HOLLIS UNIVERSITY
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Május 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Legutóbbi témák
» Végzet Ereklyéi
Blaire Blanchard EmptyPént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Blaire Blanchard EmptyKedd Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Blaire Blanchard EmptyCsüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Blaire Blanchard EmptyCsüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Blaire Blanchard EmptySzer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Blaire Blanchard EmptySzer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Blaire Blanchard EmptyPént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Blaire Blanchard EmptyPént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Blaire Blanchard EmptyPént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Megosztás
 

 Blaire Blanchard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Blaire Blanchard

Blaire Blanchard
::say something : 13
::born this way : 2013. Apr. 30.
Age : 31
::where we belong : Palm Bay, Kappa ház
::one day : I didn't ask to be born hot.
::wayfaring stranger : Beautiful Beast

Kappa


Blaire Blanchard Empty
TémanyitásTárgy: Blaire Blanchard   Blaire Blanchard EmptySzomb. Május 04, 2013 10:16 am






Blaire Emilia Blanchard
I'm selfish, impatient and a little insecure. I make mistakes, I am out of control and at times hard to handle. But if you can't handle me at my worst, then you sure as hell don't deserve me at my best.


20;Kappa;Emily Didonato;egyedülálló;B, Em, Emily, Lia;



"I hope for nothing. I fear nothing. I am free."
Talán csak egy dolog létezik, ami Blaire jellemében kiszámítható vagy megismerhető és ez pontosan az a szabadságvágy, ami soha ki nem alvó, lángoló, lobogó tűzként él benne és befolyásolja tetteit. Hisz mindig is arról volt híres, hogy képtelen korlátok között, kalitkában élni, mert számára a szabadság, olyan, mint a levegő, egy lételem, ami nélkül semmivé lenne. Ez már gyerekként is megfogalmazódott benne: "Ha nagy leszek, azért nem leszek repülő, mert buta az, ki hagyja, hogy dobálja a szél, táncoltassa, irányítsa. Majd mikor ráunt egyszerűen csak elfújja, s végül nem más, mint a tenger mélysége eméssze fel."
Az életérzés, amit képvisel egy kétoldalú dolog, mert a szabadságot elérni lehetetlen, hisz rabok vagyunk mind a pénz világában, rabok, hatalmas vasdarabokkal a földhöz kötve, s csak kevés ember van, aki képes szárnyat növeszteni és messze repülni. Épp ide sorolható Blaire, aki igyekszik minden láncától megszabadulni, s épp ezért oly akaratos és megállíthatatlan. Amit a fejébe vesz az utolsó leheletéig küzd érte, még ha ezek miatt hatalmi játszmákba kell bonyolódnia, némileg kijátszani az ellenfelét, pszichológiailag hatást mérni rá, túljárni a saját elméjén. S mindene meg van ehhez. A kellő báj, duzzadó bankkártya és manipulatív készség. Ez utóbbiban mind olyan, konkrétan meg nem fogalmazható dolgok rejlenek, amikhez a legfontosabb készség a pontosság, precizitás, a kitartás, a megrendíthetetlenség és a fegyelem. Mert ha ezek megvannak az emberben vajmi kevés az esélyed arra, hogy sikeresen átverd, avagy téged átverjenek. Átverjenek, rászedjenek, manipuláljanak.
Gondolhatná az ember ezek után, hogy egy érzéketlen, manipulatív ribanc, akár a többi, sémaszerű lány, akiknek megvan mindenük, mert apuci ott áll a színfalak mögött, s önmaguk olyanok, mint a zene csendje. Semmik. Ámbár, így B beleillene ebbe a képbe, ő maga sosem akart egy lenni a sok közül, csepp a tengerben, repülő az égen. Tud kedves lenni, segítőkész és odaadó, de nagyon nehezen enged magához közel bárkit is. Meglehet, hogy olyan jól játssza a szerepét, hogy már magad is azt hiszed, hogy eljött a pillanat, hogy hátba döfhesd és végül a kés a te hátadban landol. Ő az észérvek embere és nem az őszinte szívé, így a realitás talaján áll mindkét lábával. Mondhatni, hogy kis szívét jégbe fagyasztva tartja egy ládikában valahol messze, s emiatt sokszor kezeli úgy az embereket, mint az eszközöket, a csókokat, mint kulcsokat, melyek ajtókat nyitnak meg, amiken átlépve, áthaladva minden akadályon, ő maga az úr és nem irányítja senki. Senki, de senki, mert nem ad lehetőséget egy embernek sem, hogy megtalálják a gyenge pontját.
S az a szív, jégbe fagyba csak akkor dobban meg igazán, amikor felcsendül a fuvola, vagy épp egy dob riasztja fel sötét álmából, s lám, akkor tör elő belőle a szenvedély, akkor mutatja meg azt az ártatlan nőt, aki a teste mélyén él, aki nem manipulál, nincsenek céljai, egyszerűen csak szabadjára engedi az érzéseit, s körbetáncolja a világot.
Gyerekkora óta balettozik és az egyetemen is ez az, amivel minden idejét tölti. Szabadidejében szeret olvasni, illetve pszichológiával foglalkozni, hisz annak, hogy ő maga is manipulatív nincs más oka, mint, hogy jól megtanulta kezelni az embereket, kiszámíthatóvá tenni azok cselekedeteit, vágyait, kiismerni őket. S ahhoz, hogy kiismerj valakit, ismerned kell önmagadat, jót s rosszat egyaránt.
Önfejűségén, határozottságán túl gyakran képes meglátni másokban is a jót. A pénz nem minden, ezt elismeri és a legtöbb barátsága, amit elkényeztetett cicababákkal kötött csak felszínes és érdekből létező. Igazából azokat az embereket kedveli, akik a hátterük nélkül is érnek valamit, akik önmagukban is egyéniségek, tehetségesek, még ha szegények is. Ám, hogy ezt beismerje magának sajnos nem könnyű, ezért sokszor tesz csípős megjegyzéseket még azokra is, akiket egyébként többre tart, mint az átlagot.
Jelleme eléggé kettős, s ez szorosan fűződik szülei válásához. Gyermekkorában édesanyja megpróbált műbabát, egy piciri modellt csinálni belőle, de sosem volt alkalmas arra, hogy az anyja kicsi lánya legyen. Vágyott a szeretetre, de arra nem, hogy olyanná váljon, mint a bájos, mégis átlagos jellemű anyja, aki megpróbálta a saját képére formálni, még ha a módszer, vagy az út nem is volt tisztességes. Mégis sok tulajdonságot örökölt anyjától, talán a szeretet és a szabadság hiányát is az ő közbenjárása miatt érzi sokszor. Azonban édesapja, aki egyszerű szeretettel ajándékozta meg, megtanította olyan alapvető, emberi dolgokra, amikre az életben nagy szüksége volt. Habár szülei válása után ő az apjához került és rettentően imádta azt az életet, sajnos a munka miatt hamar magára maradt, azonban édesapja soha sem határozta meg, hogy mit tegyen és mit ne, esetleg néha rendre intette, de minden kritikája egyéniségfejlesztő és nem pedig befolyásoló volt.

