HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Máj. 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd. Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Valentine Moulds

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


Valentine Moulds
::say something : 14
::born this way : 2014. Apr. 22.
Age : 23
::where we belong : Florida
::wayfaring stranger : Vattacukor

Alpha


TémanyitásTéma: Valentine Moulds   Kedd. Ápr. 22, 2014 10:04 am

Valentine Moulds

I'll make the impossible possible


Teljes név: Valentine Joon Moulds
Becenév: Val, Vali, Tine
Születési hely és idő: Hawaii, 93.02.14
Play by: Lee Jong-suk
Csoport: Alpha
Érdeklődési kör: Nyelvek - nem a lányok nyelve, bár azt sem vetem meg. De én most itt inkább a koreaira, az angolra, a japánra, a kínaira, meg a többi ilyesmire gondoltam. Az angolt, meg a koreait persze, folyékonyan beszélem. Most a kínai meg a japán minor köt le leginkább. Ezek mellett a kosárlabda és valóban a lányok is érdekelnek. De még keresem a hozzám illőt.
Kapcsolat a családdal: Szerencsés vagyok. Szuperek a szüleim és a húgaim is. Mondjuk a kisebbik, kikészít néha, de valószínűleg csak azért, mert túlságosan emlékeztet rám. Apám mindig építésznek szánt, anyám orvosnak. Kicsit - nagyon - csalódtak, amikor a bölcsészkarra adtam be a jelentkezésem. Az irodalmon is agyaltam, de végül győztek a nyelvek. A nyelvészet. Ebből elég sok vitám volt otthon, de végül azt hiszem megbékéltek. Bár az is lehet, csak a távolság teszi. Camiella hiányzott a legjobban az első évben. Most, hogy ő is itt van egy karnyújtásnyira, igazán semmire nem panaszkodhatok.

Ez vagyok én: Hogy milyen vagyok? Okos, intelligens, kötelességtudó de laza, szabadelvű, nyitott, jó-szándékú, barátkozós, találékony, kreatív, humanista, segítőkész, nyugodt és türelmes, szarkasztikus időnként fölényes. És most nyilván azt mondod ennyi minden nem lehetek. Pedig de, és még a felét sem soroltam fel. Az intelligenciámat és a tudásomat inkább nem firtatom, elég ha megnézed a kitűnő bizonyítványom. Nézzük hát a többit. Ha valamilyen feladatot rám bíznak, azt mindig megcsinálom. Erre mondom, hogy kötelességtudó. A lazaság meg azt hiszem, amit mások mondanának arra, ahogy a kötelességem végzem. Alapvetően nem szeretem a szigorú szabályokat - épp elég, hogy egy betegség miatt, meg vagyok kötve, többre köszönöm, nincs szükségem - ha ilyenbe ütközöm, akkor van, hogy nem veszek róla tudomást. Szívesen ismerkedem, nyitott vagyok az új dolgokra.

Általában nyugodt vagyok és türelmes, az egyetlen személy, aki képes kiidegelni az a legkisebb hugicám, Myrcella. Néha az jut az eszembe, hogy én is biztosan hozzá hasonlóan idegesítő kis gyerek voltam, mert mindent érdekelt és érdekel persze most is, és amikor ide lyukadok ki, akkor majdhogynem magamat is idegesítem. Érti ezt valaki? Pedig nagyon szeretem Myrcella-t. Egy angyal. De tényleg. Csak ne kérdezne annyit! Ezért is örülök, hogy már nem lakom otthon, mert legalább így vele kevesebb időt töltök együtt, és mindig van remény, hogy a következő szünetig kinövi valamelyik idegesítő szokását.

Ami a szarkazmust és a fölényességet illeti... ezzel tulajdonképpen sokszor a bizonytalanságom próbálom leplezni. Egy pszichológiai könyvben azt olvastam, ennek lehet az oka az is, hogy apámtól nem kapok elég visszajelzést, hogy elégedett velem. Mondjuk így: természetesnek veszi, hogy kitűnően tanulok, hogy megfelelek az elvárásainak. Nagy kérés lenne, hogy azt mondja, jól van Valentine, ügyes vagy? Na de... eltértem a tárgytól, szóval ha bizonytalan vagyok, akkor ez egy fegyver. Máskor azonban pont hogy egy burkolt célzás, hogy pontosan tudom, hogy jobban tudom, azt amit. Mindenki döntse el maga, mikor melyik.

