HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Máj. 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd. Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Bash & Freddie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar

Frederique Albion
::say something : 8
::born this way : 2014. May. 01.
Age : 22
::where we belong : Marseille
::one day : It is hard to believe that a man is telling the truth when you know that you would lie if you were in his place
::wayfaring stranger : dying angel

Theta


TémanyitásTéma: Bash & Freddie   Hétf. Máj. 05, 2014 1:48 am


Bash & Freddie


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem volt túl sok kedvem ehhez az egészhez, nem véletlenül nem mentem zene szakra, mégis most behívtak a balerinákhoz, hogy a Fekete Hattyú, vagy Hattyúk dala híres dalába szálljak be, mert gyönyörűen tudok hegedülni. Szóval egy hang nélül mentem, mint jófiú és beálltam a többiek közé, bár gyűlöltem az egészet. Nem a zenét, hanem ezt a darabot, és főleg ezt a dal!
még nagyon frissek voltak testemen a sebek, égtek, feszültek, a nagybátyám jutott eszembe, aki miatt ez így van. Nem tudom, miért rajtam vezeti le mindig a feszültségét, de utána mindig én szívok. A testem tele van zúzódásokkal és sebekkel, csuklóm és nyakam környéke pedig az ujjai nyomával. És a legviccesebb az egészben, hogy... rohadtul meg tudnám védeni magam, önvédelmet tanultam tíz éven át.. egyszerűen csak a családtagom, és mint ilyen, nem akarok rá kezet emelni. És ezért, kicsit úgy érzem magam... Mint az előttem táncoló balerina, a hattyú. Szépen lassan felőröl az egész, és átváltozom valami mássá... egyszer majd nem fogom tudni visszafogni magam, és leterítem a nagybátyámat, de ha ez megtörténik, bosszút is állok rajta. Minden egyes foltért rajtam, és az életem előző négy évéért
[You must be registered and logged in to see this image.]

rettenetesen fájt mindenem, de sokáig tartott, csak hatkor végeztek, addigra nekem már össze kellett szorítanom a fogam, hogy ne jajduljak fel hangosan. Aztán addig szöszöltem, míg ki nem ürült a terem. Akkor odamentem a tükörhöz és felhúztam a felsőmet és hátat fordítottam, hogy lássam a hátamon a sebeket. Szerencsére egyik sem szakad fel, mellkasomon sem, csak bevörösödtek. Így visszahúztam. Sóhajtva fogtam meg a hegedűt és a vonót és indultam ki. Sötét volt a folyosón, nem siettem, tetszett a csend, megnyugtatott. Hamar átgondoltam, milyen órám lesz holnap, de csak a fotózás jutott ezsembe, ami jó. A gép túloldalán olyan jól érzem magam, biztonságban, távol mindentől, és a lencse mögül nem is olyan fájdalmas minden. Bár van egy kedvenc képem, nem tudom, mikor csináltam, és miért tartottam meg, de imádom. Bash van rajta, még mielőtt tényleg találkoztunk, véletlenül lekaptam, nem őt akartam, na... de olyan furán törik meg mögötte a fény, hogy ő fénylik. Megtartottam, mert tetszett, aztán megismerkedtem vele. Nála alphásabbat nem is ismerek máig... épp ezért nem is értem, miért tetszik annyira, még én is azt gondolnám, hogy a nagybátyám után elmenekülök minden vezető személyiségtől, de nem így van... vele.

~ Remélem, tetszeni fog :$ ~ [You must be registered and logged in to see this link.]~ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
And you were strong and I was not, My illusion, my mistake...And my heart is broken, All my scars are open.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Bash Cortes
::say something : 4
::born this way : 2014. May. 04.
Age : 26
::where we belong : London
::one day : The End
::wayfaring stranger : RAPHAEL

Alpha


TémanyitásTéma: Re: Bash & Freddie   Hétf. Máj. 05, 2014 2:55 am

[You must be registered and logged in to see this image.]