Kedveli az álarcot, amit magán visel, mivel az szép díszes, kecses és bizony bármilyen is belülről, gyakran megakad rajta az ember szeme.
Mivel februári születésű bőrszíne alapjáraton a világosabb kategóriába tartozik, leginkább arany barnának nevezhető, amit kedv szerint tud barnítani napozással, esetleg szoláriummal. Bőre, típusát tekintve az átlagos csoportba sorolható, hisz nem túl száraz, ahhoz, hogy a hámlás veszélye fenn álljon és nem túl zsíros, hogy teli legyen kiütésekkel, pattanásokkal, egyéb tinédzserkori betegségekkel, avagy azok maradványával. És ha már ennyire belemerültem a bőr témába, igenis szép, ápolt bőre van, hisz nagy gondja van rá, ahogy bármi másra is, mert szeret jól kinézni és ápolt lenni. Másként nem tudna élni. Ahogy a magánéletben, úgy a sminkelésben is a végletek embere. Meglehet, hogy alig tesz fel sminket, esetleg valami könnyed drapp-rózsaszín színvilágút, avagy épp füstös szemeket varázsol magának, hangulatától függő. Szemei akvamarin kék színben csillognak és ha a szem a lélek tükre, akkor neki valóban szép lelke van, ami elbűvöli az embereket. Ám a haja és a szemöldöke is gesztenyebarna színű, ami olyan keretbe ágyazza a szemeit, mint a megjelenése a személyiségét. Derékhosszúságú hajjal rendelkezik, egészséges, természetesen hullámos fürtökkel, amit szeret kontyban, félig feltűzve és kiengedve is hordani, emellett imádja a fonatokat, amiket szeret magának elkészíteni. Ajkai kerekdedek, figyelemfelhívóak és nincs szüksége semmiféle rúzsra ahhoz, hogy csábítóan hassanak, habár szereti akár csak halványan is rúzzsal ékesíteni őket.
Szeret mozogni, sportolni, futni és röplabdázni, de az életében a legjelentősebb tényezőt egyértelműen a tánc jelenti, s mindez meg is hagyta a nyomát az alakján, ami kecses, mozgása pedig igen könnyed.
Ahogy az egész jelleme tiszta, éles, és megosztó, úgy nem kedveli a tompa, árnyalt színeket, csak néha napján hord lágy színű ruhákat, vagy visel sminket, inkább az erőteljesebb, dinamikusabb színeket preferálja. A ruházkodásban a feltűnő, a retro és az elegáns ruhák is jól állnak neki, hisz egy szép lányon még a szakadt ing is szexin fest, nemde?