Egyébként elfogadó is vagyok. Ez részben a cukorbetegségnek köszönhető. Rengeteg kompromisszumot kellett kötnöm emiatt, és ennek köszönhető, hogy senkit sem ítélek el, hogy nem zavar, hogy Cami, nem egy lángész. Nélküle és édesanyám nélkül sosem sikerült volna elfogadnom ezt a helyzetet, de ők ketten a legnehezebb időszakokban is mosolyt csaltak az arcomra, így elég szoros viszony alakult ki közöttünk.

Szeretem a kihívásokat és mindig tele vagyok ötletekkel. Szükségem van rengeteg elfoglaltságra, ezért is kosarazom, olvasok, nyelveket tanulok… Valamivel mindig lekötöm magam.

A külső…

A legtöbb lány különlegesnek és sokszor vonzónak lát. Gondolom az anyámtól örökölt ázsiai vonások miatt. Én nagyon élvezem a figyelmet, amit kapok tőlük, valamilyen szinten ki is használom. Egyébként a korai betegeskedés ellenére, mostanra szépen megnőttem 186 centire, ami nekem tökéletesen megfelel. A kosárhoz lehet kevés, de eddig nem éreztem, hogy így lenne. Mivel sportolok, és pontos étrendet követek, így az alkatom miatt sem kell aggódni. Bár ritkán látni félmeztelenül – nem szeretném, hogy lássák a műtéti heget vagy a szurkálásaim nyomát – azért a ruha alatt lapul néhány izom. A hajam szerintem fekete, Cami szerint barna, amúgy szerintem mindegy. Igyekszem kordában tartani, de gyakran kócos. A szemeim, nekem sajnos nem olyan nagyok, mint neki, és ha ez nem lenne elég ott az az átok „szépségpötty” is, ami engem rettentően zavar. Igaz többektől hallottam már, hogy szexi…


[You must be registered and logged in to see this image.]
XYZ - Egy nappal több, mint tegnap - VAN - NINCS


story of my life

1993. Február 14. A nap amikor megszülettem. Nem, nem ezen a napon kellett volna a világra jönnöm, csak 5 héttel később valamikor március végén, de valószínűleg összekevertem a nevemmel a dátumot, így kicsit belehúztam, hogy pontos legyek. A szüleim épp egy wellness utazáson voltak a Hawaiin. A születési helyem ezért, Hawaii.

Természetesen mivel koraszülött voltam, először megfigyelések hada, és mindenféle más csodás dolog várt rám. A jó dolog az, hogy nem emlékszem ebből semmire. A rossz, hogy bizonyos dolgokat, így sem tudtak akkor rögtön kiszűrni.

Nehéz gyerek voltam, sokat sírtam, sok nyűg volt velem, igaz nem sokáig. Lévén, hogy anya dietetikus, hamar rájött, hogy a nyűglődésem oka, egy betegség.  Diabetes. Ismertebb nevén cukorbetegség. Másfél éves voltam, és úgy gondolom, ennek köszönhetően sokkal kevésbé zavar a dolog, mint azokat a társaimat, akiknél ez később derül ki. Elvégre én azóta szigorú étrendet követek. Sosem ettem csokoládét, ittam kólát vagy kóstoltam bármi olyasmit, amit a „normális” emberek esznek. Szeretem azokat az ételeket, amiket fogyaszthatok, úgyhogy azt mondhatom boldog gyerek korom volt.  

Nem sokkal a második szülinapom után megszületett az én kedvenc kishúgom, Camiella, is. Azt hiszem, mi nem az a tipikus testvérpár vagyunk. Sosem volt közöttünk nagyobb konfliktus, inkább kisebb nézeteltérések, de azokon könnyedén túltettük magunkat.

