21 ; alpha; chace crawford; szingli; ry, ryan;

Mindig minden ugyanolyan, miközben semmi sem változik. Én kezembe fogom a kanalat, az asztal túlvégéből pedig apámat bámulom, aki úgy szürcsöli befelé a levest, mintha azzal az életet vehetné magához - az elszalasztott éveket, amiket elpazarolt a munkára és a komolyságra. Nem akarok olyan lenni, mint ő, bár ezt az Öreg képtelen felfogni. Próbál engem is túlhajszolni, akárcsak magát kamaszként.
Mindig minden változatlan. Anya csendben ül és figyeli a köztem és apám között pattogó szikranyalábokat, amik szinte felperzselik arcunkon a borostát. Gondolatban hallom a sercegést. Én szokásomhoz híven félig teli hagyom a tálat és onnantól kezdve csak komor ábrázattal követem apám minden egyes mozdulatát, míg rá nem veszi magát, hogy szóvá tegye nem tetszését.
- Nem ízlik anyád főztje? - vonja fel bozontos szemöldökét és végezvén saját adagjával, leteszi a kanalat - Nem muszáj megenned, de ne tíz órakor császkálj majd ki nassolni! - figyelmeztet és mosolyba rántja ajkait, mintha a poén nálunk mindennapi lenne. Pedig nagyon nem. Már nem is emlékszem, mikor mosolyogtam utoljára szívből ennek a családnak a társaságában.
- Tudod, említettem neked múltkor, hogy eljött az a két edző... akik leszerződtetnének és egész csinos kis összeget fizetnének, ha náluk játszanék - boncolom a témát, ami mindig ugyanaz és amiből sosem enged.
Kölyökkorom óta akarok híres-neves, gazdag futballista lenni, de apám sosem támogatott az álmaimban. Ha anyám próbált néha a javamra cselekedni, hát az Öreg belerondított a képbe és tönkrezúzta anyám addigi munkáját. Olyankor meg tudnám ölni, még akkor is, ha az apám.
- Már megmondtam: nem. És erről nem fogok újra vitát nyitni. Jogi diplomát szerzel és később Amszterdamba utazol a testvéremhez, ahol jó helyed lesz - nem figyel rám, inkább a hústálért nyúl és gondtalanul eszik tovább.
Én felállok az asztaltól, még mielőtt olyat mondanék, amit magam is megbánok. Hogy lehet valaki ennyire szemét? Hogy tehet valaki keresztbe a saját fia álmainak? Ez nem ember. Ez valami elcseszett, génmanipulált lény és az anyámat nyilván kényszerítették, hogy lépjen bele ebbe a házasságba. Remélem, nem leszek ugyanilyen. Nem hagyhatom.

Furcsa, hogy fél óra múlva már Mads szobájának küszöbén ácsorgok és onnan figyelem, ahogy a lány olvas valamit. Magazint nyilván, mert soha ezelőtt még nem láttam nála könyvet. Az is kétséges, hogy tud olvasni, viszont mentségére szóljon, hogy legalább az ágyban isteni.
- Csak nézelődni jöttél? - kérdezi és én meglepődök, hogy észrevette érkezésemet.
Az anyja engedett be körülbelül tíz perccel ezelőtt és még csak azt sem kérdezte, ki vagyok. Nyilván a nőt az sem érdekli, ha Mads-hez valami erőszakos, kéjsóvár disznó jön, aki csak kiéli magát rajta és elhúzza a csíkot. De hisz' épp ezt teszem én is... Mads sosem lenne az a lány, aki nekem kellene, sőt még az sem, akit álbarátnőnek használnék. Szép és csinos, kicsit még egzotikus is, de semmiképp sem barátnőnek való alapanyag. Túl hülye és túl naiv, akárcsak a többiek. Pár kedves szó és olvadozik.
Besétálok a szobába, mire ő automatikusan elhajítja az újságot: GQ. Hát persze, tipikus. Fölé mászok és azonnal ajkaira tapadok, hogy elfelejthessem az otthon történteket és mindent, ami felhergelt olyannyira, hogy ide kényszerültem jönni. Mads átfonja karjait nyakam körül és nyelvével utat tör ajkaim közé, majd testét testemnek feszítve próbál ingerelni, mondanom sem kell a legnagyobb sikerrel.
Akarva-akaratlanul ötlik gondolataim közé Barbara. Hogy vajon ő miként érne hozzám és milyen hevesen reagálna érintéseimre. Azon töröm a fejemet, vajon volt-e már ezelőtt bárkivel is és ha nem, lehetnék-e én az első? Nos, hülyeség ezen agyalni, egyrészt azért, mert tizenkilenc évesen - igen, múltkor belekukkantottam az aktájába, mert fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mennyi idős lehet - az ember lánya rég nem szűz, legalábbis eddigi tapasztalataimra alapozva ez lehetetlen, másfelől pedig azért, mert csak az agyal ilyesmin, miközben egy másik nőt vetkőztet, aki kezd belezúgni az illetőbe. És én nem vagyok szerelmes. Nem is kezdek az lenni. Elismerem, Barbara különleges... no de hogy ennyire elvegye az eszemet? Kizárt! Nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust.