HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Május 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Jell & Winter

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar

Winter Brookwel
::say something : 11
::born this way : 2014. Apr. 26.
Age : 23
::one day : "Boldogok, akik nem csak a fényt látják az alagút végén, hanem a hozzá tartozó mozdonyt is, mert ők túlélik"

Kappa


TémanyitásTárgy: Jell & Winter   Kedd Május 13, 2014 6:17 am


Winter & Jellal


[You must be registered and logged in to see this image.]
Mélyen tisztelt tanári kar, nyugodtan be lehet kapni. Komolyan, ha tudom, hogy ez ennyire könnyű, már előbb kilógok. Jó ehhez hozzátartozik ám, hogy csak most vitt rá a szükség, ráadásul nagyon durván, ami azt jelenti, gyors cselekedetre van szükség, mielőtt háztárs gyilkosságot követek el.
Megtűrtem, mert megtűrtem, nem húztam a szám, csak épp hogy, és már aránylag beletörődtem, hogy olyan helyre kerültem, ahol semmi keresni valóm, és a Kappa valójában valami földönkívüliek gyülekezőhelye, mert bármennyire is próbáltam, fél éjszakát nem voltam képes végigdumálni egy körömlakkról, nem hogy az egészet. De még ezt se vetettem meg, mert ha ők tudnak, akkor hajrá, de ez a mai volt az, ami sikeresen megölte vagy tizenhárom agysejtem. RIP agysejtek.  
Ezért döntöttem úgy, hogy önkényesen száműzöm magam az egyetem környékéről, ráadásul minél hamarabb, mielőtt még vádat emelnek ellenem. Ami a hangulatingadozásaimba teljesen belefér, és hát… igen, példa is volt rá.
Néha annyira a szeretném elfelejteni a tömérdek baromságot, amit elkövettem, csak mert elvakított a delírium. Tényleg egy betegség ez. De ez nem egyszerű, és nem is lehet, mert a múltam a részem, ami miatt… nos vagyok ez.
Biztos tök jó lennék, kedves, intelligens, barátságos, apuci szemefényeként is, volt is rá esélyem, hogy az legyek. Aztán találkoztam vele, és indultam el a lejtőn, ahonnan felkapaszkodni, már-már lehetetlennek tűnik. Mégse bánom, nem tudom bánni, talán azért, mert ez lettem, talán, ha fel is fognám, nem jó ez, nem vagyok jó ember, elszégyellném magam, de így… így nem tudom.
- A hajad… a múltkor… zöld volt. Most meg…. pink – állít meg az értelmesebbik háztársam, mivel eléri, hogy percekig meredjek rá, szinte pislogás nélkül.
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Tényleg? Ohh köszi, eddig nem is tudtam, mi olyan furcsa rajtam – ütök meg egy hálás hangnemet, felettébb szarkasztikus mód, és már haladok is tovább, mert kijutni akarok, nem még egy nevet „a felakasztanám élve” listámra.
- Nincs mit – kiált utánam nagy vidáman, én meg a fejem fogva, lépek ki a Kappából, majd némi manőverezés után, a Hollis területéről is.
Igen, mélyen tisztelt tanári kar, nyugodtan be lehet kapni. Nagyot szippantok a levegőből, mai mintha itt kint más lenne.
Sose voltam az a bent ülős típus, a kúriában otthon is csak papíron laktam, az utca nevelt, ha már a szülők erre nem voltak képesek. Nem hibáztatom őket, viszont így nem értem apám kiakadását, mert ez így teljesen jogtalan.
Körülnézek az úton, amin épp járok, de lélekben már csak a vágyott hely felé tartok, hogy végre kávéhoz is juthassak, ne csak valami annak nevezett valamihez, amit a kolesz területén lehet kapni. Vicces, hogy bár most járok kint először, egyszerűen nem érzem magam elveszettnek. Nem sokkal másabb Londonnál. Az emberek itt is ugyanannyira érdektelenek, hála égnek.
Benyitva az első kávézóba, kezdem el a választékot fürkészni, mert ha már egyszer kilógtam, nem érem be akármelyikkel… értitek.


