HOLLIS UNIVERSITY
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!





























Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Május 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Legutóbbi témák
» Végzet Ereklyéi
Frederick B. Bourne EmptyPént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Frederick B. Bourne EmptyKedd Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Frederick B. Bourne EmptyCsüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Frederick B. Bourne EmptyCsüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Frederick B. Bourne EmptySzer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Frederick B. Bourne EmptySzer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Frederick B. Bourne EmptyPént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Frederick B. Bourne EmptyPént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Frederick B. Bourne EmptyPént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Megosztás
 

 Frederick B. Bourne

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Frederick B. Bourne

Frederick B. Bourne
::say something : 2
::born this way : 2014. Apr. 23.
Age : 30

Theta


Frederick B. Bourne Empty
TémanyitásTárgy: Frederick B. Bourne   Frederick B. Bourne EmptySzer. Ápr. 23, 2014 10:28 am

Frederick B. Bourne

”Mielőtt megszólalnál, gondold végig, hogy amit mondanál, szebb-e, mint a csend, amit meg akarsz törni.“


Teljes név:    Frederick B. Bourne
Becenév: Fred, Bert
Születési hely és idő:  Miami,  1993. október. 22.
Play by: Kevin Flamme
Csoport: theta
Érdeklődési kör: pszichológia, európai kortárs irodalom, sportok
Kapcsolat a családdal: Nem felhőtlen, de nem igazán szeretek róla beszélni. Egyedül az öcsémmel, Leslievel ápolok igazán jó kapcsolatot, a vele való közeli viszony kárpótol az összes többi családtag hülyeségéért. Igen, a többiek bizonyosan nem normálisak.  

Ez vagyok én: A csendes srác. Nem az, akinek a homlokára már messziről láthatóan ki van írva a “kopj le” felirat és egyértelműen felsőbbrendűnek érzi magát. Sőt az sem, aki küszködik a szavakkal, amikor évente egyszer végre kinyitja a száját, mert annyira félénk. Én vagyok a csendes megfigyelő. Az én tekintetem fúródik úgy a másikéba, mintha tudnék róla mindent (ezt már tökélyre fejlesztettem, persze igazából sokszor szinte semmit nem tudok) és az is én vagyok, akivel testépítésről, sportkocsikról és doppingszerekről sosem fogsz beszélgetni. Csinos lányokról esetleg. Általában jó kapcsolatot ápolok az emberekkel, mert ösztönösen megérzem, mire van szükségük, és mert tudok hallgatni. Akkor szólalok meg amikor kell, és akkor is hallgatok el. Érdeklődést mutatok a többi ember iránt, anélkül, hogy a saját fecsegésemmel fárasztanám őket. Nem, nem engedek senkit sem túl egyszerűen közel magamhoz, de nincs is olyan nagy társaságkényszerem, mint a legtöbbeknek. Ettől függetlenül viszont egy dolgot elmondhatunk: Érdekelnek az emberek. Nagyon. Hogy hogyan működnek, miért viselkednek úgy ahogy, miért érzik azt amit és hogy ezek hogyan változnak minden egyes egyedi esetben.
Egyébként állítólag a hallgatásom figyelmességként és nem bunkóságként hat. Ez jó hír. Ha pedig azon kapnál, hogy fecsegek, akkor kezdhetsz aggódni, mert valószínűleg fontos vagy nekem!

Kinézetre… Hát szerintem semmi különleges, bár a női családtagjaim odáig vannak az idézem: “helyes pofi és szép mélybarna szemek”kombótól. Magas vagyok, barnák a szemeim és a hajam, és bizony meglátszik rajtam, hogy keveset alszom. Remélhetőleg a viszonylag sok sport is, de szerintem ezzel csak én áltatom magam.
Ezen kívül egy régi sérülés nyomát hordom. Az öcsém 14 éves koromban nekem jött a biciklivel és én felfutottam egy padkára és hatalmasat estem. Az oldalamon egy részt össze kellett varrni, ám a heget ma már egy tetoválás fedi, amely egy kígyót ábrázol.  Ó igen, a kedvenc állatom a kínai földikígyó.
Öltözék szempontjából a praktikus, kényelmes viseletet részesítem előnyben, de mivel nem vagyok hülye, nem járkálok melegítőben az iskolában, csak mert a tomporomnak az a kényelmes.
Egyébként, egyéni ízlés kérdése, hogy kinek tetszem.

