HOLLIS UNIVERSITY
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!





























Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (54 fő) Hétf. Nov. 18, 2024 3:19 pm-kor volt itt.
Legutóbbi témák
» Végzet Ereklyéi
J. Bree Carter EmptyPént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
J. Bree Carter EmptyKedd Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
J. Bree Carter EmptyCsüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
J. Bree Carter EmptyCsüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
J. Bree Carter EmptySzer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
J. Bree Carter EmptySzer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
J. Bree Carter EmptyPént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
J. Bree Carter EmptyPént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
J. Bree Carter EmptyPént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Megosztás
 

 J. Bree Carter

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
J. Bree Carter

J. Bree Carter
::say something : 6
::born this way : 2014. May. 03.
Age : 38

Teacher


J. Bree Carter Empty
TémanyitásTárgy: J. Bree Carter   J. Bree Carter EmptyVas. Május 04, 2014 1:38 am

J. Bree Carter

Mindenkiben megvan a lehetőség, hogy pozitív hatást gyakoroljon a világra. Az azonban, hogy ez ténylegesen mennyire sikerül, attól függ, hogyan gazdálkodunk a lehetőségeinkkel.


Teljes név: Jocelyn Bree Carter
Becenév: Bree, Jo
Születési hely és idő: New York-1986.03.10.
Play by: Scarlett Johansson
Csoport: teacher
Érdeklődési kör: Tánc, zene, szórakozás, újdonságok halmozása, társaság.
Kapcsolat a családdal: Sajnos a szüleim már hét éves koromban meghaltak, de a bátyámmal igen szoros kapcsolatban állok. Imádjuk egymást. Már nem vagyunk gyerekek, de még mindig úgy viselkedünk.. legalább is én. Úgy érzem, sosem fogok felnőni. A nagynéném vett oltalmába minket, akivel természetesen nagyon jóban vagyok. Az a nő egy igazi díva, de ez szinte elvárás egy elismert szerkesztőtől. Nincs túl sok rokonom épp ezért - ha nem is napi rendszerességgel- igyekszem tartani velük a kapcsolatot. Meghatározó személy az életemben a nagymamám, akit leginkább a részletes történetei jellemeznek. Imádom hallgatni őt.. már az sem érdekelne, ha nem mondana igazat.  

Ez vagyok én: Sokaktól hallottam, hogy nem tudják mit is várjanak pontosan a jövőtől, vagy magától az élettől, hogy még keresik a valódi énjüket.. Csak sodródnak az árral, ami szerintem nem szerencsés. Nos, rám ez nem jellemző. Én szeretem a saját kezemben tartani a sorsom, irányítani a dolgokat, kihasználni az elém táruló lehetőségeket. Próbálok pozitívan hozzáállni mindenhez, persze én is megültem már azt a bizonyos érzelmi hullámvasutat. Közvetlennek tartom magam, akárkivel csevejbe elegyedek, de mindennek van határa, tudom, mikor kell hallgatni. Akik ismernek, azt mondják elszánt, akaratos, manipulatív vagyok, talán igazuk van. Ami azt illeti, jól kiismerhető vagyok. Ez annyiban hasznomra válik, hogy bizalommal fordulnak hozzám. Tudják, hogy ha kell őrzöm a titkukat akár egy jó napló, meghallgatom őket akár egy magunkhoz szorított plüssállat, és a vállam is tökéletesen alkalmas arra, hogy kisírják rajta bánatukat. A látszat precízen tükrözi egész lényem. Mindezek felett a szenvedély és temperamentum sem hiányzik belőlem, amiket talán a legjobb tulajdonságaim közé sorolhatok.
Megnyugodhat mindenki, én sem vagyok tökéletes, kifejezetten haragtartó vagyok, és ami a legborzasztóbb: naiv. Nem azt mondom, hogy hülye vagyok, de mindent, ami logikusan hangzik; elhiszem.

A külsőm átlagos. Nem lehetek mindenki zsánere, de sokaknak felkeltem az érdeklődését. A karakterem alkalmazkodik, a tánc vad és gyengéd ágához egyaránt. Hol kecses hajlik meg, hol mereven igazodik a kívánt mozdulathoz. Egyértelműen sportos és arányos a testalkatom. Szeretem a finom, nőies ruhadarabokat, de otthonra elég egy két számmal nagyobb pulcsi is, amiben az sem látszik, hogy fiú vagyok-e vagy lány. A hajam eredeti színe sötétszőke, de a vöröstől a barnáig bezárólag mindenféle volt már. És nem csak a színét, a stílusát is kedvemre váltogatom. Nagy zöld szemeim ellenére, telt ajkaim állnak az arcom középpontjában.

[You must be registered and logged in to see this image.]
NO - ONE - KNOWS- : )