Teltek az évek, viszonylag könnyedén kijártam az ovit. Jött az általános, és az is szuperül indult, már az első hónap után közölték, hogy annyira okos és intelligens vagyok, hogy ugorhatnék rögtön harmadikba. Anyáék persze nem akarták, hogy venné ki magát egy hat éves kis srác a nyolc-kilenc évesek között? Főleg, hogy külsőre is más, és még szurkálja is magát napi háromszor? Az elsős osztálytársaimnak elmagyarázták miről van szól, és többnyire meg is értették, így sosem volt gondom belőle, ha óra közepén ki kellett mennem az orvosiba, hogy megkapjam az inzulinom. Szóval minden jól ment, én kitűnő voltam, és játszottam, meg megtanultam, amit kellett. Voltak barátaim, bár a szülinapi zsúrokból rendszerint kimaradtam, mert macerás lenne egy gyereknek külön ételeket készíteni. Ez nem olyasmi, ami miatt különösebben zavartattam magam. Az iskolai ünneplésekre intéztek nekem egy szelet diabetikus süteményt, így azokon szerencsésre részt vehettem.

Szóval az általános az egész jó volt. Egészen negyedikig, amikor is valami elromlott. Nem tudtam figyelni, elaludtam órán, hánytam, kiszáradt a bőröm. Először valamiféle allergiára gyanakodtak, de nem találtak semmit. A tünetek nem szűntek, inkább csak több lett: sokat kellett pisilni, és folyton szomjas voltam, nem volt kedvem enni, ráadásul a vérnyomásom is sokkal magasabb lett. Ekkor már biztos volt: hiába vigyáztunk mindig mindennel, veseelégtelenségem van.  A szüleim értetlenül álltak a dolog előtt, hiszen, az étrendemmel, a vércukorszint eredményeimmel ez nem lett volna lehetséges. De nem volt mit tenni. Jött a kórház és a donor keresés, mert az egyértelmű lett, hogy nekem új vesére van szükségem. Addig pedig díalízis. Heti 3x4 óra. Mehettem volna iskolába, de nem volt kedvem. A díalízis rossz dolog.

Camiella, akkoriban kezdte a sulit, de Apu őt is mindennap behozta. Emlékszem, akkoriban sokat beszélgettünk rólam, meg a betegségemről. Elmagyaráztam neki, amit nekem mondtak, úgy, hogy ő is értse. Vagy legalább valamennyire értse. A lényeg, az meg volt neki, mert rögtön felajánlotta a sajátját, de mivel nem egyezik a vércsoportunk ezért erre nem volt lehetőség. Ahogy ő mondaná, nem megfelelő bodor. Sosem sikerült neki megtanítanom a donor szót.
De ha már itt tartunk, azt el kell mondanom, hogy nélküle, egész biztos nem vettem volna olyan könnyedén az akadályokat. Miután megmondták neki, hogy nem megfelelő donornak, eltűnt. És bár erre ő nem emlékszik - szerintem - mindenki őt kereste. Még én is, pedig nekem nem lett volna szabad elmennem. Le is lettem szidva, de szerencsére Camiella hamar előkerült, egy óriási plüss [You must be registered and logged in to see this link.]. Engem nagyon boldoggá tett vele. Azóta szeretem az oroszlánokat, és persze még most is az otthoni szobámban őrzöm, az ajándékát.
Visszatérve...  azt hiszem szerencsés vagyok,  hogy lett egy donorom. Nem sokkal Camiella akciója után, úgy félévvel azt követően, hogy kórházba kerültem. A műtétől nagyon féltem, de azt biztosan tudtam, hogyha sikerül, akkor minden sokkal de sokkal jobb lesz. És Camiella is felvilágosított, hogy az oroszlánok bátor állatok, és nekem is olyan borzos a hajam, mint az oroszlánoknak, szóval nekem is bátornak kell lennem. Megnevettet, és nem vártunk sokat, két nappal később műtőbe toltak.

Sikerült. De ezzel még nem volt vége. Mert meg kellett várni, hogy a szervezetem befogadja-e az új vesémet. És ez, megint csak egy féléves folyamat. Végül, minden jól ment. Voltak kisebb zökkenők, még szigorúbb étrend, és még több vércukorszint mérés, meg egy csomó másik kezelés, ellenőrzés, megelőző intézkedés... Aztán kiengedtek, és sportolni kezdtem, akkor még egy vesebetegek számára fenntartott egyesületnél. Élveztem, csak az nem volt jó, hogy az iskolai kimaradásom miatt, újra kellett kezdenem a negyediket. Az osztálytársaim, az addigi barátaim, mind felettem jártak. Én meg hirtelen magányosnak éreztem magam. Ráadásul Camiella is csak egy osztállyal járt már alattam. Nem mintha baj lenne. Sőt, azt hiszem így a legjobb.

