HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Május 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Nadja Andrews → Nada

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Nadja Andrews → Nada   Hétf. Május 06, 2013 7:34 am






Nadja 'Nada' Andrews
When I'm with you baby, I go out of my head
I just can't get enough, I just can't get enough


19;sigma;zoella;egyedülálló;nada;




A legszebb dolgok mind belülről fakadnak, ez teljes mértékben igaz. Egyetlen ember sem tökéletes, de én még is arra törekszem minden áldott nap. Nem vagyok egy könnyen kiismerhető személyiség, olyan dolgokat művelek, mondok, amik megdöbbentik az embert.
Akkor kezdem a jobbik felemmel, azaz a pozitív tulajdonságokkal. Barátságos, kedves és megértő vagyok, bár ez olyan sablonos szöveg. Na, mindegy, a lényeget elmondtam. Nem nagyon szeretek tanulni, bár nem látszik meg rajtam, minden megfog és nem csak a hülyeségre gondolok. Bár egy olyan iskolában, ahol a művészi énemet helyezem előbbre. Vadóc vagyok, és nagyon hamar fel tudok vidítani bárkit. Szeretek mosolyt csalni az emberek arcára. És akkor most jöjjenek a mások szerint negatív tulajdonságaim. Én nem igazán érzem ezeket negatívnak. Mióta számit rossznak az, ha az ember önző, és tudja, mi a jó? Szeretek ilyen lenni amilyen vagyok. Nem szeretem, ha beskatulyáznak, szeretem a szabad szellemiségemet. Szeretek a középpontban lenni, és nem mondok nagydolgot azzal, ha elárulom, nagyon humoros vagyok. Haha, szeretem a kihívásokat, és az új dolgokat. Ha valamit ki kell próbálni, akkor rám bármikor lehet számítani, és ha arról van szó, akkor még az öklömet is megmutatom pár embernek. Nem kötekedhet senki a barátaimmal, és azt sem hagyom, hogy következmények nélkül hagyja el a termet. Szeretek veszélyes dolgokat csinálni, például sziklákról leugrani, bungee jumpingozni, és ehhez hasonló dolgokat művelni. Ugyan akkor érzelmes lény vagyok, aki együtt sír a sírókkal, és együtt nevet a boldogokkal. Minden helyzetben képes vagyok boldogulni, de van, amikor nekem is sok egy adott dolog, olyankor segítséget kérek. Könnyen felkapok a vizet, de ugyanakkor hamar kilehet engem békíteni. Egy kis odafigyelés, némi ajándék és már nincs is harag. Végtelenül romantikus vagyok, de tudom hol a határ a romantika és a nyálas dolgok között.
Kinézetem igen egyszerű és nagyszerű. Szeretek kényelmes ruhákban járni, ami ugyan megadja nőies alakomat, de ugyan akkor ápol és eltakar. A színes kiegészítőket, sapkákat nagyon szeretem, és a vicces, bajuszos holmikat. Hajam barna, lágyan omlik a vállamra, mikor nincs felkötve, vagy befonva. Ha kialszom, akkor sapka alá rejtem, hogy senki ne lássa. Szeretek sminkelni, de nem viszem túlzásba, szeretem kihangsúlyozni a kék szemeimet. Vékonyka vagyok, nem egy nádszál, de szerintem ez így megfelelő. Néha gördeszkázom, ezért a vádlimon izom található. Olyan 50 kiló körül lehetek, de lehet, hogy kevesebb, nem szoktam méretkezni.
Körmeimet mindig díszíti valami szín, de vannak napok, amikor a természetes színében csillog. Különleges alkalmakkor kiöltözök, de akkor sem viszem túlzásba.




Hogy mi a legrosszabb abban, ha az embernek van egy anyja? Azt hinné az ember, hogy nincs semmi gond azzal, mert megoszthatja a titkait vele, és sok mindent csinálhatnak együtt. Érdekesek az ilyen emberek, persze vannak napok, amikor mi is rendesen kijövünk, és nem foglalkozunk azzal, hogy mi történt a múltban. Szeretem az anyámat, és nem adnám el semmi pénzért. Még sem tudom túltenni magam azon, hogy lefeküdt a legjobb tanárommal. Ez nem lenne gond, legalábbis nem ez a világ legnagyobb gondja, ha nem lenne egy kis bökkenő. Kedvelem a tanáromat, talán túlságosan is. Pedig annyiszor mondtam, hogy én nem szeretek bele, én nem fogok olyan lány lenni. De megtörtént, és nem tudok ellene mit tenni. Valaki segíthetne végre rajtam is, árulja el mit kéne tennem, tegyem túl magamat a történteken? Mert az olyan könnyű, cöh.
- Ada, ébren vagy? – csoszogó hang jelezte, hogy az én drága édesanyám bejutásért szeretne könyörögni, de én most engedjem be? Ezek után? Milyen lány lennék, ha nem engedném meg neki? Szeretem őt, és nem fogom hagyni, hogy egy ilyen dolog szétválasszon minket.
- Igen, gyere be nyugodtan. – ültem fel az ágyamon, és az ajtó fele néztem. Nem tudtam igazából mit várok, hogy most a nyakamba ugorva kérjen ezredjére is bocsánatot, vagy azt, hogy a képembe dörgölje, hogy milyen jó is volt? – Mit szeretnél ilyen korai órákban? – kérdeztem kómaságot színlelve, és fáradtan túrtam a hajamba, ami a vállamra omlott a mozdulat után. Ő pedig nem zavartatva magát leült az ágyam szélére, és a lábfejemre tette a kezét.
- Csak… azt, hogy szóval tudom, hogy tudod mi történt akkor. És bocsánatot szeretnék kérni azért… - egyszerűen kiakasztó, nem is szeretném ezt végighallgatni. Pedig már párszor meghallgattam, de most nem. Nem ma, épp úgy keltem, hogy a mai napon semmi, az égvilágon semmi nem fogja elvenni a kedvemet, persze, ez is zátonyra futott. Csak ő hiányzott a reggelből… Szeretem őt, de néha a falra tudnék mászni tőle.
- Kérlek, anya, ne mondd el naponta hatszázszor, megértettem, és tudatosult is bennem. De attól még nem fogom felvenni neki a telefont. – sóhajtottam gondterhelten, majd gyengéden mosolyogtam rá. Nem haragudhatok egész életembe a anyámra, ő végig ott volt az életembe, és a tanárok amúgy is mennek, és jönnek. Helyettesíthetőek, de a család az örök, csak mi vagyunk egymásnak, csak magunkra számíthatunk.
- Annyira örülök, hogy már nem haragszol! De… azért még bevethetem a titkos fegyveremet? – kérdezte vigyorogva, én pedig bólogattam. Talán csokit hozott? Remélem igen, mert az mindenre gyógyír! Nevetve vetődtem rá, mikor elővette a háta mögül a csokit. Aljas húzás, de örülök, hogy ennyire ismer.
- Csoki!! Mondtam már, hogy szeretlek? – kikaptam kezéből a csokit, és egyből kibontottam, törtem magamnak majd felé nyújtottam. Ez volt a szent a béke jel.




Amy ;9 hónap;16;nincs;



A hozzászólást Lolita Andrews összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Május 06, 2013 9:25 am-kor.
Vissza az elejére Go down
 

Nadja Andrews → Nada

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: ooc :: archívum :: Előtörténetek-