“Have no fear of perfection - you'll never reach it.” I'll do.

nunu - . - 2+ év - .

story of my life

Egy elkószált tincset a fülem mögé száműzök, majd megigazítom a magasan fekvő lófarkamat. Végigsimítok egyenruhámon, mintha csak gyűrődés vagy kosz volna rajta, majd az ünneplő csapat felé indulok. Keith meglát, mielőtt odaérnék, és felém veszi az irányt. Elégedetten villogó mosollyal megállok előtte, majd karjaimat nyaka köré fonom. Tetszik, hogy ilyen közel tudhatom magam hozzá, hogy velem van, és újból éreztetni engedi a legjobb tulajdonságát. Azt, hogy csak ő képes kirántani engem magabiztosságomból, ha csak egy pillanatra is. Kedvemre válik, hogy ilyen csodálatos hozzám, hogy nem keres rajtam kivetnivalót, és, hogy ilyen testtel rendelkezik. Szeretem. Még azt sem bánom, hogy rám ragad az izzadsága, hiszen csak átszáll rám egy csipetnyi büszkeség abból, melyet a sok kosár által szerzett. - Ügyes voltál. - mondom, miközben csókot lehelek arcára. Ujjaim végigsiklanak erős vonalú állkapcsán, mely most kissé széthúzódik. Mindig is imádtam, amikor mosolyog, akkor tudom igazán, hogy élvezi a velem töltött időt, ez afféle biztos pont akkor is, amikor elcsavarja a fejem. - Hé, menjünk az Ökölhöz, a győzelmi buli úgyis csak este lesz! - ajánlom fel, és szinte biztos vagyok válaszában. Eddig még sosem fordult elő, hogy visszautasította volna a mi helyünket, vagyis a tengerpart sziklásabb részét, mely mindkettőnk véleménye szerint ököl alakú. Emlékszem, véletlenül találtunk rá, még a kapcsolatunk elején. Megláttuk az egymás mellett sorakozó köveket, és rögtön az összeszorított kéz jutott eszünkbe. Így jött a név.
- Uh, jól hangzik, de van ez az izé... - kezd bele, miközben kissé elhúzódik tőlem, és hajába túr. Szépen ívelt szemöldökeim összeszaladnak, mikor érzem, hogy ölelő karjai engednek a jóleső szorításon. - Izé? - szegem fel az állam, miközben hangom kezd hisztérikussá válni, bár próbálom fékezni. Volt már párszor, hogy nem tetszett neki a randiajánlatom, de őszinteségét elővetve ezt mindig közölte, nem is beszélve arról, hogy ezt a helyet viszont sose mondaná le. - Yas-szel már régebben megbeszéltük, hogy - fog hozzá a válaszhoz, melyet azonnal megszakítok. Erőteljes mozdulattal kitépem magam gyenge szorításából, érzem, hogy a két fogsorom egymáshoz nyomódik, miközben kezeimet úgy összeszorítom, hogy körmeim belemélyednek tenyerembe. Utálom ezt a nevet. Utálom, hogy becézi. Utálom azt az egész nőszemélyt. - Yas-szel, mi? Yas, Yas, honnan is ismerős ez a név? - fúrom bele dühös pillantásomat, miközben fejemet enyhén oldalra döntöm. - Ó, igen, tudom már, az az a ribanc, aki kisajátítja azt, ami az enyém - önkéntelenül trappolok egyet a bal lábammal. Nem értem Keithet, mit lát abban a senkiháziban. Mi a franc lakozik benne, melyből nekem nincs legalább a duplája? Még csak nem is nevezhető szépnek, a kocka alakú feje mindenkit taszít. Ennek ellenére Keith a nap huszonnégy óráját vele tölti, mintha csak fontosabb lenne nálam, a barátnőjénél. Ennek semmi értelme nincsen, egy ilyen kis nyomorult sosem győzhet le. Egy nap még a porba tiporom. - Tudod, mi nem világos nekem? Hogy te most mégis ki az istennel jársz? Egy olyan kis söpredék libával, vagy Marcie Driscollal? Mert néha komolyan nem tudom! - beszédem decibeljei egyenletesen szöknek a skála tetejére, miközben érzem, hogy egyre több tekintet szegeződik ránk, és egyre több korábban meccset néző talál újabb műsorra. Gyors pusztító pillantással szántom végig a nézőteret. Élvezkedve fogadom a számtalan szemlesütést, melyet reakcióként kapok, emlékeztetnek arra, hogy bármire képes vagyok. Szemem hirtelenjében megakad a terem sarkán ácsorgó, szóban forgó nyálas képű tyúkon. Elkap a hányinger, mellkasomon érzem a szívem gyors és erős dobogását. Dühít, hogy képes nyugodtan támasztani a falat, összefont karral, miközben szemében elégedettség csillan meg. Ajkaim összeszorulnak, majd hirtelen döntéssel megragadom a földön gurulgató kosárlabdát, és célozni kezdek a csaj feje felé. Bemérem a célpontot, karomat hátravetem, kész vagyok elhajítani ezt a vackot, lehetőleg minél erősebben.  Keith az utolsó pillanatban kikapja kezemből a labdát. Ez észhez térít, bár hihetetlenül felpumpál, tudom, hogy így kellett történnie. Az a féreg nem fogja elérni, hogy gyerekesen viselkedve lesüllyedjek a szintjére. Kihúzom magam, kilélegzek, de belül hajlamaim támadnak a gyilkosságra. Vagy valami annál is rosszabbra. Betelt a pohár, mostantól keményen cselekszem. Egy ilyen nem fog fölém kerekedni. Tönkreteszem a környezetedet. Tönkreteszem a szeretteidet. Tönkreteszlek téged, Yasmine Brook.