erre még nem is emlékszem, hogy lett volna példa. Úgy éreztem, hogy nekem az tenne a legjobbat ha életművészként élnék, mert az eléggé kényelmes ’szakma’ és pénz az ilyen embereknek mindig terem valahonnan. Szép kis élet lenne, de számomra ez lehetetlen. Nem fogom tudni elérni az úgy mond célom, mivel a szüleim pár naposan kivetették rám a hálójukat, nemet mondást nem ismerve mindig muszáj volt a legjobbat nyújtanom, ezáltal a gimiben elkönyveltek strébernek, de ennek ellenére parti arcnak. A két legkülönbözőbb tulajdonság, mely velem együtt jár. Sokszor gondolkoztam azon, hogy elszökök otthonról csak azért, mert olyan szoros pórázon fogtak az ősök, hogy az már nekem is fájt, de nagyon. Szerettem volna beszerezni egy- két rosszabb jegyet, vagy lerontani, de nem lehetett, mert ha ez megtörtént súlyos következményekkel járt. Igen, ez van ha a szüleid sznobok és nem engednek meg neked semmit, így minden jó helyre titokban kellett kiszöknöd a haverjaid segítségével, vagy éppen a segítségük nélkül attól függően éppen milyen kedvük volt. Keserű volt így az élet a tízenes éveimben, de nem tehettem mást, mert ha belegondoltam mindig, mindent megkaptam csak kérnem kellett, és talán ez volt az, amiért nem lázadtam annyira nagyon, mint az ilyen gyerekeknek szokása. Nem drogoztam, nem cigiztem, nem piáltam, az utóbbit azért bulikban igen. Ha kaptam valamit, ők kaptak tőlem egy jó jegyet, így bebiztosítva magamnak a jó év végi jegyet, és a jó érettségit. Így lett az, hogy bekerültem a Hollis- ra. Itt viszont már teljesen másként élek, mint annak idején otthon. Nem igazán tanulok, ami kár, mert ha anyámék megtudják, hogy megbuktam pár vizsgán biztosan kinyírnak. Itt már csak egy valami érdekel: a fiatalság. teljes mértékben adom a YOLO- t és eszerint élek, nem érdekel semmi és senki más.