[You must be registered and logged in to see this image.]
V. E. - 18 – egy kevés - nincs


story of my life


Egy nem is annyira szép októberi napon érkeztem erre a világra, és nem igazán mondhatnám, hogy vártak. Tulajdonképpen, hogy a köznapi kifejezéssel éljek „becsúsztam”. Édesanyám ekkor mindössze 19 éves volt és kénytelen volt hozzámenni miattam apámhoz, aki alig két évvel volt nála idősebb. Azt hiszem, ezt máig nem bocsátották meg nekem.
Ez rá is nyomta a bélyegét az egész gyerekkoromra. Nem mondhatnám, hogy el lettem volna halmozva szeretettel vagy odafigyeléssel és a legpozitívabb, amit a szüleimmel való kapcsolatomról elmondhatok, hogy az öcsémet, aki utánam egy évvel és hat hónappal érkezett, még nálam is jobban utálták. Néha eltűnődöm azon, hogy még akkor is szeretetteljesebb környezetben nőttem volna fel, ha állami otthonba adnak.
Szóval, a gyerekkorom nagy része úgy telt, hogy egyre jobban kezdtem megutálni a szüleimet, megszeretni az öcsémet és elkezdett az is érdekelni, hogy mitől olyan más a többi család és másoknál ez vajon hogyan működik. Mindig is éreztem, hogy ami nálunk megy az nem valami szokványos, és hogy ezt jól kifogtam.
Mindig is jó tanuló voltam, de mikor utolért a felismerés, hogy barátkozni sem ártana (sokáig tartott mire leesett, ugyanis mindig jól megvoltam egyedül és Les társaságában) egyre több iskolán kívüli programon is részt vettem.
Nem sokkal később azon kaptam magamat, hogy az iskola egyik legszorosabb baráti társaságának oszlopos tagja vagyok és kifejezetten közkedvelt lettem. Mondhatjuk, hogy a „menők” közé tartoztam. Hogy ez hiba volt-e, vagy inkább a jellemfejlődésem része, azt mindenki maga eldöntheti, az alábbi példa azonban tökéletesen be fogja mutatni, hogyan működtek ott és akkor a dolgok:

