HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Május 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Ryan Bass

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Ryan Bass    Pént. Május 03, 2013 9:54 am






Ryan Thayer Bass
BIG BOOBS MAKE ME FEEL HAPPY


21 ; alpha; chace crawford; szingli; ry, ryan;



Világ életemben egy talpraesett srác voltam és kerültem a nyámnyila alakokat. Próbáltam határozott, magabiztos és erős lelkületű baráti társaságot gyűjteni magam köré, hogy ha arra kerül a sor, akkor legyen kire támaszkodnom. Nem, semmi hátsó szándék nem vezérelt, mikor gólyaként rögtön Travis-szel barátkoztam, aki egy igazi kosárcsillag. És akkor sem gondoltam a jövőre, mikor Franklin-nel kezdtem haverkodni, aki kétségtelenül az egyik leggazdagabb gyerek az iskolában, lévén, hogy a szülei Palm Bay legnagyszerűbb ügyvédjei. Ugyan már! Pénzem nekem is van, tehetségem pedig szintén... miért pályáznék ugyanerre és miért akarnám elvenni másoktól? Egyszerűen szeretem a tökéletességet magam körül, Travis és Franklin pedig éppenséggel megtestesítik azokat a barátokat, akikkel szívesen töltöm szabadidőmet.
Megvallom őszintén, nem vagyok egy tisztességes figura, már ami a szerelmi életemet és a kapcsolataimat illeti. A közeli rokonokhoz és barátokhoz természetesen sosem lennék hűtlen és csalárd, de ami a többit illeti... a sok hiszékeny kislányt... nos, nem érnek többet egy numeránál és megérdemlik, hogy jól összetörjem a pici szívüket. A naivitás ragályos és meg kell előznünk a bajt, mielőtt még az egész egyetemre kiterjed. Szerencse, hogy vannak még erős lelkületű egyének. Na ja, szerencse, de kinek?! Biztos nem nekem.
Népszerű vagyok, emellett okos, intelligens, értelmes, figyelmes és még sorolhatnám a pozitív tulajdonságaimat, mert van egy rakat, amikkel könnyedén belopom magam a tantestület szívébe. Nem kenyerem a hízelgés, de ha már istentelen csáberővel áldott meg a sors, miért ne használnám ki? Különben sem arról vagyok ismert, hogy visszafognám magam az adottságaimat illetően. Kihasználom, amit ki lehet.
Kétség sem fér hozzá, hogy amint meglátsz, megakad rajtam a tekinteted. Magas, kidolgozott testalkatomnak hála bármiféle sportot űzhetek, és attól sem kell félnem, hogy a barátnőm netán magasabb lesz nálam - a nőknek pedig attól nem kell félniük, hogy valaha lesz barátnőm, mert egy darabig biztosan nem. Nem, amíg fiatal vagyok hozzá. Jégkék szemeimet apámtól örököltem, ahogy borostám ívét és arcélemet is, szelíd vonásaim viszont vitathatatlanul anyámtól erednek. Gesztenye színű tincseimet rövidre nyírva hordom, nem hódolván be semmiféle divatnak. Az öltözékem a lehető legegyszerűbb, mégis a legmárkásabb és legdrágább ruhákból tevődik össze, olykor egy Rolex karórával kiegészítve a szettet. Egyéb ékszert nem hordok, attól meg Isten mentsen, hogy tetoválást varrassak magamra!




Mindig minden ugyanolyan, miközben semmi sem változik. Én kezembe fogom a kanalat, az asztal túlvégéből pedig apámat bámulom, aki úgy szürcsöli befelé a levest, mintha azzal az életet vehetné magához - az elszalasztott éveket, amiket elpazarolt a munkára és a komolyságra. Nem akarok olyan lenni, mint ő, bár ezt az Öreg képtelen felfogni. Próbál engem is túlhajszolni, akárcsak magát kamaszként.
Mindig minden változatlan. Anya csendben ül és figyeli a köztem és apám között pattogó szikranyalábokat, amik szinte felperzselik arcunkon a borostát. Gondolatban hallom a sercegést. Én szokásomhoz híven félig teli hagyom a tálat és onnantól kezdve csak komor ábrázattal követem apám minden egyes mozdulatát, míg rá nem veszi magát, hogy szóvá tegye nem tetszését.
- Nem ízlik anyád főztje? - vonja fel bozontos szemöldökét és végezvén saját adagjával, leteszi a kanalat - Nem muszáj megenned, de ne tíz órakor császkálj majd ki nassolni! - figyelmeztet és mosolyba rántja ajkait, mintha a poén nálunk mindennapi lenne. Pedig nagyon nem. Már nem is emlékszem, mikor mosolyogtam utoljára szívből ennek a családnak a társaságában.
- Tudod, említettem neked múltkor, hogy eljött az a két edző... akik leszerződtetnének és egész csinos kis összeget fizetnének, ha náluk játszanék - boncolom a témát, ami mindig ugyanaz és amiből sosem enged.
Kölyökkorom óta akarok híres-neves, gazdag futballista lenni, de apám sosem támogatott az álmaimban. Ha anyám próbált néha a javamra cselekedni, hát az Öreg belerondított a képbe és tönkrezúzta anyám addigi munkáját. Olyankor meg tudnám ölni, még akkor is, ha az apám.
- Már megmondtam: nem. És erről nem fogok újra vitát nyitni. Jogi diplomát szerzel és később Amszterdamba utazol a testvéremhez, ahol jó helyed lesz - nem figyel rám, inkább a hústálért nyúl és gondtalanul eszik tovább.
Én felállok az asztaltól, még mielőtt olyat mondanék, amit magam is megbánok. Hogy lehet valaki ennyire szemét? Hogy tehet valaki keresztbe a saját fia álmainak? Ez nem ember. Ez valami elcseszett, génmanipulált lény és az anyámat nyilván kényszerítették, hogy lépjen bele ebbe a házasságba. Remélem, nem leszek ugyanilyen. Nem hagyhatom.

