Be nice to everyone, always smile, and appreciate things because it could all be gone tomorrow

Hola - 18 - 6 év - vaan

story of my life

Ücsörögtem az ágyamon, a széttört tányér és pohár roncsait néztem. Gale nem rég ment el, üvöltözött velem és lesöpört mindent. Felhúztam a lábaimat, csendesen sírtam, nagyon egyedül éreztem magam. Felkaptam a melegítő nadrágomat, amiben futni szoktam menni, majd a bátyám pulóverét, ami óriási volt rám, de szép vörös. Az ujja majdnem a térdemig leért. Kapucniját feltoltam, és kiléptem a szobámból, egy szál balerinacipőben rohantam át a házak közti udvaron, hajam szállt össze-vissza, mikor betoppantam. Rögtön az emelet felé vettem az irányt, Zivon szobája felé. Egy ideig csak álltam az ajtaja előtt, csuklottam kicsit a visszafojtott sírástól és a hüppögéstől. Nem nagyon akartam rányitni, mert késő volt, mi van, ha alszik? Megzavarom. De végül már nem bírtam tovább, és kinyitottam az ajtót, csak annyira, hogy vékony alakom becsusszanhasson rajta, be is csuktam. Sötét volt, az ágy felé tapogatóztam, nem egy helyen rendesen beverve magam, de végül elértem az ágyáig.
- Zivon... Zivon, alszol? - Suttogom halkan, nem látok jól a sötétben meg a könnyektől, érzem, hogy egy végigfut arcomon és lecseppen. Jaj, remélem, nem találta el. Inkább kiegyenesedek a nagy csendben, és visszafelé osonási útvonalat keresek, de nagyon sötét van. Hirtelen fogja meg a kezem, amitől nagyot ugrok, enyhén szólva megijesztett.
- Héj, várj! Nem alszom... miért ilyen sírós a hangod? - Erre már eltört újra a mécses, lerúgtam a cipőimet és bebújtam mellé az ágyba, testem az övének simult, egyik lába az enyém közé csúszott, így teljesen összegabalyodtunk, de legalább már elég közel voltam hozzá, hogy a mellkasára hajthassam a fejem.
- Galet áthívtam spaghettizni, ő meg azt hitte, le akarok feküdni vele... és mikor elutasítottam kiabálni kezdett velem és összetört mindent - könnyeztem össze mellkasát, átöleltem derekát.
- Nem akartam rosszat, csak nem... nem mertem lefeküdni vele, pedig akkor nem ment volna el. Nagyon elrontottam - Panaszoltam el neki a gondot, és éreztem, ahogy teste mozdul alattam, és reagál.
- Az a srác egy idióta, ne is foglalkozz vele, ha gondja van, csak szóljon - Átölelt, a puszira pedig egészen megnyugodtam, a sírásom is hüppögéssé szelídült. Zivon mindig is ilyen nyugtató hatást gyakorolt rám, már magával a jelenlétével is, az ölelés és a puszik pedig csak segítettek mindenen. Egészen kár, hogy Zivon az ikrem, pedig tök ideális pasi lenne. Nem értem, miért nincs még barátnője, szegényt csak én boldogítom… és ettől egészen biztosan nem boldog.
-Hadd aludjak nálad - Kérdtem tőle halkan, és mikor átölelt szorosan, ezt egy beleegyezésnek vettem, így lassacskán ellazultam karjaiban, és mellkasának dőlve elrabolt az álommanó egy sokkal édesebb világba… de még így is kapaszkodtam az ikrembe.