„A cipőm már tele volt homokkal, de nem tudott érdekelni. Csak az izgatott, hogy minél hamarabb a partra érjek és végre jól a fenekére nézhessek pár üveg „akármi, amitől azt is elfelejtem ki vagyok”-nak.
Már megint felcseszett ez az idióta család. Úgy volt, hogy ma egész este velük leszek és a mai bulit kihagyom, de mégis itt kötöttem ki, a parton. Már csak pár lépés, már láttam őket a távolból. Húsz perc. Ennyit adok, utána már biztosan matt részeg leszek.
Előtte azonban meg akartam keresni Lolát. Egyébként is nehezteltem rá egy kicsit, amiért nem velem töltötte az estét, bár meg tudtam érteni, hogy a felmenőimhez nem volt kedve. De miatta legalább megérte volna ott lenni, ha legalább a barátnőmet ott tudhattam volna, legalább egy normális emberbe kapaszkodhattam volna, a sok bolond között… Mindegy, itt biztosan megtalálom.
Egy pillanatig éles hang hasított a levegőbe, én pedig annak irányába kaptam a fejemet, ha jól éreztem, vagy húsz másik emberrel egyszerre. Csak egy részeg ember nevetett, hát ez igazán nem izgat senkit, tele van vele a padlás…
- Helló! – köszöntem a többiekhez érve, kíváncsi tekintetemmel körbepásztáztam a környéket, hátha Lolára bukkanok, de semmi.
- Hát te? Azt hittük az ősökkel vagy ma.
- Lennék, ha el lehetne őket viselni… Loláról tudtok valamit? – közben szépen sorban lepacsiztam a fiúkkal, a lányokkal puszit váltottam.
- Asszem Jake-kel ment el, talán a kocsija irányába. – kaptam meg a kurta felvilágosítást. Köszönetképpen biccentettem egyet, majd zsebre vágtam a kezeimet és a barátom autója felé vettem az irányt. Nagyon éreztem már a szükségét egy fél üveg vodkának, de előbb gondoltam köszönök Lolának. Hiába, ha egyszer körülötte forog a világ…
De ami Jake kocsijához érve a szemem elé tárult, az azt hiszem kihatott az egész további életemre és viselkedésemre.  Nem is tudnám megfogalmazni, hogy mit éreztem, akkorát lökött rajtam az adrenalin, hogy fel tudtam volna kiáltani.
Jake a volán mögött ült, Lola pedig az anyósülésen, a feje Jake ölében és Lola fejének mozgásából ki lehetett találni, hogy éppen mi történik. Egyszerűen nem akartam elhinni. Egyetlen rövid pillanatig majdnem elhitettem magammal, hogy ez egy másik lány… Aztán megismertem Lola ruháját és a hajviseletét is. Pont úgy, ahogy reggel elváltam tőle. Ma reggel, amikor még azt mondta nekem, hogy szeret.
- Utolsó ribanc! – dörömböltem be a kocsi ablakán, készen arra, hogy mindkettejüket addig üssem, amíg csak mozognak. Legnagyobb meglepetésemre Jake vigyorogva bámult az arcomba.
- Helló haver! Nyugi, ez csak egy kis móka… Az igaz barátok megosztják egymással, nem igaz? – a döbbenetes az volt, hogy teljesen józan volt. Nem úgy mint Lola, aki abban a pillanatban emelkedett fel, és elsötétült az arca, amikor megpillantott engem. Láttam, hogy alig volt magánál. Valószínűleg nem csak a sárga földig itatták, de valamit még be is adtak neki, mert láttam a szemén, hogy egy teljesen másik világot lát rajta keresztül.
- Mit csináltál vele? – most már ordítottam, kirángattam Jaket az autóból, még azt sem hagytam, hogy a nadrágját felhúzza. Elkezdtem ütni, ahol csak értem. Abban a szent pillanatban azt sem bántam volna, ha ott helyben felfordul.
A következő percben, valaki megfogott hátulról és arrébb ráncigált. A többiek valószínűleg meghallották a kiabálást, mert hozzánk szaladtak és igyekeztek lefogni. Én akkor már a földön fekvő Jaket rugdostam.
Mikor kicsit megnyugodott a helyzet és Jake feltápászkodott, nem hogy elkullogott volna, odalépett hozzám és köpött egyet a földre.
- Önző kis senki! – kiabálta és mielőtt még bármit tehettem volna, elkezdett rángatni. A többieket rám uszította, és egy röpke perc múlva már én voltam a földön. A társait hergelve ütött engem, és hiába próbáltam feltápászkodni, legalább öten nyomtak vissza. Éreztem, hogy bűzlenek az alkoholtól.
Még én voltam a hibás. Én, amiért önző vagyok.
Aztán már nem láttam semmit.”
Ezután másfél hétig feküdtem kórházban, miután majdnem félholtra vertek puszta szórakozásból a „barátaim”.
Azóta óvatos vagyok az emberekkel. Sokáig nem értettem, hogyan ismerhettem őket ennyire félre, de ennek köszönhetem, hogy ma az vagyok, aki. Ezt adták nekem, a makacs akaratot, hogy megértsem az embereket.



Vissza az elejére Go down
Amabell Lewis

Amabell Lewis
::say something : 293
::born this way : 2014. Apr. 12.
Age : 31
::where we belong : a Hollis egyetem Sigma házában megtalálsz ; )
::one day : I hate everything about you... why do i love you?
::wayfaring stranger : ζ ○ sweet disaster ○ ζ

Sigma


Frederick B. Bourne Empty
TémanyitásTárgy: Re: Frederick B. Bourne   Frederick B. Bourne EmptySzer. Ápr. 23, 2014 11:06 am

Elfogadva!

Szia Fred! Tetszett a karakterlapod, mert eredeti és, mert ez a kiragadott példa pontosan azt mutatta meg, amit kell: hogy miért olyan a jellemed, amilyen. Megértem, ha tartasz kicsit másoktól és nem szívesen barátkozol már, de azért remélem adsz majd esélyt annak, aki megérdemli és igazán jó barátokra lelsz itt. : ) Elfogadom a karakterlapod úgyhogy nincs más dolgod, mint lefoglalni az avid és játszani : ) Jó szórakozást ^^

ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
 

Frederick B. Bourne

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: karakterek :: elfogadottak :: Theta tagok életrajza-