story of my life

Mindennek már ötvennégy éve, de minden egyes pillanatra pontosan emlékszem. Kaszinók, estélyek végeláthatatlan sorozata, egy olyan férfival az oldalamon, akihez csupán érdekből kellett hozzámennem. Egy újgazdag olajmágnás, akinek annyi érzéke volt a nőkhöz, mint egy kertésznek az orvostudományhoz. Egy csótány volt, akit már akkor el kellett volna taposnom, mikor rajtam felejtette a szemeit. Érzelmek és szerelem helyett ajándékok ezrei sorakoztak a cseresznyefából készült éjjeliszekrényemen, amit egy idő után meguntam. Azt hitte megvásárolhatja ezzel a szeretetem és tiszteletem, de a közelében sem járt.
Egyik nap éppen a szokásos, hetente megrendezett estélyre voltunk hivatalosak, amit a férjem egyik ficsúr cimborája tartott minden egyes szombaton. Örökké ugyan azok a korlátolt emberek, ugyan az az ostoba locsogás és unalmas szócséplés. Úgy éreztem, mintha csak egy viperafészekbe indultam volna a maroknyi közönséges perszónához. Míg a férfiak whiskyt kortyolgattak, és önéljenzéssel töltötték idejüket, valamint szivarfüstbe mártóztak szerencsejáték közben, a nők külön vonulva pletykáltak kedvükre, leginkább azokról, akikre irigykednek. Senki sem volt a környezetemben, aki látta volna rajtam, hogy mennyi szenvedek ettől az egésztől. Társaságban mindig próbáltam úgy viselkedni, ahogyan az elvárható egy tehetős, tanult nőtől. Csipkelődő megjegyzéseim viszont néha a felszínre törtek, egy-egy ostobaság hallatán. Ebben rám hasonlítasz.
Nő létemre szívesebben kerestem férfiak társaságát és vitattam meg velük a politikát, bár a férjem rossz szemmel nézte, és csak néhanapján tűrte meg. Valószínűleg azért, mert lerántják magukról azt a bizonyos leplet, és kifordulva magukból szóba kerülnek a hím soviniszta megnyilvánulások, amiket hölgyek jelenlétében egyikük sem ejtene ki. Ma este is ilyen kedvükben volt a társaság, ezért nem tűrtek meg maguk mellett. A Morris részeg volt, ahogy a többi gazember, elkerülhetetlen volt a veszekedés. Nekem sem kellett több, dühtől ittasan gyalog indultam haza faképnél hagyva a bagázst.
Hangosan kopogtak cipősarkaim a szemerkélő esőtől nyálkás, és mocskos macskaköveken, miközben sietős léptekkel haza igyekeztem. Esett az eső, de az vigasztalt, hogy hamar hazaérek. Csontig átfagyottan állapítom meg, hogy az időjárás nem ígér sok jót a holnapi napra sem. Végigpillantok magamon és néhány szitokszó kíséretében veszem tudomásul, hogy túlontúl vékonyan öltöztem fel. Egy szimpla, derékig érő fekete szövetkabátot, vérvörös rövid estélyi ruhát és nyitott, kabátom színével harmonizáló lábbelit viseltem. Valamint egy könnyű szövésű selyemkendőt a nyakam köré tekerve. Csinos voltam. Körömcipőm máris beázott. Amelyik szép, az nem praktikus.
A fölém magasodó, utcai lámpák narancsosan szikrázó fénysugarai alatt haladtam. Mély levegőt vettem, és folyamatosan a rakoncátlan tincseimmel küzdöttem. Lassan átnedvesedő ruhám alá belopakodik a lúdbőröztető hideg fuvallat, melynek süvítését fülemben hallottam, de ez még mindig nem fordított vissza.
Egy kisebb csapat bűnözőbe botlottam, bekanyarodva a mellékutcába, amivel lerövidíthettem volna az utat. Próbáltam némán elhaladni mellettük, hogy ne keltsem fel egyikük figyelmét sem, de nem volt szerencsém. Talán nem is én, hanem a nyakamban lógó, számomra rémisztő nyakékre fájt a foguk. Nem fájt érte a szívem, hiszen Morristól kaptam, de nem volt elég nekik ennyi. Dulakodni kezdtünk, már amennyire egy hozzám hasonló törékeny nő képes erre. A szívem egész idő alatt kalimpált, rémület uralkodott el rajtam. Egy újabb férfi vetett ennek véget, aki ráadásul egy volt közülük, a nagyapád. Visszaadta minden elvett ékszerem, majd útjára indította a barátainak nevezett bandát. Megtetszettem neki, láttam rajta, én azonban tartottam magam, férjes asszony lévén. Nagyasszony volt a te nagyanyád!
- úgy mesélte, mintha csak könyvből olvasná fel.
Nem bírtam ki nevetés nélkül, mosoly nélkül meg aztán végképp nem. Mindig a hangulatomhoz megfelelő történettel áll elő. Meg kell hagyni nem volt unalmas az élete. Mindig csak a férfiak a férfiak… Ha annyi pénzem lenne ahány tanácsot adott már velük kapcsolatban..



Vissza az elejére Go down
Amabell Lewis

Amabell Lewis
::say something : 293
::born this way : 2014. Apr. 12.
Age : 32
::where we belong : a Hollis egyetem Sigma házában megtalálsz ; )
::one day : I hate everything about you... why do i love you?
::wayfaring stranger : ζ ○ sweet disaster ○ ζ

Sigma


J. Bree Carter Empty
TémanyitásTárgy: Re: J. Bree Carter   J. Bree Carter EmptyVas. Május 04, 2014 4:49 am

Elfogadva!

Nem tudom, direkt volt-e, de végig deja vu-m volt, mire végül rájöttem, hogy a nagyid a titanicos nénihez hasonlóan mesélt. Very Happy Egyébként nagyon aranyos történet volt és a többi leírásba se tudok belekötni, szóval elfogadom a karakterlapod. Smile Foglald le az avatarod és vedd be a játékteret. Gyanítom, sok fiú lesz ezek után tánc szakos, hogy csorgathassák a nyálukat! Very Happy

ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
 

J. Bree Carter

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: karakterek :: elfogadottak :: Tanárok életrajza-