23;aplha;tobias sorensen;egy éjszakáig tart;Nate,Antie;

Kibaszott szar egy érzés amikor a szüleid miattad veszekednek. Azt hiszik hogy nem hallod ahogy a csukott hálószoba ajtó mögött egymás fejéhez vágnak olyan dolgokat, amikről tudják hogy fáj a másiknak. Te pedig tehetetlenül hánykolódsz álmatlanul az ágyadban, és csak azt várod hogy vége legyen az egésznek. Legszívesebben felordítanál, hogy hagyják abba, és inkább rajtad töltsék ki a mérgüket. Hiszen te vagy a hibás, te vagy az a selejt akin veszekednek. De nem teszel semmit. Csak fekszel, és a plafonra ragasztott csillagokat bámulod amiket még az őskorban rakott fel anyukád, míg te a gyerekágyban a csörgőddel játszottál. Zöldes fehér színnel világítanak, és belegondolsz hogy milyen jó is lenne most az eredeti csillagokat bámulni. Hát én is erre gondoltam amikor lerúgtam magamról a takarót, és felkaptam a dzsekimet, majd az ablakhoz sétáltam.
Felhúztam a keretet, aztán kihajoltam a hűvös, de mégis frissítő éjszakába. Az előttem elterülő utca csendes volt, és kísértetiesen kihalt. Kimásztam az ablakon, majd ahogy azt mindig is tettem átmásztam a hatalmas diófára, ami közvetlen a ház mellett nőt. Könnyedén ugrottam a földre, puhán landoltam a zöld fűben. Átsiettem a gyepen, egészen a szomszéd házig, ahol kisebb sövényeken átmászva a hátsó kertbe értem.
Lehajoltam néhány kavicsért, majd megcéloztam velük a balra eső ablakot. Reméltem hogy a szoba lakója még nem alszik, vagy ha alszik is akkor észreveszi hogy valaki hajigálja az ablakát. Néhány perc elteltével fény villant a szobában és hamarosan Sophie dugta ki félálomban levő fejét az ablakon. Belebámult a sötétségbe, azonban tudta hogy én keresem őt mert rögtön a nevemen szólított. Kértem hogy jöjjön le, mire ő fáradtan bólintott egyet, majd eltűnt a szobában. Nemsokára kinyílt a hátsó ajtó, és Sophie lépett ki a kertbe, köntösben és mamusban csoszogva. Már sokkal éberebb volt mint az imént, és a haját is megfésülte ami most kibontva omlott a vállára. Mint mindig, most is megfeszült minden izmom amint rám pillantott, a levegő a tüdőmbe szorult, ahogy közelebb lépett hozzám, és a karomra fektette a kezét.
- Minden rendben? - kérdezte komoran, hiszen látta rajtam hogy valami nem stimmel. Gyönyörű szeme aggódásról árulkodott, ajkait félig lebiggyesztette ahogy engem nézett. Megráztam a fejemet, ezzel válaszolva a kérdésére. Ami azt illeti igazából nem azért jöttem át hozzá, hogy elpanaszoljam a szüleim veszekednek, mert füvet találtak a szobámban. Egyébként sem díjazná a dolgot, hiszen ő ellene van az ilyesmi szerek használatának. Azért voltam ott aznap este, hogy elmondjam neki mit érzek iránta. Hogy a barátságból ami már kiskorunk óta tart, sokkal több lett. Többé már nem tudok csak az egyik haverja lenni. Nekem ő kell! Mindenestül. Már épp szólásra nyitottam volna a szám, hogy elmondjam szerelmes vagyok belé amikor sírva fakadt. Aggódva ragadtam meg, és öleltem magamhoz. Bele kapaszkodott a pólómba, és egy darabig pityergett, míg én megnyugtató szavakat mormoltam a fülébe, és a hátát simogattam. Miután összeszedte magát, elengedett és kétségbe esetten pillantott rám.
- Nate...Nate..Elköltözünk. Spanyolországba. Holnap indulunk. - hangja rekedt volt, és szomorú, ahogy engem vizslatott. Azt akarta hogy mondjak valamit, de nem tudtam megszólalni. Képtelen voltam rá. A felismerés hogy Soph elmegy, hogy többé nem nézhetek gyönyörű szemeibe, és nem láthatom a mosolyát... Hátat fordítottam neki, hogy ne lássa az arcomon a mérhetetlen csalódottságot. Elkáromkodtam magamat, ahogy a tehetetlenség mocsarába ragadtam. Sophie mögém lépett, és a vállamra tette a kezét.
- Mondj valamit..Kérlek. - igyekezett higgadtan beszélni, de a hangja megremegett a mondat végén. Leráztam a kezét a vállamról, és megfordultam. Arcomon rideg, és közömbös kifejezés terült el. Nem akartam hogy lássa mennyire szenvedek minden egyes szavától.
- Remélem hogy szép életed lesz. - préseltem ki a szavakat, bár tudtam hogy ezzel összetöröm a szívét. Elfordítottam a tekintetemet fájdalomba torzult arcáról. A következő pillanatban hátat fordítottam és futásnak eredtem. Nem hallottam hogy a nevemet kiáltotta volna.