Féleszű barmok. Féleszű, idióta, inkompetens, ostoba, gondolkodásra képtelen barmok. Ha apuci nem pénzelné a továbbtanulási szándékaikat, a IQ-szintjük nem jutatná őket messzebb az egyetem takarítószertáránál. Oda is csak különleges engedéllyel léphetnének be.
Jó, igaz, beszélek én, a képmutatás ősi görög istene, a bankszámlámmal, ezüstfehér Porschémmel és masszív financiális háttérrel magam mögött. Az apró, pici, nem elhanyagolható különbség azonban köztem és eközött a semmirekellő, idegsejt hiányos társaság között azonban az, hogy még ők képtelenek a válaszadásra, ez okból nem teszik fel a kezüket; én nem akarom megadni nekik annak egyszerűségét, hogy szimplán csak benyögöm a megfelelő választ.
Egy lány az első sorban végre felteszi a kezét és megpróbálkozik. Kíváncsian bújok elő a laptopom mögül. Fél füllel követem csak az órát, az agyam nagyobb része éppen apám elektronikus postaládájában turkál, valami gonosz ürüggyel, talán titkos dokumentumok és magánlevelezések után kutatva. Bármi is volt a célom vele, nyilvánvalóan már nem érdekel.
„Neurológia?” Éééééés, dobpergést kérek, tapsvihart és háromszoros hurrát! A reményem, hogy talán, egyvalaki is agyműködésének legapróbb jelt mutassa szertefoszlott.
„A szó, amit Ms Leight keresett a…”
„…neurózis” fejezem be gyorsan a professzorasszony mondatát. Szigorú pillantásával ajándékoz meg, ódivatú, ovális szemüvege mögül. Lehet, hogy nem tetszik neki, hogy félig a padon fekve szórakozom egy szál cigarettával a kezemben.
„Köszönjük meg Mr Cortesnek, hogy kisegített a válasszal, még ha azt az ő sajátos, londoni udvariatlan módján is tette.”
Tudni kell rólam és a pszichológia óráimról, hogy gyakran szeretek késve érkezni, hangosan aludni és kérdés nélkül közbedumálni. Azonban bárhogy is próbálkozott eddig a tancsi néni, nem sikerült még megbuktatnia.
„Ugyan nincs mit!” legyintek előzékenyen. „Bár azt hiszem, az angolokról azt tartják, hogy valódi úriemberek.”
„Valóban. A kivétel viszont erősíti a szabályt.” Felnevetek és onnantól kezdve velem nevet az egész csoport. Egyszer valaki azt tanította nekem, hogy ha sose felejtem el, ki vagyok és páncélként használom, sosem fordíthatják ellenem. Azt hiszem valami köpcös nagyfejű fickó volt. Tyrion Lannister vagy kicsoda…
A továbbiakban az előadás épen olyan unalmasan telt, mint ahogyan kezdődött. A bárdolatlan bugyuta barbár csoporttársaim semmivel sem lettek gazdagabbak, én pedig semmi olyannal, amit ne tudtam volna előtte.
* * *
Az út az alpha ház és az egyetem között hihetetlenül magányos és meglepően sötét, miután az utolsó óráról is kicsengettek. Hogyne, hiszen egyetlen féleszű idiótának sem lenne kedve visszakutyagolni a horror házába. Nekem sincsen, épp csak ott felejtettem a laptopomat a pszichológia teremben és hihetetlenül fontos elintéznivalóim akadtak időközben – lásd, hogy vadonatúj kormányvédőt rendeljek az autómra.
Az egyetem folyosói kihaltak és gyéren világítottak. A szellem sem jár erre ilyenkor, ezért igen meglepődök, amikor ügyeletes kedvenc selyemfiúm sétál velem szembe. Bár talán a kifejezés túlzás rá, de biztos vagyok benne, ha nem apámon és a taníjamon múlna, megfordult volna már az ágyamban.
„Szép estét Freddie, most már biztosan az” vigyorgok rá, nekitámaszkodva a falnak, elzárva az útját. Istenem, mennyire szeretném zavarba hozni!



