21 év;Sigma;Steven R Mcqueen;független;Ar;

- Húzz a francba innen, töki! - érzem, ahogy hátam a falnak csapódik, két vállam tőből ki akar szakadni. Nem mitnha nem lennének mindennaposak az inzultálások az itteni körökben, de sosem szokom hozzá, hogy a sportmániás úri ficsúrok nem elégednek meg vele, hogy kinézzék maguk közül a művészlelkeket. Én egy cseszett életművész vagyok a szó legkülönösebb értelmében - most is mezítláb mászkáltam a csapott macskaköveken hazafelé, kezemben a táskámmal, benne a pár cipőmmel és a füzetekkel meg tollakkal. Csupa marhaság. De kivágták a kezemből a tását, csak úgy puffant valamelyik kukában, engem meg a falnak nyomtak.
- Most komolyan lekvárt akartok csinálni belőlem? Nem próbáltam meg hozzátok érni egy ujjal sem, szóval még csak a leprát sem terjeszthetem. Mi a nyűves francot akartok?
- Ne balhézz a területünkön, te kis pöcs! Ki vagy innen...
- Rekesztve?- kérdem, mert látom, mennyire nem jön nyelvére a szó. Hát igen, a sport nem feltétlen hozza magával az intelligenciát, a sok pénz meg egyenesen rontja is. Akinek mindig más írja meg a háziját meg a beadandót az általános elsőtől kezdve, annak hamarosan annyi lesz az IQ-szintje, mint a zöld majmoké, akiktől az emberiség nemi úton valami csoda folytán az AIDS-et okozó vírust örökölte el. Inkább nem gondolok bele.
Felemelem balom, hogy ruhám ujjával letöröljem a szám sarkát, na nem mintha feltételezném, hogy vér csorog ott lefelé, mint a filmekben. Nem érzem háborúnak azt, ami történik, szimplán az nem tetszik nekik, hogy olyan helyeken látnak a szokásaim miatt, ahol másokat nem. Mezítláb flangálni a parkban, a fa tetején olvasni és írni. Tehetséges vagyok a zeneszerzésben, de ez csak ahhoz elég, hogy a lányok és a zenészek köreinek szívébe belopjam magam. A gazdagok nem bírják az eredetiséget, ez van, és én zűrös alak vagyok. De mindig akad, aki kiálljon mellettem.
- Hagyjátok a srácot. Szerintem nem vagytok elegen hozzánk- hallom máris a hangot. Ő lenne a megmentőm? Az túlzás. Mindig kihúzzuk egymást a sz@rból, ha más nem, akkor sokkolóval, paprikaspray-vel és késeléses fenyegetéssel. Nem a legszebb eszközök a menekülésre, de futni olykor hasznos, és mi sokkal jobban szeretjük, ha nem nekünk kell.
Hogy most éppen mivel jelenik meg, azt már nem is figyelem, a lényeg, hogy hat. Ő is mezítlábalós, mint én, és kicsit többször gyújt rá, mint ahogy én szoktam, de ettől még mindenben egymás mellett vagyunk, még egy wc fülkében is elférünk, ha arról van szó.
- Anyátokat - hallom, és a rettenthetetlen sportemberek rohannak, mintha négyszázon sprintelnének az utolsó kanyartól. Én meg mehetek haza, áldjon isten. Cameron felsegít, pacsizunk egyet.
- Húzzunk haza, töki- vigyorgok rá, és félig bemászom a redvás kukába a táskámért.
- Ja, menjünk, te pöcs. A nővéred kizsigerel, ha meglátja, milyen rohadt koszos vagy- röhög rám. Mintha tíz évvel ezelőtt lennénk, mert igen, már akkor is ilyen jóban voltunk, és állítom, tíz év múlva is így leszünk.