Egy rövid idézetet pötyögj ide

Sos - sok - 3 év - A.G.B

story of my life

Azt hittem minden rendben lesz. Hogy az életem ugyan abban a mederben folyik majd tovább, mint amiben eddig is. Semmi másra nem vágytam, mint egyszerű életre, távol a szüleim nyomasztó személyiségétől, messze a pénztől, ami megfertőzte őket és teljesen megváltoztatta mindkettejüket.
Sosem fogom megbocsájtani nekik, amit tettek. Egy család vagyunk, akiknek együtt kellene dönteni az életüket megváltoztató döntésekben, engem mégis kihagytak. Anélkül fogadták el a munkát Spanyolországban, hogy engem megkérdeztek volna róla. Az életem pillanatok alatt jutott a mélybe, mint amikor a hullámvasút száguldva zakatol a legmagasabb pontjáról a mélybe. A padlóra kerültem, kilátástalannak láttam a jövőmet és elkeserített a tudat, hogy valaki olyat hagyok hátra, akiért ölni is képes lettem volna. Nem egy barátról volt szó, nem egy rokonról, hanem „A szerelemről”. Arról a szerelemről, amit az ember csak egyszer érez az életében. Amikor a pillangók a gyomrodban már órákkal az érkezése előtt repdesnek, amikor a tenyered izzadni kezd és a légzésed szapora lesz, pedig még csak az illatát érzed. Én ezt a szerelmet hagytam el. A szívem még nem heverte és nem tudom, egyáltalán képes leszek e újra érezni vele. Most csak húsdarab a bordáim között, életben tart, mert ez a dolga. Éjszakánként, ha tehetném, egy dunsztos üvegbe tenném az agyamat, csak hogy ne álmodjak és ne lássam magam előtt az arcát, ne emlékezzek az együtt töltött boldog órákra. Néha még most is összeszorul a mellkasom, ha hozzá hasonló fiút pillantok meg az utcán, pedig Madrid-ban ez képtelenség lenne.
Anyám azzal érvelt, hogy az élet rövid, élnem kell, ismerkednem és bevallom, bánatomban meg is tettem. Kósza flört volt, egyszeri éjszaka, de semmit nem bántam még meg ennyire, mint ezt az estét. Nem ilyen lány vagyok, nem leszek anyám bábja, akit rángathat ide-oda, kénye kedve szerint. Elrontották, csúnyán elcseszték ezt és hiába is akar megpuhítani, képtelen vagyok arra, hogy megszokjam az életet a Földközi-tenger partján. Vissza akarok menni hozzá…
A kapcsolatunk akkor romlott meg igazán, amikor elrángatott valami puccos estre. Nem kenyerem a magamutogatás, távol álljon tőlem, hogy mellig kivágott koktélruhában billegjek, valami oknál fogva mégis megtettem. Talán anyám miatt vagy magam miatt, már nem tudom. Nem leszek olyan, mint ő. Nem leszek bólogatós, mosolygós feleség, aki megtesz bármit, amit mondanak neki. Teljesen más vagyok, mint az anyám.
-Sophia, kicsim, mosolyogj legalább. – Szűrte fogai közt a szavakat, frissen lakozott körmét a pezsgős pohár falának kocogtatta. Vérvörös estélyi ruhájában és szőke hajával úgy festett, mint a végzet asszonya. Csábos, buja és egyben elegáns is volt. Nem hiába akadt meg rajta majd’ az összes férfi szeme. Mellette rút kiskacsa voltam kanári sárga ruhámban.
-Nincs kedvem itt lenni, haza akarok menni. – Hajtottam fel a sokadik pezsgőmet. Már felhagytam azzal, hogy számoljam, hány palack nedűt döntöttem magamba csak azért, hogy elviseljem az estét és anyámat.
-Az istenért Sosie, más a fél karját adná azért, hogy itt lehessen. Haza fogsz menni, még pár órát bírj ki. – Csattant fel mindenki meglepetésére. Zavarában bájosan mosolygott az egybegyűltekre és körmét karomba mélyesztve hurcolt egy félreeső lugas alá. – Fejezd be ezt a gyerekes viselkedést. Szívességet tettünk neked ezzel a költözéssel. Az a fiú egy semmirekellő, csak a pénzed miatt kellettél neki. Te ennél sokkal jobbat érdemelsz. Holnap vacsorázni mész a Munez család örökösével. – Elégedett mosoly jelent meg méregdrágán felpumpált ajkain. Belekortyolt az italába, eltűrte arcomba hullott hajamat és meghatottan pillogott rám.
-Nem anya. Nem megyek vacsorázni senkivel sem. Nem vagyok tárgy, amit össze-vissza pakolgathatsz, ha már meguntad. Szeretem Nate-et, szerelmes vagyok, fel tudod ezt fogni? Te vagy gyerekes, ha azt hiszed ezzel a költözéssel elszakítottad tőlem. – Nem bírtam visszafogni magam. Dőltek belőlem a szavak, mint egy megáradt folyó. – Tudod mit, hazamegyek.– Faképnél hagytam, elsétáltam mellette, dübörgő szívvel, de mielőtt végleg otthagytam volna, visszafordultam és gonosz mosollyal az arcomon néztem döbbent szemeibe.
-Találkozunk Palm Bay-ben. – Tisztelegtem egyet, ahogy nagyapám tanította és leléptem, még mielőtt anyámnak leesett volna, mit is mondtam.
Másnap már egy repülőgépen ültem vissza az otthonomba. A reptér aszfaltján aztán eluralkodtak rajtam az érzelmek és könnyes szemmel léptem ki a nyüzsgő városba. Beiratkoztam az egyetemre. Irodalom szakra, végre valamit, amit magam dönthettem el.
Vissza hozzá, vissza az életemhez…