Sissonne

A pillanat, amikor azt érzed, hogy minden rendben van, mert a boldogságod felülmúlhatatlan, a gyerekkorod virágkorát éled, viszont emögött minden olyan nehéz. Vagyis előbb utóbb azzá válik, még ha nem is hinnéd. Olyan ez, mint a Sissonne, könnyednek tűnik, játékosnak, mégis rettentően nehéz. Ezt éreztem én is. Szép gyerekkorom volt igaz, megkaptam mindent, amire csak szükségesem volt, sőt többet is. Édesanyám szupermodell, édesapám pedig bankigazgatóként dolgozott, így ha valami, akkor a pénz biztos, hogy nem hiányozhatott az életünkből. A törődés és a szeretet viszont annál inkább. Legalább is az én szememben. Kezdetekben élveztem, hogy anyu annyit foglalkozott velünk, velem és a nálam egy évvel fiatalabb húgommal, a kis Barbival. El voltunk kényeztetve, ám ezekkel együtt elvárások is jártak, mint például a gyerek szépségversenyek és felesleges külön órák a műveltségünk érdekében. Akkor még imádtam mindezt és a megvilágosodás csak 14 éves koromban jött el, amikor édesapámmal elutaztunk Kongóba.
El sem kell mondanom mekkora minőségkülönbséget jelentett ez nekem és elősször nem is tudtam, hogy hogy lehettem ekkora idióta, hogy ezt kirándulásnak fogtam fel, miközben 1 hónapot kellett a szegénységben töltenünk. Apu azért ment oda, hogy támogassa vagyona egy töredékével az éhezőket és azalatt az 1 hónap alatt nem hagyott elmenni. Nem hagyott hazajönni. Azt mondta, hogy egy gazdag ember attól még nem válik naggyá, hogy színültig van a bankkártyája. Azt mondta, hogy csak akkor lehet naggyá, ha van benne valami plusz, a pénzén kívül. Tehetség, ész, vagy egy szerető szív. Gondoltam, hogy neki ez utóbbi van és ezt éreztem is nap, mint nap, hisz nagy odaadással segített az ottaniaknak és szívén viselte a szenvedők sorsát. Ezzel együtt megfordult velem minden, mert egy olyan világot ismertem meg, ahol az értékrend eltérő és már egy szelet hús is aranyat érne, s mekkora mentális erő kell ahhoz, hogy mindezt egy ember kibírja, lelkileg.
Megismertem az ottani az értékrendet és a merőben különböző gondolkodásmódokat és rájöttem, hogy az eddigi életem nem is élet volt, hanem pazarlás. Persze tudtam, hogy nem Kongó az otthonom, nem az én világom, mégis, mikor hazatértünk ráébredtem, hogy én jószívű, okos és tehetséges akarok lenni, nem pedig egy pénzéhes ribanc a kifutón.