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this image.]
Don't hate me because I'm beautiful. Hate your man, because he thinks I am.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

L. Jellal Stowe
::say something : 64
::born this way : 2013. Apr. 29.
Age : 23
::where we belong : Palm Bay
::one day : Stower szív, Stower lélek, Stower leszek amíg csak élek. 8)
::wayfaring stranger : ˛JellyBean¸

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Jell & Winter   Kedd Május 20, 2014 9:48 am


Winter and Jellal
[You must be registered and logged in to see this image.]



Hmm… végre süt a nap. Komolyan, már vagy három napja csak az eső esett, vagy ha esetleg mégsem, akkor is eltakarta a napot egy rohadt felhő. És mindez ugye pont akkor, mikor szükségem lenne a napra. Meg kellene csinálnom a beadandó fotósorozatot, méghozzá sürgősen. Csak ugye, ha a természetben akarsz fotózni, akkor nem árt egy kis napsütés. Meg amúgy is… olyan lehangolt mindig minden meg mindenki, ha nincsen nap. Az ilyen jó idő meg azért rendesen megkönnyít azt, hogy az ember pozitívabban álljon hozzá mindenhez. Szóval nyakamban a fényképezőgépemmel útnak indulok, hogy valami természeti csodát fotózhassak. Reméltem, hogy Light vagy Jenni, esetleg Ivy elkísérnek, hogy ne kelljen egyedül mennem, de Lighton-nak valami más elfoglaltsága akadt, a két leányzót pedig nem tudtam utolérni. Pedig akár állhattak volna nekem modellt is, hiszen mindkét lány eléggé fotogén. Mondjuk tény, hogy ehhez a fotósorozathoz nagyon nincsen szükségem modellekre, de egy következőhöz pedig jók lettek volna azok a képek. Persze, lesz még rá alkalom bőven, hogy lefotózhassam őket, hátha bele is mennek majd. Most viszont nem bántam volna azért, ha egy kicsit elszórakoztatnak. Utálok egyedül mászkálni, még akkor is, ha éppen fotózni készülök. Úgy nem olyan jó. A fotózás amúgy nagyon meg tud nyugtatni, vagy legalábbis teljesen eltereli a gondolataimat. Ez az egyetlen olyan dolog, amibe úgy bele tudok merülni, hogy minden mást addig elfelejtek. Lighton-nak és nekem egyébként remek gépünk van, amit ugye jó apánk finanszírozott. Nem mondom, hogy nekem megfelel ez a viszony vele, mert én valahogy mindig is többre vágytam volna. Tudom magamról, hogy eléggé családcentrikus lennék, ha lenne családom, mert anyát is nagyon szerettem kicsiként, és még apát is, úgy, hogy soha nem is ismertem. Viszont amióta tudom az igazat mindkettejükről, baromira neheztelek az egész bagázsra. Anyára egy kicsit jobban, mert bár, apánk már az elején sem volt hajlandó részt venni a nevelésünkben, ő legalább még a mai napig is tesz értünk valamit. Ha túl nagy érdeklődéssel nem is áll hozzánk, legalább gondoskodik arról, hogy ne végezzük majd az utcán. Anyánk meg kitudja hol, valószínűleg most is széttárt lábbal fekszik valami gazdag, vén fószer alatt. Pff. Kitudja, hogy azóta hány gyereket potyogtatott még el. Sokszor gondolkozok el azon, hogy vajon lehetnek e testvéreink még. Simán el tudom képzelni, hiszen se apánk, se anyánk nem túl óvatos, főleg az utóbbi, akinek még haszna is származik a porontyaiból. Mindegy, ha van is, annyira nem érdekelne. Mármint amúgy tök izgalmas lenne utánajárni, de nem változna valószínűleg semmi, szóval ezt a gondolatmenetet ennél tovább soha nem is folytattam.