A kórházban töltött idő alatt ő vigyázott rám - meg az oroszlán - de azóta én vigyázok ő rá. Legalábbis próbálok. Új vesével, teljesen egészségesen,  némi küzdés árán, de beilleszkedtem, és viszonylag könnyedén elvégeztem az általánost és a gimit. Camiellának sokat segítettem, hogy ne bukjon meg semmiből sem, és ha valaki bántotta/bántja, akkor mindig számíthat rám. Az egyetlen dolog, amit nem szeretek, hogy ellenőriz pisilés után. Úgyhogy, amióta megint egy iskolába járunk, nagyon figyelek, hogy ne lássa, mikor megyek a mosdóba. És ha kettesben vagyunk, mindig megnyugtatom, hogy semmi bajom nincs, nem fáj ha pisilek - sosem fájt, de ezt úgysem értené - és remélem, így elkerülök egy pár kínos percet. Mert hiába szeretem, azért égetnie nem kéne.

És ha már egyetem ... Na igen. Itt legalább nem én vagyok a legidősebb az évfolyamon…
Az első év, az furcsa volt, új, és először életemben teljesen a magam ura lehettem. Nem voltak itt a szüleim, és Camiellára sem kellett figyelnem. Vagyis kellett volna, de nem tudtam, mivel én itt voltam, ő meg még a középiskolában. És ha már új környezet, akkor ki kellett próbálnom új dolgokat is. Szinte mindent. Persze, csak és kizárólag bizonyos határokon belül, főleg az étkezést tekintve, de nem panaszkodom.

Persze... vannak dolgok, amiket nem kéne csinálnom, tudom. Cigizni sem kéne, mert egészségtelen. És elsőre nem is jött be annyira, de másodjára már egész elviselhető volt, harmadjára meg már meg sem éreztem. Arra azonban figyelek, hogy Camiella ne tudja meg. Biztos vagyok benne csalódna bennem, pedig nem vagyok én dohányos, csak ha buli van, vagy a barátok... Érti mindenki, ugye?
Összességében azt kell mondjam az életem átlagos. Volt már barátnőm. Nem is egy, de egyik sem volt hosszú... Leginkább, mert... egyik sem volt az igazi... nem mintha tudnám, milyen az…
A veseátültetés óta kosarazom, és a cukorbetegség miatt rendszeresen futok is. Tagja vagyok az egyetemi kosárlabda csapatnak, ennek köszönhetően népszerű is lettem elég hamar. Élvezem, de igyekszem nem túlzottan kihasználni… A többi meg… Az még csak most következik!





A hozzászólást Valentine Moulds összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Máj. 18, 2014 12:59 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Amabell Lewis
::say something : 293
::born this way : 2014. Apr. 12.
Age : 24
::where we belong : a Hollis egyetem Sigma házában megtalálsz ; )
::one day : I hate everything about you... why do i love you?
::wayfaring stranger : ζ ○ sweet disaster ○ ζ

Sigma


TémanyitásTéma: Re: Valentine Moulds   Kedd. Ápr. 22, 2014 10:42 am

Elfogadva!

Őrületes az a szeretet, ami köztetek van a húgoddal és az is, hogy minden rossz ellenére ennyire életvidámak vagytok mindketten és nem hagyjátok, hogy letörjenek titeket a gondok. Te mondjuk kicsit komolyabb vagy, de szintén imádnivaló és humoros, amivel nálam nyert ügyed van. Szóval, elfogadom a karakterlapod, mert nem tudnék belekötni és tetszett is Smile Mehetsz avit foglalni és beveheted a játék teret is Wink Jó játékot!
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
A kis dolgok a legértékesebbek - egy halk szó, egy pillantás, egy mosoly.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Valentine Moulds

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Taima Valentine Vaidya

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: karakterek :: elfogadottak :: Alpha tagok életrajza-