Fouetté en tournant

15 éves voltam, mikor anya és apa elváltak. A döntés úgy jött, mint a villámcsapás hatalmas morajlással és mennydörgéssel a nyomában, s gyorsan le is folyt, minden érzelem nélkül, mintha soha nem is szerették volna egymást. Akkoriban tele volt minden újság undorító tartalmakkal ebben a témában és engem is rohantak le páran az utcán, miközben én csak fagyizni akartam a húgommal, Barbieval. Rettentően furdalt ekkor ez a dolog, hiszen anyuval sok veszekedésünk volt abban az időszakban, mert én nem akartam modell lenni, legalább is főállásban nem. Anyának sikerült elérnie, hogy divatszakos gimnáium felé vegyem az irányt, de már az első évben rájöttem, hogy habár kiváló érzékem van a divathoz és a modellkezéshez is (mondjuk úgy, benne van a génjeimben) én sokkal inkább táncolni szeretnék. Erre anyám bebökte, hogy én nem leszek egy csetló-botló k*rva, illetve hozzátette, hogyha nem lesz úgy, ahogy ő akarja, akkor...
Hagyjuk a szaftos részleteket. A lényeg, hogy jó párszor megfenyegetett, mert én nem akartam a nyomdokaiba lépni, persze az elbűvölő húgom igen. Szerettem Barbiet, igazán. Mindig óvtam, féltettem és tanítottam, de fájt, hogy ő lett anyuci kedvence és én pedig majd 2 évig nem szóltam hozzá. A saját anyámhoz. Még a válásuk idején apához költöztem és miután megszakadt köztünk a kapcsolat , rájöttem, hogy szükségem lenne rá, mint anyára. Ekkor váltam tindzserré és ezt egy anyával megbeszélni jó lett volna, hiszen az apámmal elég keveset tudtam volna megosztani a problémáimból. Közben jöttek a pasik, az alkohol, a partik, bálok, átiratkoztam egy balett-tagozatos intézménybe, elvesztettem a szüzességem és rájöttem, hogy anyám egy olcsó ribanc és egyszer megbánja, hogy nem volt jó anya. De a világom nélküle is forog, forog és forog és tudom, hogy soha nem fog összedőlni, mert nem vagyok többé bábu, ÉN irányítok.

Relevé & Petit allegro

Egyszerre nehéz, kimerítő, túl sok az elvárás és mégis pörgős, dinamikus, ahogy ez a két lépés, úgy az a két érzés, ami bennem van. Még ott szunnyad bennem az a kettősség, amit a szüleim ültettek el a személyiségemben, hogy mi vagyok inkább, művész vagy egy ifjú modell. Magasra törő céljaim vannak, álmaim és bármennyire is érintett meg az, amit Afrikában láttam, az én valóságom más. Sajnos az édesapám által felsorolt három tényezőt nehéz egyszerre ötvözni, legalábbis itt. A legnagyobb baj a listán talán a nagy és jó szívvel van, ami nem fér össze a másik kettővel és ezzel a világgal sem. Hisz ha jó szívem lenne, akkor már nem lenne...

...


Átolvastam mindazt, amit levetettem a papírra, újra és újra a komor valóság tükrében. Azt a feladatot kaptuk, hogy párosítsunk érzéseket különböző lépésekhez, koreográfiákhoz, hisz egy jó táncos lelkében a kettő ötvöződik. Tetszett a feladat és meg is próbáltam összeszedni a gondolataimat úgy igazán őszintére, kivitelezni azt, ami szinte lehetetlen.
Aztán széttéptem a lapot. Soha senkinek nem hagyom, hogy ennyit megtudjon rólam, hisz mit is gondolnának?
Felnevettem és egy égő gyufát dobtam a kukában pihenő papírcafatokra. Blaire Blanchard. Egy név, amire valaki felnéz, valaki le, valaki vágyakozik, valaki utál, valaki reménykedik és valaki a pokol fenekére kíván. De hogy lelkem lenne? Nem adok rá esélyt, hogy megtudd, mert te is csak egy porszem vagy, amit elsodor a szél. S ha véletlenül nem tenné, nos... Ne kerülj az utamba, mert keresztül gyalogolok rajtad, könnyeden, légiesen, sebeket hagyva magam után.



Zsu;3 év;16;nincs;



A hozzászólást Blaire Blanchard összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 06, 2013 12:24 am-kor.
Vissza az elejére Go down
https://hollis.hungarianforum.com/t176-blaire-blanchard
Zachary Smith

Zachary Smith
::say something : 19
::born this way : 2013. Mar. 01.



Blaire Blanchard Empty
TémanyitásTárgy: Re: Blaire Blanchard   Blaire Blanchard EmptySzomb. Május 04, 2013 10:46 pm



Elfogadva!


Drága B! MEg kell hagyni nagyon nagyon szép bemutatkozást hoztál össze, amiért külön pont jár részemről. Szaladj foglalózni, utána pedig irány a játéktér, legyen sok élvezetes játékod Smile

Vissza az elejére Go down
 

Blaire Blanchard

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: karakterek :: elfogadottak :: Kappa tagok életrajza-