Furcsa, hogy fél óra múlva már Mads szobájának küszöbén ácsorgok és onnan figyelem, ahogy a lány olvas valamit. Magazint nyilván, mert soha ezelőtt még nem láttam nála könyvet. Az is kétséges, hogy tud olvasni, viszont mentségére szóljon, hogy legalább az ágyban isteni.
- Csak nézelődni jöttél? - kérdezi és én meglepődök, hogy észrevette érkezésemet.
Az anyja engedett be körülbelül tíz perccel ezelőtt és még csak azt sem kérdezte, ki vagyok. Nyilván a nőt az sem érdekli, ha Mads-hez valami erőszakos, kéjsóvár disznó jön, aki csak kiéli magát rajta és elhúzza a csíkot. De hisz' épp ezt teszem én is... Mads sosem lenne az a lány, aki nekem kellene, sőt még az sem, akit álbarátnőnek használnék. Szép és csinos, kicsit még egzotikus is, de semmiképp sem barátnőnek való alapanyag. Túl hülye és túl naiv, akárcsak a többiek. Pár kedves szó és olvadozik.
Besétálok a szobába, mire ő automatikusan elhajítja az újságot: GQ. Hát persze, tipikus. Fölé mászok és azonnal ajkaira tapadok, hogy elfelejthessem az otthon történteket és mindent, ami felhergelt olyannyira, hogy ide kényszerültem jönni. Mads átfonja karjait nyakam körül és nyelvével utat tör ajkaim közé, majd testét testemnek feszítve próbál ingerelni, mondanom sem kell a legnagyobb sikerrel.
Akarva-akaratlanul ötlik gondolataim közé Barbara. Hogy vajon ő miként érne hozzám és milyen hevesen reagálna érintéseimre. Azon töröm a fejemet, vajon volt-e már ezelőtt bárkivel is és ha nem, lehetnék-e én az első? Nos, hülyeség ezen agyalni, egyrészt azért, mert tizenkilenc évesen - igen, múltkor belekukkantottam az aktájába, mert fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mennyi idős lehet - az ember lánya rég nem szűz, legalábbis eddigi tapasztalataimra alapozva ez lehetetlen, másfelől pedig azért, mert csak az agyal ilyesmin, miközben egy másik nőt vetkőztet, aki kezd belezúgni az illetőbe. És én nem vagyok szerelmes. Nem is kezdek az lenni. Elismerem, Barbara különleges... no de hogy ennyire elvegye az eszemet? Kizárt! Nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust.



user lol; 4 év; 17; még nincs;

Vissza az elejére Go down


Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ryan Bass    Pént. Május 03, 2013 11:20 am



Elfogadva!


Hey Dude!Na Ryan, asszem megtaláltam a "lelkitársamat" benned. Ugyanaz az érdeklődési körünk, a gondolkodásunk, és ízlésünk a csajok terén. Hm..kell ennél több? Egy nagyon szépen kidolgozott, figyelem lekötő előtörténetet olvashattam, a szerepjáték példád különösen tetszett. Irány avit foglalni, aztán kapd el Barit egy játékra. Aztán vigyázz nehogy behálózzon!

Vissza az elejére Go down
 

Ryan Bass

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Thomas Ritter - kicsit másképp, de elkelt!
» Karakter kereső
» Voltam jó is persze, nem tudom, hogy rám ismersz-e - Nina & Ryan
» Az egyetlen, ami mindent elronthat, az az őszinteség hiánya. ~ Ryan & Nina
» Castor kis fekete notesze

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: ooc :: archívum :: Előtörténetek-