Szőke hajam van, afféle hajsampon reklámba való, dús és fényes, selymes tapintású. Ezt a fodrászomnak köszönhetem, aki méregdrága szerekkel kenegeti, és mindig gondoskodik róla hogy a hajvégeim ne legyenek töredezettek. Na de nem is ez a lényeg, hagyjuk most Kennyt. A szemem színe leginkább a szürkére hasonlít, azonban ha a napfény rávetül ki lehet venni belőle némi kékes-zöld árnyalatot is. Arcom a kerek, és az ovális között jár félúton, bőröm színe világos. Nem igyekszem szoláriumba, vagy egyenesen ki a tengerpartra hogy lebarnuljak, mert tudom hogy úgysem menne. Egyszerűen képtelen vagyok egy kis színt összeszedni. Szemöldököm szépen ívelt, tökéletesen illik a macskaszemeimhez. Orrom hosszúkás, és vékony ajkaim vörösre pingálva hódítani tudnak. Alkatom sportos, köszönhetően a táncnak, pontosan ott, és úgy domborodom ahogy kell. Ruhatáramban csakis csinos, és nőies darabokat találhatsz meg, nem szeretem a tornacipőt meg a mackó nadrágot.

Egy magabiztos, céltudatos és szókimondó nőnek ismerem magamat, olyas valakinek aki nem rejti véka alá a véleményét. Utálom a felszínes libákat, és az egoista pasikat, ki nem állhatom a rockereket, és a kockákat. Magamat nem sorolnám a libák csoportjába, holott azok vesznek körül. Ennek ellenére jól érzem magam közöttük, szeretek parancsolgatni, és mindig elintézem, hogy minden úgy történjen ahogy én akarom. Ha verseny társam akad, azt pillanatok alatt eltiporom. Nem szeretek versengeni. Legbelsőbb érzéseimet senkivel nem osztom meg, ugyanis félek a kiszolgáltatottságtól. Hogy az illető akinek kiöntöm a szívemet, visszaél a dologgal, és szétkürtöli az egész világnak. Egyedül a legjobb barátnőmmel osztom meg legbensőbb titkaimat. Könnyen barátkozó típus vagyok, talán hibának róható fel viszont az, hogy első látásra ítélem meg az embereket. Felcímkézem őket, csupán a kinézetük alapján. Tudom rossz szokás, de elég nehéz ezt levetkőzni egy olyan közegben ahol ez vesz körül. Akaratos, talán kissé sznob személyiséggel rendelkezem, ami sokak számára idegesítő lehet. Leginkább csak a családomnak nyílok meg, köztük érzem magamat igazán fesztelennek. Imádom a családomat, mert tudom hogy mindig számíthatok rájuk. Ők ismernek igazán, és a legközelebbi barátaim. Egy idegen számára nem vagyok más, mint egy sznob, és karót nyelt p*csa. Legnagyobb álmom hogy nemzetközileg elismert táncos legyek, és még a színészet felé is kacsintgatok. De ki tudja mit hoz a jövő?
Régen Carpe Diem típus voltam,azonban most hogy érettebben gondolkodom, már nem hiszek ebben. Mielőtt bármibe is bele mennék, kétszer is meggondolom a dolgot, és csak azután cselekszem. Tehát megfontolt vagyok, ami eléggé elüt a személyiségemtől. Nem szeretek balhézni vagy vitázni, de ha belekerülök egybe akkor kitűnően tudom a magam igazát bizonygatni. Nem vagyok az erőszak híve, de a világbékés típusokhoz sem sorolnám magamat. Amíg nem közvetlen velem vagy a családom egyik tagjával kötekednek, addig nem lépek közbe.