Vendég
Vendég
| Tárgy: Francesca Blackwood~Heaven & Hell Kedd Ápr. 30, 2013 11:24 am | |
| Francesca Blackwood idézeted helye 19;KappaAshley Benson;Bonyolult;Sam, Sammy, Szőke Ciklon, Szöszi; | Isten nem sajnált semmit, mindenből kaptam egy picit, így az összeállítás, mondhatni tökéletes lett. Azért mondom, hogy csak mondhatni, hiszen tökéletes ember nem létezik, még Aphrodité sem volt az. Termetem alig haladja meg a 160 cm-t, mondhatni törpilla méretekkel rendelkezem, amit magassarkúkkal korigálok. Alakom karcsú, törékeny, ott domborodik ahol kell, minden- féle ruhadarab jól áll rajtam, a miniszoknyától a motoros szerkótól egészen az ünnepi viseletig minden. De ha jobban megpillantasz jobban: bőröm épp oly hófehér, szinte már áttetsző, mint édesapámé. Tekintetem világos kék színű, mely ártatlanságot, naivságot, gyermekes vágyat, vadságot,sugároz. Ha jobban bele tekintesz meg leled benne tipikus vágyat a felnőtt életre, az érett viselkedésre. De hamar rádöbbennek, hogy inkább a babákkal kéne játszanom. . De ugyebár a látszat néha csal! Szőke tincseim a derekamig ér, melyet általában egyenesen hordok, de van mikor begöndörödik. (Ilyenkor fogom fel inkább lófarokba!) Szekrényemben megtalálható a szexi miniszoknyától elkezdve, a magassarkún keresztül, a farmernadrág, motoros dzsekiig. Persze a szexibb cuccok csupán eldugva a szekrény mélyén. De általában magassarkúban érzem jól magam, kompenzálja magasságom, olyan számomra, mint mások számára az edzőcipő. Szeretem ruházatom valamilyen különlegesebb ékszerrel, gyűrűvel, nyaklánccal még tökéletesebbé tenni, de nem szeretek ki tűnni a tömegből, utálom, ha mindenki rám figyel. Sminkem általában szolid, van, de egy-egy különleges alkalomkor merészebbet részesítem előnyben. Nem szeretem ha kislányként kezeknek. Általában makacs, kedves, magabiztos, személyiséget takar bájos külsőn. A szüleimet, nővéremet imádom/imádtam addig a pillanatig, míg apu meg nem halt, aztán tavaly nyáron az én hibámból a legjobb barátnőm is, Annabell. A saját fejem után megyek, a céljaimért harcolok, a barátaim a legfontosabbak a számomra, bármire képes lennék értük, vagy a nővéremért, akik mindenre képesek, hogy megvédjenek engem, bár az utóbbi időben eltávolodtunk egymástól. Imádok írni, már vagy 10 naplót tele írtam, de még senkinek sem mertem megmutatni, ezt a tehetséget édesapámtól örököltem. A szám sosem áll be, imádok beszélni, ha elakarom mondani a véleményem, akkor kinyilvánítom, akár tetszik, akár nem. A nagy szám miatt mindig bajba keverem magam, de ki is dumálom belőle. Szeretek gondolkodni, használni a fejem. Néha hisztis vagyok, de én is nőből vagyok, ki ne lenne néha az? Keresem azt a személyt aki felrobbantja a szívem köré épített rideg és kegyetlen falakat. Vadóc vagyok, de ezt megpróbálom titkolni, a saját fejem után megyek, sosem hallgatok senkire sem. Imádom a veszélyt, az izgalmakat. Szeretek tanulni, egész jó vagyok benne. Barátságos, kedves vagyok a számomra új emberekkel, mindig segítőkész. DE van egy másik oldalam is, amit megpróbálok eltitkolni, ezekről nem sok mindenki tud. Mindenkinek vannak titkai... ahogy nekem is. Veszélyes helyzetekben mindig pánikolok be, de ha kell lenyugszom, fontosabb hideg fejjel jó döntéseket hozni, mint forró fejjel hülyeséget elkövetni. Régen bulizós, mosolygós voltam, minden baromság élén én álltam, aztán történt a baleset azóta megváltoztam, Mellitől eltávolodtam, végül hallgatag, csöndes lány lettem, de ha kell meg tudom védeni magam és meg is teszem.