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Frederique Albion
::say something : 8
::born this way : 2014. May. 01.
Age : 22
::where we belong : Marseille
::one day : It is hard to believe that a man is telling the truth when you know that you would lie if you were in his place
::wayfaring stranger : dying angel

Theta


TémanyitásTéma: Re: Bash & Freddie   Hétf. Máj. 05, 2014 3:40 am


Bash & Freddie


[You must be registered and logged in to see this image.]
Szóval ja, az életem arra tette fel magát, hogy megöljön... ami így most elég hülye mondat, de komolyan. A szüleim meghaltak, a nagybátyám egy állat, és a srác, aki tetszik alphás és úgy magába van zúgva, hogy nem hiszem, hogy egyáltalán a nevemet tudná, és azt se tudom, hogy a fiúk tetszenek-e neki, mert hát én még nem láttam egyel sem, ami egyébként semmit nem jelent, mert tartok az emberektől, és így nem arról vagyok híres, hogy mindenbe beleütöm az orromat és ott vagyok, meg figyelek. Maximum titkon fotózgatom, mikor nem figyel, és igen, van pár kép róla a szobám falán. Mert mikor otthonról bejövök, kell valami, ami megnyugtat. És ha őt látom, az igenis jó érzés. Szerintem mániám olyanokba beleesni, akikre esélyem sincs. Egy alphásba... röhög a vakbelem, igazából addig úszom meg, míg pár közülük nem kezd el piszkálni, attól egészen biztos, hogy a falra másznék. Jó nekem békésen, igazán... csak Bash ne lenne olyan kb, mint valami csillag, ami után a gyerekek még kapkodnak.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Megrezzenek ijedtemben, mikor behajol valaki elém, és elállja az utam. Főleg, mikor felnézek és Ő áll velem szemben, minden gondolatom őre. Mikor ilyen közel van, csak egy dologban vagyok rohadt jó: összezavarodásban. Bevallom, mindig megdöbbenek, hogy még emlékszik a nevemre, bár nem tudom miért...
- Szép estsé, Bash... - Eleresztem a fülem mellett az egoista megjegyzését, sajnos ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ne menjen el tőle a kedvem. Egyébkéntt meg sajnos igen, most tőle szebb lett, mert mi csillapíthatná jobban a fájdalmat, mint a látványa? Költői kérdés, tudok rá jó pár választ, például a csókja, vagy az érintése...
- Te mit keresel errefelé ilyen későn? - Kérdezem meg végül, mikor erőt veszek magamon.
- Ha a balerinákhoz jöttél, ők már... már végeztek - Naná, hát ki máshoz jött volna egy olyan, mint ő? A balerinák vékonyak, hajlékonyak, olyan könnyedén tökéletesek. A vonóval ütögetem a lábszáram, egyébként szűk farmert viselek egy bordó pulóverrel, ami már eléggé leharcolt, de a nagybátyám nem nagyon kíván másikat venni, "amíg le nem foszlik rólam". Egyébként meg jó, mert minden sebet eltakar. Ezek után akaratlanul jut eszembe, mit rejt Bash ruhája.
- Milyen volt a pszichológiád? - Kérdezem meg végül, mert igen, tudom, hogy pszichológiája volt, ha valakit dugiban akarsz lefotózni, tudd, mikor hol van


~ Na és a te felsőd alatt mi van? xD~ [You must be registered and logged in to see this link.]~ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
And you were strong and I was not, My illusion, my mistake...And my heart is broken, All my scars are open.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Bash Cortes
::say something : 4
::born this way : 2014. May. 04.
Age : 26
::where we belong : London
::one day : The End
::wayfaring stranger : RAPHAEL

Alpha


TémanyitásTéma: Re: Bash & Freddie   Kedd. Máj. 06, 2014 7:02 am

[You must be registered and logged in to see this image.]