Ujjaimmal beletúrok a hajamba, és kicsit megigazítom a szanaszét álló hajtincseimet. Igazából lett volna időm normálisan belőni, de úgy döntöttem, hogy nem szenvedek vele túl sokat, inkább hamarabb eljövök, hogy mielőbb visszaérjek. Mondjuk, lehet nem ártott volna  emberibb küldővel kijönni a belvárosba, akkor most nem néznék úgy ki, mint akit frissen b*sztak. Különösebben nem is érdekelne annyira, de mikor meglátok mellettem elviharozni egykét csinos csajt, azért átgondolom ezt újra. Hát, most már mindegy. Majd legközelebb.
Szóval az úti célom valami parkszerűség lenne. Ott lefotózhatok egykét bogarat, ahogy leveleken másznak, vagy a tavat, meg ilyeneket. Ideális hely az most számomra. Időközben mégis úgy döntök, hogy teszek egy kis kitérőt, és felhasználom azt az időt, amit reggel a hajamra fordíthattam volna, szóval beugrok egy kávézóba. Elvégre, ha már egyszer szarul nézek ki, legalább érezzem jól magam.
Bemegyek a kávézóba és egyből beállok a sorba egy szöszi csaj mögé. Gyorsan végigfutom a kávéválasztékot, majd előhúzom a farzsebemből a tárcámat, és a pultnak nekidőlve várom, hogy sorra kerüljek. Közben az előttem álló lány haját elemezgetem. Hosszú, szőke loboncában itt-ott egy rózsaszín tincset pillantok meg. És hát akkor… nézzek lejjebb, vagy ne nézzek? Még szép, hogy nézek. Óvatosan stírölöm végig, a feje tetejétől kezdve egészen a bokájáig. Hm. Valójában a ruházata sem éppen arról árulkodik, hogy a szöszi mennyire szelíd és visszafogott lenne. Biztos, hogy lázadó típus. Egy lépést előre lép és ezzel sorra is kerül. Egy gyors tervet kieszelve, hogy az arcát is lássam, arrébb állok egy kicsit, mintha még mindig a kávé ízéről akarnék döntést hozni, meg mintha nem látnám onnan a táblákat. Gyorsan vetek egy észrevétlen pillantást a lány arcára. Igazából, szerintem ismerem. Nem az egyetemre jár? Simán elképzelhető lenne… óóó, tudom. Ő az a kappás csaj, aki teljes mértékben lázad minden ellen. Vagy legalábbis én így tudom. Nem ismerem személyesen, de látásból igen, meg hát hallottam egykét sztorit vele kapcsolatban. Ha jól emlékszem valamilyen évszak volt a neve. Hm… Summer. Tényleg. Tuti, Summer.
Visszaállok Summer mögé és elnézek másfelé, miközben figyelmesen hallgatom, hogy mit kér. A kiszolgáló srác el is kéri tőle a kávé árát, mire Summer elkezd kutatni a pénztárcája után. Egy ideig csak nyugodtan nézem a lányt, viszont amikor már egy jó ideje keresi a pénzét, elvigyorodok. Tuti nincsen nála. Kész a csaj. Egy ideig még várok, hogy megbizonyosodjak az igazamról, de amikor már elölről kezdi a tárcája keresését, úgy döntök, hogy akkor most én baromi jó fej leszek. A szőkeség mellé lépek.
- Majd én fizetem – nézek a lányra, majd a kiszolgáló gyerekre. – Szóval, még egy jegeskávét, a mellé – mutatok Summer kész kávéjára. A srác megcsinálja a másikat is, mire én odaadom neki a pénzt és a lányra mosolygok.






[You must be registered and logged in to see this image.]

Words: 857 Music: [You must be registered and logged in to see this link.]Note: Neharagudj a késésért*.*


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody's perfect. I'm nobody.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Jell & Winter

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: Éttermek/Kávézók-