|
Unott képpel ülök a kanapén, lilára pingált körmeimmel a lábamon dobolok a divatos zene ütemére, a fejem szédül, érzem ahogy egyre jobban a fejembe száll a pezsgő amit egész éjszaka kortyoltam. De könyörgöm, ezt a bulit csak ilyen állapotban lehet elviselni. Csakis azért vagyok itt, mert Anna megkért rá, hogy jöjjek el, őrülten bele van zúgva a suli foci csapat kapitányába. Gondolom most is együtt múlatják az időt, én pedig a kedves pezsgős üveggel szórakozom. De nem haragszom a barátnőmre, biztos vagyok benne, hogy ellenkező esetben ő is megtenné ezt értem. Már ovis korunk óta jóban vagyunk, olyan mintha lenne egy második tesóm. Éppen újra tölteném kiürült poharam amikor a halovány fényt egy fiú alakja takarja el, fel húzott szemöldökkel pillantok a Andreas legjobb haverjára, Aidenre. -Sammy,- engedély nélkül telepszik le mellém a kanapéra,- szerintem nem kéne többet innod, így is úgy csillognak a gyönyörű szemed, mint a tenger amikor rá süt a napfény…- először elkerekedett szemekkel pislogok rá, majd végül halkan felnevetek. Nem tudom miért jött ide, de akár hiszitek akár nem, én még szűz vagyok és büszke vagyok arra, és ha be is vagyok rúgva nem fogom szét rakni a lábam, csak mert ő épp a baseball csapat kapitánya, érted ugye? -Aiden ne haragudj, de egyedül szeretnék maradni…. ha nem bánod- majd keményen pillantok rá, ahogy újból az üveg után nyúlok, azt hiszem a pohárral már nem fogok szarozni. Körül belül az üveg tartalmának a torkomban landolhatott amint megjelenik előttem Anna csapzott hajjal, halvány mosoly jelenik meg az ajkamon. Felpattanok de megszédülök, barátnőm éppen hogy elkap. -Hé, csajszi jól vagy?- nyugtatóan mosolygok, de őszintén szólva mindenből kettőt látok. Megragadom a táskám, Bell kezét és már húzom is kifelé a kocsimhoz. Mire oda érünk, elkezdek kutatni a táskámban és nagy nehezen sikerül elő halásznom belőle a kocsikulcsokat, de kicsúszik remegő ujjaim közül. Mielőtt a földre pottyanna Belli elkapja. -Sammy, ne vezessek inkább én?- aggódva nyitná ki az ajtót, de én határozottan veszem ki a kezéből, az én kulcsom, az én kocsim… annyit még nem ittam azt hiszem. -nem, nem kell, majd én vezetek. –azzal beülök a kormány mögé, megvárom, míg Belli is beül, és indulok, közben maxra tekerem a rádiót, még csak most kezd felszabadulni bennem a buliban elfogyasztott alkohol hatása igazán. Alig pár méter haladhatok amikor fék nyikorgást, majd éles fényt látok, hangos sikítás hallatszik, majd csönd és homály…
***Pár nap múlva a kórházban***
Lassan nyitom ki a szemem, de azonnal be is csukom, a nap kegyetlenül süt az arcomba, majd megpróbálkozom még egyszer, de csak hunyorítani bírok. -Sam, végre,- hallom nővérem hangját, majd mintha kivenném a körvonalát. -Mi… mi történt?- kapok a fejemhez, de tincseim helyet csak gézt érzek a fejemen…. -Baleseted volt pár napja és Annabell meghalt… sajnálom…- nővérem re pillantok, majd elkapom róla a tekintetem, nem, nem, nem lehet a legjobb barátnőm miattam halt meg. Azonnal emlékezni kezdek mindenre, azon a napon fordultam ki önmagamból, a cserfes és bulizós lányból egy szótlan és komoly lány lett, nem foglalkoztam mással, csak az írással és a bűntudattal, legszívesebben újra alkohol után nyúlnék, hogy ne is emlékezzek, de próbálok erős maradni…
Katie;két és fél év;23;none; |
|