Őszinte leszek. Elképzelésem sincs mit gondoltam, amikor a pszichológiát jelöltem meg fő tárgyamként. Talán a kíváncsiság hajtott, hogy belelássam magam más emberek (az őrültek) szemszögébe. A probléma ott kezdődik, hogy én magam sem vagyok kevésbé háborodottabb, mint, akiknek gyógyítására felesküdni készülök.
Illetve, talán inkább ott, hogy mindent tanulunk csak pszichológiát nem. Hálás lennék, ha valaki leülne és elmagyarázná nekem, miért kell statisztikát, matematikát, fizikát(!) tanulnia egy pszichológia hallgatónak? Mert a biológiát még megértem, tényleg. Az idegrendszer fontos része az elmezavarnak, na de az anionok és kationok?
Ha valami tényleg és valóban elmezavart okoz, akkor az a fiú előttem. A félénk mosolyával, amiről azt hinnéd, már-már magát próbálná elrejteni. Holott képtelenség. Egy ilyen csinos pofit arra teremtettek, hogy mutogassák! Bár… talán meg kellene elégednem a feltűnően szűk farmerjával, ami úgy tapad rá, mint egy második bőr, probléma nélküli rálátást adva a hátsófelére. Csak azt az átkozott, kinyúlt pulcsiját ne hordaná! Minden szem egyből rá szegeződne.
„Jaj drága, a jelenléted felvillanyozta az estémet!” szemtelenkedek vele, rávillantom egy tipikus mosolyomat, egyiket azok közül, amikkel lányok ágyaiba hízelgem be magam. Pedig nem is igazán hazudok.
„Itt felejtettem valamit… de már megtaláltam.” Vigyorgok, remélve, hogy érti a célzást. Arcátlanul flörtölni férfivel, nővel, tanárral, diákkal olyan általánossá vált szinte, mint a levegővétel. Vele azonban különös mód élvezem is.
Nem tudom, mit csinálnék, ha nem lennének apám racionalitástól elrugaszkodott szabályai. Nem vagyok egy kifejezetten monogám típus és nem is voltam soha, de van a fiúban valami, amitől kényszert érzek, hogy megismerhessem. Felfedjem minden titkát, bekússzak a bőre alá, fizikailag és metaforikusan is. Jobb az ilyen sötét gondolatokat elhessegetni, mielőtt bajba sodrom magam. Vagy rosszabb, neki hagyom, hogy megtegye.
„Milyen balerinák?” vágok egy grimaszt. Nem tudom, miről beszél és nem is érdekel. A balerinák mindig a frászt hozzák rám, mind túlságosan karót nyelt, az én ízlésemnek. Bár bevallom, hajlékonyságuk egyike azon tulajdonságoknak, amiket minden ember adoptálhatna.
„Ó, a pszichó? Rém unalmas! Az egyik lány egy pillanatra, mintha az értelem szikráját mutatta volna, de rá kellett jönnöm, hogy füst volt csak.” Legyintek. „Viszont van egy remek tankönyvünk: az a címe szeresd önmagad!”
Egyesek (sokan) egoistának tartanak. De nem érdekel. Magamat jobban szeretem mindenkinél? Ki nem? Csupán azok, akik egész létezésüket feláldozzák valaki más oltárára (legyen az szerető vagy isten), ami pedig véleményem szerint ostobaság. Ha te nem szereted magadat igazán, ki fog?
„Na és te, mit keresel itt ilyenkor?” vigyorgok. Mindig vigyorgok.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Frederique Albion
::say something : 8
::born this way : 2014. May. 01.
Age : 22
::where we belong : Marseille
::one day : It is hard to believe that a man is telling the truth when you know that you would lie if you were in his place
::wayfaring stranger : dying angel

Theta


TémanyitásTéma: Re: Bash & Freddie   Kedd. Máj. 06, 2014 7:59 am


Bash & Freddie


[You must be registered and logged in to see this image.]
Szavaiban érzem, hogy csak viccel, gúnyolódik velem, de a mosolya olyan igazi... összezavar és ez nem túl jó. Így sem vagyok szinte semmiben biztos. Magamban, hogy helyén való-e a dühöm a nagybátyámra, mikor ő az utolsó élő családtagom, és nekem meg rajta kellett volna lenni a repülőn. Bűntudatom van. Van egyfajta világrendem, aminek a csúcsán Bash van, én meg kb a legalján csücsülök. Nem várok el semmit az emberektől, csak azt szeretném, hogy békén hagyjanak. Kivéve őt. Nem hiszem, hogy belőle valaha is elegem lehetne, olyan egészen biztos, nem lesz. Hiszen ahhoz, hogy valamiből elegünk legyen, először az kell, hogy a miénk legyen egy kis időre is. És Bash az enyém még csak az álmaimban volt, ott sem mertem jobban belemenni a dologba, mint egy csók. Hiszen olyan képtelen gondolat, hogy nekem, akinek semmim sincs, legyen valamim és ez a valami Bash legyen, ő, akinek mindene megvan és mindenkit megkaphat, akire csak rávillan a szeme. Bár azt hallottam, hogy az apja eltiltotta a fiúktól, így teljesen esélytelen az egész.
[You must be registered and logged in to see this image.]

- Hahaha, nagyon vicces vagy - Hazudok, hát hogy is ne hazudnék, mikor olyan jól esett a bókja, hogy érzem, felgyullad az arcom. Szóval nem a táncosok érdeklik errefelé, megjegyzem magamnak, hogy hiába szépek, neki nem kellenek. Lábamon billegve hallgatom végig a történetét.
- Szegény, csak eltévesztette - Védem meg, mert biztos tudta a jó választ a kérdésre, csak zavarban volt, vagy ilyesmi. Viszont a folytatásra csak az én zavarom nő.
- Hát neked ez egy teljesen felesleges könyv - Viccelődök vele kedvesen, mondanám, hogy adja olyannak, aki kicsit sem szereti önmagát, de magamról tudom, hogy ki se nyitná a könyvet. Én se nyitnám. Kérdésre felemelem a hegedűt.
- Játszottam a Hattyúk tavához a balettnél... Könnyebb nekik igazi zenével, mint magnóról. Eddig próbáltak. Biztos nagyon elfáradtak - Gyűrögettem felsőm ujját, mert tényleg sajnálom őket, hoszsú menet volt. De nekem is, mintha átment volna rajtam egy aratógép... na mondjuk nem miattuk van.
- Fura téged így egyedül látni a többi... alphás nélkül - Tényleg furcsa, eddig ilyen kis kivégzőosztagokként lófráltak, most meg sehol senki, csak ő...
- Jól vagy? - Érdeklődök, mert tényleg érdekel, hogy mi van vele, hogy érzi magát... Csak óvatosan nézek fel rá, mikor ráveszem magam, hogy megnézzem arca minden egyes kis négyzetcentiét, olyan gyönyörű... még mielőtt felfoghattam volna, mit csinálok, előre nyúltam, és letöröltem valami foltot az arcáról, de már el is húztam a kezem, visszarántva ujjaimra felsőmet. Kevés dolog volt, amit jobban szégyeltem, a testemnél, maradjunk ennyiben.
~ jóó selymes a bőröd :3~ [You must be registered and logged in to see this link.]~ [You must be registered and logged in to see this link.]


[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
And you were strong and I was not, My illusion, my mistake...And my heart is broken, All my scars are open.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Sponsored content



TémanyitásTéma: Re: Bash & Freddie   

Vissza az elejére Go down
 

Bash & Freddie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: Első Emelet-